Mindenki nyugodjon meg, nem kell majd télen az energiahiány miatt tábortüzek mellett melegednünk. Ettől függetlenül természetesen a hektikus energiapiacon sokféle kellemetlenséggel találkozhatunk majd. Például nagyon magas árakkal, ami a legtöbb országban közvetlenül a lakosságot is sújtja. De akár a megújulók csúcstermelési időszakai, illetve mélyrepülései is gondot okozhatnak a hálózatokban. Egyes ágazatokat pedig akár reménytelenül kiárazhat a piacról a magas ár. Klasszikus ellátásbiztonsági zavarokra azonban nem utal semmi.
Az árampiac, miképpen a neve is jelzi: egy piac. Van rajta kereslet és van kínálat, ez a kettő pedig valamilyen ár mellett (mostanában jó magas ár mellett) találkozik. Az, hogy magas az ár, azt is jelzi, hogy éppen „kevés” az áram. Ha ugyanis alacsony lenne az ár, vagy akár negatív, az azt jelentené, hogy túl sok a rövid távon kikapcsolhatatlan, leállíthatatlan áramtermelő kapacitás az igényekhez képest, ilyenkor már a termelők fizetnek, csak valaki vigye el az energiát.
A hírekben mostanában potenciális európai lefagyásokról, rendszerszakadásokról, katasztrófavédelmi gyakorlatokról, súlyos rendszerzavarok esélyéről lehet olvasni. Mindez először talán csak propagandának vagy összeesküvés-elméletnek tűnhetett, de tény, hogy a riogató lapok vagy a „hanyatló Nyugatról” víziókat megfogalmazó, esetleg a zöld gondolatokat ekéző elfogult portálok mellett komoly hazai és külföldi lapok is előszeretettel elemzik: okozhat-e az aktuális energiaválság nagy lefagyást, súlyos áramkimaradásokat?
Bajt a kevés és a sok áram is okozhat
Bár az idei év tagadhatatlanul izgalmas az energiapiacon (erről itt, itt és itt is találhat Telex-elemzést), tapasztalatunk szerint a szakemberek a címünkben megfogalmazott állításban eléggé egységesek. Mivel ugyanis mostanában magas az ár, a lapokban feltüntetett veszély inkább az áramhiány, az alacsony kínálat felől mutatkozhatna – miközben gyorsan rögzítsük, méretes európai szakadást vagy lefagyást nemcsak az áramhiány, de a vezetékeket leterhelő túlzott áramtermelés is okozhat.
Sőt, mint azt a Foreign Policy szakcikke is elemzi, valójában ez még most is egy reálisabb forgatókönyv, mint a nagy hiány.
Európa energiafogyasztása
Mennyi áramot, mennyi energiát fogyaszt Európa? A viszonyításokhoz mutassunk pár adatot! Egy joule energia arra elég, hogy egy méter magasságba felemeljünk tíz deka parizert. Európa éves energiafogyasztása 13,7 exajoule, vagyis 13,7 trillió joule, ami a tíznek a tizennyolcadik hatványa.
Ha valaki most úgy folytatná a számítást, hogy mekkora parizert tudna Európa felemelni a Napig, sajnos ki kell ábrándítanunk, a munka, az energia mérése más közegben nem ugyanazt jelenti. Mindenesetre más mértékegységekben Európa energiafogyasztása 3,8 millió GWh vagy 3800 TWh, esetleg 3,8 PWH (kiejtve giga, tera, peta az ezres ugrások előtagja). Ennek nagyjából az 1 százalékát mi, magyarok fogyasztjuk el. Aligha kell bizonygatnunk, hogy ez egy jó nagy rendszer, sok-sok betáplálással, milliárdnyi felhasználóval.
Hiány – na, az nincs!
Hiány, ez a fogalom a szocializmusban jellemző. A kapitalizmusban, ha valamiből kevés van, azért általában nem kell sorban állni, csak felmegy az ára – mondja Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője. Természetesen ez az állítás kisebb fenntartásokkal kezelhető, hiszen ha valami szűkös és nélkülözhetetlen, akkor nem biztos, hogy a piac elégséges a kereslet és a kínálat összehangolására (a földkerekség utolsó száz üveg ásványvizéért biztosan elég nagy tülekedés lenne, bármekkora lenne is a kollektív szomjhalál előtt az ár), ahogy azt például a briteknél mostanában jellemző fennforgások is mutatják.
A hazai médiában, de valójában tőlünk Nyugatra, Ausztriában, Németországban és Spanyolországban is mostanában sokat cikkeznek arról, hogy az árampiacon milyen hiányjelenségek lehetnek, hogyan lehet felkészülni például egy nagy áramszünetre. Cikkünkben nem erről lesz most szó, de amúgy egy mondatban annyit érdemes rögzíteni, hogy
minden országban vannak olyan erőművek, amelyek a teljes országos áramhiány után is visszaépítik a rendszert.
Ez nem lehet olyan megoldás, amihez áram kell, mert az ugye nincsen. Inkább úgy képzeljük el, hogy egy gyufával belobbantunk egy gázerőművet, és a gázos áramtermelés szépen mindent visszaindít.
Nagyon érdekes a Bloomberg írása is, amely azt pedzegeti, hogy amennyiben az egyes országokban eltérő töltöttségűek a tárolók, vajon lesz-e annyi szolidaritás az államokban, hogy kisegítik egymást. Magyarország ebben a kérdésben elég jól áll (vagyis nagyjából tele vannak a tárolók), és jól is szokott vizsgázni. Legutóbb akkor segítettünk a szerbeknek, amikor Bulgáriában volt – egy szerencsére rövid – zavar a Balkáni Áramlat vezetéknél.
„A zöldek a hibásak”
A hagyományosabb szemléletű energetikusok körében nagyon népszerű a következő elmélet: Németország és az unió túl gyors zöldítése okozza a bajt, kivonjuk a szenet, az olajat, a gázt, már nem támogatjuk az atomot, de valami kéne helyettük, mert a kínálatszűkítés ilyen hirtelen galibát okoz, amit a megújulók nem tudnak kiköszörülni.