Fukusima, öt évvel a gyilkos pokol után: Behajtani tilos!

2011. március 11-én a közép-európai idő szerint 6 óra 46 kezdődő tóhokui földrengés, valamint az azt követő cunami elképesztő csapást mért az atomenergiában mint a modern kor energiahordozójában hívő Japánra. Öt évvel a Fukusimában történt nukleáris baleset után azt már tudni lehet, azt emberi mulasztások idézték elő, s hogy a tragédia könnyen a 250 kilométerre lévő Tokió, illetve a környékén élő 50 millió ember evakuálását is követelhette volna. Sok minden azonban ma sem ismert, illetve az elmúlt években feledésbe merült. Az áldozatoknak is, magunknak is tartozunk azzal, hogy amit lehet, felidézünk.

Idén február közepén egy polgári bíróságon kimondták, hogy bár a 2011. március 11-ei földrengés és az azt követő cunami nem, de az ezeket követő, nukleáris katasztrófával végződő fukusimai atombaleset megelőzhető lett volna. A vizsgálóbizottság úgy találta, a történelemben csak a csernobili katasztrófához mérhető katasztrófa elkerülhető lett volna, illetve hatékonyabb lépésekkel legalább a következményeit enyhíteni lehetett volna. Az illetékesek azonban nem tették meg a megfelelő intézkedéseket a az erőmű és a környéken élők biztonságáért.

Az aligha jelent gyógyírt bármire is, hogy két hete – öt évvel a katasztrófa után – vádat emeltek az erőművet üzemeltető Tepco egykori elnöke és két alelnöke ellen (a 75 éves Kacumata Cuneszihával, illetve a 65 éves Muto Szakaevel és a 69 éves Takekuro Icsiróval szemben halált és sérülést okozó, foglalkozás körében elkövetett hanyagság a vád).Hivatalosan azonban ma sem ismert, hogy maga a fukusimai baleset hány halálos áldozatot követelt, illetve az milyen hatással volt (és van ma is) az egykor a régióban élőkre, illetve a környezetre. Az viszont biztos, hogy a Tepco egykori vezetői másfél évvel a tragédia előtt kaptak egy figyelmeztetést arról, mekkora veszélyt jelenthet az atomerőműre egy szökőár, de mégsem tettek semmit.

A Fukusima Daiichi erőmű balesetének pontos kronológiája már nagyrészt ismert (itt elolvashatja a svájci nukleáris biztonsági felügyelet részletes összefoglalóját), de távol vagyunk attól, hogy azt mondhassuk: mindent tudunk a katasztrófáról.

50 milliós áldozat is lehetett volna

Március 11-én éppen egy megbeszélésen ültem Tokióban, amikor egyszer csak kilengett felettünk a csillár. Egyből az ugrott be, hogy vajon hol lehetett az epicentrum, és mennyire volt súlyos a rengés. Később utánaszámoltunk: ha ugyanez a rengés a Tokió közeli atomerőműveket sújtja, akkor mintegy 50 millió embert kellett volna kitelepítenünk

– mondta Kan Naoto egykori japán miniszterelnök januárban, Nagy Britanniában, egy szakkonferencián. Ott, ahol arról is beszélt, hogy ma is teljes információhiány van a világban Fukusima következményeivel kapcsolatban, pedig az gyökeresen átalakította a japánok gondolkodását. Az övét is.

Forrás / Bővebben: hvg.hu