Számos vállalat gondolkodik immár hónapok óta azon, hogy miként tudná lejjebb szorítani az energiaköltségeit. Az egyik létező, és valóban működőképesnek tűnő lehetőséget jelentik a fizikai villamosenergia vásárlási szerződések (angol kifejezéssel élve: power purchase agreement, PPA) valamely fejlesztés alatt álló hazai naperőművel, vagy a virtuális villamosenergiavásárlási szerződések (virtuális PPA-k) egy határon túli megújuló energiát előállító erőművel.
Afizikai PPA-k, és a virtuális PPA-k, azaz a tényleges szállítást tartalmazó, vagy a fizikai szállítással egyáltalán nem számoló villamosenergiavásárlási szerződések valóban jó megoldások lehetnek a kilengő villamosenergia árakkal szembeni védelemben. A konstrukció alapja, hogy a megújuló energiát előállító cégek hosszú távú, kiszámítható előnyre tehetnek szert egy ilyen értékesítési szerződéssel, a vevő pedig elkerülheti velük a legmagasabb kilengéseket, és az ezzel járó finanszírozási nehézségeket. A piac törvényei szerint ez a két érdek egy adott árszínvonal mellett találkozhat, ennek eredményeként jelentek meg a piacon a PPA és a virtuális PPA ajánlatok.
Az ilyen szerződésekkel azonban számos nehézség adódhat, és nem könnyű megtalálni azt, ami egy adott vállalat termelési struktúrájához, fogyasztási profiljához leginkább illeszkedik, és a teljes futamidő alatt ne járna a rövid távú nyereségnél sokkal súlyosabb hosszú távú veszteségekkel.
A probléma egyik forrása, hogy a megújuló energiatermelés profilja nem egyezik meg a fogyasztó profiljával. A megújuló energiaforrások ciklikus és kiszámíthatatlan ingadozási miatt lesznek ugyanis olyan időszakok, amikor az eladó több villamosenergiát termel, mint amennyit a vevő fel tud használni, és fordítva, egy éjszakai műszakot is tartó vállalatnak akkor is lesz villamosenergia igénye, amikor az eladó naperőmű nem termel.
A fizikai, tehát tényleges villamosenergia szolgáltatásra kötött szerződéseknél a kulcsszó a reziduális görbe, vagyis annak vizsgálata, hogy a futamidő alatt várhatóan mennyi ideig keletkezik többlet villamosenergia, amelynek értékesítéséről gondoskodni kell, és mennyi ideig lesz szükség pótlólagos villamosenergia forrás igénybevételére, és azt honnan milyen formában szerzi be a társaság, illetve milyen költségekkel jár ez.
Fontos, hogy a stabil árra vágyó vevő olyan szerződéses partnert találjon, akinek termelése a lehető legjobban illeszkedik saját felhasználói profiljához (reziduális görbekilengése a lehető legkisebb legyen), mert a profil eltérés kezelése minden körülmények között jelentős kiadásokkal jár. Ezen a problémán sokat segít, ha az eladó nem közvetlenül egy erőmű, hanem egy több lábon álló villamosenergia portfóliót kínáló kereskedő, aki részben ügyfélkörében, részben más módokon maga is képes a megfelelő profil kialakítására, de ennek természetesen egy magasabb szerződéses ár az ellenértéke.
A kereskedő és a naperőműpark, mint szerződéses partner között nemcsak a profil eltérés kezelésére való képesség tesz különbséget, hanem a partnerkockázat is. A kereskedő mögött stabil finanszírozás áll, fontos számára a reputáció, így a nemteljesítés kockázata kisebb, mint egy lényegében kkv-körbe tartozó kisebb termelő esetében. A legnagyobb kereskedők kockázati besorolása az államokéval vetekszik.
A virtuális PPA-knál, azaz fizikai szállítással nem számoló, fedezeti ügyletként kötött villamosenergia-vásárlási szerződéseknél ugyanez a probléma másképp jelentkezik. A határon túli villamosenergia termelőkkel kötött szerződések egy referenciaáron alapulnak. Amikor a termelő által ténylegesen értékesített villamosenergia ára ennél magasabb, akkor a termelő a különbözetet kifizeti a magyar „vevőjének”, amikor ellenben alacsonyabb, akkor szerződéses partner egészíti ki az értékesítési árat a referenciaár szintjéig, így stabilizálják a felek az árat.
Mivel szokatlanul hosszú időt átívelő szerződésekről van szó, ilyen esetekben érdemes megvizsgálni az eladó ország és szűkebb környezete – amin belül az árak jellemzően kiegyenlítődnek – jövőbeli villamosenergia termelési és felhasználási kilátásait is. Egyes országokban igen jelentős állami programok és támogatások vannak érvényben megújuló energia alapú villamosenergia termelésre, ezeknél feltételezhető, hogy a jövőbeli spot árak, vagyis a termelő tényleges értékesítési árai nyomottak lesznek, így a vevő a ma látszó helyzetnél sűrűbben, és nagyobb áreltéréssel kerül olyan helyzetbe, amikor neki kell térítenie az értékesítési és a referencia ár közötti különbözetet, vagyis hosszú távon rosszabbul jár, mint azt ma gondolná.
A KPMG a magyar mellett három ígéretes európai piacot is górcső alá vett, hogy megállapítsa, milyen esélyekkel találhat ott magának virtuális PPA szerződéshez partnert egy magyar vállalat. Az összehasonlítás alapja mindig egy magyar piacon felbukkanó naperőmű kapacitással köthető hosszú távú villamosenergia vásárlási szerződés.
• Lengyelország: a lengyel piaci árak jellemzően lefelé lógnak ki az amúgy meglehetősen kiegyenlített európai villamosenergia-piaci árakból, mert az országban a mai napig sok a szenes termelői kapacitás. Emellett Lengyelországban jelenleg is számottevő szélerőművi kapacitás áll rendelkezésre, és további jelentős kapacitásbővítéssel számolnak. Mindezek miatt a Lengyelországban elérhető árak kedvezőbbek a magyaroknál, azonban az árak mozgásában lehetnek jelentős eltérések, melyek növelik a vevők kockázatát.
• Németország: Az árak kis mértékben kedvezőbbek a Magyarországinál. A német piac előnye, hogy a magyar és német piaci árak mozgása között erős korreláció, ez növeli az eredmények kiszámíthatóságát.
• Olaszország: Nem gondolnánk, de Olaszországban meglehetősen széles palettán lehet villamosenergia-termelő kapacitásokkal szerződni, ami lehetővé teszi, hogy a vevő működéséhez jól közelítő termelővel vegyük fel a kapcsolatot. Ebben az esetben megtérülhet, hogy az árak jellemzően magasabbak a hazainál.
Forrás: napi.hu
