Akár tizedével csökkenthet? az üvegházhatású gázok kibocsátása az épületek, els?sorban a f?tés és a h?tés korszer?sítésével – állapítja meg az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) új jelentésének harmadik fejezetében, amely a klímaváltozás megfékezésének lehet?ségeit foglalja össze. A kérdéssel foglalkozó munkacsoportot Ürge-Vorsatz Diana, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora és az egyetem Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpontjának igazgatója koordinálta.
Az épületekkel összefügg? kibocsátás-csökkentési lehet?ségeket egy húsz f?b?l álló, minden kontinensr?l származó tudóscsoport készítette, az ? munkájukat vezette a magyar professzor.
Ürge-Vorsatz Diana az MTI-nek elmondta: „ez a fejezet arról szól, hogy mit tehetünk az épületekkel a kibocsátásuk csökkentése érdekében, hiszen a világon energiakörülbelül egyharmadát az itt használjuk fel. Magyarországon ez még nagyobb, mert az üvegházahatású gázok kibocsátásának körülbelül a fele származik az épületekt?l”.
A legfontosabb, hogy az összes csökkentési lehet?ség közül talán a legnagyobb és leginkább költséghatékony megoldást a f?téssel-h?téssel kapcsolatos beruházásokkal lehet elérni, hiszen az utóbbi években olyan forradalom ment végbe az építészetben, hogy olyan épületeket tudunk már építeni, amelyek akár tizedét fogyasztják a most létez?knek – tette hozzá.
„Fel is újíthatjuk ?ket, hogy csaknem ugyanilyen jó hatásfokot érjünk el. Nincs más olyan terület, ahol viszonylag könnyedén tudnánk igen jelent?sen, akár a tizedére csökkenteni a kibocsátást” – mutatott rá Ürge-Vorsatz Diana.
Ráadásul ezeket költséghatékonyan lehet elvégezni, tehát a beruházások nagy része megtérül, ami nem mondható el más lehet?ségekr?l, például a széndioxid-elfogással és tárolással kapcsolatban módszerekr?l. „Nem nagyon tudunk más olyan módszert, mint az energiahatékonyság, ezen belül az épületekkel, különösen a f?téssel-h?téssel összefügg? energiahatékonyság, ahol ilyen nagy megtakarítást el lehet érni” – állapította meg a kutató.
A fejezet másik nagyon fontos megállapítása, hogy ezen a területen nagyon nagy az úgynevezett bezárási kockázat. Ez a – f?ként infrastruktúrával és épületekkel kapcsolatos kifejezés – azt jelenti, hogy ha most olyan új beruházásokat, illetve felújításokat végeznek, amelyek nem a leghatékonyabb szintet célozzák meg, akkor ezekért a megtakarítási lehet?ségekért nem tudnak „visszamenni” sok évtizeden keresztül, tehát bezártak egy sor csökkentési lehet?séget.
„Például ha egy épületet felújítanak, de csak egy kicsit, azaz itt-ott szigetelték, egy-egy nyílászárót lecseréltek és nem a legkorszer?bb technológiát alkalmazzák, nem rendszerszemlélet?, teljes felújítást végeznek, akkor a beruházott tetemes összeg miatt mintegy három-öt évtizedig nem éri meg visszamenni, az épülethez újra hozzányúlni” – hangsúlyozta az éghajlatkutató.
pbe brr
Forrás: MTI 2014. április 16., szerda 14:16
