Donald Trump amerikai elnök arra vonatkozó döntése, hogy kilépteti az USA-t a párizsi klímamegállapodásból, igen sajnálatos lépés volt, illetve téves gazdasági elemzésen alapult. A megállíthatatlan technológiai fejlődés, illetve más országok, cégek, valamint amerikai városok és államok intézkedései azonban biztosítják, hogy Trump nem tudja megakasztani az alacsony szénfelhasználású gazdaság felé vivő folyamatokat.
Trump azt állította, hogy a párizsi egyezmény 3 ezermilliárd dollárral csökkentené az amerikai GDP-t 2040-re. Ám az az elemzés, mely alapján e kijelentését megtette, abszurd módon azt feltételezi, hogy kizárólag az USA-ban csökken majd az emisszió. Továbbá az elemzés nem veszi figyelembe a technológiai forradalmat, amely átalakítja a villamosenergia-termelés gazdaságossági jellemzőit. Csupán hét éven belül a szélenergia költsége több mint 65 százalékkal, míg a napenergia költsége közel 90 százalékkal mérséklődött. Kedvező földrajzi helyszín mellett a szárazföld belsejében lévő szél- és napenergiacégek kilowattóránként mindössze 0,03 dolláros áron nyernek el energiaaukciókat, amivel könnyedén maguk mögé utasítják a fosszilis üzemanyagot használó energiatermelőket.
Az amerikai energiaügyi miniszter, Rick Perry megbízásából készült egy elemzés „az alapterhelésű termelés” szükségességéről, remélve, hogy ez majd kimondja, hogy a széntüzelésű energiatermelés jelentős marad a jövőben is. Az Energy Transitions Commission (ETC) elemzése azonban azt mutatja, hogy a fosszilis üzemanyagú alapterhelésű erőművekre már nem lesz szükség. Tizenöt éven belül képesek leszünk olyan energiarendszereket építeni, melyeknél a villamos energia 90 százalékát szél- vagy naperőművek termelik kilowattóránként alig 0,07 dolláros összköltség mellett, amelybe beletartozik az összes tárolási és tartalékolási követelménynek való megfelelés költsége is. Ez teljesen versenyképes a fosszilis üzemanyagú energia mai költségeivel. Az ETC becslése szerint a széntüzelésű energiatermelés leépítésével biztosítható annak az emissziócsökkentési mennyiségnek a fele, amely a párizsi egyezmény által kitűzött cél eléréséhez szükséges (a globális hőmérséklet emelkedésének mértéke ne haladja meg a 2 Celsius-fokot az iparosodás előtti időszakhoz képest).
Ily módon akár talán úgy is tűnhet, hogy már nincs is szükségünk a párizsi megállapodásra, illetve más intézkedésre, miután a technológia önmaga meg tudja oldani az összes problémát. Ez azonban egy utópisztikus ábrándozás, három okból is. Először is: sosem értük volna el a mostani szél- és napenergia-költségeket, ha a kezdetben magas kiadásokkal járó megújuló energiaforrások nem kaptak volna jelentős szubvenciókat. Másodsorban: miközben a villamos energia dekarbonizációja lényeges és elkerülhetetlen folyamat, önmagában nem elégséges. Még ha az összes lehetséges területre kiterjesztjük is a tiszta villamos energia alkalmazását, olyan fontos gazdasági tevékenységek maradnak ki belőle, mint a repülés, a hosszú távú közúti fuvarozás, valamint az acél- és a cementtermelés, ahol az elektromos üzemeltetés valószínűleg néhány évtizeden át nem lesz teljes körű vagy költséghatékony megoldás.
