Magyar siker a Londonban megrendezett Shell Eco-marathon versenyen

A boxutcában óriási a sürgés-forgás, a sátrak alatt próbálgatják, javítgatják az autókat, tesztelik a féket, forrasztanak, mérnek, tanakodnak. Vagy sorban állnak, hogy kijuthassanak az autóverseny-pályára, hogy kiderüljön, mire képesek a járgányok. Mások jönnek-mennek, hol egy alkatrészt kérve a rivális csapattól, vagy épp kávét, frissítőt hozva a tikkadt társaknak. A hangulat olyan, mint egy autóversenyen, csak épp ezúttal nem a gyorsaság, hanem a hatékonyság számít. A Shell Eco-marathon hatékonysági- és innovációs diákversenyén ugyanis az győz a különféle kategóriákban, akinek az autója egy liter üzemanyagból vagy 1 kilowattóra energiából a lehető legnagyobb távolságot tudja megtenni.

 

Az idei, pénteken véget ért versenyt a London egyik külvárosában, Weybridge-ben lévő Mercedes-Benz Worldben rendezték. A Shell által évente megszervezett megméretés célja, hogy a főként műszaki területen tanuló vagy az autózás iránt érdeklődő egyetemistákat és középiskolásokat új, a hatékonyságot segítő megoldásokra ösztönözze. Olyan járművet tervezzenek és építsenek, amelyek az energiafelhasználás határait feszegetik. Az idén nemcsak Európából, de Ázsiából, az USA-ból, sőt a Közel-Keletről is érkeztek csapatok. Magyarországot három résztvevő képviselte: a győri Széchenyi Egyetemről a SZEnergy Team, a Szegedi Tudományegyetemről a STECO Team és a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola Kandó Electric csapata.

Két alapkategóriában lehetett indulni, az egyik a városi, a másik az úgynevezett prototípus osztály. Az előzőnél előírás például a négy kerék, a lámpa, az index, az ablaktörlő. A másik inkább hasonlít versenyautóra – általában három kerékkel –, és főként csepp alakú, amelyben a vezető szinte fekszik. Maga a verseny három napon át tart, minden csapat négyszer próbálkozhat, és minden egyes alkalommal 11 kört kell megtenni 39 percen belül. A 4 futam közül a legjobbat veszik figyelembe. Az átlagsebesség nem lehet kisebb az óránkénti 25 kilométernél. Ez utóbbi szabály azért fontos, mert a küzdelem során a műszaki innovációk és a karosszéria kialakítása mellett nagyon nagy szerepet játszik a stratégia. A sofőrök ugyanis úgy próbálnak meg minél nagyobb távot megtenni, hogy a motort többször is leállítják – például a pálya lejtős részén –, és újraindítják. Az sem mindegy, hogy ki mikor tud a pályára kijutni, mivel bár korlátozva van a körön egyszerre kint lévő autók száma, ha zsúfolt a menet, a lassúbb járművek akadályozhatják a gyorsabbakat. Mind a városi, mind a prototípus koncepción belül három-három alkategória van, a meghajtás lehet belső égésű motorral, hidrogénnel és akkumulátorral.

A győriek városi elektromos autója a 6. helyezést érte el, mégpedig 165 kilométer/kWh eredménnyel. Az első egy francia csapat lett 234 kilométerrel, míg a legrosszabb eredmény 45 kilométer volt. A SZEnergy Team eredménye azért is értékes, mert az utóbbi években elért remek helyezéseik után az idén teljesen új elektromos autóval érkeztek Londonba. A tervezés már másfél éve elkezdődött – mesélte Pusztai Zoltán, a csapat tagja, aki szerint még a verseny előtt sem értek igazán végére a fejlesztésnek. A Kandó Electric csapata az elektromos prototípus kategóriában 25. lett, ami azért is jó eredmény, mert egy feltehetően rossz szériából kapott hibás alkatrész miatt az autójuk csak a harmadik versenynapon, pénteken tudott a pályára kimenni. Ugyanebben a kategóriában két hellyel mögöttük, a 27-ként végzett a szegediek STECO csapata. Ebben a kategóriában 36 csapat tudott érvényes eredményt produkálni. Már a helyezés elérése is tiszteletre méltó, hiszen számos csapat nem tudott érvényes versenyeredményt produkálni, vagy műszaki okok miatt, vagy mert nem sikerült betartani valamelyik szabályt.

A megméretés 1939-ig nyúlik vissza, amikor a Shell munkatársai versenyt hirdettek, ki tud a legmesszebb eljutni ugyanannyi üzemanyaggal. Az első Shell Eco-marathont 1985-ben Franciaországban rendezték, majd Németországban, 2012-től 2015-ig pedig Rotterdamban. Utána London lett a házigazda, három alkalommal a Queen Elizabeth Olimpiai Park körül zajlott a verseny. A Mercedes-Benz World is méltó helyszín, ahol a múlt és a jövő találkozott. Itt épült fel ugyanis 1907-ben a világ első, kifejezetten autóversenyzésre szánt pályája, amelynek a burkolatát az egyik oldalon meg is hagyták. Mellette fut a tesztpálya, ahol a diákok versenyeztek. A Mercedes-Benz World múzeumszerű épületében pedig az egyik liftajtón lévő felirat arra is emlékeztet, hogy senki nem tett többet a világon az autók biztonságáért, mint Barényi Béla, aki a Mercedes-Benz mérnökeként dolgozott 1939 és 1972 között. Az apai ágon magyar származású osztrák mérnök dolgozta ki az autók passzív biztonságvédelmének az elvét, illetve több konkrét elemét. Így például a gyűrődési zónát, vagy a nem deformálódó utasteret.