Ha az eddigi támogatási politikát meg kell változtatni – ahogyan azt az Európai Bizottság a múlt héten jelezte – akkor a komplett, energetikai értelemben önfenntartó, alacsony vagy nulla károsanyag-kibocsátású házak, háztartások felértékelődnek. Ehhez az út a napelemes rendszerhez kapcsolt háztartási méretű hőszivattyún keresztül vezet. A változás lehet drasztikus, pláne, ha a földgáz ára elindul felfelé – olvasható egy friss kutatásban. Ez a lakossági „árukapcsolás” nálunk már nem ismeretlen: a házukat felújítók közt egyre többen eleve ilyen, rezsimentes energetikai fejlesztésre kérnek árajánlatot.
Ha jön a szén-dioxid-adó, a lakóházak energiahatékonysági beruházásaiban a napelemek mellett a hőtároló és hőszivattyús rendszerek felé billen a mérleg – sarkítva és leegyszerűsítve ez a lényege annak az európai érvényű tanulmánynak, amelyet a napokban svéd és osztrák kutatók publikáltak az Energy Strategy szakfolyóiratban. A csoport arra jutott, hogy e két komponens megtérülési sebessége leginkább a gázártól függ – attól a gázártól, aminek emelkedését egyre kevésbé lehet idehaza kommunikációs eszközökkel elfedni -, mégpedig úgy, hogy az árszint bármilyen kismértékű növekedése már támogatás nélkül is költséghatékonyabbá teszi a napelemes rendszerrel kombinált hőszivattyút.
Jelenleg több mint 10 millió hőszivattyús rendszer üzemel az EU országaiban, amelyek az épületek fűtési, hűtési, illetve használati meleg víz szolgáltatásaiban vesznek részt. Évente most már több mint 1 millióval nő e berendezések bekötésszáma, és az elmúlt években a növekedés két számjegyű volt az európai piacon. Ebből nem nagy merészség azt a következtetést levonni, hogy a hőszivattyúk a jelenleginél sokkal fontosabb szerepet játszanak majd az uniós fűtés-hűtési kérdésben. A háztetőkre telepített napelemes rendszerek terjedési boomja és gyors méret- és teljesítménynövekedése sem kérdés – az már inkább, hogy az eddigi elosztó és hálózati rendszerek meddig tudják tartani a lépést ezzel a vágtával.
Nem kíván részletes magyarázatot, hogy e kérdéskörben minden egyes résztvevő és szereplő számára mit jelentene egy olyan hálózati rendszer kialakítása, ahol a háztáji napelemes rendszerek pillanatnyilag el nem fogyasztott, de megtermelt energiájának egy részét (vagy az egészét) nem a hálózatra, hanem a háztartás saját eszközére, berendezésére, megoldására tudnák betárolni – és igény esetén visszavételezni. Nos, a hőtárolós, hőszivattyús rendszerek éppen ezt teszik: képesek megnövelni a háztáji napelemes rendszerek önfogyasztását – és a termelő-fogyasztó kiszolgálásának optimálisabbá tételét.
Karbonadó mint katalizátor
A svéd energiatechnikai minisztérium, a svéd Királyi Technológiai Intézet (KTH) és az Osztrák Technológiai Intézet (AIT) kutatói statisztikai adatelemzéseket és holisztikus modellszámításokat végezve arra jutottak, hogy bizonyítható: a hőszivattyúk és a tetőre telepített háztáji napelemes rendszerek együttes használata eredményesen kiterjeszthető egész Európára abban az esetben, ha a jelenlegi zöldenergiás támogatási rendszert a Brüsszelben bejelentett szén-dioxid-kibocsátási adókkal kapcsolatos politika váltja fel. Ez utóbbi pontosan azt jelenti, hogy az uniós országok számára egy olyan menetrendet állítanának össze és vezetnének be, mint ami az iparban már működik. Az elv: évről-évre csökkenteni az adott szektor kibocsátását úgy, hogy az e téren fejlesztők előnyöket és támogatást kapnak, a nem fejlesztők számára pedig a “karbonadó” egyre nehezebb (és költségesebb) működést tesz csak lehetővé.
A svéd-osztrák csoport modellszámításai azt mutatják, hogy az eddig ösztönző támogatásokról az ösztönző adóztatásra való áttérés megvalósítható – és egyszerűbb megoldást jelenthet. A megoldás nem egyszerű és nem is “megy majd, mint a karikacsapás”, mert csak Ausztriában is rendet kellene teremteni a tekintetben, hogy jelenleg a hőszivattyú és a napelemes rendszerek finanszírozása minden osztrák tartományban más és más. De ha sikerül ezt egységesíteni, az ösztönző paramétereket közös nevezőre hozni, akkor a két energetikai tétel illesztésével rá lehetne vezetni az európai háztartásokat a klímasemlegesség felé vezető útra.
A tanulmányt szemléző PV Magazine azt a tételt emelte ki, hogy a kutatók technikai-gazdasági értékelése szerint a hőszivattyúk és a napelemes rendszerköltségek csökkenése növeli a kombináció költség-haszon arányát, és ez akkor is fennáll, ha a gáz ára időközben felfelé mozdul el. A modellszámítások szerint már egy 17 százalékos növekedés a gázárakban azt eredményezi, hogy mindenféle támogatás nélkül is olcsóbb tud lenni a napelem-hőszivattyú párosítás. Márpedig – írják a kutatók – a gázáremelést a piaci erők, a szén-dioxid-adók bevezetését pedig az ökológiai és geopolitikai érdekek idézhetik elő.
A napelemes, hőtárolós rendszer úgy vonna ki szén-dioxidot egy háztartás (de az adott ország) szén-dioxid kibocsátási egyenlegéből, hogy például a meglévő gázfűtést, gázcirkó rendszert részben vagy egészben a hőtárolós, hőszivattyús rendszerre váltaná le. Ha a gáz ára nő, és a gáz miatt a szén-dioxid-adót is meg kellene fizetni, az ezt részben vagy egészben kiváltó zöldenergiás kombinációs megoldáshoz szükséges beruházás gyorsabban megtérül.
Eközben Magyarországon
Az a komplex megközelítés, miszerint az Európai Unióban az eddigi beruházás-támogatási struktúrát meg kell változtatni a hatékonyságnövelés, illetve a korábbiaknál magasabb, merészebb és látványosabb eredményt hozó célok elérése érdekében – lásd még itt: Fit for 55 – nem aratott osztatlan sikert Brüsszelben.
Az Európai Bizottság (EB) klímavédelmi javaslatcsomagja nagy terhet jelentene a háztartásoknak, ezért ezt ilyen formában Magyarország nem tudja támogatni – mondta az MTI-nek a napokban Steiner Attila, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára. Aki szerint beigazolódtak a félelmeik: az EB azt javasolja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének költségeit terjesszék ki a lakossági, illetve a közlekedési szektorra is. Ezt mi mindenféleképpen ellenezzük – tette hozzá Steiner, majd jelezte: a kormány valójában azt szeretné, “ha minél több [európai uniós] pénzügyi eszköz állna rendelkezésre annak érdekében, hogy a zöld átmenetet finanszírozni lehessen, és a magyar ipar is versenyképes maradjon a jövőben, valamint az energiaárak se szálljanak el”.
A politikán túli világban azonban megjelent a fenti összefüggések gyakorlati felismerése is. Legalábbis ezt tudtuk meg Farkas Ferenctől, az egyik napelemes rendszertelepítő cégeket (a háztartási és ipari megrendelők felé is egy lépésben) kiajánló cég vezetőjétől. A több mint 550 telepítő vállalkozással dolgozó Napelemajánlat.hu ügyvezetője azt mondta, hogy 2021-ben látványosan nőtt azoknak a cégeknek (és a megkereséseknek is) a száma a piacon, amelyek nem csupán egy napelemes rendszerre, hanem a komplex termelő-energiatároló csomagra kötnek szerződést. Több certifikált cég is azt jelezte vissza – mondta Farkas Ferenc – hogy a lakossági megrendeléseik közt ma már tízből öt-hat-hét érdeklődés a „rezsimentes” beruházást célozta. Ez a legtöbbször valamilyen hőszivattyús technológia telepítésével is végződött, mivel az ár sem elérhetetlenül magas. Egy-egy ilyen, komplett rendszert átlagosan 8,5 kW teljesítményre építenek fel, és ennek a bekerülési költsége (beleértve a teljes napelemes és hőszivattyús tervezést, installálást, kivitelezést és engedélyeztetést is ) 4,5-6,5 millió forint között található.
Forrás: napi.hu
