Ez egy 2017 óta tervezett projekt volt, de a reális céldátum korábban még 2024 volt. Aztán amikor beindult az agresszió, az unió gyorsan segített. Kijelentette, hogy Ukrajna képes önállóan tartani az 50 Hz-et, ami az európai kapcsolódás előfeltétele.
Március 16-án az európai árampiac legfontosabb intézménye, az ENTSO-E (vagyis a Villamosenergia-ipari Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata) már azt jelentette be, hogy létre is jött a szinkronizáció.
Ez nagyon reményteli volt Magyarországnak, mert ha a hazai áramfogyasztás évente úgy 45 TWh, akkor ennek a negyedét, rosszabb esetben a harmadát mi eddig is importáltuk.
Képzeljük el, hogy jön az akkumulátorklaszter a maga eszelős áramigényével, az ukrán áramtermelés pedig kimondva-kimondatlanul ebben a helyzetben nagy potenciális segítségnek tűnhetett volna, mert a koldusszegény ország tényleg valóságos áramnagyhatalom volt, a magyar áramtermelés tízszeresét állította elő.
Csakhogy a háború ezt is kikezdte. Ukrajna áramrendszere elsősorban nukleáris alapú, aminek kockázatát jól jelzi, hogy az Európa legnagyobb atomerőművének számító, 5000 MW-os zaporizzsjai létesítmény újabban a hadi hírekben szerepel, de a dél-ukrajnai (Mikolajiv környéki) 3000 MW-os atomerőmű sincs messze a fronttól.
Egyedül a rivnei (vagy Rovno) Varashnál lévő 2819 MW-os és a hmelnickiji 2000 MW-os atomerőmű működhet nyugodtabb környezetben, bár természetesen a légicsapásokat ott sem lehet kizárni.
Áttételes hatások
Mindenesetre az összekapcsolt piacok rendszere (market coupling) működik, vagyis regionálisan is számít az, ha az ukránok kevesebbet szállítanak, ha összeszűkül a kínálati oldal, azaz valójában az ukrán áram nekünk is hiányzik.
A legrosszabb helyzetben azonban Moldova van, amely a világ egyik legkiszolgáltatottabb energiapiacú országa. Gázt Oroszországtól kap, de a vele alapvetően ellenséges szakadár Transznisztrián keresztül, az összes áramfogyasztása 40 százalékát pedig Ukrajnából importálja, míg a maradék ismét csak főleg Transznisztriából, a dnyesztrovszki Inter Rao Kucsurgán szenes erőműből érkezik.
Az üzlet sokszor felülírja a viszályt. Gondolhatunk arra is, hogy Oroszország és Ukrajna a mai napig elszámol bizonyos energetikai tranzitokat, de azért a moldáv helyzet nagyon kiszolgáltatott, mert az egyharmadnyi ukrán, orosz és moldáv lakossággal bíró szakadár területen orosz katonák állomásoznak, vagyis Moldova nagyon kiszolgáltatott az oroszoknak, pedig éppen egy fiatal, korrupcióellenes, Nyugat-barát kormányzat vezeti az államot.
Eddig volt kapcsolat
Az ukrán–magyar áramkapcsolatok akadozása, a feltételezhető politikai távolodás azért is tragikus – véli egy forrásunk, mert Ukrajna és Magyarország között korábban már működött egy jól bejáratott kapcsolat, egy speciális szenes erőmű, a Burstin TES révén. Ez egy olyan cég volt, amelynek néhány egysége a belső (ukrán) piacra termelt, de néhány egysége, az úgynevezett Burstin-sziget, egy EU-s rendszerrel is össze volt kötve.
Ezt a kapcsolatot legfeljebb azért lehetett bírálni, mert kicsit álszent volt, hogy az unión belül olyan villamos energiát használunk fel, amely „piszkos”, vagyis szenes erőműben készült. A válság idején azonban ez a szempont háttérbe szorult. Emlékezhetünk, hogy Németország inkább bezárta a kibocsátásmentes atomerőműveit, és a szenes vagonoknak elsőbbséget adva is segítette a szenes erőműveit, csak valahogy pótolja a kieső gázszállítmányokat.
Ahogy korábban is írtuk, így több relációban is fennmaradhat, vagy visszatérhet az unión kívüli–uniós piszkosenergia-kereskedelem.
- Görögország sokat importál Törökországból, de Egyiptom fosszilis alapú hálózatához is csatlakozna.
- Finnország, az EU legnagyobb villamosenergia-importőre, pont Oroszországból hozta be eddig a piszkos áramot.
- Spanyolország elsősorban Marokkóból importált.
- Horvátország mélyen integrálódik Bosznia-Hercegovina szenes hálózatába.
- Romániának, az egyik legnagyobb importőrnek, Ukrajnával, Törökországgal és Moldovával is volt ilyen kapcsolata vagy fejlesztési terve.
- És igen, Magyarország ukrán (és részben szerb) importja is ilyen figyelési listán volt.
Most egyelőre kevesebb szó esik a dekarbonizációról és a karbonvámról, előtérbe került a „legyen”, ahhoz képest, hogy „tiszta legyen”. Abban csak bízni tudunk, hogy hamarosan újra olyan lesz a piac, hogy már a kibocsátásra is jobban figyelhetünk.