A hírek szerint Orbán Viktor moszkvai látogatásán is szóba került Paks b?vítése. Ám a projekt rendkívüli kockázatokat rejt: a nukleáris ipar lejtmenetben, az atomipari beruházások költségei meredeken emelkednek, az új reaktorok megtérülésére vajmi kevés a remény. Ráadásul az alapvet? szakmai és közpolitikai diskurzus is hiányzik.

Perger András: Amit ma tudni lehet az atomer?m? tervezett b?vítésér?l, az dönt?en annak köszönhet?, hogy évek óta kérünk információkat, dokumentumokat az MVM-t?l és Pakstól. Valóban voltak olyan dokumentumok, amelyeket perek nyomán adtak ki nekünk, és feltehet?en e perek megnyerése vezetett ahhoz, hogy még a múlt év közepén stratégiát váltott az MVM Zrt. Míg addig többnyire indoklás nélkül utasították vissza a közérdek? iratok kiadását, most már készségesebbek e téren. A Lévai-projekt ügyében átadnak adatokat, de korántsem mindent, amit kérünk – a lényeges információk azóta is zárolva vannak. Ez a gyakorlat továbbra sem teszi lehet?vé, hogy Magyarországon nyílt szakmai, urambocsá’ társadalmi párbeszéd alakuljon ki Paks jöv?jér?l. Továbbra sem tudjuk, mi zajlik az MVM-ben Paks kapcsán.

MN: Valóban szükség volna valamiféle köz- és szakpolitikai diskurzusra, ami nem lehetséges megfelel? adatok, számítások, tervezetek ismerete nélkül. Ráadásul t?lünk nyugatabbra a mindenkori kormánypártoknak és az ellenzéknek általában sikerült konszenzust kialakítani a nukleáris stratégiáról. De az MVM Zrt. piaci szerepl? is, az üzleti titkokra való hivatkozás akár legitim is lehet.

PA: Igazán a szakpolitikai diskurzus hiányzik – a politikai konszenzus ugyanis az el?z? parlamenti ciklusban még megvolt, persze diskurzus nélkül. Gyurcsány Ferenc akkor jelentette be, hogy Magyarország szeretné Paksot b?víteni, amikor arról beszélt, hogyan húzná ki az országot a gazdasági válságból – ezt szolgálta volna több ezermilliárd forint elköltése. Az országnak már 2009-ben sem volt ennyi pénze atomer?m?re, úgyhogy érdekl?dve figyeltem, mi lesz a dologból – ám a kormányf? néhány héttel kés?bb lemondott. Az Országgy?lés épp ebben a z?rzavaros helyzetben, miközben a szocialisták lázasan keresték az új miniszterelnököt, adta elvi és el?zetes áldását Paks b?vítésére – és ezt az akkori ellenzék, a Fidesz is megszavazta. Az egész folyamat azt a célt szolgálta, hogy az atomer?m? építésér?l szóló döntést egy zárt, sz?k körben tartsa. Az üzleti titokról még annyit, hogy mi sem kívánjuk, hogy az MVM kiteregesse valamennyi üt?kártyáját. De az sem megengedhet?, hogy amikor el akarnak költeni mintegy 3000 milliárd állami forintot, akkor a távoli jöv?be, akár a megépülés utánra tolják ki az atomer?m? jöv?jér?l szóló döntés szempontjából kulcsfontosságú információk nyilvánosságra hozatalát. A két széls?séges szituáció között kellene egy jó kompromisszum – ezeket a határokat keresi a mi Energia Kontroll Programunk.

MN: Az el?z? és az új kormány között tehát konszenzus mutatkozik ebben a tekintetben – de három éve új politikai pártok is bekerültek az Országgy?lésbe…

PA: Csak az LMP képviselte azt az álláspontot, hogy a Paksról szóló döntést el kell halasztani és alaposabban megfontolni. A Jobbik teljes mellszélességgel támogatja Paks b?vítését. A szocialisták mostanában szkeptikusabbaknak mutatkoznak, de ez még nem jelenti azt, hogy álláspontjuk antinukleáris irányban mozdult volna el.

MN: A 2011-ben, a fukusimai katasztrófa után készült felmérésekb?l az derült ki, hogy megfordult a magyar közvélemény. Míg addig határozottan nukleárisenergia-párti volt a megkérdezettek többsége, 2011-re felülkerekedtek a Paks b?vítését, s?t az er?m?vi blokkok üzemidejének meghosszabbítását ellenz?k – miközben nyilvánvaló, hogy a technikai, tudományos és gazdasági részletekkel továbbra sincs tisztában a publikum. Készült-e azóta újabb felmérés?

PA: Igen, tavaly – a válaszolóknak ugyanazon kérdéseket tették fel ismét. Bár történt némi elmozdulás, még mindig kisebbségben vannak azok, akik támogatnák a b?vítést. Ez egy független felmérés volt, az atomer?m? által megrendelt felmérésekben el? szokott fordulni egy kérdés – ennek a megválaszoltatásával akarják rendre bizonyítani azt, hogy a közvélemény a nukleáris er?m?vek mellett áll: „Egyetért-e ön azzal, hogy Pakson atomer?m? m?ködik?” Erre tényleg nem lehet mást mondani, mint hogy egyetértek, elvégre Pakson már évtizedek óta m?ködnek a reaktorok. A mostani ellenzék szokta pedzegetni a népszavazást is. De a lelkesedés nem egyértelm?. A válaszolók hiába szavaznának nemmel, ha inkább otthon maradnak.

MN: És mit mond a b?vítésr?l az energetikai szakma? Egyes tanulmányok, mint például Felsmann Balázsé (a Gyurcsány-kormány közlekedési és energetikai szakállamtitkára – a szerk.) gondos számítások után kerek perec kimutatják, hogy egy új atomreaktor által termelt áram jóval drágább lenne, mint amit most el? tudunk állítani, vagy a szabad piacról beszerezni. Ilyenkor nemcsak a bekerülési költségekkel kell számolni, hanem az amortizációval, a kockázati felárral, a hulladékok elhelyezésének költségeivel, meg azzal is, hogy az er?m?vet egyszer el is kell bontani. Találkozott már olyan hivatalos kalkulációkkal, amelyek ilyen részletességgel számolnának az atomer?m? teljes élettartamával, sorsával?

PA: Err?l nincs elérhet?, hivatalos számítás, jóllehet a Paksi Atomer?m?ben 2007 óta dolgoznak az úgynevezett Teller-projekten, ami megel?legezte a 2009-es parlamenti döntést – abban már számoltak efféle dolgokkal. A Teller-projekt adataiért ugyancsak pereltünk – el?ször a szerz?désekért, azután az eredményekért. Ez utóbbi még mindig nem zárult le. Sok mindent megkaptunk t?lük, ám a részletek nem derülnek ki. Több olyan tanulmány is létezik, amely a címe, illetve a feladatkiosztás alapján tartalmazhat ilyen számításokat – például az ING Bank készített ilyeneket még 2008-ban, ám ezek máig titkosak, és az atomer?m? máig nem hajlandó átadni ?ket. A 2009-ben, az el?zetes parlamenti határozat nyomán kezd?dött Lévai-projekt ütemtervét és a projekt keretében kötött szerz?déseket már megkaptuk, de ezekben nem található egyértelm? utalás arra, hogy részletes számítások készülnének. Így nehéz elképzelni, hogy az egyes tervezeteknél mire alapozhat a kormányzat – pedig 2007-2008 óta mind a politikai döntéshozók, mind az MVM a b?vítésben gondolkodik. Nekem ezzel önmagában nincs is bajom, a magyar állam biztosítani kívánja az ország jöv?beli energiaellátását, és természetesen felvet?dik az atomenergia is. Ám a nemzetközi trendek a kétezres évek második felében – még a válság kitörése és jóval Fukusima el?tt – azt mutatták, hogy a „nukleáris reneszánsz” nem következik be egyhamar. Legalábbis azokban a – jellemz?en európai – országokban, amelyek liberalizálták a villamosenergia-piacukat, és ahol az er?m?építések finanszírozását is piaci alapon, állami részvétel nélkül kell megoldani.

MN: Ha jól tudom, az utóbbi években nem fejeztek be, nem adtak át egyetlen nukleáris beruházást sem az EU-n belül.

PA: Az utolsó reaktorokat 1998-99 körül adták át Szlovákiában és Franciaországban.

MN: Tehát jó másfél évtizede nincs új nukleáris termel?egység az árampiacon?

PA: Az els? reaktor, amit a „nukleáris reneszánsz” zászlóshajójaként kezdtek építeni, a finnországi Olkiluotóban található atomer?m? harmadik energiatermel? egysége lenne. Az EPR-típusú, azaz harmadik generációs, nyomottvizes reaktor a francia Areva és – 2009-ig – a német Siemens együttm?ködésében épül, és elméletileg 1600 megawatt teljesítményre lenne képes. Ez a beruházás valóságos vessz?futás, állatorvosi lóként mutatja az efféle projektek összes baját – hogyan nem szabad atomer?m?vet építeni, és miért lett az elmúlt évtizedekben elképzelhetetlen mértékben drága az atomenergetika. De e tünetek már korábban is jellemezték az atomenergia-projekteket. A költségeket elképeszt? mértékben alábecsülik – a finnek jelenleg már az el?zetes kalkuláció csaknem háromszorosánál tartanak -, rossz a munkaszervezés, katasztrofális a projektmenedzsment. Eredetileg 2009-re ígérték az átadást, most 2016-ot mondanak. Az építés megkezdésekor még nem voltak használható kiviteli tervek. Az építtet?, a kivitelez?, pláne az alvállalkozók nincsenek tisztában sem a helyi hatósági el?írásokkal és a természeti körülményekkel, sem azzal, hogy milyen nukleáris biztonsági feltételeknek kell eleget tenni, sem azzal, hova is épül a reaktor. Az indiai kivitelez? anélkül készítette el a betonozást, hogy számolt volna a kemény finn téllel. Fel is törették vele az egészet. Az efféle történetek persze nem csak az atomenergetikára jellemz?k, Magyarországhoz hasonlóan a világ számos pontján alulbecsülnek kormányzati vagy nem kormányzati beruházásokat. Ilyenkor mindig megjelenik a dilemma: ha már beleraktunk 300-400 milliárdot mondjuk egy atomer?m?be vagy egy metróvonalba, akkor hagyjuk-e veszni? Egyébként akad ilyen példa, mégpedig az Egyesült Államokban, ahol ott maradt nem egy félbehagyott vasbeton szerkezet…

MN: Nagy ország megteheti…

PA: …de a fogyasztók mindmáig fizetnek érte – azaz a folyó költsége bent van a villamos áram árában. Kubában, Lengyelországban is állnak ilyen torzók. Reméljük, hogy nálunk ilyesmire nem kerül sor: ezért is lenne fontos alapos szakmai vitát folytatni e kérdésben.

MN: Az Energiaklub készíttetett el?zetes becsült kalkulációt egy új atomer?m? energiapiaci hatásáról?

PA: Pakson két új blokk felépítésér?l beszélünk, és ma a piacon 1200 MW-osnál kisebb reaktor nemigen kapható. Az orosz blokkok épp ekkorák – de senki nem tudja, hogy ezek mennyibe fognak kerülni.

MN: Ez mennyiben lesz alku kérdése? Tudjuk, hogy az oroszok máshol is részt vettek efféle beruházásban…

PA: Ezt még a korábbi tapasztalatok alapján sem igen lehet el?re kalkulálni. Minden reaktor egyedi berendezés, minden helyszín más feltételeket kínál. Nem lehet tudni, ki mit szállít, mennyi lesz a magyar beszállítók szelete a tortából. Induljunk ki abból, hogy megbecsültünk egy bekerülési költséget, és feltételezzük, hogy az annyi is marad. Most azt mondanám, hogy ez Paks esetében körülbelül 2500-3000 milliárd forint között lesz: azaz 8-10 milliárd euró. Az MVM évi néhány tízmilliárd forintos nyeresége ehhez biztosan nem elég, tehát hitelb?l kell finanszírozni – azt azonban még nem tudjuk, hogy ezt a pénzt mekkora kamatra kapnánk meg. Nyolc százalék kamattal kalkulálva évente csak a kamatokra 240 milliárd forintot kell kifizetni. Mármost a paksi atomer?m? éves árbevétele jelenleg úgy 180 milliárd forint. Az új reaktorok persze több áramot fognak termelni, lévén az összteljesítményük 2400 MW. Mindez számításaim szerint kWh-ként 12 forint feletti költséget jelentene majd a fogyasztók számára – miközben jelenleg a Paks által termelt villamos energia ára alig több mint 11 forint/kWh. És ez a 12 forint csak a kamatköltség, nincs benne a t?ketörlesztés, az üzemeltetési költség, a f?t?anyagköltség, az amortizáció, a leszerelés, a hulladékkezelés költsége… Az az érv tehát, hogy az atomenergiából nyert áram olcsó, nem állja meg a helyét. Jelenleg valóban Pakson termelik a legolcsóbban az áramot, de ebb?l még semmi sem következik egy jöv?ben felépítend? atomer?m? gazdaságosságára vonatkozólag, hiába hivatkozik erre a kormány vagy az MVM. A zsinór villamos energia ára jelenleg a piacon MWh-ként 50 euró körül van. Ha megnézzük, hogy a paksi b?vítésre igénybe veend? kölcsön t?keköltségének függvényében mennyi lesz az ott megtermelt áram önköltségi ára, akkor az jön ki, hogy már egy 5-6 százalékos kamat esetében is a jelenlegi piaci zsinóráramár fölött termelne az új atomer?m?. De még ehhez is az kell, hogy 2500 milliárdnál ne legyen drágább a beruházás, és öt év alatt befejezzék a projektet. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert ha a hitelez?kkel nem jó szerz?dést kötünk, akkor öt év után el kell kezdeni törleszteni, akár kész az er?m?, akár nem. De a tapasztalatok alapján a beruházás az el?re kalkulált költségnél többe kerül majd, az építkezés pedig lényegesen csúszni fog. Ezt Európában mindenki tudja is. Japánban, Kínában, Koreában még be lehet egy ilyen munkát fejezni 4-5 év alatt – s?t, a koreaiak, akik most az Egyesült Arab Emírségekben fejlesztenek, ugyanezt vállalták itt is, kötbér kikötése mellett – Európában, Amerikában, Oroszországban nem. Márpedig ez annyit jelent, hogy n? a kockázat, éppen ezért piaci alapon soha nem fogunk kapni kölcsönt mondjuk öt százalék kamatra. És akkor még nem beszéltünk Magyarország, illetve a magyarországi cégek országkockázati feláráról.

MN: Ezek szerint jelenleg az atomer?m? az egyik legrizikósabb befektetés?

PA: Az els? blokk megépítését a 2020-as évek végére, a másodikat a 2030-as évek elejére tervezik. A fenti kockázati elemek mellett azt sem tudjuk, hogy milyen lesz ekkor a villamosenergia-piac. És nem a hazairól beszélek: 2400 MW-nyi plusz-energiaigény az amúgy is meglév? 2000 MW paksi kapacitás mellett itt Magyarországon biztosan nem lesz. Egy ekkora er?m? tervezésénél regionális léptékben kell gondolkodni. A környékünkön most 40-50 euró körüli áron lehet MWh-ként zsinóráramot venni, de az gyakorlatilag kizárt, hogy egy új atomer?m? kevesebbért termeljen, mint 80 euró/MWh. Ha tehát nem növekszik nagymértékben az igény a zsinóráram iránt, akkor az új atomer?m?ben megtermelt áram piaci körülmények között eladhatatlan lesz. Gondoljuk meg, a harmincas években a régió öreg atom- és szenes er?m?vei még mindig buzgón termelni fognak – sajnos, teszem hozzá. Úgy 40 euró/MWh körüli áron – amivel nem fog tudni versenyezni egy új atomer?m?.

MN: Azt állítja tehát, hogy meglehet, nem is lesz szükségünk Paks 2. áramtermelésére?

PA: A négy meglév? és a két új reaktor együttesen folyamatosan a mai éjszakai minimumigény fölött fog termelni – magyarul éjszakánként muszáj lesz exportálni a fölös villamos energiát. És még az is kérdéses, hogy a napközben jelentkez? többletigényt milyen egyéb energiaforrásokkal, er?m?típusokkal elégítjük ki, és azok technikai és piaci értelemben hogyan férnek el a 4400 MW-nyi, rugalmatlan atomer?m? mellett a ma kb. 6500 MW csúcsigény? villamosenergia-rendszerben. A megújuló energiaforrásokat be kell vonni, már csak uniós kötelezettségeink miatt is. A kapcsolt er?m?veket, amelyek a távf?t?rendszerek számára szállított h? mellett áramot is termelnek, nem lenne érdemes leállítani. A nagy hatásfokú földgázer?m?vekre már csak rendszerokokból is szükség van, és nem szerencsés, ha kevesebbet üzemelnek a gazdasági értelemben vett optimumnál. Úgy t?nik, hogy a keretekbe már nappal sem fogunk beférni, nemhogy éjszaka. Exportálni most sem nagyon tudunk áramot – az meg elég rosszul hangzik, hogy külföldre eladjuk az olcsó áramot, míg mi felhasználjuk a drágát. Ez nyilván fokozná az ország versenyhátrányát.

MN: Magyarul jelenleg egyszer?en képtelenség kalkulálni a jöv?beli energiafelhasználás adataival…

PA: Nagymérték? igénynövekedés növelheti az árakat. A már ebben a kormányzati ciklusban készült energiastratégia arra utal, hogy majd a közlekedés energiaigénye fogja felszívni a fölös áramot – alighanem az elektromos autókról van szó. Csakhogy a jöv?beli villamosenergia-fogyasztásról nem állnak rendelkezésre megbízható prognózisok, amelyekre egy ilyen beruházást alapozni lehet. A régi hipotézis, miszerint egy százalék GDP-növekedéshez egy százalék áramfogyasztás-b?vülés társul, már megd?lt, és a gazdasági világválság miatt senki nem tud mérvadó el?rejelzést adni. Nagyer?m?vek egy-két kivételt?l eltekintve nemigen épülnek mostanság a régióban és Európában – nemhogy atomer?m?, hagyományos sem. Nyilvánvaló, hogy Magyarország piaci alapon nem engedhet meg magának egy ilyen beruházást. És ha minden „jól” megy, akkor a 2020-as évek végére sikerül tönkretenni Magyarország versenyképességét egy új atomer?m?vel, ami miatt olyan drága lesz a villamos energia, hogy például a Mercedes meglehet, azt fogja mondani: köszöni, inkább máshová települ.

MN: Ráadásul az új atomer?m?höz járulékos beruházások is tartoznának…

PA: Ahhoz, hogy az épül? új er?m?vi blokkokat be tudják kötni a magyar villamosenergia-hálózatba, magát a rendszert is fejleszteni kell. Az egy, illetve két 1200 megawattos új blokk mellé ugyanekkora tartalék kapacitást kell biztosítani: a tartalék er?m?vek arra kellenek, hogy gyorsan helyettesíteni tudják a rendszerben lév? legnagyobb termel?egységet, ha az valamiért kiesik. Ez megint csak nincs ingyen, valakinek ezt is ki kell fizetni. Az egyik lehet?ség, amit arra is fel tudnánk használni, hogy az éjszakai áramot valahol tároljuk, a már vagy 30 éve álmodott szivattyús energiatározó lenne: csakhogy a megépítésének költsége 6-700 milliárd forint is lehet. Tehát Paks megtérülése – és már erre sincs semmi garancia – önmagában még egyáltalán nem biztosítja az egész projekt rentabilitását.

MN: Lehetséges-e, hogy a magyar kormányzati reményeket az akár friss orosz ígéretek, egy általunk nem ismert kedvezményes pénzügyi-technológiai konstrukció táplálja?

 

MN: Közpolitikai szakért?k – akár minden cinizmus nélkül is – úgy számolnak, hogy egy ekkora beruházásnál, és nem csak Magyarországon, már tízszázalékos a korrupciós felár, ami részben érthet?vé is teszi a beruházás körüli lelkesedést és sürgés-forgást.

PA: Kevés olyan ügy volt Magyarországon, amely parlamenti ciklusokon átível? módon ilyen nagyfokú konszenzust tudott volna maga mögé állítani. Azt is tudjuk, hogy az MVM és a paksi atomer?m? korábbi munkatársai gazdasági b?ncselekmények miatt jelenleg bíróság el?tt állnak – többek között olyan dokumentumok elkészítéséért, melyek a paksi atomer?m? b?vítését szolgáló tervprojekt keretében jöttek létre.

Forrás: magyarnarancs.hu szerz?:

A kormány a közeljöv?ben olyan törvénytervezetet nyújt be a parlamentnek, amely megszüntetné az energetikai célra fölhasznált termálvíz visszasajtolási kötelezettségét – mondta a politikus a Délalföldi Kertészek Szövetkezete (DélKerTész) megalapításának tizedik évfordulója alkalmából rendezett jubileumi közgy?lésen, ahol a hallgatóság hangos tapssal fogadta a bejelentést. A politikus emlékeztetett rá: az országgy?lés tavaly 2015. június 30-ig meghosszabbította a visszasajtolási kötelezettség felfüggesztését, ugyanakkor kötelezte a vidékfejlesztési tárcát, hogy dolgozzon ki végleges megoldást, figyelembe véve a környezetvédelmi és a gazdálkodási szempontokat.

Az agrárgazdasági és a környezetvédelmi államtitkárság javaslata alapján a törvény végrehajtási rendeletében rögzítenék, hogy a visszasajtolási kötelezettséget megszüntet? döntést 2025-ben felülvizsgálják, s ha addig nem jelentkeznek negatív hatások, véglegessé válik a megoldás – tudatta az államtitkár. A 2002-ben megalakult DélKerTész mintegy félezer tagja közül sokan termálvízzel f?tött üvegházban és fóliasátorban termelnek zöldségféléket. A Szentes és környez? településeken m?köd? szövetkezetben részt vev? egyéni gazdálkodók, családi és társas vállalkozások els?sorban paprikát, paradicsomot, uborkát, káposztafélét termelnek. A szövetkezet 2012-ben 4,769 milliárd forint érték? árut állított el?, a termények 63 százalékát belföldi áruházláncoknak értékesítették, csaknem negyedét pedig exportálták.

Forrás: MTI, Gazdasági Rádió, 2013. március 22. 16:07