Szakértők gyűjtötték össze azokat a trendeket, amelyekre érdemes most figyelni az energiapiacon Európában. Az árak emelkedése ugyanis nemzetközi szinten megállíthatatlannak tűnik, de a hatást több tényező is mérsékelheti. Hosszú távú megoldást a minél hatékonyabb energiafelhasználás jelenthet, beleértve a megújuló források használatát.
Érkeznek az idei első számlák
A vállalati fogyasztók gáz- és villanyszámláiban a napokban kezdenek el visszaköszönni azok a határidős tőzsdei energiaárak, amelyeket ugyan még a múlt év második felében jegyeztek, de már erre az évre vonatkoznak. Országtól, gáztól, áramtól és a jegyzett időszaktól függően Európában háromszoros, de akár hatszoros is lehet az éves nagykereskedelmi ár az előző évihez képest – írja közleményében a Schneider Electric.
Ez főleg olyan vállalati végfelhasználóknak jelenthet gondot, ahol nem fedezték időben az idei igényüket, vagy a korábban megkötött kedvező árú szerződésüket szolgáltatójuk – akár egyoldalúan – módosította. Utóbbi esetben sajnos előfordulhatott, hogy a végfelhasználó csak az ún. azonnali piacot követő áron tudott a szolgáltatójával leszerződni, ami növeli a kitettséget az árváltozásoknak, így kockázatos. A végső fogyasztói ár alakulása függ a rendszerhasználati díjak és az adók változásától is, tehát a háromszoros piaci ár nem feltétlenül eredményez háromszoros végső költséget. Különösen, ha az adott fogyasztó képes mérsékelni a fogyasztását. Márpedig a vállalat szakértői szerint ez az egyik kulcs a megoldáshoz: a meglévő, rendelkezésre álló energiát – akár a legmodernebb digitális technológiák segítségével – a lehető leghatékonyabban felhasználni.
Nyomás alatt a nagy energiaigényű fogyasztók
A vállalati végfelhasználók közül az ún. energiaintenzív ipari és mezőgazdasági nagyfogyasztókra nehezedik a legerősebb nyomás. Akik tudják, folytatják a tevékenységüket, de áthárítják az energiaárak okozta költségeket a saját ügyfeleikre. Szélsőséges esetben azonban az is előfordulhat, hogy részben vagy teljesen leállítják az üzemeiket. Európában is láttunk ilyen példát, előbbire acélgyártók, utóbbira pedig alumínium-, cink-, és műtrágyagyártók között.
