Európa 2050-re tűzte ki a karbonsemlegességet, vagyis azt az állapotot, amikor nem növeli ténylegesen a légkör szén-dioxid-tartalmát. A mostani energiaválság még mutatja, mennyire függünk a fosszilis energiától, közben azonban a friss statisztikák szerint jól halad a megújulók térnyerése.
Az Eurostat friss jelentése szerint az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia jól haladnak a megújuló energia részarányának növelésével az energiafelhasználáson belül, legalábbis a még korábban 2020-ra kitűzött célok szerint. Az EU átlagában számított mérték 22 százalék az energiafelhasználáson belül, miközben az átlagos vállalás húsz százalék volt. Önmagában nem tűnik olyan magasnak az érték, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez döntően az elmúlt néhány év eredménye, ezért ha hasonló ütemben halad tovább a fejlesztés, reális a 2050-es dátum a klímasemlegesség elérésére.
Ráadásul, amint a mostani helyzet mutatja, ez nemcsak a klímavédelem szempontjából lényeges, hanem a szénhidrogénektől való függőség időnkénti kellemetlen hatásai miatt is. A kőolaj ára erősen ingadozik, időnként erősen megdrágul, amely elsősorban az autósok életét keseríti, azonban az elektromos autók térnyerésével ennek egyre kisebb lesz a jelentősége, ugyanakkor nő az elektromos áram árának szerepe.
A cél, hogy ennek egyre nagyobb hányada, majd 2050-re gyakorlatilag teljes egésze megújulókból származzon.
A földgáz szerepe jelenleg mind a fűtésben, mind az áramtermelésben jelentős, és nagy a kiszolgáltatottság: döntő az orosz importból származó földgáz szerepe, ami az időnkénti geopolitikai feszültségek miatt problémás, de az áralakulásban is kedvezőtlen lehet a a függőség, amint ezt épp most tapasztaljuk meg. A földgáz szerepének csökkentéséhez a megújulók nagymértékű térhódítására van szükség, emellett azok időszakos jellege miatt az elektromos energia tárolása is fontos szempont lett, amire a folyamatosan fejlesztett akkumulátorok egyre inkább alkalmasak.
Ami az egyes országokat illeti, az Európai Unión belül legnagyobb arányban – hatvan százalékban – Svédország fedezi megújulókból energiafogyasztását, miközben a kitűzött 2020-as terv ötven százalék körül volt. Finnország a második közel 44 százalékkal, majd Lettország 42 százalékkal. Ausztriában az arány 36,5 százalék, Portugáliában 34, és kevéssel harminc százalék fölött van még a mutató Dánia, Horvátország és Észtország esetében. 25 százalék fölött van Litvánia és Szlovénia esetében az arány, húsz százalék feletti még Románia, Bulgária, Görögország, Spanyolország és Olaszország adata, 19 és 20 között van a két legnagyobb gazdaság, Németország és Franciaország, 15 százalék fölött van még Szlovákia, Csehország, Ciprus, Írország és Lengyelország esetében. Ezután következnek a sereghajtók, sajnos Magyarország is köztük van közel 14 százalékos eredménnyel, Hollandiával nagyjából egy szinten. Mögöttünk csak Belgium, Luxemburg és Málta található, utóbbi mindössze 10,7 százalékkal.
A két még megemlített ország, amely az EU-nak nem, de az Európai Gazdasági Térségnek tagja:
Norvégia és Izland messze kimagasló értékeket mutat 77,4, illetve 83,7 százalékkal: ők már majdnem el is érték a célt.
Ami jó hír még a viszonylag kisebb arányúak esetében is: a legtöbb ország túlteljesítette vállalását, ami arra utal, hogy jól halad a folyamat, nem ütközik nehézségbe a megújulók bevonásához szükséges infrastruktúra kiépítése. Egyedül Franciaország maradt el a vállalásától, Szlovénia, Hollandia és Belgium a vállalt értéket hozta, mindenki más meghaladta azt. A megújulók közt a legnagyobb a szélenergia aránya, a leggyorsabban a napenergia felhasználása növekszik, ugyanakkor a vízenergiát már évtizedekkel ezelőtt elkezdték felhasználni, egyes országokban egész magas is lett az aránya. Meg kell még jegyezni, hogy az atomenergiát nem számolja a statisztika a megújulók közé, ugyanakkor klímasemlegesnek tekinthető: például Magyarország vagy Franciaország esetében jócskán megnöveli a klímasemleges források arányát.
