A Déli Áramlat megépítését lemondó putyini bejelentés után a hazai sajtóban újra kurrens témává vált annak az egyszer?en megválaszolható kérdésnek a körbejárása: mennyiben függ az ország energiaellátása az orosz gázszállításoktól? Tágabb kitekintésben az is az elemzés tárgya lett, hogy Európa más országai – köztük az unió keleti és nyugati tagjai – gázfogyasztásuk mekkora százalékát vásárolják Oroszországtól.
A földrajzi fekvés olyan determináló tényez?, ami odavezet, hogy Finnország teljes gázigényét a keleti birodalomtól vásárolja, míg Németország csupán szükségleteinek huszonöt százalékát. Semmi meglep? nincs abban, hogy a balti államok, Szlovákia és Magyarország közel kilencven százalékban szerzi be Oroszországtól a földgázt, hiszen az évtizedekkel korábban megépített vezetékeken ez a leggazdaságosabb.
Könyvtárnyi irodalom taglalja, hogy az olyan kis, nyitott gazdaságú és energiahordozókban nem b?velked? államoknak, amilyen Magyarország is, miért volna fontos több forrásból beszereznie k?olajat és földgázt. Egy ország energiapolitikájának alaptétele: ha egy mód van rá, akkor csökkenteni kell – esetünkben a földgáz – túlsúlyát. Ha ez sikerülne, akkor az ezen a területen meglév? Oroszországtól való függésünk jelent?sen lazulhatna. Ez az ország stratégiai érdeke, még akkor is, ha az egymást váltó kormányok néhány tétova lépését leszámítva ezen a téren alig tettek valamit.
Paks b?vítése a függetlenedésr?l való lemondás mementója, mert a gazdasági (politikai?) szabadságharc fogalmának bármilyen szabad értelmezésével aligha hozható azonos nevez?re, hogy újabb ötven évre olyan orosz technológiához kapcsolódik a magyar atomer?-program, ami semmi mást nem garantál, csupán a kiszolgáltatottságunkat. Ám Paks kapcsán másról sem szabad elfeledkezni. A b?vítést célzó gondolatmenet nem számol azzal a már ma is érzékelhet? hatással, amely az áramfogyasztás csökkenésének irányába mutat. Pedig ehhez elég lenne körbenézni egy háztartásban, ahol már energiatakarékos izzók világítanak, a nemrégiben vásárolt h?t?- és mosógép kiválasztásánál dönt? jelent?ség? szempont volt annak energiahatékonysági besorolása (A+, A++), és eközben a LED tévék áramigénye is töredéke a hagyományos televízióknak.
A felsoroltak kivétel nélkül a jelenre vonatkoznak, amelyb?l egyenesen következik, hogy megjósolni sem tudjuk, hogy az el?ttünk álló fél évszázadban milyen – feltehet?en paradigmákat érint? – változásoknak lehetünk még tanúi az áramfogyasztás legkülönböz?bb területein. (Még szóba sem hoztuk az olyan alternatív energiatermelési módokat, amilyen a szél-, a nap- és a geotermikus energia, amelyek áramtermelésbe való bekapcsolásának lehet?ségei számosak. Az külön megérne egy misét, hogy hazánkban miért került szinte teljes egészében partvonalra a zöld-energia termelésének fejlesztése, ami önmagában és alapvet?en kérd?jelezné meg minden más tényez?t?l függetlenül Paks2 szükségességét.)
A kis kitér? után, vissza az eredeti gondolatmenethez, vagyis a gázfogyasztáshoz. A felhasználás mérséklésének szempontjából a panelprogram ebbe az irányba tett helyes lépés volt, de az erre szánt összeg sokszorosára volna szükség ahhoz, hogy érdemben csökkenhessen a gázfogyasztás. A nyílászáró-program az egymilliárdos keretösszegével olyan komolytalan, hogy szóba hozni alig érdemes.
Mégis történt valami az elmúlt években a hazai energetikai piacon, amely markánsan abba az irányba mutat, hogy „függetlenségi harc” indult a földgáz ügyében. A folyamat teljesen spontán és civil, következményei azonban nagyon jelent?sek.
B?vebben: http://nepszava.hu/
Forrás: http://nepszava.hu/
