Az ebb?l következ? július–augusztusi olajárzuhanás a hordónkénti 65 dollárról 50 dollárra nyomta le a nyersanyag vételárát. A csökkenés egyértelm?en betudható annak, hogy a piac számít az Iránból a közeljöv?ben érkez? hatalmas mennyiségekre. Minden spekulációt háttérbe szorítva és kizárólag a tényekre hagyatkozva érdemes megvizsgálni, valójában milyen potenciállal bírhat az iráni olajipar, ha az exportpiacok ellátására kerül a sor.
Maréknyi, addig hagyományosan iráni olajvásárlónak mondható piaci szerepl? csökkentette vagy függesztette fel 2011-ben a perzsa országgal folytatott ügyleteit. Az év végén az Egyesült Államok megakadályozta, hogy az iráni olaj import?rei lebonyolítsák kifizetéseiket Irán központi bankján keresztül, ami további együttm?köd? országok bizalomvesztéséhez járult hozzá. Emellett egyéb eszközökkel is korlátozták Iránt, hogy hozzáférjen a külföldi t?kepiacokhoz, így az olajügyletekb?l származó bevételeket csak kétoldalú megállapodásoknál vagy humanitárius csomagokhoz való hozzáférésre tudták használni.
Az Egyesült Államok szankciói pedig azokat a cégeket t?zték a céltáblára, melyek az energiaszektorhoz köthet? szolgáltatásokat vagy forrásokat, olaj- és gázfeltárásokat, az olajfinomításhoz szükséges eszközöket biztosítottak volna Iránnak, vagy részt vettek volna az olajexporthoz, hajóépítéshez, kiköt?i munkákhoz vagy szállításhoz kapcsolódó tevékenységekben.
Kevesebb mint felére esett az olajexport
Az iráni olajra vonatkozó szankciók bevezetése után a szénhidrogének exportja jelentette az ország költségvetési bevételeinek felét, a teljes GDP ötödét. Az olajexport ebben az id?szakban kevesebb mint felére esett, 2014-re már csak 52 millió tonnára rúgott. Ezzel párhuzamosan a bels? használat 4 millió tonnával n?tt. A termelés visszaesését egyértelm?en az exportigény csökkenése eredményezte. Kérdés, hogy a szankciók feloldása után milyen gyorsan lesz képes Irán növelni a kitermelés ütemét.
A szankciók nemcsak Irán, de az egész iparág m?ködését érintették. Bizonyos mérték? termelésnövekedés lehetséges a már m?köd? kutak segítségével, de a 2011-es szint eléréséhez elengedhetetlenek a nemzetközi vállalatok és befektet?k közrem?ködésének köszönhet? új technológiák és beruházások. Az IHS Energia véleménye szerint az Iránnal kötött sikeres egyezségnek köszönhet?en 100-200 ezer hordóval több olaj áraszthatja el a világpiacot az együttm?ködés kezdetét követ? 2-3 hónapon belül, 600 ezerrel több a közös munka els? évének lezárása után. Amennyiben 2015 végére sikerül az összes addigi szankció kivezetése, Irán 2016-ra képessé válik arra, hogy mindent egybevetve 15 millió tonna olajjal lássa el a nemzetközi piacokat.
Ez csupán a világ teljes felhasználásának 0,35 százalékát teszi ki, de a jelenlegi túlkínálat ellenére könnyen felszívja majd a piac. Ez f?ként annak fényében t?nik reálisnak, ha figyelembe vesszük az olajkereslet – els?sorban az alacsony árak miatti – gyors növekedésére vonatkozó prognózisokat. Mindazonáltal az iráni olajszállítmányok további növelése aligha fog bekövetkezni, elég, ha csak a kiszámíthatatlan árazási környezet miatt vonakodó nemzetközi befektet?k távolmaradására gondolunk.
Rosszul optimalizált szállítások és tárolókapacitások
Itt kell megemlítenünk, hogy Irán gázfogyasztása 2011 és 2014 között 14 százalékkal, 154 milliárd köbméterr?l 176 milliárd köbméterre emelkedett. A kitermelés volumene ezzel arányosan n?tt, az import-export arány is meglehet?sen stabil, és a belföldi gázpiac gyorsan növekszik.
A gázkészletek legnagyobb hányadát az ország déli részén tárolják, miközben a fogyasztás túlnyomóan az északi területekre korlátozódik. A rosszul optimalizált szállítások és tárolókapacitások megnehezítik a fogyasztók ellátását, ezért Irán f?ként a téli id?szakban kénytelen a hiányzó mennyiségeket Türkmenisztánból importálni. Várakozásaink szerint Irán a saját szükségleteinek kielégítésére használná az olcsóbb gázt, így stabilizálva a bels? piacot és felgyorsítva az olajexportot. A beruházások hiányát figyelembe véve Irán aligha fog exportra szánt extra gázmennyiséggel rendelkezni az elkövetkezend? négy-öt évben.
A 2020 utáni iráni gázexport növelésére vonatkozó bármilyen törekvés, legyen az vezeték vagy cseppfolyósított szállítás, az infrastruktúra fejlesztésén áll vagy bukik. Négy-öt év az az id?horizont, amiben érdemes gondolkodnunk, ha Irán nemzetközi gázpiacra lépésér?l beszélünk, de még ez a feltevés is nagyban függ a régió geopolitikai környezetét?l és a multinacionális vállalatok helyi fejlesztésekbe vetett hitét?l.
(A szerz? a Gazprom Export árképzésért és szerz?désekért felel?s igazgatóhelyettese)
Forrás: mno.hu
