Mire számíthatnak a napelemes háztartások, ha átállunk az európai elszámolásra?

Share Button

Tavaly ősszel a magyar kormány váratlanul – és meglehetősen zavarosan – feje tetejére állította a hazai napelemes piacot azzal, hogy néhány tollvonással alapjaiban írta át a háztartási áramtermelés és fogyasztás közötti elszámolási szabályokat.

Az elmúlt években a lakosság számára meglehetősen kedvező elszámolási rendszer volt érvényben, amelynek elnevezése az éves szaldó. Eszerint a háztartások az általuk feleslegben termelt (azaz épp a termelés pillanatában el nem használt) áramot betáplálják a közműhálózatba, amikor pedig fordított a helyzet, vagyis épp nem tudnak annyi áramot termelni, amennyit használnak, akkor a hálózatból pótolják a többletszükségletüket. Mivel a felek évente csak egyszer vonnak mérleget (szaldót), a nyári termelési többlet és a téli fogyasztási többlet kiegyenlítheti egymást.

Ez az elszámolási megoldás jó tervezéssel elérhetővé tette a háztartásoknak, hogy az éves leolvasáskor nulla körül legyen a szaldó, azaz nulla körül legyen a teljes háztartás éves áramszámlája is.

A kormány azonban tavaly novembertől átmenetileg (de nem tudni, mennyi időre) felfüggesztette a feleslegben termelt háztartási áram betáplálási lehetőségét az újonnan épülő rendszereknél. Azóta tehát ha valaki napelemet telepít a háza tetejére, akkor már nem tudja a nyáron keletkező fölös áramot betáplálni, viszont télen továbbra is ki kell vennie a közműhálózatból a fogyasztásához szükséges többletet.

Mivel utóbbiért fizetnie kell, a nullás rezsiköltség lehetősége a gyakorlatban megszűnt.

Hogy mi lesz azokkal, akik régóta szaldóban vannak (őket még nem érinti a felfüggesztés), illetve milyen új elszámolási rendszer(ek) lépnek életbe a jövőben, az még négy hónappal a váratlan intézkedések után sem ismert. Annyit azonban joggal lehet feltételezni, hogy az éves szaldó lehetősége valamilyen időtávon megszűnik, és helyette olyan megoldás várható, amely hasonlít ahhoz, amit például Nyugat-Európában szinte mindig is alkalmaztak. Ezt nevezik bruttó elszámolásnak.

Ennél az elszámolásnál abból az alapvetésből kell kiindulni, hogy teljesen elválik egymástól az áram folyásának két iránya szerinti díjszámítás.

  1. A háztartás egy bizonyos díjért eladhatja a feleslegben termelt áramát, amit betáplál,
  2. és egy bizonyos díjért vehet áramot, amikor többletre van szüksége.

A két tarifa azonban nem egyenlő egymással, és sok esetben nincs is sok köze egymáshoz.

Magyarországon csak azért olyan egyszerű a bruttó elszámolás jelenlegi leírása, mert a lakossági piacon nincs verseny, és az áramtarifák egységesek. Nem a piaci verseny, hanem a kormány határozza meg a pontos kereteket.

A betáplált áramot a közműcég kilowattóránként 5 forintért veszi meg jelenleg, mert a rendszerhasználati díj ebben nincs benne, de 36,9 vagy a rezsicsökkentett kvóta felett 70 forintért adja el. Így a háztartás által nyáron megtermelt fölös energia mennyisége hiába egyenlő a téli pluszfogyasztásával, utóbbi után lényegében 31,9 vagy 65 forintos (rendszerhasználati) díjat kell fizetni.

A Nyugat-Európai országokban alkalmazott bruttó típusú elszámolások azonban ennél jóval összetettebbek. Az alapok ott is ugyanazok, csakhogy például Ausztriában vagy Németországban óriási különbséget okoz, hogy a lakossági piacon is van szolgáltatói verseny. A háztartások így adott esetben választhatnak, hogy kinek adják el az áramot, és kitől veszik meg a szükségletüket. Innentől kezdve pedig a végeredmény nagyrészt már attól függ, hogy az adott településen éppen milyen a szolgáltatói verseny, illetve hogy a háztartás mennyire ügyesen tud navigálni a lehetőségei között.