Közel 200 országból érkeznek majd döntéshozók a november 30 és december 11 között megrendezésre kerül? párizsi klímakonferenciára. A cél a gyakorlatilag megbukott Kiotói Egyezmény utáni id?szak klímaváltozás elleni lépéseinek meghatározása, célkeresztben a legfeljebb 2 Celsius-fokos átlagh?mérséklet-növekedés elérésével. A konferencia el?tt már számos állam, így az USA, Kína, illetve az Európai Unió is megtette a maga vállalását, az ENSZ számításai szerint azonban ez csak a 2.7-3 Celsius-fokos szint eléréséhez elegend?. A viták középpontjában emellett finanszírozási kérdések is szerepelnek, hiszen a fejl?d? ország szeretnék elérni, ha a fejlett államok 2020 után is támogatnák átállásukat a tiszta energiaforrásokra.
November 30 és december 11 között Párizsban kerül sor az idei klímakonferenciára, amely kapcsán fokozott elvárásokkal néznek szembe a közel 200 országból érkez? döntéshozók. A cél egy olyan megállapodás tet? alá hozása, amely a Kiotói Egyezmény hatálya, azaz 2020 utánra is megnyugtató megoldást kínál a klímaváltozás elleni küzdelemre. A széles körben elfogadott tudományos álláspont szerint ehhez az iparosodás el?tti szinthez képest legfeljebb 2 Celsius-fokos globális átlagh?mérséklet-növekedést szabad engedélyezni.
A jelenlegi helyzetr?l azt érdemes tudni, hogy egyrészt a mostani tendenciák összesen 5 Celsius-fokos növekedéshez vezetnének, ami els?re nem t?nhet soknak, de a jelenlegi id?szak és a legutolsó jégkorszak között is ugyanennyi volt a különbség. Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Kiotói Egyezménye gyakorlatilag megbukott. Ennek oka, hogy anno a megállapodás életbelépésének alapfeltétele volt a globális üvegházhatású gázkibocsátás 55 százalékáért felel?s országok ratifikációja, ami azonban nem történt meg: az akkor legnagyobb kibocsátó USA Kongresszusa sem tette ezt meg – ahogy más országok sem. Így az egyezmény csak 2004-ben lépett életbe, amikor Oroszország, a WTO-tagság egyik feltételeként, ratifikálta azt.
Az viszont mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy mára a globális kibocsátás 90 százalékáért felel?s országok tettek valamilyen vállalást, a legnagyobbak közül többen egészen jelent?set: az EU az 1990-es értékhez képest 40 százalékkal, az USA a 2005-ös értékhez képest 26-28 százalékkal fogja csökkenteni emisszióját, míg Kína 2030-tól kezd?d?en fogja mérsékelni azt. A vállalások összességében két kategóriára oszthatóak: a fejlett országok csökkentésre, a fejl?d?ek pedig a limitálásra, az alacsony kibocsátású rendszerek támogatására és az erd?k védelmére tettek ígéretet. Az ENSZ számításai szerint ezek összesen a 2.7-3 Celsius-fokos szint elérésére elegend?ek, így felmerül a kérdés, hogy a további vállalások, illetve a magánszektor bevonása mennyit javíthat-e a helyzeten.
A konferencián elhangzó viták egyébként nagy valószín?séggel a finanszírozás körül fognak forogni. Kicsit leegyszer?sítve, a szegényebb országok célja, hogy a gazdagabbak finanszírozzák átállásukat a tiszta energiára, illetve kárpótolják ?ket a klímaváltozás okozta gazdasági károk miatt. Fontos megjegyezni, hogy az OECD októberi jelentése szerint az ehhez szükséges források kétharmada rendelkezésre áll, a maradék pedig a Világbank és egyéb fejlesztési intézetek bevonásával elérhet?. A fejl?d? országok célja viszont az, hogy ez a támogatás a 2020 utáni id?szakra is elérhet? legyen, ennek formájában viszont még nem tudtak megegyezni. Ez a vita viszont a teljes konferencia végeredményére kihathat.
Forrás: chikansplanet.blog.hu
