Január elsejét?l minden tulajdonosnak kötelez? energetikai tanúsítványt készíttetni – már amennyiben eladná,
vagy hosszú távra kiadná ingatlanát. Az el?írás egybecseng az unió és a kormány hosszú távú elképzeléseivel is, hiszen objektív összehasonlítási alapot jelent a potenciális vásárlók számára. Igen fontos az objektív összehasonlítás, hiszen a lakásfenntartási kiadások alig 10 év leforgása alatt megtriplázódtak. Az egyre növekv? gáz-, villany- és vízdíjak miatt sokan sokféleképpen próbálnak spórolni a rezsiköltségen, ám legvégül mindenki számára az épületek „mélyfelújítása” kell, hogy prioritást élvezzen.
Újépítés? ingatlanok esetében már 2009 januárja óta kötelez?, míg a már meglév? ingatlanoknál csak önkéntes alapon várták el 2011 végéig az energetikai tanúsítvány elkészítését. A vonatkozó kormányrendelet értelmében azonban 2012. január elsejét?l a már meglév? épületek, önálló rendeltetési egységek, valamint lakások esetében is kötelez?vé vált az energetikai tanúsítvány készíttetése abban az esetben, ha ellenérték fejében történ? tulajdon-átruházás, vagy egy évet meghaladó bérbeadás történik.
Az energetikai tanúsítvány egy okirat, amely az épület energetikai min?ségét értékeli. Els?dleges szerepe a hiteles tájékoztatás, ahhoz hasonlóan, mint a háztartási gépeknél, ahol az energiafogyasztási címke már régóta használatos. E szerint hazánkban 10 energetikai min?sítési osztályba sorolhatják be a szakért?k az ingatlanokat. Az „A+” mutatóval jelölt „fokozottan energiatakarékostól”, egészen az „I” bet?vel jelzett „rossz” kategóriáig.
Az energetikai osztályba soroláskor el?ször meg kell határozni, hogy az épületnél mekkora az a h?veszteségérték, amelyik a szabványoknak éppen megfelel. Ez a követelményérték, vagyis az épület energia fogyasztási követelményének 100 százaléka. Ez egy elvi érték, ilyennek kell, vagy kellene lennie az épületnek, hogy teljesítse a mai szabványokat. A követelményérték függ az épület típusától, térfogatától, valamint h?l? felületét?l. Ezután az épület tényleges adatai alapján kiszámítják a tényleges h?veszteséget és az energiafogyasztást.
Végezetül az energetikai besorolást az alapján végzik, hogy az épület fenti módszerrel kiszámított tényleges energiafogyasztása hány százaléka az el?írt követelménynek, vagyis a 100 százaléknak. Például egy G kategóriájú épületnél, ha éppen 250 százalék az energiafogyasztás, akkor ez azt jelenti, hogy a mai szabványokhoz képest két és félszeres az épület energiafogyasztása. Az A+ besorolásnál pedig az épület energia fogyasztása legfeljebb 55 százaléka a szabványban szerepl?nek.
Mennyi a rezsid Erzsi? A+…
Nem lesz jelent?s árlehajtó hatása, ha egy adott ingatlan esetleg rosszabb besorolást kap, mivel az energetikai jellemz?k osztályzása csak az egyik szempont a számos értékbefolyásoló tényez? közül – véli Déry Attila, az Otthon Centrum vezet? elemz?je. Ilyen értékmeghatározó tényez?k például az áron túl a lokáció, a méret, az ingatlan bels? kialakítása, a jó környék, a szomszédok, vagy éppen a közlekedés is. Az elemz? véleménye szerint ugyanakkor az eladhatóságot mindenképp befolyásolhatja az el?írás, hiszen objektív összehasonlítási alapot jelent a potenciális vásárlók számára.
Igen fontos az objektív összehasonlítás, hiszen a lakásfenntartási kiadások az elmúlt években folyamatosan növekedtek; napjainkban a magyar háztartások kiadásai között az élelmiszer után a második legnagyobb tételt jelentik. Amennyiben megvizsgáljuk a lakásfenntartási kiadások szerkezetét, jól láthatjuk, hogy a háztartások a legtöbb pénzt a gázszolgáltatásra, illetve az elektromos energiára fordítják. A KSH statisztikái szerint a lakásfenntartási kiadások több mint 50 százalékát ez a két tétel teszi ki.
Miközben a lakásfenntartási kiadások az infláció mértékéhez képest elképeszt? dráguláson mentek át az elmúlt években, a háztartások pénztárcája egyre csak karcsúsodott. Amennyiben összehasonlítjuk az egy f?re es? éves lakásfenntartási kiadások, illetve a teljes munkaid?ben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresetének alakulását, jól látható, hogy egyre többet kell dolgozni ahhoz, hogy valaki ki tudja fizetni a rezsit. A munkavállalóknál rosszabb helyzetben pedig talán csak a nyugdíjasok vannak. Az ? esetükben még nagyobb a differencia a lakásfenntartási kiadások, illetve a havi rendszeres apanázs között.
A hazai helyzet súlyosságát a legutóbbi Eurostat-adatok is érzékeltetik, amelyek az európai tagállamokra jellemz? közüzemidíj-tartozásokat mutatják a lakosság arányában. A fejlett Nyugat-európai országokban ez az arány évek óta jellemz?en 6 százalék körüli (a lakosság 6 százaléka nem tudja közüzemi díjait fizetni). Ezzel szemben az újonnan csatlakozott 12 tagállamban ugyanez az átlag a 2007-es 13 százalékról indulva fokozatosan közel 17 százalékra növekedett 2010-re. Az igazán rossz hír ebben a folyamatban számunkra az, hogy Magyarország még ebben a csoportban is a második ligába került. A 2005-ös közel 16 százalékról 2010-re 22 százalék fölé kúszott a közm?tartozásoknak a lakosság arányában mért értéke.
Az épületek felújítása és a jó választás lehet a gyógyír a bajra
A számok tehát mindenképp elgondolkodtatóak és valamiféle gazdaságossági fordulat megtételére, takarékosságra ösztönöznek. A cél nyilván mindenki számára az, hogy lehet?leg a fogyasztási szokások alapvet? megváltoztatása nélkül csökkentse a rezsi költségeket. Az egyre növekv? gáz-, villany- és vízdíjak miatt sokan sokféleképpen próbálnak spórolni a rezsiköltségen, ám legvégül mindenki számára az épületek felújítása kell, hogy prioritást élvezzen.
Ma a Magyarországon felhasznált összes energia 40 százalékát épületeinkben használjuk el, amelynek mintegy kétharmada a f?tés és h?tés számlájára írható. A háztartások energiafelhasználásának közelít?leg 80 százaléka h?célú felhasználás (f?tés, használati melegvíz, illetve f?zés).Ugyanakkor a megközelít?leg 4,3 millió lakást kitev? állomány 70 százaléka nem felel meg a korszer? funkcionális m?szaki, illetve h?technikai követelményeknek.
Sokatmondó adat, hogy ma még egy azonos alapterület? budapesti lakás f?tési energia-felhasználása duplája egy hasonló bécsi lakásénak. Magyarország az EU 27 országából az EU átlagához viszonyított, az éghajlati különbségekkel korrigált lakossági energiafogyasztás tekintetében a tíz legmagasabb között van (a 2000-2007 közötti 220 kWh/nm/év európai átlaghoz képest a magyar lakossági átlagérték 247 kWh/nm/év). Az energiahatékonyság javításának tehát kiemelt részét kell, hogy képezzék az épületenergetikai fejlesztések. Itt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az energetikai tanúsítvány azon túl, hogy a lakás energetikai tulajdonságairól tájékoztat, javaslatot tesz az energia megtakarítás lehet?ségeire is.
Az Energiaklub egy 2011-es tanulmánya szerint a családi házakban csupán jobb h?szigeteléssel és a nyílászárók cseréjével akár 60 százalékos energiamegtakarítás is elérhet? (a kormány által remélt „mélyfelújítás” elérése). Ugyanakkor a tanulmány ehhez igen szigorú követelményeket határoz meg. Mint írják a homlokzatok esetében csak grafit vagy poliuretánhab alapú h?szigeteléssel érhet? el, falazattól függ?en különböz? vastagságban a 60 százalékos energiamegtakarítás, míg az ablakok tekintetében a 3 réteg? üvegezéssel bíró, 7 légkamrás keretek tudják biztosítani ezt a követelményt.
A panel és tégla társasházak esetében azonban a 60 százalékos megtakarítás eléréséhez az épülethéj felújítása mellett a f?tési rendszer korszer?sítése (1 csövesr?l 2 csöves rendszerre történ? átállás és termosztatikus szelepek felszerelése) is szükséges. Tégla társasházak esetén ez kondenzációs kazánt jelent, míg a távf?téses panel épületeknél (legalábbis, akik nem akarnak leválni a távf?tésr?l – a szerk.) a f?tés szabályozhatóvá tétele jöhet szóba. Mindazonáltal a távf?téses épületeknél ez sem elegend?, vagyis a fentebb említetteken túl valamilyen megújuló energiaforrás alkalmazása is elengedhetetlen a 60 százalékos primerenergia-megtakarítás eléréséhez.
Ugyanakkor tény, hogy ezen felújítások költsége sokakat megrémíthet, hiszen akár több millió forintra is rúghatnak háztartásonként. A fent is vázolt jobb h?szigetelés és nyílászárók például háztípustól függ?en 30-40-50 százalékkal növelik egy-egy beruházás költségét, és akkor a f?téskorszer?sítésr?l még nem is beszéltünk. Viszont, ha például a megtérülési id?t vizsgáljuk, akkor családi házak esetében átlagosan 5-10 évvel lehet számolni. Ebben az esetben – az Energiaklub tanulmánya szerint – pedig az elérhet? banki kamatokat is figyelembe véve, a beruházás még így is jobban megéri, mint egy hosszú távú bankbetét.
Bár társasházak esetében 15-25 év alatt megtérül? beruházásról beszélhetünk, s így a megtakarítható energiaköltségek minden típusnál (panel, tégla) elmaradnak a bankbetétek révén realizálható hozamoktól, ugyanakkor azt egyértelm?en látni kell, hogy energiafügg?ségünket csökkentenünk kell, hiszen – mint korábban is írtuk – lakásfenntartási kiadásaink egyre csak emelkednek. Éppen ezért jelent üdvözölend? el?írást az energetikai tanúsítvány kötelez?vé tétele, hiszen ha jelenleg nem is vagyunk hajlandóak vállalni egy esetleges beruházás költségeit, új otthonba költözés esetén mindenképp szem el?tt tudjuk tartani jöv?beni kiadásaink alakulását. Az objektív összehasonlítás pedig lecsapódhat az ingatlanpiac keresleti oldalán, mely átgy?r?zve a kínálati oldalra végezetül az energiapazarló lakásállomány lecserél?dését indukálja.
Január elsejét?l minden tulajdonosnak kötelez? energetikai tanúsítványt készíttetni – már amennyiben eladná, vagy hosszú távra kiadná ingatlanát. Az el?írás egybecseng az unió és a kormány hosszú távú elképzeléseivel is, hiszen objektív összehasonlítási alapot jelent a potenciális vásárlók számára. Igen fontos az objektív összehasonlítás, hiszen a lakásfenntartási kiadások alig 10 év leforgása alatt megtriplázódtak. Az egyre növekv? gáz-, villany- és vízdíjak miatt sokan sokféleképpen próbálnak spórolni a rezsiköltségen, ám legvégül mindenki számára az épületek „mélyfelújítása” kell, hogy prioritást élvezzen.
Újépítés? ingatlanok esetében már 2009 januárja óta kötelez?, míg a már meglév? ingatlanoknál csak önkéntes alapon várták el 2011 végéig az energetikai tanúsítvány elkészítését. A vonatkozó kormányrendelet értelmében azonban 2012. január elsejét?l a már meglév? épületek, önálló rendeltetési egységek, valamint lakások esetében is kötelez?vé vált az energetikai tanúsítvány készíttetése abban az esetben, ha ellenérték fejében történ? tulajdon-átruházás, vagy egy évet meghaladó bérbeadás történik.
Az energetikai tanúsítvány egy okirat, amely az épület energetikai min?ségét értékeli. Els?dleges szerepe a hiteles tájékoztatás, ahhoz hasonlóan, mint a háztartási gépeknél, ahol az energiafogyasztási címke már régóta használatos. E szerint hazánkban 10 energetikai min?sítési osztályba sorolhatják be a szakért?k az ingatlanokat. Az „A+” mutatóval jelölt „fokozottan energiatakarékostól”, egészen az „I” bet?vel jelzett „rossz” kategóriáig.
Az energetikai osztályba soroláskor el?ször meg kell határozni, hogy az épületnél mekkora az a h?veszteségérték, amelyik a szabványoknak éppen megfelel. Ez a követelményérték, vagyis az épület energia fogyasztási követelményének 100 százaléka. Ez egy elvi érték, ilyennek kell, vagy kellene lennie az épületnek, hogy teljesítse a mai szabványokat. A követelményérték függ az épület típusától, térfogatától, valamint h?l? felületét?l. Ezután az épület tényleges adatai alapján kiszámítják a tényleges h?veszteséget és az energiafogyasztást.
Végezetül az energetikai besorolást az alapján végzik, hogy az épület fenti módszerrel kiszámított tényleges energiafogyasztása hány százaléka az el?írt követelménynek, vagyis a 100 százaléknak. Például egy G kategóriájú épületnél, ha éppen 250 százalék az energiafogyasztás, akkor ez azt jelenti, hogy a mai szabványokhoz képest két és félszeres az épület energiafogyasztása. Az A+ besorolásnál pedig az épület energia fogyasztása legfeljebb 55 százaléka a szabványban szerepl?nek.
Mennyi a rezsid Erzsi? A+…
Nem lesz jelent?s árlehajtó hatása, ha egy adott ingatlan esetleg rosszabb besorolást kap, mivel az energetikai jellemz?k osztályzása csak az egyik szempont a számos értékbefolyásoló tényez? közül – véli Déry Attila, az Otthon Centrum vezet? elemz?je. Ilyen értékmeghatározó tényez?k például az áron túl a lokáció, a méret, az ingatlan bels? kialakítása, a jó környék, a szomszédok, vagy éppen a közlekedés is. Az elemz? véleménye szerint ugyanakkor az eladhatóságot mindenképp befolyásolhatja az el?írás, hiszen objektív összehasonlítási alapot jelent a potenciális vásárlók számára.
Igen fontos az objektív összehasonlítás, hiszen a lakásfenntartási kiadások az elmúlt években folyamatosan növekedtek; napjainkban a magyar háztartások kiadásai között az élelmiszer után a második legnagyobb tételt jelentik. Amennyiben megvizsgáljuk a lakásfenntartási kiadások szerkezetét, jól láthatjuk, hogy a háztartások a legtöbb pénzt a gázszolgáltatásra, illetve az elektromos energiára fordítják. A KSH statisztikái szerint a lakásfenntartási kiadások több mint 50 százalékát ez a két tétel teszi ki.
Miközben a lakásfenntartási kiadások az infláció mértékéhez képest elképeszt? dráguláson mentek át az elmúlt években, a háztartások pénztárcája egyre csak karcsúsodott. Amennyiben összehasonlítjuk az egy f?re es? éves lakásfenntartási kiadások, illetve a teljes munkaid?ben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresetének alakulását, jól látható, hogy egyre többet kell dolgozni ahhoz, hogy valaki ki tudja fizetni a rezsit. A munkavállalóknál rosszabb helyzetben pedig talán csak a nyugdíjasok vannak. Az ? esetükben még nagyobb a differencia a lakásfenntartási kiadások, illetve a havi rendszeres apanázs között.
A hazai helyzet súlyosságát a legutóbbi Eurostat-adatok is érzékeltetik, amelyek az európai tagállamokra jellemz? közüzemidíj-tartozásokat mutatják a lakosság arányában. A fejlett Nyugat-európai országokban ez az arány évek óta jellemz?en 6 százalék körüli (a lakosság 6 százaléka nem tudja közüzemi díjait fizetni). Ezzel szemben az újonnan csatlakozott 12 tagállamban ugyanez az átlag a 2007-es 13 százalékról indulva fokozatosan közel 17 százalékra növekedett 2010-re. Az igazán rossz hír ebben a folyamatban számunkra az, hogy Magyarország még ebben a csoportban is a második ligába került. A 2005-ös közel 16 százalékról 2010-re 22 százalék fölé kúszott a közm?tartozásoknak a lakosság arányában mért értéke.
Az épületek felújítása és a jó választás lehet a gyógyír a bajra
A számok tehát mindenképp elgondolkodtatóak és valamiféle gazdaságossági fordulat megtételére, takarékosságra ösztönöznek. A cél nyilván mindenki számára az, hogy lehet?leg a fogyasztási szokások alapvet? megváltoztatása nélkül csökkentse a rezsi költségeket. Az egyre növekv? gáz-, villany- és vízdíjak miatt sokan sokféleképpen próbálnak spórolni a rezsiköltségen, ám legvégül mindenki számára az épületek felújítása kell, hogy prioritást élvezzen.
Ma a Magyarországon felhasznált összes energia 40 százalékát épületeinkben használjuk el, amelynek mintegy kétharmada a f?tés és h?tés számlájára írható. A háztartások energiafelhasználásának közelít?leg 80 százaléka h?célú felhasználás (f?tés, használati melegvíz, illetve f?zés).Ugyanakkor a megközelít?leg 4,3 millió lakást kitev? állomány 70 százaléka nem felel meg a korszer? funkcionális m?szaki, illetve h?technikai követelményeknek.
Sokatmondó adat, hogy ma még egy azonos alapterület? budapesti lakás f?tési energia-felhasználása duplája egy hasonló bécsi lakásénak. Magyarország az EU 27 országából az EU átlagához viszonyított, az éghajlati különbségekkel korrigált lakossági energiafogyasztás tekintetében a tíz legmagasabb között van (a 2000-2007 közötti 220 kWh/nm/év európai átlaghoz képest a magyar lakossági átlagérték 247 kWh/nm/év). Az energiahatékonyság javításának tehát kiemelt részét kell, hogy képezzék az épületenergetikai fejlesztések. Itt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az energetikai tanúsítvány azon túl, hogy a lakás energetikai tulajdonságairól tájékoztat, javaslatot tesz az energia megtakarítás lehet?ségeire is.
Az Energiaklub egy 2011-es tanulmánya szerint a családi házakban csupán jobb h?szigeteléssel és a nyílászárók cseréjével akár 60 százalékos energiamegtakarítás is elérhet? (a kormány által remélt „mélyfelújítás” elérése). Ugyanakkor a tanulmány ehhez igen szigorú követelményeket határoz meg. Mint írják a homlokzatok esetében csak grafit vagy poliuretánhab alapú h?szigeteléssel érhet? el, falazattól függ?en különböz? vastagságban a 60 százalékos energiamegtakarítás, míg az ablakok tekintetében a 3 réteg? üvegezéssel bíró, 7 légkamrás keretek tudják biztosítani ezt a követelményt.
A panel és tégla társasházak esetében azonban a 60 százalékos megtakarítás eléréséhez az épülethéj felújítása mellett a f?tési rendszer korszer?sítése (1 csövesr?l 2 csöves rendszerre történ? átállás és termosztatikus szelepek felszerelése) is szükséges. Tégla társasházak esetén ez kondenzációs kazánt jelent, míg a távf?téses panel épületeknél (legalábbis, akik nem akarnak leválni a távf?tésr?l – a szerk.) a f?tés szabályozhatóvá tétele jöhet szóba. Mindazonáltal a távf?téses épületeknél ez sem elegend?, vagyis a fentebb említetteken túl valamilyen megújuló energiaforrás alkalmazása is elengedhetetlen a 60 százalékos primerenergia-megtakarítás eléréséhez.
Ugyanakkor tény, hogy ezen felújítások költsége sokakat megrémíthet, hiszen akár több millió forintra is rúghatnak háztartásonként. A fent is vázolt jobb h?szigetelés és nyílászárók például háztípustól függ?en 30-40-50 százalékkal növelik egy-egy beruházás költségét, és akkor a f?téskorszer?sítésr?l még nem is beszéltünk. Viszont, ha például a megtérülési id?t vizsgáljuk, akkor családi házak esetében átlagosan 5-10 évvel lehet számolni. Ebben az esetben – az Energiaklub tanulmánya szerint – pedig az elérhet? banki kamatokat is figyelembe véve, a beruházás még így is jobban megéri, mint egy hosszú távú bankbetét.
Bár társasházak esetében 15-25 év alatt megtérül? beruházásról beszélhetünk, s így a megtakarítható energiaköltségek minden típusnál (panel, tégla) elmaradnak a bankbetétek révén realizálható hozamoktól, ugyanakkor azt egyértelm?en látni kell, hogy energiafügg?ségünket csökkentenünk kell, hiszen – mint korábban is írtuk – lakásfenntartási kiadásaink egyre csak emelkednek. Éppen ezért jelent üdvözölend? el?írást az energetikai tanúsítvány kötelez?vé tétele, hiszen ha jelenleg nem is vagyunk hajlandóak vállalni egy esetleges beruházás költségeit, új otthonba költözés esetén mindenképp szem el?tt tudjuk tartani jöv?beni kiadásaink alakulását. Az objektív összehasonlítás pedig lecsapódhat az ingatlanpiac keresleti oldalán, mely átgy?r?zve a kínálati oldalra végezetül az energiapazarló lakásállomány lecserél?dését indukálja.
Kaposváron – két másik hazai város mellett – biomassza er?m? építésére készül az Elmib. Az elképzelések szerint 10 megawatt villamos energia-, s egyenként 17-20 megawatt h?kapacitás kiépítésével számolnak. A tervezett er?m?vek munkahelyeket teremtenek: közvetlenül 60, míg közvetve akár 200-250 dolgozónak is hosszú távú megélhetést biztosíthatnak.
Mártha Imre, az Elmib vezérigazgatója a távirati irodának azt nyilatkozta: a három, már el?készített biomassza projektje a megújuló energiatermelés támogatásának új rendszerére, a METÁR-bevezetésére vár. Ez legkorábban 2013-tól lehetséges.
– Kaposváron kívül Salgótarjánban és Mányban egyenként 10 megawatt villamos energia és 17-20 megawatt h?kapacitást építenének ki – jelezte a szakember. A végs? döntéshez biztosat kell tudniuk a támogatásokról, ugyanis a beruházás minimum 2-3 évet vesz igénybe.
Egy korábbi bejelentés szerint a kaposvári beruházás nyolcmilliárd forintból épülhet meg. Nem lehet félvállról kezelni az energiakérdést – utalt a közeljöv? kiemelt feladataira egy szakember. Magyarország ugyanis vállalta, hogy 2020-ig a megújuló energiafelhasználás részaránya eléri a 13 százalékot.
– Üdvözlöm a zöldenergiával kapcsolatos valamennyi beruházást – emelte ki Varga András, Várda polgármestere. – Minden olyan fejlesztés, amely ezt a célt szolgálja, hosszú távon is fontos.
Várdán biogázüzem épült, melynek próbaüzeme tavasszal kezd?dhet. Exner Zoltán, a megyei területi agrárkamara elnöke szerint – utalva a megújuló energiával kapcsolatos tervekre – ha egy adott térségben folyamatosan megoldható az alapanyag-ellátás, úgy érdemes mihamarabb elindítani a programot.
Kaposvár beírta magát a történelemkönyvekbe – utaltak szakért?k a közelmúlt cukorgyári fejlesztéseire. Öt éve avatták a biogázüzemet, a Magyar Cukor Zrt., illetve az osztrák anyacég, az Agrana kiemelten fontos feladatnak tartja a környezettudatos gazdasági tevékenység folytatását. A kaposvári cukorgyárban melléktermékb?l állítják el? az értékes energiát.
Az induláskor két hatalmas, darabonként 13 500 köbméteres tartályt állítottak fel a kaposvári cukorgyárban, amelybe a cukorrépaszeletet és törmeléket ömlesztik. Speciális baktériumok indítják el az erjedési folyamatot. A legutóbbi kampány idején is kifogástalanul üzemelt a létesítmény. A három m?szakos termelésre állt gyár számára a biogázüzem naponta nagyjából 170-175 ezer köbméternyi gázt állított el?. A sikertörténet újabb fejezettel b?vül – a Magyar Cukor Zrt. kaposvári üzemében elkészült a harmadik fermentor.
Ha a 16 200 köbméternyi építmény is bekapcsolódik a szolgáltatásba, úgy 2012 telén már a gyári energiaigények csaknem 80 százalékát a biogáz fedezi.
Szükségszer?ség és lehet?ség; megújulnak az energiaforrások
– A megújuló energiaforrások alkalmazása egyszerre szükségszer?ség és lehet?ség hazánk számára – közölte Ligetvári Ferenc, a Biomassza Termékpálya Szövetség (BTSZ) honlapján. – Szükségszer?ség, mert energiafügg?ségünk csökkentése létérdekünk, az energiaárak folyamatos növekedése erre ösztönöz bennünket. Lehet?ség, mert a biomassza felhasználás területén hazánk adottságai kiválóak. Létezésével olyan feldolgozó iparág jöhet létre, amelynek alapanyagát kisebb részben mez?gazdasági termék adja, míg nagyobb részben melléktermék, s?t, nem egyszer kockázatosnak min?sített hulladék.
Forrás: sonline.hu
A három vállalatot tömörít? téglási Hajdu-csoport a tavalyi 11, 4 milliárd forintos árbevétel után azzal számol, hogy az idén 12, 3 milliárd forintra n? a forgalma – mondta Novotni István, a Hajdu Hajdúsági Ipari Zrt. vezérigazgatója az MTI-nek.
A forróvíztárolók (bojlerek,, indirekt tartályok, puffer tartályok, vízmelegít?k) megújuló energiás termékek (napkollektorok, h?szivattyúk, fatüzelés? és kondenzációs kazánok) és motoros háztartási készülékek (mosógépek, centrifugák) gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Hajdu Hajdúsági Ipari Zrt. az idén 5 százalékos forgalom-b?vüléssel számol.
A vezérigazgató elmondta, küls? intézet felmérése szerint a társaság a forróvíztárolók piacán az elmúlt id?szakban tovább tudta növelni részesedését, jelenleg közel 70 százalékkal rendelkezik.
A vezérigazgató szerint fejl?dés a megújuló energiát hasznosító termékek forgalmában lehetséges, ezért a környezettudatos termékek és technológiák a jöv?ben is kiemelt szerepet kapnak a cég stratégiájában. A lakossági szegmens mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az intézményi projektek. Az egyik f? cél továbbra is a komplett rendszerek értékesítése, kivitelezése. Novotni István szerint belföldön a hagyományos termékek piaca várhatóan sz?kül, legjobb esetben is stagnál.
Az export területén mind keleten, mind nyugaton számítanak növekedésre, f?leg a megújuló energiákhoz kapcsolódó tartályok értékesítésében. Ezt a várakozást a tavalyi évben belép? új partnerekkel kötött megállapodások alapozzák meg. A f? hangsúlyt a min?ségi szakkereskedelem növekedésére helyezik. A hagyományos partnerek és termékek esetében enyhe növekedéssel kalkulálnak.
A fémmegmunkálással, jellemz?en lemezmegmunkálással, lemezalakítással el?állított alkatrészeket gyártó Hajdu Autotechnika Ipari Zrt.-nél 10 százalékos növekedést várnak az idén.
A vezérigazgató kiemelte: az idei évet is az innováció fogja jellemezni. Ezt részben a 2011-ben indult két nagy projekt alapozza meg: a társaság megtette az els? lépéseket a tehergépkocsi alkatrészgyártás felé, másrészt az els? félév végén megkezdi a szerelt BMW-dobok gyártását, és ezt megel?z?en a tevékenységhez szükséges berendezések telepítését. Emellett jelent?sebb beruházások lesznek a szerszámgyártás területén is.
Hajdu Infrastruktúra Zrt.-ben folytatni kívánják az energiaracionalizálási folyamatot. Korszer?sítik a vízhálózatot, a s?rítettleveg?-szolgáltatást és az ipari szennyvíztisztító telepet. Vizsgálják a lehet?ségét annak, hogy egy modern, nemzetközi, megújuló energiás bemutató- és oktatóközpontot hozzanak létre. A magyar szakmai befektet?k tulajdonában lév? cégcsoportnál mintegy 640 ember dolgozik.
forrás: MTI
Január elsejét?l minden tulajdonosnak kötelez? energetikai tanúsítványt készíttetni – már amennyiben eladná, vagy hosszú távra kiadná ingatlanát. Az el?írás egybecseng az unió és a kormány hosszú távú elképzeléseivel is,
hiszen objektív összehasonlítási alapot jelent a potenciális vásárlók számára. Igen fontos az objektív összehasonlítás, hiszen a lakásfenntartási kiadások alig 10 év leforgása alatt megtriplázódtak. Az egyre növekv? gáz-, villany- és vízdíjak miatt sokan sokféleképpen próbálnak spórolni a rezsiköltségen, ám legvégül mindenki számára az épületek „mélyfelújítása” kell, hogy prioritást élvezzen.
Újépítés? ingatlanok esetében már 2009 januárja óta kötelez?, míg a már meglév? ingatlanoknál csak önkéntes alapon várták el 2011 végéig az energetikai tanúsítvány elkészítését. A vonatkozó kormányrendelet értelmében azonban 2012. január elsejét?l a már meglév? épületek, önálló rendeltetési egységek, valamint lakások esetében is kötelez?vé vált az energetikai tanúsítvány készíttetése abban az esetben, ha ellenérték fejében történ? tulajdon-átruházás, vagy egy évet meghaladó bérbeadás történik.
Az energetikai tanúsítvány egy okirat, amely az épület energetikai min?ségét értékeli. Els?dleges szerepe a hiteles tájékoztatás, ahhoz hasonlóan, mint a háztartási gépeknél, ahol az energiafogyasztási címke már régóta használatos. E szerint hazánkban 10 energetikai min?sítési osztályba sorolhatják be a szakért?k az ingatlanokat. Az „A+” mutatóval jelölt „fokozottan energiatakarékostól”, egészen az „I” bet?vel jelzett „rossz” kategóriáig.
Az energetikai osztályba soroláskor el?ször meg kell határozni, hogy az épületnél mekkora az a h?veszteségérték, amelyik a szabványoknak éppen megfelel. Ez a követelményérték, vagyis az épület energia fogyasztási követelményének 100 százaléka. Ez egy elvi érték, ilyennek kell, vagy kellene lennie az épületnek, hogy teljesítse a mai szabványokat. A követelményérték függ az épület típusától, térfogatától, valamint h?l? felületét?l. Ezután az épület tényleges adatai alapján kiszámítják a tényleges h?veszteséget és az energiafogyasztást.
Végezetül az energetikai besorolást az alapján végzik, hogy az épület fenti módszerrel kiszámított tényleges energiafogyasztása hány százaléka az el?írt követelménynek, vagyis a 100 százaléknak. Például egy G kategóriájú épületnél, ha éppen 250 százalék az energiafogyasztás, akkor ez azt jelenti, hogy a mai szabványokhoz képest két és félszeres az épület energiafogyasztása. Az A+ besorolásnál pedig az épület energia fogyasztása legfeljebb 55 százaléka a szabványban szerepl?nek.
Mennyi a rezsid Erzsi? A+…
Nem lesz jelent?s árlehajtó hatása, ha egy adott ingatlan esetleg rosszabb besorolást kap, mivel az energetikai jellemz?k osztályzása csak az egyik szempont a számos értékbefolyásoló tényez? közül – véli Déry Attila, az Otthon Centrum vezet? elemz?je. Ilyen értékmeghatározó tényez?k például az áron túl a lokáció, a méret, az ingatlan bels? kialakítása, a jó környék, a szomszédok, vagy éppen a közlekedés is. Az elemz? véleménye szerint ugyanakkor az eladhatóságot mindenképp befolyásolhatja az el?írás, hiszen objektív összehasonlítási alapot jelent a potenciális vásárlók számára.
Igen fontos az objektív összehasonlítás, hiszen a lakásfenntartási kiadások az elmúlt években folyamatosan növekedtek; napjainkban a magyar háztartások kiadásai között az élelmiszer után a második legnagyobb tételt jelentik. Amennyiben megvizsgáljuk a lakásfenntartási kiadások szerkezetét, jól láthatjuk, hogy a háztartások a legtöbb pénzt a gázszolgáltatásra, illetve az elektromos energiára fordítják. A KSH statisztikái szerint a lakásfenntartási kiadások több mint 50 százalékát ez a két tétel teszi ki.
Miközben a lakásfenntartási kiadások az infláció mértékéhez képest elképeszt? dráguláson mentek át az elmúlt években, a háztartások pénztárcája egyre csak karcsúsodott. Amennyiben összehasonlítjuk az egy f?re es? éves lakásfenntartási kiadások, illetve a teljes munkaid?ben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresetének alakulását, jól látható, hogy egyre többet kell dolgozni ahhoz, hogy valaki ki tudja fizetni a rezsit. A munkavállalóknál rosszabb helyzetben pedig talán csak a nyugdíjasok vannak. Az ? esetükben még nagyobb a differencia a lakásfenntartási kiadások, illetve a havi rendszeres apanázs között.
A hazai helyzet súlyosságát a legutóbbi Eurostat-adatok is érzékeltetik, amelyek az európai tagállamokra jellemz? közüzemidíj-tartozásokat mutatják a lakosság arányában. A fejlett Nyugat-európai országokban ez az arány évek óta jellemz?en 6 százalék körüli (a lakosság 6 százaléka nem tudja közüzemi díjait fizetni). Ezzel szemben az újonnan csatlakozott 12 tagállamban ugyanez az átlag a 2007-es 13 százalékról indulva fokozatosan közel 17 százalékra növekedett 2010-re. Az igazán rossz hír ebben a folyamatban számunkra az, hogy Magyarország még ebben a csoportban is a második ligába került. A 2005-ös közel 16 százalékról 2010-re 22 százalék fölé kúszott a közm?tartozásoknak a lakosság arányában mért értéke.
Az épületek felújítása és a jó választás lehet a gyógyír a bajra
A számok tehát mindenképp elgondolkodtatóak és valamiféle gazdaságossági fordulat megtételére, takarékosságra ösztönöznek. A cél nyilván mindenki számára az, hogy lehet?leg a fogyasztási szokások alapvet? megváltoztatása nélkül csökkentse a rezsi költségeket. Az egyre növekv? gáz-, villany- és vízdíjak miatt sokan sokféleképpen próbálnak spórolni a rezsiköltségen, ám legvégül mindenki számára az épületek felújítása kell, hogy prioritást élvezzen.
Ma a Magyarországon felhasznált összes energia 40 százalékát épületeinkben használjuk el, amelynek mintegy kétharmada a f?tés és h?tés számlájára írható. A háztartások energiafelhasználásának közelít?leg 80 százaléka h?célú felhasználás (f?tés, használati melegvíz, illetve f?zés).Ugyanakkor a megközelít?leg 4,3 millió lakást kitev? állomány 70 százaléka nem felel meg a korszer? funkcionális m?szaki, illetve h?technikai követelményeknek.
Sokatmondó adat, hogy ma még egy azonos alapterület? budapesti lakás f?tési energia-felhasználása duplája egy hasonló bécsi lakásénak. Magyarország az EU 27 országából az EU átlagához viszonyított, az éghajlati különbségekkel korrigált lakossági energiafogyasztás tekintetében a tíz legmagasabb között van (a 2000-2007 közötti 220 kWh/nm/év európai átlaghoz képest a magyar lakossági átlagérték 247 kWh/nm/év). Az energiahatékonyság javításának tehát kiemelt részét kell, hogy képezzék az épületenergetikai fejlesztések. Itt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az energetikai tanúsítvány azon túl, hogy a lakás energetikai tulajdonságairól tájékoztat, javaslatot tesz az energia megtakarítás lehet?ségeire is.
Az Energiaklub egy 2011-es tanulmánya szerint a családi házakban csupán jobb h?szigeteléssel és a nyílászárók cseréjével akár 60 százalékos energiamegtakarítás is elérhet? (a kormány által remélt „mélyfelújítás” elérése). Ugyanakkor a tanulmány ehhez igen szigorú követelményeket határoz meg. Mint írják a homlokzatok esetében csak grafit vagy poliuretánhab alapú h?szigeteléssel érhet? el, falazattól függ?en különböz? vastagságban a 60 százalékos energiamegtakarítás, míg az ablakok tekintetében a 3 réteg? üvegezéssel bíró, 7 légkamrás keretek tudják biztosítani ezt a követelményt.
A panel és tégla társasházak esetében azonban a 60 százalékos megtakarítás eléréséhez az épülethéj felújítása mellett a f?tési rendszer korszer?sítése (1 csövesr?l 2 csöves rendszerre történ? átállás és termosztatikus szelepek felszerelése) is szükséges. Tégla társasházak esetén ez kondenzációs kazánt jelent, míg a távf?téses panel épületeknél (legalábbis, akik nem akarnak leválni a távf?tésr?l – a szerk.) a f?tés szabályozhatóvá tétele jöhet szóba. Mindazonáltal a távf?téses épületeknél ez sem elegend?, vagyis a fentebb említetteken túl valamilyen megújuló energiaforrás alkalmazása is elengedhetetlen a 60 százalékos primerenergia-megtakarítás eléréséhez.
Ugyanakkor tény, hogy ezen felújítások költsége sokakat megrémíthet, hiszen akár több millió forintra is rúghatnak háztartásonként. A fent is vázolt jobb h?szigetelés és nyílászárók például háztípustól függ?en 30-40-50 százalékkal növelik egy-egy beruházás költségét, és akkor a f?téskorszer?sítésr?l még nem is beszéltünk. Viszont, ha például a megtérülési id?t vizsgáljuk, akkor családi házak esetében átlagosan 5-10 évvel lehet számolni. Ebben az esetben – az Energiaklub tanulmánya szerint – pedig az elérhet? banki kamatokat is figyelembe véve, a beruházás még így is jobban megéri, mint egy hosszú távú bankbetét.
Bár társasházak esetében 15-25 év alatt megtérül? beruházásról beszélhetünk, s így a megtakarítható energiaköltségek minden típusnál (panel, tégla) elmaradnak a bankbetétek révén realizálható hozamoktól, ugyanakkor azt egyértelm?en látni kell, hogy energiafügg?ségünket csökkentenünk kell, hiszen – mint korábban is írtuk – lakásfenntartási kiadásaink egyre csak emelkednek. Éppen ezért jelent üdvözölend? el?írást az energetikai tanúsítvány kötelez?vé tétele, hiszen ha jelenleg nem is vagyunk hajlandóak vállalni egy esetleges beruházás költségeit, új otthonba költözés esetén mindenképp szem el?tt tudjuk tartani jöv?beni kiadásaink alakulását. Az objektív összehasonlítás pedig lecsapódhat az ingatlanpiac keresleti oldalán, mely átgy?r?zve a kínálati oldalra végezetül az energiapazarló lakásállomány lecserél?dését indukálja.
forrás: penzcentrum.hu
A svéd myFC a Las Vegas-i CES kiállításon is bemutatta a PowerTrekk néven futó hordozható tölt?jét. Az eszközt els?sorban azoknak ajánlják, akik sok id?t töltenek távol az elektromos hálózattól. A tölt? jóformán minden eszközzel kompatibilis, aminek USB csatlakozója van.
Bár a PowerTrekk már a tavalyi, Barcelonában megrendezett Mobile World Congressen is látható volt, a myFC képvisel?i a CES-en is bemutatták a multifunkciós tölt?t. A kezelése nem igényel különösebb m?szaki szakértelmet: csupán vizet kell öntenünk az ennek fenntartott tálba, majd miután ebbe behelyeztük a kis tartályt, már csak csatlakoztatni kell a tölteni kívánt USB-s eszközt.
A PowerTrekk m?ködése a nátrium-szilicid és a víz reakciójára épül. A nátrium-szilicid ritka anyag, az el?állításával kizárólag a SiGNa Chemistry foglalkozik. Az ev?kanálnyi víz betöltése után a két anyag reakciójából hidrogén képz?dik. A CES-en bemutatott eszközhöz patronban mellékelték a nátrium-szilicidet; a cég képvisel?je szerint a por állagú anyag nem mérgez?.
Mivel a myFC els?sorban túrázóknak szánja a PowerTrekket, az eszközt felkészítették a nomád körülményekre is. A tölt?höz bármilyen vizet használhatunk, legyen szó akár olvasztott hóról vagy sáros vízr?l. A beszámolók szerint a PowerTrekk négy ceruzaelem kapacitását képes biztosítani, amivel tíz órányi üzemid?t képesek adni egy mobiltelefonnak. A tölt? május-június körül lesz megvásárolható, ám az árat még nem hozták nyilvánosságra. A spekulációk szerint maga a tölt? 200-300 dollárba kerülhet, egy utántölt? patron pedig négy dollárt kóstálhat.
Forrás: index.hu
