Fenntarthatóság, nulla szén-dioxid-kibocsátás, passzív-és aktívházak: egyre gyakrabban emlegetett fogalmak az el?remutató építészeti megoldások kapcsán. 17 megvalósult és példaérték? projekteket mutat be a Fenntartható építészet felé cím? kötet, amely a Magyar Épít?m?vészek Szövetsége (korábban Magyar Építészek Szövetsége) gondozásában jelent meg.
A könyvben szerepl? projektek a 2007-es és 2008-as ZERO CO2 konferenciákon bemutatott, már megvalósult építészeti megoldások, amelyeknél különösen fontos volt a fenntarthatóság. Ez nem volt mindig így az elmúlt évszázad során: míg a 19. században az építészet és a természet között harmónia állt fenn, mára ez megbomlott és már nem a természet er?i alakítják az építészetet, hanem fordítva.
A gépesítés, a tömeggyártás és az elektromosság használatának elterjedése megváltoztatta az építészet környezethez f?z?d? viszonyát, méghozzá a környezet szerepének csökkenése irányába. Ahogy Louis Sullivan jelmondatában hangzik: „formfollowsfunction”, azaz a forma követi a funkciót, nem pedig fordítva. A modern építészet szempontrendszerében nem kap elég hangsúlyt a környezet, a funkció, szerkezet és forma szintézise a cél.
Ezen a tendencián kíván változtatni és túlmutatni a fenntartható építészet oly módon, hogy integrálja a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat. De mit is értünk fenntartható építészet alatt? A fogalma tmár 1987-ben definiálták: „olyan fejl?dés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jöv? generáció esélyeit arra, hogy ?k is kielégíthessék a szükségleteket.”A témakör az 1990-es években nagy érdekl?dést váltott ki és számos szakmai konferencia alaptémája volt, napjainkra pedig egyre több épület létesül ennek jegyében. Ilyen rendezvény a 2007 óta évente megismétl?d? ZERO CO2 konferencia is, amelyen az energiahatékonyságon túl a gazdasági és társadalmi kérdések is szerepet kapnak.
A rendezvények alapvet? célja a kezdetekt?l az, hogy kiemeljék az építészet környezetvédelmi szerepét és jöv?be mutató koncepciókkal egy újszer? építészeti hozzáállást alapozzanak meg, ahol a környezet szempontú tervezés kapja a f?szerepet. Ez magába foglalja a beépített épít?anyagok m?ködésén felül azok el?állítási, szállítási, beépítési és újrahasznosítási idejének optimalizálását is. A fenntarthatóság építészeti szempontjai közé tartozik a megújuló energiaforrások alkalmazása és az innovatív épületgépészeti megoldások integrálása is a hagyományosan bevált megoldások közé. Ezeknek a szempontoknak már az oktatásban és az el?írások köztis meg kell jelennie, hogy a jöv? építészetét az alacsony energiafelhasználású ingatlanok, a fenntartható épületek határozhassák meg.
A tudatosság azért is különösen fontos, mert az épületek szerepe a kibocsátásban rendkívül nagy: az IPCC (a klímaváltozással foglalkozó kormányközi szervezet) adatai szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyharmadáért az épületek a felel?sek. Ebb?l következik, hogy a szén-dioxid-koncentráció csökkentésében is hatalmas szerepe van az épületek környezetkímél? kialakításának. Globálisan vizsgálva, 2020-ig az épített környezethez kapcsolható kibocsátás 30%-a gazdaságosan elkerülhet? lenne. Persze ez nem csupán az új épületek környezettudatos kialakításán múlik, éppen a meglév? épületállomány korszer?sítése jelentené a legnagyobb potenciált. Ennek folyományaként az elkövetkez? években nagy szerepet kap majd az energiahatékonyság és a megújuló források alkalmazása, hogy hosszú távon házaink közel zéró szén-dioxid-kibocsátásúak legyenek.
A nulla közeli kibocsátás jelenleg a passzívház-technológiával érhet? el gazdaságosan, amelyet már a ’80-as évek óta fejlesztenek: sokáig tesztelték a szigetelést és a h?visszanyerés lehet?ségeit is. Egy napjainkban épített passzívház körülbelül 75-85%-kal fogyaszt kevesebb energiát, mint egy hagyományos technológiával létesített új épület, és 80-90%-al kevesebbet egy régi épületnél.
A könyvb?l konkrét projekteket ismerhetünk meg, amelyek e technológiával készültek, többek között az els? nulla szén-dioxid-kibocsátású angol lakóházat, amely kísérleti lakóházként sok kérdésre adott választ; a SolarPreis nemzetközi díjjal elismert dunaújvárosi Solanova projektet, amelynek különlegessége, hogy paneltömböket újítottak fel; az osztrák Martin Rührnschopf által tervezett ökologikus passzívházat; de egyéb különlegességek is szerepelnek, mint például föld alatti bevásárlóközpont és a svájci hegyek közt felépített Monte Rosa menedékház.
Talán ezek az úttör? projektek sok mindenkinek jó példát mutatnak és a fenntartható építészet felé vezet? úton komoly lépéseket élhetünk meg az elkövetkezend? 10-20 évben.
A könyv szerz?i objektíven közelítik meg e kérdéskört és a realitások talaján maradva írják le a jelenlegi helyzetet, azt, hogy bár a lehet?ségek már adottak, a fenntarthatóság gyakorlatának figyelembe vétele még nem általános: „Bár a technológia már rendelkezésre áll, folyamatosan fejl?dik, nem egyszer? feladat a megfelel?, optimális megoldás kiválasztása, a profitmaximalizálásban érdekelt kivitelez? részér?l gyakran komoly ellenállásba ütközik megvalósításuk” – olvashatjuk a kötetben. Az azonban vitathatatlan, hogy egyre többet hallhatunk és olvashatunk a passzívházak technológiájáról, a kibocsátások minimalizálásáról, azaz a fenntartható építészetr?l és a kötet remélhet?leg eléri nem titkolt célját: az el?remutató megoldások bemutatásán felül a sikeres projektek ösztönz?leg hatnak majd a hasonló beruházást tervez?k számára.
forrás: hg.hu
Fenntarthatóság, nulla szén-dioxid-kibocsátás, passzív-és aktívházak: egyre gyakrabban emlegetett fogalmak az el?remutató építészeti megoldások kapcsán. 17 megvalósult és példaérték? projekteket mutat be a Fenntartható építészet felé cím? kötet, amely a Magyar Épít?m?vészek Szövetsége (korábban Magyar Építészek Szövetsége) gondozásában jelent meg.
A könyvben szerepl? projektek a 2007-es és 2008-as ZERO CO2 konferenciákon bemutatott, már megvalósult építészeti megoldások, amelyeknél különösen fontos volt a fenntarthatóság. Ez nem volt mindig így az elmúlt évszázad során: míg a 19. században az építészet és a természet között harmónia állt fenn, mára ez megbomlott és már nem a természet er?i alakítják az építészetet, hanem fordítva.
A gépesítés, a tömeggyártás és az elektromosság használatának elterjedése megváltoztatta az építészet környezethez f?z?d? viszonyát, méghozzá a környezet szerepének csökkenése irányába. Ahogy Louis Sullivan jelmondatában hangzik: „formfollowsfunction”, azaz a forma követi a funkciót, nem pedig fordítva. A modern építészet szempontrendszerében nem kap elég hangsúlyt a környezet, a funkció, szerkezet és forma szintézise a cél.
Ezen a tendencián kíván változtatni és túlmutatni a fenntartható építészet oly módon, hogy integrálja a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat. De mit is értünk fenntartható építészet alatt? A fogalma tmár 1987-ben definiálták: „olyan fejl?dés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jöv? generáció esélyeit arra, hogy ?k is kielégíthessék a szükségleteket.”A témakör az 1990-es években nagy érdekl?dést váltott ki és számos szakmai konferencia alaptémája volt, napjainkra pedig egyre több épület létesül ennek jegyében. Ilyen rendezvény a 2007 óta évente megismétl?d? ZERO CO2 konferencia is, amelyen az energiahatékonyságon túl a gazdasági és társadalmi kérdések is szerepet kapnak.
A rendezvények alapvet? célja a kezdetekt?l az, hogy kiemeljék az építészet környezetvédelmi szerepét és jöv?be mutató koncepciókkal egy újszer? építészeti hozzáállást alapozzanak meg, ahol a környezet szempontú tervezés kapja a f?szerepet. Ez magába foglalja a beépített épít?anyagok m?ködésén felül azok el?állítási, szállítási, beépítési és újrahasznosítási idejének optimalizálását is. A fenntarthatóság építészeti szempontjai közé tartozik a megújuló energiaforrások alkalmazása és az innovatív épületgépészeti megoldások integrálása is a hagyományosan bevált megoldások közé. Ezeknek a szempontoknak már az oktatásban és az el?írások köztis meg kell jelennie, hogy a jöv? építészetét az alacsony energiafelhasználású ingatlanok, a fenntartható épületek határozhassák meg.
A tudatosság azért is különösen fontos, mert az épületek szerepe a kibocsátásban rendkívül nagy: az IPCC (a klímaváltozással foglalkozó kormányközi szervezet) adatai szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyharmadáért az épületek a felel?sek. Ebb?l következik, hogy a szén-dioxid-koncentráció csökkentésében is hatalmas szerepe van az épületek környezetkímél? kialakításának. Globálisan vizsgálva, 2020-ig az épített környezethez kapcsolható kibocsátás 30%-a gazdaságosan elkerülhet? lenne. Persze ez nem csupán az új épületek környezettudatos kialakításán múlik, éppen a meglév? épületállomány korszer?sítése jelentené a legnagyobb potenciált. Ennek folyományaként az elkövetkez? években nagy szerepet kap majd az energiahatékonyság és a megújuló források alkalmazása, hogy hosszú távon házaink közel zéró szén-dioxid-kibocsátásúak legyenek.
A nulla közeli kibocsátás jelenleg a passzívház-technológiával érhet? el gazdaságosan, amelyet már a ’80-as évek óta fejlesztenek: sokáig tesztelték a szigetelést és a h?visszanyerés lehet?ségeit is. Egy napjainkban épített passzívház körülbelül 75-85%-kal fogyaszt kevesebb energiát, mint egy hagyományos technológiával létesített új épület, és 80-90%-al kevesebbet egy régi épületnél.
A könyvb?l konkrét projekteket ismerhetünk meg, amelyek e technológiával készültek, többek között az els? nulla szén-dioxid-kibocsátású angol lakóházat, amely kísérleti lakóházként sok kérdésre adott választ; a SolarPreis nemzetközi díjjal elismert dunaújvárosi Solanova projektet, amelynek különlegessége, hogy paneltömböket újítottak fel; az osztrák Martin Rührnschopf által tervezett ökologikus passzívházat; de egyéb különlegességek is szerepelnek, mint például föld alatti bevásárlóközpont és a svájci hegyek közt felépített Monte Rosa menedékház.
Talán ezek az úttör? projektek sok mindenkinek jó példát mutatnak és a fenntartható építészet felé vezet? úton komoly lépéseket élhetünk meg az elkövetkezend? 10-20 évben.
A könyv szerz?i objektíven közelítik meg e kérdéskört és a realitások talaján maradva írják le a jelenlegi helyzetet, azt, hogy bár a lehet?ségek már adottak, a fenntarthatóság gyakorlatának figyelembe vétele még nem általános: „Bár a technológia már rendelkezésre áll, folyamatosan fejl?dik, nem egyszer? feladat a megfelel?, optimális megoldás kiválasztása, a profitmaximalizálásban érdekelt kivitelez? részér?l gyakran komoly ellenállásba ütközik megvalósításuk” – olvashatjuk a kötetben. Az azonban vitathatatlan, hogy egyre többet hallhatunk és olvashatunk a passzívházak technológiájáról, a kibocsátások minimalizálásáról, azaz a fenntartható építészetr?l és a kötet remélhet?leg eléri nem titkolt célját: az el?remutató megoldások bemutatásán felül a sikeres projektek ösztönz?leg hatnak majd a hasonló beruházást tervez?k számára.
Fenntarthatóság,
nulla szén-dioxid-kibocsátás, passzív-és aktívházak: egyre gyakrabban emlegetett fogalmak az el?remutató építészeti megoldások kapcsán. 17 megvalósult és példaérték? projekteket mutat be a Fenntartható építészet felé cím? kötet,
amely a Magyar Épít?m?vészek Szövetsége (korábban Magyar Építészek Szövetsége) gondozásában jelent meg.
A könyvben szerepl? projektek a 2007-es és 2008-as ZERO CO2 konferenciákon bemutatott, már megvalósult építészeti megoldások, amelyeknél különösen fontos volt a fenntarthatóság. Ez nem volt mindig így az elmúlt évszázad során: míg a 19. században az építészet és a természet között harmónia állt fenn, mára ez megbomlott és már nem a természet er?i alakítják az építészetet, hanem fordítva.
A gépesítés, a tömeggyártás és az elektromosság használatának elterjedése megváltoztatta az építészet környezethez f?z?d? viszonyát, méghozzá a környezet szerepének csökkenése irányába. Ahogy Louis Sullivan jelmondatában hangzik: „formfollowsfunction”, azaz a forma követi a funkciót, nem pedig fordítva. A modern építészet szempontrendszerében nem kap elég hangsúlyt a környezet, a funkció, szerkezet és forma szintézise a cél.
Ezen a tendencián kíván változtatni és túlmutatni a fenntartható építészet oly módon, hogy integrálja a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat. De mit is értünk fenntartható építészet alatt? A fogalma tmár 1987-ben definiálták: „olyan fejl?dés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jöv? generáció esélyeit arra, hogy ?k is kielégíthessék a szükségleteket.”A témakör az 1990-es években nagy érdekl?dést váltott ki és számos szakmai konferencia alaptémája volt, napjainkra pedig egyre több épület létesül ennek jegyében. Ilyen rendezvény a 2007 óta évente megismétl?d? ZERO CO2 konferencia is, amelyen az energiahatékonyságon túl a gazdasági és társadalmi kérdések is szerepet kapnak.
A rendezvények alapvet? célja a kezdetekt?l az, hogy kiemeljék az építészet környezetvédelmi szerepét és jöv?be mutató koncepciókkal egy újszer? építészeti hozzáállást alapozzanak meg, ahol a környezet szempontú tervezés kapja a f?szerepet. Ez magába foglalja a beépített épít?anyagok m?ködésén felül azok el?állítási, szállítási, beépítési és újrahasznosítási idejének optimalizálását is. A fenntarthatóság építészeti szempontjai közé tartozik a megújuló energiaforrások alkalmazása és az innovatív épületgépészeti megoldások integrálása is a hagyományosan bevált megoldások közé. Ezeknek a szempontoknak már az oktatásban és az el?írások köztis meg kell jelennie, hogy a jöv? építészetét az alacsony energiafelhasználású ingatlanok, a fenntartható épületek határozhassák meg.
A tudatosság azért is különösen fontos, mert az épületek szerepe a kibocsátásban rendkívül nagy: az IPCC (a klímaváltozással foglalkozó kormányközi szervezet) adatai szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyharmadáért az épületek a felel?sek. Ebb?l következik, hogy a szén-dioxid-koncentráció csökkentésében is hatalmas szerepe van az épületek környezetkímél? kialakításának. Globálisan vizsgálva, 2020-ig az épített környezethez kapcsolható kibocsátás 30%-a gazdaságosan elkerülhet? lenne. Persze ez nem csupán az új épületek környezettudatos kialakításán múlik, éppen a meglév? épületállomány korszer?sítése jelentené a legnagyobb potenciált. Ennek folyományaként az elkövetkez? években nagy szerepet kap majd az energiahatékonyság és a megújuló források alkalmazása, hogy hosszú távon házaink közel zéró szén-dioxid-kibocsátásúak legyenek.
A nulla közeli kibocsátás jelenleg a passzívház-technológiával érhet? el gazdaságosan, amelyet már a ’80-as évek óta fejlesztenek: sokáig tesztelték a szigetelést és a h?visszanyerés lehet?ségeit is. Egy napjainkban épített passzívház körülbelül 75-85%-kal fogyaszt kevesebb energiát, mint egy hagyományos technológiával létesített új épület, és 80-90%-al kevesebbet egy régi épületnél.
A könyvb?l konkrét projekteket ismerhetünk meg, amelyek e technológiával készültek, többek között az els? nulla szén-dioxid-kibocsátású angol lakóházat, amely kísérleti lakóházként sok kérdésre adott választ; a SolarPreis nemzetközi díjjal elismert dunaújvárosi Solanova projektet, amelynek különlegessége, hogy paneltömböket újítottak fel; az osztrák Martin Rührnschopf által tervezett ökologikus passzívházat; de egyéb különlegességek is szerepelnek, mint például föld alatti bevásárlóközpont és a svájci hegyek közt felépített Monte Rosa menedékház.
Talán ezek az úttör? projektek sok mindenkinek jó példát mutatnak és a fenntartható építészet felé vezet? úton komoly lépéseket élhetünk meg az elkövetkezend? 10-20 évben.
A könyv szerz?i objektíven közelítik meg e kérdéskört és a realitások talaján maradva írják le a jelenlegi helyzetet, azt, hogy bár a lehet?ségek már adottak, a fenntarthatóság gyakorlatának figyelembe vétele még nem általános: „Bár a technológia már rendelkezésre áll, folyamatosan fejl?dik, nem egyszer? feladat a megfelel?, optimális megoldás kiválasztása, a profitmaximalizálásban érdekelt kivitelez? részér?l gyakran komoly ellenállásba ütközik megvalósításuk” – olvashatjuk a kötetben. Az azonban vitathatatlan, hogy egyre többet hallhatunk és olvashatunk a passzívházak technológiájáról, a kibocsátások minimalizálásáról, azaz a fenntartható építészetr?l és a kötet remélhet?leg eléri nem titkolt célját: az el?remutató megoldások bemutatásán felül a sikeres projektek ösztönz?leg hatnak majd a hasonló beruházást tervez?k számára.
forrás: hg.hu
A vizes f?tés esetében a kútban található talajvízb?l vonják el a szükséges h?energiát. Ehhez két kút szükséges. Télen az egyikb?l kiszivattyúzzuk a 10-12 fokos vizet, ah?szivattyú leveszi bel?le a h? egy részét, majd a másikba visszaeresztik a 6-7 fokra h?lt vizet. Nyáron pedig fordított irányban h?thet? a kút vizével az épület.
Napelemparkot terveztek Monostorpályi közelébe
Az önkormányzat által fenntartott intézményekben fokozatosan be akarják vezetni a megújuló energiákat, ennek egyik eleme lenne az ATES márkanévre hallgató h?szivattyú telepítése egyel?re 2-3 épületbe pályázat útján – mondta el a bemutató után Szabó József, Monostorpályi polgármestere. Szavaiból kiderült, a település igencsak élen jár a megújuló energia hasznosításában, hiszen ezekben a napokban bírálják el 250 milliós, 85 százalékban támogatott pályázatát, amelynek segítségével 1056 darab 250 wattos napelemet telepítenének egy másfél hektáros területre. Ezzel megtermelhetik az önkormányzat teljes energiaszükségletét, amelyre évente mintegy 6 millió forintot költenek.
Napkollektorok melegítenek
Természetesen a meglév? gázkazánokat sem szerelik le, de amennyiben sikerül kiváltani a gázfogyasztást akár a negyedére is csökkenhet a kiadásuk. Így érné meg igazán m?ködtetni a h?szivattyút is, hiszen az is elektromos áramot használ, márpedig a saját maguk termelte jóval olcsóbb lenne a mostaninál. A takarékoskodásnak egy másik eleme a gondozási otthon illetve a tornaterem használati melegvizét biztosítani hivatott napkollektorokra elnyert szintén 15 százalékos önrész? 25 és 30 milliós pályázatuk.
forrás: haon.hu
