Ed Miliband munkáspárti miniszterelnök-jelölt 20 hónapra befagyasztaná a rezsiket. Az energiaszolgáltatók háborognak, és a fiatal politikust a baloldalról is kritizálják. A Cameron-kormányzat is harcba indult a rezsi ellen, igaz, ?k a kevésbé sexy, de ésszer?bbnek t?n? energiahatékonyság jelszavával.
Ott is dívik a luxusprofit
A magyar áthallásoktól sem mentes ígéret – a kommentárok szerint a baloldali think-tankek a Fideszt?l vették az ötletet – konkrétan úgy szól, hogy a párt 2015-ös kormányra kerülése esetén azonnal befagyasztaná legalább 20 hónapra a lakosságnak és a családi vállalkozásoknak felszámolt kiskereskedelmi áram- és gázárakat. A Labour számításai szerint a rezsibefagyasztással egy átlagos család 120 fontot (kb. 42 000 forintot), egy vállalkozás viszont már 1800 fontot (630 000 forintot) tudna megtakarítani a 20 hónap alatt. És ezzel még nem érne véget a nagyszolgáltatók kálváriája: Miliband szigorú szabályzást is kilátásba helyezett az egész energiapiac számára.
A taktikai szempontból korainak t?n? bejelentés valójában igen jól volt id?zítve, hiszen a Guardianösszeállítása szerint a rezsiköltségek az elmúlt években éves szinten 9 százalékkal emelkedtek, és pont 2013-ra érték el a rekordnak számító 1315 fontot (ez 450 ezer forintnak felel meg), ami 300 fonttal (100 ezer forinttal) több, mint 2009-ben. A nem csak magyar szemmel magas árak láttán azért az is felt?n?, hogy a Miliband által említett évi 120 font mesze nem fogja kompenzálni a teljes áremelkedést.
A lakosságot az is az érintett hat nagy energiaszolgáltató – a British Gas tulajdonában lév?Centrica, az EDF, az Npower, az SSE, az E.On és a Scottish Power – ellen hangolja, hogy a folyamatos áremeléseket nem mindig indokolta az energiahordozók ármozgása. Fogyasztóvédelmi csoportok szerint csak az energiahordozók árának emelését építik bele saját szolgáltatásuk árába, a csökkenéseket már nem követik olyan rugalmasan.
Így azután nem csoda, hogy a Hat Nagy által zsebre vágott profit is hetven százalékkal n?tt 2009 óta, egyedül 2013 folyamán összesen mintegy 3,9 milliárd font extraprofitra – nem Milibandkifejezése! – tettek szert. Ezért a brightoni beszédében az is elhangzott, a Munkáspárt biztos abban, hogy a szolgáltatók az energiaárak befagyasztásával járó 4,5 milliárd fontos relatív veszteséget simán ki fogják tudni gazdálkodni.
A magas árakhoz jön még egy olyan szempont, melyet a Munkáspárt ügyesen használt ki. Ahogy arra a Portfolio.hu kommentárja felhívja a figyelmet: még ha a briteket nem is feltétlenül zavarják a magas rezsiköltségek, az viszont biztosan idegesíti ?ket, hogy a piaci mozgásokat szorosan követ? árak állandóan változnak, amit szinte lehetetlen nyomon követni, ellen?rizni. A vállalatok az utóbbi id?kben már kezdték felismerni az állandóságra, kiszámíthatóságra irányuló fogyasztói igényt, és el?jöttek egy-másfél éves fix tarifát kínáló csomagokkal is.
Elsötétülhetnek a brit otthonok
A lépést a fogyasztóvédelmi és a szegénységellenes szervezetek er?sen méltatták, de vannak hangok, melyek rámutatnak arra, hogy ez a tüneti kezelés hosszú távon jelent?s kockázatokkal jár.Adam Scorer, a Consumer Futures energiaár-figyel? szervezet elnöke azonban nem csatlakozott a hurrázókhoz, hanem arra figyelmeztetett, hogy az ötlet rövid távon fel fogja verni az energiaárakat, és megtorpedózhatja a jöv?beni létfontosságú energiaipari beruházásokat.
Az érintett cégek sem finomkodtak a bejelentés hallatán. A milliárdos profit tényét nem tagadták, de azt állították, hogy a számlájukon gyarapodó pénz arra van, hogy megalapozza azokat a 110 milliárd fontra becsült beruházásokat – azaz új er?m?veket, a vezetékek, készülékek és hálózatok felújítását –, melynek szükségességét senki nem vitatja. Az érv második felét hagyták kimondatlanul lebegni, de azért nem nehéz kitalálni, hogy elöreged? gerinchálózatokra és gázvezetékekre vonatkozhat.
De volt, aki egyáltalán nem lebegtetett: Angela Knight, az energiaszolgáltatóknak lobbizó EnergyUK elnöke – nagyon nem mellesleg: egykori konzervatív képvisel? – kerek-perec megmondta, hogy az árak befagyasztásával „valós fenyegetéssé válna az áramkimaradások réme, ami minden fogyasztó számára felnyomná az árakat”. S?t, Knight az energiaszektorban lév? 600 000 munkahelyet is fenyegetve érezné, ha megvalósulna a rezsibefagyasztás.
Egymást marják baloldalon
A toryk eddig ügyesen kezelték a munkáspárti bejelentést. A párt részér?l irányított offenzíva helyett inkább hagyták, hogy a konzervatív oldalhoz közel álló lapok maguk húzzák le a keresztvizet az ötletr?l – melyet egyébként még a Guardian is Miliband legpopulistább beszédeként min?sítette . A konzervatívoknak az is kapóra jött, hogy a bejelentést egy rettent? befolyásos egykori munkáspárti miniszter, LordMandelson is keményen kritizálta . A Tony Blair-féle Harmadik Út egyik alapító figurája azzal vádolta Ed Milibandet, hogy visszavezette a pártot a piacgazdaság elleni terméketlen harc korszakába.
Mára ki is robbant egy kisebbfajta munkáspárti belháború. Lord Mandelsonról Caroline Flint energiaügyi árnyékminiszter kiderítette, hogyGlobal Counsel nev? tanácsadócége vastagonérdekelt az energiaszektorban is. Ed Milibandötlete mellett pedig egymás után tettek hitet a baloldali politikusok. Mondjuk ezek közül TonyBlairében nem volt sok köszönet: az exkormányf? ugyanis nagyon megdicsérte a miniszterelnök-jelölt beszédét, hogy milyen jól volt felépítve, és mennyire értékelték a Zemberek – de magát az ígéretet tartalmilag nem volt hajlandó kommentálni.
Így is lehet faragni
Gordon Brown egykori energia- és éghajlatváltozás-ügyi miniszterként Ed Miliband nyilván tisztában van azzal, amivel minden emigráns magyar: a brit lakásokban a rezsiköltségeket nem els?sorban a magas energiaárak, hanem a borzalmas szigetelés dobja meg. Az Magyarországon is kiderült, hogy a jobb szigetelés és a f?téskorszer?sítés 50-75 százalékkal csökkentheti a f?tésszámlát – ugye a magyar kormány potom 20 százalékkal akarja csökkenteni a rezsit, és Miliband 120 fontos megtakarítása nem éri el a 10 százalékot.
Az energiahatékonyság növelésére alapozza politikáját a jelenlegi kormányzat is – igaz, egyel?re még csak papíron. A Cameron-kabinet idén nyáron dolgozott ki egy tervezetet, hogyan lehetne az otthonokat takarékosabb energiafelhasználásúvá tenni. A „Segítünk a háztartásoknak lefaragni a rezsiköltséget” címet visel? anyagban a naprakészebb fogyasztásmér?kt?l elkezdve az okosabb f?tésszabályzókon keresztül egy olyan szigetelés-korszer?sítési programig, melyben a lakók a kés?bbi rezsimegtakarításaikból törleszthetik a felújítás költségeit.
Ezenkívül ugyanebben a programban Cameron-kabinet rezsikiegészítést jelentett be a nyugdíjasok számára, illetve általános támogatást ígért a különösen nagy hidegekre. Az akcióterv elemei meglehet?sen ésszer?nek és életképesnek t?nnek, de politikai szempontból egy nagy baj biztos van velük: jó része a választók politikai horizontjánál messzebbre mutat, és csak közvetett eredményt ígér. Ennél sokkal üt?sebb a választók szemében az, ha az állam egy rendelettel pikk-pakk csökkenti a rezsit.
A brit otthonok energiahatékonysága nem csak a kormányzati think-tankek rögeszméje, a brit fogyasztóvédelmi hatóság egy tavaly év végén publikált tanulmányában megállapítja, hogy az energiahatékonyság nemcsak a rezsit csökkenti, hanem a gazdasági növekedést (!!!) is f?ti. Ezért a kormányzatnak jobban megéri a szigetelés- és a f?t?testek korszer?sítésére költeni, mintha a tüzel?anyagok áfáját csökkentené, s?t, GDP szempontjából még az útépítéseknél is hatékonyabb. A tanulmányban azt olvastuk, hogy egy energiahatékonysági program 2015-re 71 000 új munkahelyet teremtene, és 0,2 százalékkal növelné meg a brit GDP-t – ami majdnem 5 milliárd fontot jelent ám.
Lehet-e nyer? a rezsiharc?
James Landale elemzése szerint igen. A rezsicsökkentés – ahogy azt a tízmillió politikai elemz? országában már sokat hallhattuk – pofonegyszer? üzenettel bír, és az államnak közvetlenül nem kerül semmibe. Amellett viszont semmivel sem csökkenti a fogyasztók bizonytalanságát, hiszen 2015 el?tt vagy 2017 után óriási emelések is bekövetkezhetnek a húsz sz?k hónap miatt.
A Magyarországon ismeretlen Milibandnek azonban Landale szerint magára a bejelentés gesztusára is nagy szüksége volt. Csak ilyen lépésekkel tud ugyanis még a választások el?tt átalakulni egy London School of Economicson végzett értelmiségib?l a „nép emberévé”.
A rezsibefagyasztás ráadásul beleillik abba az ingyenes bölcs?de, magasabb minimálbér és felpörgetett lakásépítés ígéretei által kikövezett vonalba, mellyel a Labour azokat az embereket akarja megszólítani, akik nem tudtak felülni az újból feltámadt növekedési hullám hátára. A kirajzolódó törekvés ellenére a stratégiában az elemz? rengeteg megkérd?jelezhet? elemet lát – és nyilván ezek a kérd?jelek a viták elmérgesedésével csak szaporodni fognak.
Forrás: index.hu
