A holland vidéken, Amszterdamtól mintegy 130 km-re keletre egy szokatlan külsejű domb magasodik és csillog a tanyák, lombtalan fák és sáros füves területek fölött. A 25 méter magas dombot 15 év háztartási és üzleti hulladékából építették. Ami viszont figyelemre méltó, az az, ami borítja: 23 000 napelem.
A holland TPSolar napenergia-fejlesztő cég 2020 közepén nyitotta meg az akár 8,9 megawatt teljesítmény előállítására is képes tömböt a Hollandia keleti részén fekvő Armhoede-ben. Az egykori hulladéklerakó most mintegy 2500 háztartás számára elegendő áramot termel.
A projekt tükrözi Hollandia szélesebb körű törekvését – ahol jelenleg több mint 48 millió napelem van telepítve -, hogy innovatív helyeket találjanak az új megújulóenergia-kapacitások elhelyezésére.
A Solar Power Europe ágazati szövetség szerint Hollandiában ma átlagosan két napelem jut egy lakosra – és a telepített kapacitás meghaladja az egy főre jutó 1 kilowattot (KW) -, így Hollandia rekorder Európában az egy főre jutó napenergia-menyiségben.
Hogyan teremt Hollandia teret a napenergiának?
Mivel a világon szinte mindenütt kevés a földterület a megújuló energiaforrások elhelyezésére, a holland tapasztalatok – beleértve a napenergia elhelyezését parkolókon, kereskedelmi tavakon, juhlegelőkön, eperfarmokon, használaton kívüli templomokon, vasútállomásokon és repülőtereken – világszerte inspirálhatják a megújuló energiaforrások jobb elhelyezését.
„Innovatívnak és kreatívnak kell lennünk, hogy meg tudjuk termelni azt az áramot, amelyre Hollandiának szüksége van ahhoz, hogy zöld legyen” – tette hozzá.
A napenergia-fejlesztők és elemzők szerint a hollandiai terjeszkedést a berendezések árának hatalmas csökkenése, a hatékony energiatámogatási rendszer, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló ambiciózus kormányzati célok ösztönözték.
A kormány célja, hogy 2030-ra a villamos energia 70 százaléka megújuló energiaforrásból származzon, főként a nap- és szélenergia-kapacitás bővítésével, mivel Európa hat legszennyezőbb országának egyikeként igyekszik csökkenteni a kibocsátását.
Az Európai Unió (EU) számos országához hasonlóan Hollandia is csökkenti az Oroszországtól való energiafüggőségét az ukrajnai inváziót követően. A holland nap- és szélerőművek segítettek betölteni a gázerőművek által hagyott áramellátási űrt, amelyek üzemeltetése a rekordmagas gázárak közepette veszteségessé vált.
A holland termőföld azonban az egyik legdrágább az EU-ban, így a napenergia-tervek számára költséges helyet találni. Ez a tény, valamint az ország nagy népsűrűsége azt jelenti, hogy a napelemes cégeknek találékonyaknak kell lenniük a helykeresés terén.
Hollandia vezet Európában a napenergia terén
Az elmúlt években Hollandia törvénybe iktatta az olyan éghajlati célokat, mint a megújuló energiára vonatkozó célkitűzés, megfogadta, hogy korlátozza a szárazföldi gáz- és olajfúrásokat, és általában véve növelte a környezetvédelemre fordított kiadásokat. A nemzet 2022-es megújuló energiaforrásokra vonatkozó költségvetése 13 milliárd euró volt.
Tavaly Hollandia az áram 14 százalékát naperőművekből állította elő – a 2015-ös 1 százalékról -, és ezzel először előzte meg a széntüzelésű energiatermelést.
A napenergiából előállított villamos energia aránya a legmagasabb volt az EU-ban – közölte az Ember Climate tanácsadó csoport.
Ezzel párhuzamosan az ország 2004-ben létrehozott „nettó mérési” rendszere – amely lehetővé teszi a napelemekkel rendelkező háztartások számára, hogy a zöldáram-termelésüket beszámítsák a fogyasztásukba – az energiaügyi minisztérium szerint ma már több mint kétmillió háztartás termel megújuló energiát.
A holland kormány vizsgálja, hogyan lehetne megváltoztatni a területrendezést és a pénzügyi támogatást, hogy ösztönözze a tájba jobban beilleszkedő naperőművek építését – közölte az energiaügyi minisztérium szóvivője e-mailben.
Joeri Jacobs, aki az Afvalzorg hulladékgazdálkodási vállalatnál zöld energiaprojektek építésével foglalkozik, a megújuló energiaforrások holland megközelítését „rendkívül MacGyver-szerűnek” nevezte – utalva az 1980-as évekbeli amerikai tévésorozatra, amely egy leleményes titkosügynökről szólt, aki hétköznapi tárgyakból zseniális eszközöket rakott össze.
„Eltart egy darabig, de ha egyszer mindenki felpattan a vonatra, akkor viszonylag gyorsan megvalósítjuk Hollandiában”.
Napenergia-farmok mesterséges tavakon
Az alacsonyan fekvő ország felszínének közel 20 százaléka víz, és a napenergia-fejlesztők, köztük a GroenLeven, ezt kihasználva mesterséges tavakra telepítettek naperőműveket.
A vállalat több mint 500 000 napelemet telepített a holland vizekre, és ezzel Hollandia az ilyen jellegű telepítések terén világviszonylatban csak Kína mögött marad el – jegyezte meg a vállalat.
„Az úszó napenergia ötlete Hollandiában korábban merült fel, mint más országokban” – mondta Benedikt Ortmann, a BayWa r.e. német megújuló energiával foglalkozó vállalat, a GroenLeven 2018-ban felvásárolt globális napenergia-projektekért felelős igazgatója.
A holland példán felbuzdulva a BayWa r.e. elmondta, hogy most több úszó napelemes telephelyet épít ki olyan európai országokban, mint Belgium, Ausztria és Franciaország.
A holland cégek azt is keresik, hogyan lehetne a naperőműveket a mezőgazdasági termelés mellett működtetni.
Az egyik úgynevezett „Agri-PV” projekt keretében epret és málnát termesztenek a napelemes tető alatt, felváltva a gazdák által hagyományosan használt műanyag fedést.
A négyéves kísérleti időszak felénél a projekt vezetői elmondták, hogy a növényeknek 25 százalékkal kevesebb vízre van szükségük, mivel a naptól védve vannak, ami az öntözővíz megtakarítását jelentheti egy olyan jövőben, amikor az éghajlatváltozás miatt a nyarak egyre forróbbak és szárazabbak lesznek.
A helyi érdekeknek kell elsőbbséget élvezniük
A holland napenergia-fejlesztők szerint az új projekteket mindenütt a helyi érdekeket szem előtt tartva kell megtervezni.
Az ország 2019-es éghajlatvédelmi terve például előírja, hogy a megújuló energiával kapcsolatos projekteknek arra kell törekedniük, hogy az általuk termelt zöldenergia 50 százalékát a helyi lakosoknak juttassák.
Bár ez jogilag nem kötelező érvényű, a fejlesztők hajlamosak befektetni a közösségbe – például a megtermelt megújuló energia egy százalékát a helyi energiaszövetkezeteknek küldik, vagy társadalmi-gazdasági alapot hoznak létre az energiahatékonysági fejlesztések megvalósítására.
