Az érvelés több sebből vérzik. Kezdjük azzal, hogy egészen 2013-ig, a rezsicsökkentési kampány kezdetéig az energiaszolgáltató cégek külföldi tulajdonosai kevesebb pénzt vittek ki az országból, mint amennyit beruházásokra és fejlesztésekre költöttek, mivel a profit legnagyobb részét visszaforgatták. Ez csak az elmúlt két-három évben változott meg, amikor éppen a kormány kiszorító lépései miatt stratégiát váltottak, leálltak a fejlesztésekkel és tömegesen vitték ki a korábban felhalmozott eredménytartalékot, azaz a pénzkiáramlást maguk Orbánék provokálták ki.
Méghozzá pont a sokat emlegetett rezsicsökkentéssel, amelynek nem titkoltan kettős célja volt: egyrészt politikai tőkét kovácsolni és a szavazótábort bővíteni, másrészt üzletileg ellehetetleníteni a lakossági szolgáltató cégeket. Akkor kényszerítették ugyanis árcsökkentésre őket, amikor a piaci beszerzési földgáz- és áramárak magas szinten voltak, azaz hatalmas veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni. Normális körülmények között az állam nem avatkozik bele közvetlenül a fogyasztói árak megszabásába, az az ellátást végző cégek feladata, hanem a maga eszközeivel, közterheivel és az egységes energetikai rendszer szabályozóival avatkozik csak be.
Megteheti még azt is, amit – számos európai országhoz hasonlóan – a Gyurcsány-kormány is csinált, hogy a nagy világpiaci árkilengéseket a szolgáltatókkal kötött megállapodásokkal tompítja, azaz amikor túl magasra nőnek a beszerzési árak, a szolgáltatók elfogadják a veszteséget, amelyet az alacsonyabb árak idején kompenzálnak, tehát a fogyasztói árak szűkebb sávban mozognak. Ezt Orbánék is megtehették volna, de a céljuk más volt, ezért teljesen figyelmen kívül hagyták a piaci mechanizmusokat, és önkényes hatósági árakat szabtak.
Forrás/bővebben: 168ora.hu
