Bár az EU-s intézmények és a svéd elnökség a klímaharc fontos győzelmeként és ambiciózus vállalásként kommunikálja a csütörtök reggelre elért kompromisszumot a megújuló energia arányának növeléséről, a zöld szervezetek kritikusak: leginkább az erdőket és a biodiverzitást féltik, de az energiaátállásban is ennél sokkal gyorsabb ütemre lenne szükség szerintük.
Az egész éjszaka tartó meccs vége szokásos uniós kompromisszum, a végeredménnyel leginkább a franciák vezette atompártiak jártak jól, a fák pedig rosszul. Az előzetes megállapodás még így is történelmi mérföldkő lehet a megújulókra való átállásban.
Miről van szó? Délután négytől hajnalig tartó tárgyalások után megszületett a politikai megállapodás a fő európai intézmények között az egyik legfontosabb klímapolitikai kérdésről, a megújuló energiaforrások arányának kötelező növeléséről. A kompromisszumra a tagállamok is áldásukat adták, elfogadása már csak formalitás.
Mi a végeredmény? 2030-ra az energia 42,5 százalékának megújulókból (például nap, szél, víz) kell származnia. Ez azt jelenti, hogy hét év alatt a tagállamoknak átlagosan meg kell duplázniuk a zöld energia arányát, az ugyanis jelenleg 22 százalék a teljes EU-ban.
Miért fontos? Elsősorban klímavédelmi és energiafüggetlenségi okokból, de a kérdésnek az európai zöld gazdasági átállás szempontjából is nagy jelentősége van.
- Az uniós klímavédelmi cél szerint 2030-ig 55 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, ennek elérésében legfontosabb az energiatermelés kizöldítése.
- Az orosz-ukrán háború és az energiaválság top prioritássá tette az orosz gáztól való függőség mérséklését, tovább hajtva a megújuló energiaforrásokra való minél gyorsabb átállást.
Miért kellett eddig tárgyalni? A Bizottság eredetileg 45 százalékot akart, a tagállamok többsége viszont csak 40-et volt hajlandó elfogadni. Ebből lett a 42,5-es kompromisszum, ami mellé odatették azért nem kötelező jelleggel a 45-ös célt is.
Sok ez vagy kevés? Az uniós vezetők szerint nagy siker a megállapodás tető alá hozása, a zöld szervezetek viszont sokkal kritikusabbak: szerintük nagyobb kötelező számokra lett volna szükség, és még erősebben bírálják a részletszabályokat, amiken igazán ment a kötélhúzás.
Mit bírálnak a zöldek? Legerősebben azt, hogy a biomasszát, vagyis a fatüzelésű energiatermelést továbbra is 100 százalékban beszámítják majd a megújulók közé. Attól tartanak, hogy ezzel további erdőpusztításokra és főleg a biodiverzitás csökkentésére fogják ösztönözni az országokat.
Hol volt nagy vita? Leginkább abban, hogy hogyan számolják el az atomenergiát. Konkrétan az volt a fő kérdés, hogy a jövő megújulói között nagy politikai reményekkel övezett szintetikus hidrogént pontosan hogyan lehessen beszámolni majd a megújulók közé. A hidrogén előállítása energiaigényes, ezért nagyon nem mindegy, hogy mennyire tiszta energiát használnak a gyártásához. Végül a kompromisszum, hogy bizonyos feltételek esetén a nukleáris energia felhasználásával előállított hidrogén is beszámítható lesz a megújulók közé.
Politikai koalíciók: a franciák vezette atompárti tagállamok tömbje, köztük Magyarország állt szemben a Németország vezette atomellenesekkel, és a végeredmény az előbbieknek kedvez.
