Rövid témabemutatás (háttér infó) az interjú készítéséhez:
Napjainkban az egész világon jelentősen megnőtt az megújuló energiák, azon belül is a napenergia használata – elsősorban Nyugat-Európában jellemző e rendszerek decentralizált kiépítése és a hibrid erőművek megléte. A diplomadolgozatom célja, hogy hazai és nemzetközi szinten megvizsgálja a napelemes kiserőművekkel történő decentralizált áramtermelés jelenét és jövőjét.
A dolgozatomban vizsgálom:
- A napelemes rendszerek jelenlegi technológiai megoldásait, kitekintéssel a jövőbeli fejlesztési lehetőségekre.
- Az EU-s és hazai jogi környezetet, azok hasonlóságait és eltéréseit, különös tekintettel az engedélyezési eljárásra és annak jellegzetességeire országonként.
- A decentralizált rendszerek nyújtotta előnyöket és hátrányokat, megtérülési számítások mentén megvalósult napelemes projekteket.
- A decentralizált rendszerek (akár hibrid erőművek) hazai elterjedésének lehetőségeit, ill. azok milyen mértékben tudnák kiváltani/fedezni Magyarország energiaigényét.
- Azokat a környezetvédelmi szempontból preferált régiókat Magyarországon, amik megfelelnek a jogszabályi, mérnöki előírásoknak, és amelyek akár nagyobb teljesítményű napelemes erőművek telepítésére is alkalmasak lehetnek (térinformatika alkalmazásával térkép szerkesztése).
Mindezek tükrében a kérdéseim:
- Az MNNSZ honlapján publikált információ értelmében az „MNNSZ célja az ingyenes és demokratikus, mindenki számára korlátlanul rendelkezésre álló energia, a napenergia hasznosításának népszerűsítése, széleskörű elterjesztése” – ezen belül is kiemelt fontosságú a lobbi tevékenység végzése a szolár technológia kiemelt támogatásért.
Béres Dóra: Általánosságban véve milyen befolyása és lobbi ereje van az MNNSZ-nek a törvényhozó szervezeteknél?
Kiss Ernő: Az MNNSZ az egyik legnagyobb szakmai szervezet a napenergia-hasznosítási iparágban, ami a szektorban tevékenykedő, több mint 270 tagvállalatot is képviseli. A magyar piacon összesen kb. 700 cég foglalkozik napelemes rendszerek tervezésével és kivitelezésével, így az MNNSZ rendelkezik a legnagyobb tagsággal. A szövetség szakmai és szakmapolitikai érveket hangoztat, a kormányzatokkal és a kormányzatok szereplőivel közvetlen és közvetett kapcsolatot ápol. Az, hogy mennyire hatékony ez a lobbi erő, jól mutatja, hogy Áder János Köztársasági Elnök urat is sikerült a „mi ügyünk” mellé állítani és fel is szólalt a fenntarthatóság és a megújuló energiák mellett tavaly, amikor a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságának megalapításával egy időben a Parlament bevezetett egy „brutális mértékű” napelemes termékdíjat. A díj bevezetését a Parlament azzal indokolta, hogy ez EU-s kötelezettség, ami részben igaz állítás, viszont a díj mértéke messze a legmagasabb európai viszonylatban, hiszen nagyjából hatszorosa a világ legmagasabb napelemes termékdíjának, amit Belgiumban vezettek be. Ebben a speciális esetben hiába szólalt fel Áder János a termékdíj ellen, az 2015 év elejétől bevezetésre került és az óta is érvényben van. (Megjegyzés: minden napelem után 114 Ft/kg környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni 2015. január 01-jét követően, amely mintegy 2000-2500 Ft-os modul áremelést jelent – MNNSZ honlap[1])
A lobbi erő tehát létezik, sok esetben hatékony is, de nem mindenre kiterjedő. A Szövetség egyik feladata, hogy a Kormányzatot, a kormányzati szerveket a megújuló technológiák mellé állítsa, azok támogatására ösztönözze – ennek érdekében több, kapcsolódó kormányzati projektben is részt veszünk, így az MNNSZ legfőbb lobbi ereje a kapcsolataiban rejlik.
D: Milyen sikereket emelnél ki, amiket esetleg az elmúlt időszakban értetek el a lobbi tevékenységgel és mivel lehetne azt erősíteni – akár külföldi példákat, külföldi tapasztalatot alapul véve?
K.E: A Szövetség lobbi tevékenységének erejét fejezi ki, hogy az elmúlt időszakban sikerült különféle kormányzati programokban a napenergia-hasznosítást előtérbe helyezni és ez által napelemes és napkollektoros rendszerek telepítését szorgalmazni.
Konkrét sikerként könyvelhetjük el, hogy az egyik tagvállalatunknak köszönhetően az MLSZ TAO programjába[2] bekerült a napenergia-hasznosítás is, mint lehetséges beruházási és támogatási kör, így a különböző csapatok a sportfejlesztési programjuk támogatójaként akár napelemes vagy napkollektoros vállalkozásokat is választhatnak – ezáltal adókedvezményekkel támogatva a napenergia iparágat. (Megjegyzés: adott sportágak támogatása esetén társaságiadó-kedvezmény igényelhető, ez a TAO).
Fontos kiemelni továbbá, hogy az MNNSZ támogatta a paksi atomerőmű bővítés ellentender projektjét különféle szakmai anyagokkal és szakmai hozzájárulással, vagyis a három nagy hazai egyetemmel (Óbudai Egyetem, ELTE, Corvinus Egyetem) és az Energia Klubbal együttműködve részt vettünk az ellentender előkészítésében, megalkotásában, amiről részletek a Szövetség holnapján olvashatók.
Mindemellett számos szakmai előadást és konferenciát szervezünk, ahol a napelem-energia hasznosításának lehetőségeire hívjuk fel a figyelmet.
D: Milyen mértékben veszi Magyarország igénybe az EU-s pályázati forrásokat és lehetőségeket az elmúlt 5-10 év tapasztalatai alapján és számíthatunk-e javulásra, fejlődésre a támogatási és pályázati rendszerek terén?
K.E: Az eddigi tapasztalatok alapján a pályázati forrásokat megfelelően használjuk, ami összhangban van a Kormány által deklarált iránnyal is, miszerint a jelenlegi, 7-éves EU költségvetési ciklusban elérhető pályázati források dönt? többségét már a ciklus első felében szeretné felhasználni. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a pályázati források jelentős hányadát a megújuló energiaforrások kiaknázására használjuk, ennek köszönhetően számos napelemes, napkollektoros, hőszivattyús és egyéb épületenergetikai program és pályázat indul.
Kevésbé pozitívumként említendő viszont, hogy a lakossági pályázatokra kiírt EU-s forrásokat egy tavalyi döntés értelmében elvonta Kormány, helyette ezeket az állami és közintézmények épületenergetikai rekonstrukciójára fordítják jelenleg. Érthető ez a törekvés, azonban figyelembe véve, hogy Magyarország egyik legnagyobb energiapazarló „üzletága” maga a lakosság, a támogatás megvonása miatt a lakossági épületenergetika óriási veszteségeket szenved el. Hazánkban különösen magas az adók és járulékok újraelosztásának az aránya – elég, ha csak az ÁFA „világbajnok” mértékére gondolunk -, ezek mind megnehezítik az öngondoskodást. Emellett különféle politikai üzenetek azt táplálják belénk, hogy az állam gondoskodik rólunk, ezért nincsenek igazán megtakarításaink, amiket akár energetikai beruházásokba, megújuló energiákba fektethetnénk – ez hosszú távon mindenképpen káros.
Fontos megemlíteni a Szövetség egyik aktuális kampányát, amelynek keretében olyan napelemes konstrukciót kínálunk a potenciális ügyfeleknek, amely lehetővé teszi számukra a villanyszámla napelemes törlesztővel való kiváltását. Például havi 10.000 forintos villanyszámla kiváltására önerő nélkül, kedvezményes, vagy akár államilag támogatott hitellel élve napelemes rendszer igényelhető, aminek éppen 10.000 Ft lesz a havi törlesztési költsége. Meglepő módon annak ellenére is csekély a kampánnyal élők száma, hogy alapvető közgazdasági kalkulációval kimutatható, mennyivel jobban megéri 10 évig fizetni egy napelemes rendszer havi törlesztését, mint életünk végéig fizetni a villanyszámlát. Folyamatosan küzdenünk kell azért, hogy az üzenet megfelelően célba érjen, aminek oka nagyrészt az aktuálpolitika irányából érkező negatív kommunikáció a megújuló energiákkal kapcsolatban, miszerint nem éri meg megújulókba fektetni. Emlékezetes L. Simon László néhány évvel ezelőtti felszólalása, amiben úgy érvelt, hogy azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni nálunk, mert áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél. A hasonló, kevésbé megalapozott szakmai érvek erőteljesen demoralizálják a megújuló energia üzletágat és a napelemes beruházásokat.
A valódi ok azonban, amiért a megújulók mérsékeltebb támogatást kapnak, a Paksi atomerőmű bővítése, vagyis a „Paks mindenek előtt” hozzáállás a Kormányzat részéről. A paksi atomerőmű bővítését támogató döntés teljesen megalapozatlan közgazdasági és energetikai szempontból is, a bővítési tervezetet és a beruházást támogató döntést számtalan nemzetközi és hazai szervezet megtámadta és petíciót nyújtott be ellene az Európai Uniónál, köztük a Greenpeace és az MNNSZ is. A paksi bővítés költségeinek fedezésére háztartásonként körülbelül 700.000 forinttal kell a magyar családoknak hozzájárulniuk. Hogy értsük, hogy a 700.000 Ft milyen mértékű terhet jelent a magyar háztartások számára, tudnunk kell, hogy a mai Magyarországon egy átlagos család évente 2500 kWh villamosenergiát fogyaszt, amely energiát körülbelül egy 1 millió forintos beruházású napelemes rendszerrel ki lehetne váltani. Ha a paksi atomerőmű bővítésére szánt adófizetői befizetéseket napelemes beruházásokra fordítaná a magyar lakosság, belátható időn belül képesek lennénk megújuló energiaforrással biztosítani a saját villamosenergia igényünket.
D: Működik-e valamiféle kooperáció a Nemzetközi Szolár Szövetségek között? Az MNNSZ nyomon követi-e a külföldi fejlesztéseket, napelemes megoldásokat és létezik-e a gyakorlatban a tudásmegosztás (know how sharing) az egyes országok és szövetségek között, illetve lehet-e a nemzetközi szövetségeknek közös lobbi ereje adott témákban?
K.E: Van együttműködés nemzetközi szinten is, de az MNNSZ-nek alapvetően más problémái vannak, mint a nemzetközi szervezeteknek. A Szövetségünk figyelemmel kíséri a két nagy nemzetközi szervezet, az ESTIF (European Solar Thermal Industry Federation) és az EPIA (European Photovoltaic Industry Association), vagyis a napelemes és napkollektoros termeléshasznosítási szervezetek eseményeit, azonban az európai viszonylatban is jelentős tagdíj megfizetését a Szövetség pénzügyi lehetőségei nem teszik lehetővé.
Az MNNSZ emellett részt vett az AFAZ munkájában, ami egy antidömping eljárás ellenes szerveződés, a fő célja pedig megállítani a Kínában gyártott, olcsó napelemek importját Európába. A Solar World által indított kezdeményezés eredményeként ún. antidömping eljárást indítottak az ázsiai gyártók ellen, illetve megállapítottak egy antidömping árat, aminek következtében világpiaci viszonylatban, Európában a legmagasabbak a napelem árak. Összehasonlításképpen az Európában gyártott napelemek küszöbára 54 cent, míg a kínai gyártók 42-44 centért exportálják a világ bármely országába – főképp Ázsiába és az USA-ba – a napelemeket, vagyis az antidömping ár bevezetésével védik az olcsó importtól az európai gyártókat. A Szövetség azért csatlakozott ehhez a szerveződéshez, mert amellett, hogy a magyarországi napelem-gyártók támogatásra szorulnak (ezek egy része szintén az MNNSZ tagvállalata), ennél még fontosabb a teljes installációs ipar fellendítése, vagyis a napelemes tervezők, kivitelezők, üzemeltető vállalkozások életképességének biztosítása.
Az AFAZ egy korábbi, a Prognos Intézettel közösen végzett kutatása kimutatta, hogy 1 MW-nyi napelemes kapacitás előállítása – a teljes napelemes értékteremtési lánc figyelembe vételével, vagyis a gyártástól a karbantartásig vizsgálva – 45-65 munkahelyet teremt. Az antidömping eljárás bevezetésével munkahelyek ezreit menekültek meg azzal, hogy az európai napelem-gyártók zöme lassabb, tervezett ütemben zárta be a kapuit, viszont munkahelyek tízezrei szűntek meg azáltal, hogy a kivitelező ipar a 20%-kal magasabb napelem árak miatt kevesebb napelemes rendszert, erőművet képes azóta telepíteni. Az antidömping eljárást követően, valamint a nagy ingatlanpiaci válság hatására jelentősen megtorpant Európában a napelemes rendszerek fejlesztésének üteme: míg korábban Európa volt a napelem-gyártási iparág éllovasa, addig mára ez az arány nagymértékben visszaesett. Megújuló energia felhasználás szempontjából jelenleg Kína, Japán és az Egyesült Államok vezeti a piacot, ezek lényegesen több napelemes rendszert telepítenek, mint az európai vállalkozások összességben.
Az eltérés megfigyelhető a napelem-gyártás területén is, mivel a napelemek 80%-a jelenleg Kínában készül. Ennek oka pedig elsősorban a nagy mennyiségben és alacsony áron rendelkezésre álló nyersanyag (főképp a szilícium), másrészt az európainál jóval megengedőbb környezeti előírások, amik például a kohászati tevékenységeket szabályozzák, végezetül pedig az a tény, hogy jelentősen olcsóbb a munkaerő, mint az európai piacokon.
Érdekességképpen említhető, hogy Németországban az antidömping eljárás életbe léptetését megelőzően évente több száz napelem gyár függesztette fel a működését, aminek eredményeként mára 8 gyár maradt, ami napelem modulokat gyárt. Európában jellemző, hogy a fokozott verseny, a viszonylag alacsony gyártási teljesítmény és a korlátozott a felvevőpiac miatt a gyártók versenyképessége jelentősen csökkent és nem éri meg napelem modulokat gyártani. Felhasználói oldalon azonban egyre nő a kereslet, ami azt eredményezi, hogy az európai felhasználók hátrányos helyzetet élveznek a magasabb napelem modul árak miatt.
Fontos megemlíteni a határon átnyúló oktatási programokat és képzéseket is, amiket az MNNSZ szervez jellemzően Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában. Ezekben az országokban az 1 főre jutó napelem aránya többszöröse (pl. Ukrajnában tízszerese) a magyar arányoknak, habár az ország közel sincs olyan jó gazdasági helyzetben, mint Magyarország. Hazánkban a napelemek és napelemes rendszerek elterjedésének gátja nagyrészt a napelemes termékadó, ami a rendszer beruházási költségeinek kb. 40%-át teszi ki, a beruházás megtérülését pedig ilyen arányban rontja. Külföldön jellemzően adókedvezményekkel támogatják a napelemes beruházásokat, aminek nem csak ösztönző, de önmagában is jelentős gazdasági, nemzetgazdasági haszna van, hiszen a beruházásnak köszönhetően munkahelyeket jönnek létre. Magyarországon nagyon nagy problémát jelent a hatályban lévő adórendszer, aminek hatására a határon túli vállalkozások tömegesen érkeznek hozzánk napelemes rendszereket, megoldásokat értékesíteni és telepíteni – kiszorítva ezzel a magyar vállalkozásokat a versenyből. A napelemes környezetvédelmi termékdíjat (~5%) például kizárólag a magyar vállalkozások kötelesek fizetni, ami rendkívül igazságtalan versenyelőny helyzetbe helyezi a külföldi kivitelezőket. Csupán a kedvezőbb osztrák adózási rendszert és a termékdíj kötelezettség hiányát kihasználva például egy osztrák napelemes cég átlagosan 12%-kal alacsonyabb áron képes napelemes rendszert értékesíteni a magyar piacon, ami jelentős előnyt generál számukra. Az olcsóbb külföldi napelem-konstrukció kedvező a fogyasztó (megrendelő) számára, azonban munkahelyek lehetőségétől fosztja meg a magyar lakosságot, és az adók sem a hazai költségvetést gyarapítják, így a gazdaságra vetített hatása összességében negatív. Az MNNSZ feladata, hogy a kormányzati szervek figyelmét felhívja erre az aránytalanságra, de eddigi tapasztalat szerint az ez irányú kommunikáció nem talált megfelelő fogadtatásra a Kormányzat részéről.
Hiány tapasztalható jelenleg azon szakemberek körében, akik megfelelő tudással és képzettséggel rendelkeznek a villamos energiát termelő napelemek telepítésének koordinálásában, valamint a telepítés kivitelezésében.
B.D: Mit tesz a magyar állam és mit tesz az MNNSZ annak érdekében, hogy a szakmai tudásbázist erősítse?
K.E: A hazai szakképzésből, illetve szakmunkás képzésből hiányzik a napenergia hasznosító berendezés szerelőket képző oktatás. A fűtésszerelők képzésében szerepel a napkollektorok bemutatása, de például a villamosipari szakemberek nem tanulnak a napelemekről. Magyarországon, egyedülálló módon Európában, nem számít önálló szakmának a napelemes rendszerek szerelése, míg például Németországban csak szakképzett emberek dolgozhatnak napelem szerelőként. Éppen ezért, német mintára létrehoztunk egy felnőttképzési akkreditációval rendelkező szakképzést, amit Németországban és Nagy-Britanniában is elfogadnak, vagyis a minősítés külföldi munkavállalásra is feljogosítja a napelemes szakembereket.
Meglehetősen ellentmondásos és elgondolkodtató helyzet, hogy hazánkban a napelem szerelő szakma az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ-s képzésként) nem szerepel, viszont cserébe az atomerőmű szerelő, űrhajószerelő és kutyakozmetikus szakmák léteznek bejegyzett foglalkozásként.
Fontos kiemelni viszont, hogy az Óbudai Egyetemmel közösen, egy felsőoktatási program keretében posztgraduális mérnökképzést indítottunk napelemes rendszerek tervezésére az Egyetem villamosmérnöki karán. A képzés kétéves (idén indult a nulladik évfolyam), aminek keretében olyan napelem tervező szakembereket képezünk, akik megfelelő szaktudással rendelkeznek a napelemes rendszerek tervezésének, kivitelezésének és üzemeltetésének koordinálásához. A képzés nagy érdeklődésnek örvend, jelenleg 30 hallgató vesz részt ebben és meglehetősen pozitívak az első visszajelzések is.
Rendkívül fontos a felelős műszaki vezető képzés is, mivel az EU támogatással megvalósuló a napelemes erőmű beruházásokat minden esetben műszaki ellenőr és felelős műszaki vezető kell, hogy felügyelje. Jelenleg hazánkban nincs olyan jellegű képzés, ami a napenergia hasznosítására specializálódna, ezért a Magyar Mérnöki Kamarával együttműködve, dr. Barsané Pataki Etelka elnök asszony jóváhagyásával, létrehoztunk egy képzési programot, aminek keretében olyan szakembereket képezünk, akik egy napelemes kivitelezési projekt teljes építésmenetét szakszerűen képesek lebonyolítani. Ez az oktatási program jó alapot nyújt az akkreditáció megszerzéséhez is.
Az MNNSZ által szervezett, szóban forgó képzések önköltségesek, mivel a Szövetség egy non-profit szervezet és a tagdíjbevételeken felül nincsenek egyéb bevételi forrásai. Viszont a képzések ára átlagosan 24.000 és 100.000 forint körül kerül meghatározásra, vagyis egy angol nyelvtanfolyam árának megfelelő. A képzések keretében olyan, gyakorlatban is hasznosítható tudást szerez a hallgató, ami később többszörösen megtérülhet.
B.D: Számíthatunk-e hosszú távon állami támogatásra, felelősségvállalásra a szakképzési rendszer fejlesztésében?
K.E: A felsőoktatásban, konkrétan a villamosmérnök képzés keretében már léteznek olyan szakirányok, amelyeken napelemes rendszerek tervezésére lehet specializálódni. Ennek köszönhetően az új generációs mérnökök pár éven belül már rendelkezni fognak a megfelelő napelemes ismeretekkel – habár azt fontos megjegyezni, hogy a napelemes forradalom már évekkel ezelőtt lezajlott és Magyarország körülbelül egy évtizedes lemaradásban van ezen a téren. Mindezt figyelembe véve a posztgraduális mérnökképzés rövidtávon nem, viszont a napelem szerelő szakmunkás képzés mindenképp segít a „lemaradás” ledolgozásában.
A középfokú oktatásban annyit sikerült az MNNSZ-nek elérnie, hogy a villanyszerelő képzésbe, csekély mértékben, érintőlegesen bekerült a napelemes téma is a tananyagokba. A napelemek szerelése villamos szakértői végzettséget, ismereteket igényel, ezen belül is elsősorban az egyenáramú berendezések megismerése kap hangsúlyt (napelemes rendszerekben 1000-1500V is lehet a (DC) egyenfeszültség), ami viszonylag új technológiának számít. Az egyenáram élettani hatásai nagyban eltérnek a váltakozó áramétól, emiatt más szerszámozottságot, szaktudást igényel a kapcsolódó berendezések szerelése.
B.D: Mi a véleményed, milyen megítélése van a Környezetmérnök képzésnek Magyarországon és mennyire „piacképes” egy környezetmérnöki diploma jelenleg hazánkban és akár külföldön?
K.E: A probléma az, hogy az egyetemeken olyan szakembereket képezünk, akiknek nincs megfelelő tudása és háttérismerete a megújuló energiákról, nálunk látnak először napelemet és napkollektort, mivel erről nem tanulnak az egyetemen, vagyis olyan szakembereket képezünk és küldünk ki a munkaerőpiacra, akiknek nincs gyakorlati tudása. A környezetmérnök szakirány megfelelő arra, hogy valaki egy általános képzést kapjon, és mérnöki diplomát szerezzen, viszont a megkérdezettek többsége saját elmondása szerint is azért választja ezt a szakirányt, mert például alacsony a bekerülési pontszám. Abban az esetben látom értelmét a képzésnek, ha valaki szakmaként tanulja mindezt és olyan értékes szaktudást szerez az egyetemi képzés során, amit a gyakorlatban is hasznosítani tud. A félreértés elkerülése végett, nem a környezetvédelem ellen vagyok, hiszen azt is nagyon fontosnak tartom, de olyan oktatási tematikára lenne szükség, aminek van értelme, értéke is és megfelel? szakembereket képez. Villamosmérnökökből, gépészmérnökökből egyértelműen hiány van a piacon, így a napelemes vállalkozásoknak inkább ilyen szakképzettségű szakemberekre lenne szükségük.
D: Várható-e rövid vagy hosszú távon a környezetvédelmi adó rendszerének újragondolása, annak mértékének csökkentése?
K.E: Azért nem fogják eltörölni a jelenlegi termékdíjas konstrukciót, mert azzal gyakorlatilag életképtelenné tennék a paksi atomerőmű bővítést. Ha Magyarországon mindenki napelemes erőművet építene saját forrásból, akkor senki nem támogatná a paksi beruházást – ahogy a nagy többség jelenleg is elutasítja azt. Nem magát az atomenergiát és annak hasznosítását utasítjuk el egyébként – hiszen a jelenlegi paksi erőmű blokk üzemeltetésének meghosszabbítását támogatjuk –, az igazi problémát a bővítés jelenti, ami gigantikus forrásokat von el egyéb, például megújulókra fordítható lehetőségektől. Összegezve a várakozásunk az, hogy egészen addig, amíg a Kormány a paksi atomerőmű bővítés mellett teszi le a voksát, nem várható a megújulók nagyobb mértékű támogatása hazánkban. Összehasonlításképpen, például 2006 óta nem adnak ki koncessziós jogot szélerőművekre sem, ami pedig az egész világon az egyik legolcsóbb villamosenergia forrásnak számít (paritásban már az atomenergiából való villamosenergia termelést is utolérte), mégsem engedélyezik a szélerőművek telepítését. Elmondhatjuk, hogy a gazdasági lobbi érdekek befolyásolják a jelenlegi helyzetet: vagyis a kőolaj-, földgáz- és atomenergia-hasznosításban sokkal nagyobb érdekeltsége és lobbi ereje van kormányzati erőknek, mint a napenergia hasznosításában. A legnagyobb probléma mégis az, hogy a lakosság érdekei kevésbé érvényesülnek ilyen helyzetekben.
D: Összességében mi az MNNSZ általános véleménye és tapasztalata, a környező országokhoz képest (és/vagy EU-s viszonylatban) mennyire vagyunk tudatos és fejlett felhasználói a megújuló energiáknak, milyen törekvések vannak arra, hogy ez az arány javuljon?
K.E: A környez? országokban az a jellemző gyakorlat, hogy a kormányzatok a jól felfogott érdekükből arra ösztönzik a lakosságot, hogy takarékoskodjanak, használjanak energiatakarékos eszközöket és megújuló energiákat. Magyarországon ennek az ellenkezője jellemző, vagyis arról tájékoztatnak minket, hogy olcsó az energia, ezért nem kell takarékoskodnunk, ráadásul a megújuló energia hasznosítása drága beruházásnak minősül. A legfőbb ok, amiért ezt az irányt képviseli a magyar kormányzat, hogy megszületett a döntés a paksi atomerőmű bővítéséről, aminek egyébként semmilyen előkészítése nem volt és egyelőre gazdasági tanulmányokkal sem sikerült alátámasztani annak megtérülését. Készült egy ún. Rothschild tanulmány, ami azt igazolja, hogy ahhoz, hogy a paksi bővítés a tervezett 35 éven belül megtérüljön, a jelenlegi villamosenergia árnak több mint a háromszorosára kell emelkednie (jelenleg 1 kWh villamosenergia előállítási költsége a paksi atomerőműben kb. 11,40 Ft, ez várhatóan 36 Ft-ra fog emelkedni).
Érdemes megemlíteni, hogy a GKI Energiakutató Intézet igazgatója, dr. Hegedűs Miklós, aki korábban maga is támogatta a paksi bővítési terveket, a tavalyi évben újraértékelte a korábbi állásfoglalását és keményen kritizálta a kormányzatot ez ügyben. Ezen felül felszólította a kormányt a nyíltabb kommunikációra, valamint arra, hogy ne támogassák a paksi bővítési terveket, mert annak megtérülését gazdaságilag nem lehet alátámasztani.
Fontos kiemelni azt is, hogy a napelemes piac olyan mértékben és léptékben fejlődik, hogy egy EU-s direktíva értelmében 2020-tól kezdődően csak olyan épület kaphat építési engedélyt, amelynek nincs primer energia igénye, valamint legalább 25%-ban megújuló energiaforrásokkal fedezi a teljes energiaszükségletét. Ennek a feltételnek pl.: egy napelem és egy hőszivattyú együttes alkalmazásával könnyen meg tudunk felelni. Mindez azt is jelenti, hogy 5 év múlva már minden, újonnan épített ház tetején lesz napelem. A CSOK kapcsán is felmerült, hogy amennyiben valaki belevág egy CSOK-kal támogatott építkezésbe, ami elhúzódik akár 3-4 évig, a lakhatási engedélyt csak abban az esetben kaphatja meg, ha a direktívában előírtaknak megfelel. A megújulók használata némi költségnövekedést generál egy építési projekten, de ha azt vesszük alapul, hogy egy épület teljes életútja átlagosan 100 év, akkor a megújulók beruházási költsége mindössze 15%-át teszi ki a teljes életút során felmerülő költségeknek, az üzemeltetési költségek pedig a költségek 85%-át alkotják. A 85%-os üzemeltetési költség óriási mértékűnek számít, szemben azzal, hogy megújulók alkalmazásával szinte ingyen is lehetne üzemeltetni egy házat. Mindez azt jelenti, hogy ha rossz a házunk hőszigetelése és annak fejlesztésére nem szeretnénk fordítani adott pillanatban, később többszörösen merülnek fel járulékos költségek az épület üzemeltetése kapcsán.
Mindenképpen helyes törekvése az EU-nak, hogy arra buzdít bennünket, hogy ne pazaroljuk az energiát. Tendenciájában folyamatosan csökken a villamosenergia felhasználása, ami egyrészt a gazdasági válságnak, másrészt az ipari termelés visszaesésének köszönhető, valamint fontos szempont lett az energiahatékonyság az utóbbi években, így erre törekszenek a nagyvállalatok is (EU-s kötelezettségnek megfelelően). A lakosság szintjén is egyre inkább jellemző az energiatudatos gondolkodás, hiszen egyre többen veszünk LED lámpákat, használunk hőszivattyúkat a régi, elavult épületenergetikai rendszerek korszerűsítésére, ill. igyekszünk kiváltani a földgáz-importot olcsó, egyszerű berendezésekkel.
Összességében tehát elmondható, hogy a lakosság részéről van elmozdulás az energia-tudatosság irányába, viszont az ellenpropaganda még mindig sokkal erősebb, bizonyítja ezt például a nemrég bevezetett rezsicsökkentés, ami iszonyatos károkat okoz azáltal, hogy 20%-kal olcsóbb lett a villamosenergia és ez arra ösztönzi az embereket, hogy ne spóroljanak. Ez azt is jelenti, hogy a lakosság nem preferálja az energiatakarékos berendezéseket, mert azok megtérülése kevésbé kedvező. A magyar lakosság egyébként jellemzően hatszor annyi energiát fogyaszt, mint például a norvégok, vagy hollandok, ami meglehetősen jelentős és döbbenetes eltérés.
Érdekesség még, hogy Németországban a 2011-es fukushimai atomerőmű katasztrófát követően azt a döntést hozta a lakosság, hogy inkább megválik az atomerőművektől, vállalva a drágább villamosenergia árakat, szemben a személyes biztonsággal. A paksi atomerőmű fenntartása abból a szempontból is óriási kockázatot is jelent, hogy a fokozott terrorveszély miatt, esetleges veszély vagy probléma elhárítására se megfelelő légvédelmi, se egyéb kiemelt biztonsági óvintézkedéssel, védelemmel nem készülünk, mondván „nálunk ilyen nem fordulhat el?”. A másik kockázati forrás ebből a szempontból a BME kísérleti atomerőműve Budapesten, ami esetében feltételezhetjük az alapos biztonsági intézkedések meglétét. Szintén a fukushimai balesetből kiindulva, a japánok is úgy gondolták, hogy a társadalmuk van annyira intelligens és fejlett, hogy mindenféle havaria helyzetre fel vannak készülve, de mégis elkövették azt a hibák, hogy nem feltételezték, hogy földrengés és cunami egyidejűleg történhet a térségben. Az aktuális kormányzati politika azt hirdeti, hogy „nem történhet semmi rossz” a paksi atomerőművel, ami nem helyénvaló feltételezés.
A jellemző technológiák a napelem gyártásban jelenleg a kristályos napelemes rendszerek és erőművek, valamint a gázturbinás napelemes erőművek.
D: A jelenleg alkalmazott technológiák közül melyiket tekinthetjük „zsákutcának” vajon és melyik lesz a jövő? Számíthatunk-e arra, hogy a magas(abb) hatásfokkal rendelkező napelem rendszerek megfizethetőek és ez által elérhetőek lesznek a lakosság számára is?
K.E: A piacon a legáltalánosabb és leggyakrabban használt napelemes technológiának a kristályos szerkezetű mono- és polikristályos napelemek számítanak, de komoly fejlesztések folynak az amorf, vékonyréteg napelemek terén is. Csornán épült nemrég egy napelem gyár, ahol újfajta technológiát terveznek gyártani és főképp exportra kívánnak termelni. Ehhez komoly állami támogatást kaptak és maga a Köztársasági Elnök úr is a beruházás mellett áll, tehát megalapozottnak és sikeresnek tűnik a projekt.
Általánosságban elmondható, hogy folyamatos fejlesztések folynak a piacon és mindenki arra törekszik, hogy egyre nagyobb hatékonyságú és egyre költséghatékonyabb napelemeket gyártson. Minél nagyobb a napsugárzási energiából el?állított villamosenergia részaránya, annál nagyobb hozamot tud termelni a megoldás főképp, ha annak előállítási költsége a lehető legolcsóbb. Az egyes technológiák részletes bemutatásába nem mennék bele, de azt igazolhatom, hogy fejlesztésekkel egyre nagyobb teljesítményű napelemeket érhetünk el, mindezzel párhuzamosan pedig a napelemek előállítási költségei egyre alacsonyabbak – kivéve az EU-ban, a korábban említett antidömping eljárás miatt fixált árak esetében.
Fontos kiemelni, hogy a napelemek hatásfokának értéke kevésbé számít annak hatékony kihasználásában, hiszen a napenergia korlátlanul áll rendelkezésre. A szkeptikusok sokszor azért utasítják el a napelemeket, mert azok „ócskának” tűnnek az alacsonyabb, 15-18%-os hatásfok mutatók alapján. Jó ellenpélda lehet erre az Otto-motor használata, aminek a hatásfoka átlagosan 20% és mégsem degradálunk például egy Ferrarit, mondván az egy ócska autó. Mindemellett a műszaki megoldások már lehetővé teszik modern, akár 100%-os hatásfokú napelemek előállítását is, amelyeknek viszont egyelőre rendkívül magas a gyártási költsége és ezek még korántsem piacképes technológiák.
A napelemek technológia újításai mellett, azokkal párhuzamosan a kapcsolódó berendezések fejlesztése is folyik. Egyre jobb invertereket gyártanak a piacon manapság, ezek hatásfoka akár a 100%-ot is megközelítheti, vagyis alig van veszteségük. Fontosak az energiatárolási módszerek is, Európában emiatt sok helyen ösztönzik a villamosenergia-tároló rendszereket, ezek terén is előrehaladott fejlesztések folynak. A legolcsóbb megoldás a hidraulikus megoldás, amikor a víz mozgási energiájának segítségével tároljuk a villamosenergiát. Emellett jó technológiai megoldásnak számít a hidrogénes tárolás, ami a víz bontásával, az energia hidrogénben való tárolásával valósul meg. Végezetül az egyre jobb hatásfokú akkumulátoros tárolókat is fontos megemlítenünk.
Nem szükséges az energiatárolásról gondoskodni abban az esetben, ha megfelelően kezelhető a megtermelt energia elosztása. Azt megállapíthatjuk, hogy alapvetően rendkívül hektikus a napelemes villamosenergia termelés, hiszen borúsabb, kevésbé napsütéses napokon jelentősen visszaeshet, míg napsütéses időben megnő a villamosenergia termelése. Ezeket a teljesítmény-ingadozásokat kell hálózati szinten kiegyenlíteni, amelynek különböző módszerei vannak, mint például a SMART gridek, vagy okos hálózatok. SMART gridekkel képesek azt megoldani, hogy a hálózatra kötött ún. kiegyenlítő erőmű szabályozza és egyenlíti ki azokat az ingadozásokat, mozgásokat, amit több tízezer decentralizált, a hálózatba különböző pontokon és intenzitással betápláló kisebb-nagyobb erőmű ad. A decentralizáltan kapcsolódó napelemes és más erőművek egy hurkolt hálózatra vannak kötve és különböző irányba táplálnak be a hálózatba, attól függően, hogy felhős vagy napos időszakok váltják egymást adott földrajzi területen, ahol azok telepítve vannak. Nyilván egyszerűbb egy centralizált megoldás kezelése, vagyis amikor egy nagy, központi villamosenergia központ (pl. a Paksi atomerőmű) látja el villamos energiával az egész országot, azonban egy ez óriási szállítási veszteségekkel operál. A decentralizált rendszerek esetében, a több ponton való betáplálás miatt lényegesen kisebbek a hálózati veszteségek.
Az engedélyezési eljárások kapcsán érdekelne, hogy:
D: Van-e kimutatása az MNNSZ-nek az európai országokban jellemző Feed in tarif-ról, illetve arról, hogy a hazai KÁT rendszerünk ebben a rangsorban hol áll?
K.E: Németországban 0,8 euro (kb. 25 Ft), nálunk 31,77 Ft az átvételi ár, tehát a magyar ár nem rossz nemzetközi viszonylatban. Ami nálunk hátrány a befektetők szempontjából, hogy kiszámíthatatlan és bizonytalan az átvételi ár mértéke, mert az évről évre változik: a Kormány határozza meg, majd a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal hirdeti ki az adott évben aktuális átvételi árat, ami a korábbi emelkedést követően az elmúlt két évben kb. 1,5-2%-kal csökkent – habár még így is elfogadható árnak számít. Ha tudnánk garantálni egy hosszabb távon (pl. 10 éven keresztül) kiszámítható átvételi árat, arra a befektetők is jobban tudnának tervezni. A napelemes beruházásoknak szigorú műszaki kötelezettségnek és előírásnak kell megfelelniük, aminek következtében átlagosan kb. 10 év alatt térülnek csak meg.
A magyar szabályozási rendszer nagy előnye, hogy egyedülálló módon hazánkban van ún. SALDO elszámolás, amit 2007 óta a VET (Villamosenergia törvény) tesz lehetővé. A SALDO elszámolás lényege, hogy egy háztartási méretű kiserőmű (HMKE, 50kVA teljesítményig) esetén, adott éven belül elszámolható a megtermelt és felhasznált villamosenergia, vagyis kvázi ingyen tárolhatjuk azt a hálózatban és csak a különbözetet kell fizetni. A hálózat ebben az esetben virtuális akkumulátorként működik, ami ingyen és veszteség nélkül tudja tárolni a megtermelt energiát.
D: A KÁT-hoz (Kötelező Átvételi Rendszerhez) képest milyen átvételi ár növekményre számíthatunk, ha a METÁR (Megújuló Támogatási Rendszer) végül bevezetésre kerül?
K.E: A METÁR bevezetésével nem számítunk átvételi ár növekményre, mivel a KÁT európai viszonylatban nem számít alacsony árnak. Erre jó példa, hogy a KÁT magasabb, mint a Németországban megállapított, megújuló energiákhoz kapcsolódó átvételi ár. Alapvetően az elszámolás rendje fog változni a METÁR tervezet szerint: eddig minden megújuló energiaforrásból termelt villamosenergiát kötelezően át kellett venni, ami továbbra is igaz lesz az 500 kVA alatti tartományba (kiserőmű kategóriába) eső megoldások esetén, a fölött viszont, amennyiben erőművet szeretnénk létesíteni, az új koncepció szerint pályázatot kell benyújtani – erről pedig nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy pozitív vagy negatív hatása lesz.
A decentralizált rendszerek előnye, hogy nincs energia-szállítási költség, nem realizálunk veszteségeket, valamint az energiatárolók alkalmazásával az időjárási körülményeknek és a napszaknak kitett áramtermelés gyakorlatilag kiegyensúlyozottá válik. Kisebb rendszerek esetében hibrid inverterek és akkumulátorok használatával, nagyobb erőműveknél nagy kapacitású energiatárolók alkalmazásával tudunk decentralizált rendszereket építeni.
A kérdéseim ennek kapcsán:
D: Jelenleg nincs rendszerengedélye a hibrid invertereknek Magyarországon. Mi ennek az oka és várható-e változás ezen a téren vajon?
K.E: Hazánkban is alapvetően decentralizált a hálózat, mivel sok erőmű van, ami a hálózatba betáplál, de a jellemzően alacsony villamosenergia árak miatt még mindig jobban megéri a villamosenergiát a környező országokból importálni (40% fölötti a villamosenergia import aránya jelenleg). A Paksi atomerőművet sem tudjuk kihasználni teljes egészében, mert csak kismértékben szabályozható annak teljesítménye. A paksi atomerőmű alaperőmű, ami éjjel-nappal ugyanannyi villamosenergiát termel, a teljesítménye kevésbé szabályozható, így előfordulhat az, hogy az éjszaka megtermelt villamos energiával nem tudnak mit kezdeni, a nappali fogyasztási csúcsok esetén pedig nem termel elég villamosenergiát.
A napelemek egyik legfontosabb előnye, hogy csúcserőműnek számítanak, vagyis a fogyasztási csúcsidőszakoknak megfelelően termelik az energiát – jellemzően nappal történik a nagyobb volumenű termelés, amikor az ipari és lakossági villamosenergia-fogyasztás mértéke a legmagasabb. Tehát hazánkban is decentralizált a rendszer, a MAVIR irányítja rendszerirányítóként a hálózatokat és szükség szerint, különböző helyszíneken beavatkozik, adott esetben ki is kapcsolja az erőműveket. Minden kereskedelmi célú termelőnek menetrendet kell benyújtania a MAVIR felé, amiben rögzítésre kerül, hogy mennyi villamosenergiát fog termelni a következő napon. A megállapított menetrendtől arányaiban 50%-nál nagyobb mértékben nem lehet eltérni, különben büntetést szabnak ki a termelőre. Ezzel biztosítja a MAVIR a rendszerek tervezhetőségét, valamint a megfelelő mértékű villamosenergia-ellátást.
Hibrid inverteres megoldás, vagyis olyan inverter, ami hálózatra is tud kapcsolódni és akkumulátoros töltője is van, Magyarországon jelenleg nem létezik és nem is engedélyezett annak telepítése. Németországban ezzel szemben arra ösztönzik a lakosságot, hogy a megtermelt villamosenergiát ne a hálózatba termeljék vissza, hanem mindenki maga gondoskodjon a villamosenergia tárolásáról (például hőenergia formájában, hőszivattyúval, vagy akkumulátorral) és annak megfelelő felhasználásáról. A hibrid inverterek ilyen esetben azért megfelelőek, mert energiahiány esetén a segítségükkel villamosenergia vételezhető a hálózatról, többlettermelés esetén pedig a felesleges energiát az akkumulátor töltésére, vagy a hőszivattyú üzemeltetésére használja és csak legvégső esetben táplálja azt vissza a közhálózatba.
Magyarországon jelenleg nem engedélyezett a hibrid inverterek használata, mivel egyelőre nincs olyan törvényi háttér előkészítve, ami ennek működését, használatát szabályozná. Hazánkban például az sem megengedett, hogy megújuló energiával, például napenergiával termelt villamosenergiát hőszivattyúk működtetésére használjunk. A hőszivattyú kedvezményes áron kapja a villamosenergiát, azonban nem tudjuk a napelemet és a hőszivattyút közös mérőre kötni, mert egyelőre nem létezik jogszabályi előírás arra vonatkozólag, hogy milyen feltételekkel tápláljuk a hőszivattyút napelem segítségével, majd milyen módon tápláljuk vissza a megtermelt villamosenergia felesleget a hálózatba. Az MNNSZ többek között azon is dolgozik, hogy a VET-t ennek vonatkozásában is módosítsa.
A VET egyébként a METÁR koncepció bevezetése miatt a közeljövőben módosulni fog, aminek várhatóan lesznek pozitív és negatív hatásai is, de azokat még nem tudjuk értékelni. A törvénytervezet véleményezésébe elméletileg a Szövetség is be van vonva, gyakorlatilag viszont általában nem áll elég idő és kapacitás a rendelkezésre egy nagyobb terjedelmű anyag érdemi átnézésére, értékelésére.
D: Van-e arra vonatkozólag kimutatása az MNNSZ-nek, hogy megújuló energia alapú villamos erőmű hálózatba kapcsolásával válnának okafogyottá a fosszilis energiahordozókkal működő magyarországi erőművek? Számíthatunk-e arra, hogy hosszabb vagy rövidebb távon a megújuló energiaforrások teljes (vagy jelentős) mértékben kiváltják a fosszilis energiahordozóval működő erőműveket Magyarországon?
K.E: Egészen biztosan számíthatunk ilyesmire, igen. A korábban említett Rothschild tanulmány rámutatott arra is, hogy a paksi atomerőmű bővítésre szánt 4000 Milliárd forintot, ha befektetői alapon megújuló energia alapú villamosenergia-termelésbe fektetnénk – egyharmad részben napenergiával, egyharmad részben szélenergiával és egyharmad részben gáztüzelésű (biomassza vagy földgáztüzelésű) erőművekkel tervezve) –, egy az egyben kiváltható lenne az atomerőmű bővítésétől elvárt, villamosenergia mennyiséget. Ezen értékeket nyilván országos szintre is ki lehetne vetíteni, amivel arra is kérdést kapnánk, hogy Magyarország teljes villamosenergia igényét mekkora volumenű, darabszámú és milyen típusú megújuló energia erőművel tudnánk biztosítani.
A fosszilis energiahordozókat hasznosító erőműveket kiváltása hosszú távon azért is időszerű és szükséges hazánkban, mert a fosszilis készleteink szűkösek, előbb-utóbb kifogynak. Manapság jellemzően a földgáz- és széntüzelésű erőművek nem is működnek Magyarországon, ezek készenléti állapotban állnak, hogy villamosenergia hiány esetén beüzemelhetőek legyenek. Még mindig olcsóbb és emiatt vonzóbb megoldás a villamosenergia importja az olcsón termelő ukrán, orosz és román erőművekből. (Érdekesség, hogy Romániában legnagyobb részt napelemek alkalmazásával állítják elő a villamosenergiát, vagyis rövid időn belül lekörözték Magyarországot ebből a szempontból. A románoknál pár évvel ezelőtt bevezetett „zöld kvóta” rendszernek köszönhetően gigantikus napelem-telepítések kezdődtek a közelmúltban).
D: Cél-e Magyarországon, és ha igen, várhatóan milyen mértékben tudunk megfelelni a Kiotói egyezményben (ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye, UNFCC) lefektetett kvótának, vagyis 2020-ig várhatóan milyen mértékben fogjuk hazai szinten megújuló energiaforrásokkal fedezni Magyarország energiaigényét? (Magyarország elvileg 6%-os csökkentést vállalt az 1985-1987-es időszak kibocsátási értékeihez képest)
K.E: Magyarország deklaráltan szeretné elérni a kitűzött kvótát, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az elmúlt 3 évben nem igazán léptünk előre ez ügyben. Volt néhány látványos napelemes beruházás, mint például a Mátrai hőerőmű zagytározóján és a Pécs melletti Tüskésréti napelemes erőmű létesítése, de ezek országos viszonylatban nem termelnek számottevő energiamennyiséget. Hazánkban jellemzően úgy állnak át az erőművek megújuló energiaforrások használatára, hogy a hagyományos széntüzelésű erőműveket átminősítik fatüzelésűvé, és így biomassza alapon folyik tovább a termelés. Ez valóban megújuló energiának számít ugyan, de a szó nemes értelmében ezzel nem tettünk semmit a környezetterhelési értékek csökkentése és a kibocsátási kvóta elérése érdekében.
Léteznek jó példával elöl járó országok, például Norvégia, ahol a fővárosban, Oslóban már 100%-ban megújuló energia alapon látják el a várost. Németországban is a legtöbb régióban 40% fölött van a megújuló alapon történő villamosenergia termelés. Amit mindenkor fontos szem előtt tartani, hogy a napenergia ingyen és korlátlanul áll rendelkezésünkre, vagyis beruházási költsége van, de az üzemeltetési költsége közel nulla. Ezzel szemben egy atomerőmű üzemeltetése óriási költségeket emészt fel, nem beszélve az elsődleges és másodlagos sugárszennyezett anyagok, hulladékok megsemmisítésének, szállításának, tárolásának költségeiről. Egy tanulmány szerint a Paksi atomerőmű 1-es blokkjának lebontása várhatóan többe fog kerülni, mint a paksi atomerőmű bővítés, aminek megtérülésére belátható időn belül nem számíthatunk.
D: Van-e az MNNSZ-nek nagy kapacitású energiatárolókról információja, például hogy hol tart a kutatás ennek kapcsán, vannak-e prototípusok, amelyek akár egy 500 kW-os erőművet is ki tudnának szolgálni?
K.E: Magyarországon ilyen jellegű, nagy kapacitású energiatároló megoldás nem létezik. A legolcsóbb tárolási metódus még mindig a szivattyús tározó, de Magyarország domborzati viszonyait figyelembe véve, a síkvidék jellege miatt ennek hasznosítására kevés lehetőség van. Érdekességképpen a németek sem maguk építik ezeket a hidraulikus tározókat, hanem az osztrák és svájci hegyekben kiépített tározókba exportálják a villamosenergiát tárolási céllal, ami Magyarország számára is járható út lehetne.
Azt az információt kaptam, hogy jelenleg nincs olyan publikus, mindenki számára elérhető térkép Magyarországon, ami azokat a hazai régiókat és területeket jelöli, amik megfelelnek a jogszabályi, mérnöki és környezetvédelmi előírásoknak egy napelemes rendszer telepítésekor. Ehelyett az engedélyeztetési folyamat során (már az igénybejelentés után) derülhet ki legkorábban, hogy az Elosztói engedélyes a területi feltételeket is figyelembe véve átveszi-e és milyen feltételekkel a megtermelt villamos energiát.
D: Az MNNSZ rendelkezik-e olyan adatbázissal és/vagy térképpel, ami a keresett területi információt tartalmazza, és fontos input lehet a napelemes rendszerek telepítésekor?
K.E: Magyarországon 2001-ben készült egy, az MTA kutatócsoportja által végzett felmérés statisztikai adatok alapján, amelynek keretében felmérték hazánk összes szóba jöhető területét – vagyis épületek tetejét, üzemek tetejét, mezőgazdaságilag nem hasznosítható területeket, autópálya mezsgyéket – olyan szempontból, hogy azoknak milyen beépíthető kapacitása van, vagyis jellemzően hány négyzetméternyi, megfelelő tájolású tetőfelület áll rendelkezésre, ami napelemek telepítésére alkalmas. A felmérés idején még 10%-os hatásfokú napelemeket vettek a számítások alapjául, annak eredményeként pedig kimutatásra került, hogy a teljes akkori magyarországi energiafogyasztásunk mintegy tizenkétszeresét lehetett volna napelemes rendszerekkel el?állítani, amennyiben a beépíthető területeken megújuló rendszereket telepítünk. A tanulmány és annak részletei, pontos mérési és statisztikai adatokkal, elérhető a Szövetség honlapján. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az arra alkalmas földrajzi területek hasznosításával elérhető termelési potenciálunk jelentős, tehát kizárólag napenergiával elméletileg az egész ország összes villamosenergia igényét ki lehetne elégíteni – akár tizenkétszeresen is.
Szomorú és valamelyest speciális helyzet, hogy sehol máshol a világon nem szükséges a napenergia előnyeit hangsúlyozni, míg a hazánkban jellemző ellenpropaganda káros hatásai miatt a napenergia létjogosultságát is igazolnunk kell.
D: Van-e igény arra, hogy egy hasonló adatbázis megszülessen és a szakértők számára elérhetővé váljon? Mennyiben segíthetné ez az információ az engedélyeztetési eljárást?
K.E: Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon földrajzi szempontból bárhol lehet napelemes rendszert telepíteni, kivéve a mezőgazdasági területeket, a Natura2000 szabályozás alá eső területeket, illetve ha a helyi építési szabályzat (HÉSZ) azt tiltja (pl. műemlékvédelem esetén). A napelemes rendszer önmagában nem építési engedélyköteles, így elvileg bármilyen épület tetejére installálható. Építési engedély köteles kizárólag abban az esetben lehet a napelemes rendszer, ha például a megrendelő vissza szeretné igényelni az ÁFA-t adott beruházásoknál, illetve ha EU-s forrásból fedezik a beruházást, ebben az esetben a helyi építési hatóság engedélyére is szükség van a kivitelezéshez.
Napelemes potenciált rajzoló és kijelölő térkép létrehozásának a fentiek miatt elméletileg nincs értelme és hozzáadott értéke. A szélerőművek esetén, a szélcsatornák nyomon követése miatt létezik térképes megoldás, amely egyértelműen kijelöli, hogy mely földrajzi egységek mentén érdemes nagy hatékonyságú szélerőműveket telepíteni.
Köszönöm az interjút!
Béres Dóra
Budapest, 2016.05.04.
[1] Forrás: https://www.mnnsz.hu/napelemekre-is-kiszabtak-a-kornyezetvedelmi-termekdijat/
[2] Jogszabályi háttér: A Magyar Országgy?lés 2011. június 27-én módosította a sporttörvényt, valamint a Társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt. Ez lehet?vé teszi az öt látványcsapat-sportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) támogatását a társasági adókötelezettség legfeljebb 70%-áig. Megéri támogatni, hiszen azok a vállalkozások, amelyek élnek a támogatás lehet?ségével, társaságiadó-kedvezményt, továbbá – kisebb mérték? – adóalap kedvezményt is kapnak. Az adókedvezmény részleteit a 2011. július 1-jén megjelent kormányrendelet tartalmazza. Forrás: http://www.mlsz.hu/fejlesztesek/
