Élelmiszeripar
Azt többen is elmesélték, hogy a csomagot kidolgozó Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és szűk csapata nagyon pörgött, még beszélt is a szakmával. A kormány gyorsan szeretett volna lépni,
így viszont fontosabb volt, hogy a szabályzat meglegyen, mint az, hogy nagyon pontos legyen.
De az tény, hogy az elitkommandó nagyon hatékonyan dolgozott, gyorsan jöttek-mentek a kérdések, a válaszok, a szabályozási ötletek. Azon ugyanakkor el lehetett volna gondolkodni, hogy nem biztos, hogy most a magasabb adóztatás és az üzemanyag-bekeverés a legjobb válasz az étkezési olaj árának emelkedésére. Lehet, hogy a bekeverési arány csökkentése és a világ élelmiszer-piaci válságának megsegítése sokkal jobb nemzetgazdasági eredményhez vezetett volna. Elég, ha arra gondolunk, hogy például a napraforgóolaj nemzetközileg árusított (ebben nincs benne, ha magyar gyártó termékét magyarok veszik) mennyiségének a 75 százaléka ukrán és orosz, naná, hogy rengeteget drágult a végtermék – hallottuk az Equilortól.
A gond mindig csak az, hogy mennyire lehet jó szabályozást alkotni nagyon gyorsan. A szakma persze fanyalog,
az „iPaden összerakott kodifikáció mindig silány, sokkal több idő kell egy jó jogszabályhoz”
– vélekedik egy forrásunk. De azért az is igaz, hogy az érintetteknek elemi érdekük a kritika, és olyan forrással is beszéltünk, aki szerint a csomagon belüli jobb minőség és relatív átgondoltság éppen a bankadók és az energetikai adók esetében világítanak, a legrosszabb az értékpapír-műveletekre kivetett tranzakciós illeték, és a kiskereskedelmi adó.
Mindenesetre az egyes adónemek nehézsége, hogy még akkor is csak rendkívül bonyolultan lennének leírhatók, ha minden létező egyszerűsítést bevetünk. Így a következőkben inkább az adónemek logikáját villantjuk fel, a pontos részletszabályok a rendeletből ismerhetők meg. A kormány extraprofitadókról szóló 197/2022. (VI. 4.) rendelete itt található.
Az orosz marzs adója
Talán a legtisztább sztori a Mol Nyrt.-re, vagyis az orosz nyersolajimportra kivetett adó. Az ötlet „jogosságát” mutatja, hogy még a rendkívül összetett (de mindenképpen sok sebből vérző) hatodik szankció helyett is volt olyan javaslat, hogy az orosz importot kéne adóztatni, és a magas adóból az ukránokat segíteni. A Mol esetében viszont nem az ukránoknak megy majd a pénz, hanem a Brent–Ural spread után a magyar államnak. Az Ural típusú olaj amúgy hivatalosan Russian Export Blend (REB), azaz egy orosz keverékolaj. A Mol által is feldolgozott orosz nyersolajmixet most világszerte kevesen veszik, a nyugatiak eddig is óvakodtak tőle, hamarosan még szankció alá is esik, így annak ára mérsékelt, a Mol finomítói marzsa pedig megemelkedett.
A rendelet kimondja, hogy a kőolajtermék-előállító (Mol Nyrt.) a 2022-es és a 2023-as adóévben az Oroszországi Föderációból származó kőolaj világpiaciár-különbözetének és a tárgyhónapban beszerzett, az Oroszországi Föderációból származó nyersolaj hordóban mért mennyiségének szorzata alapján 25 százalék adót fizet.
Mégpedig úgy, hogy bevallja az importárát, amit a Brent-típusú olajárral, nevezetesen a Platts Crude Oil Marketwire Brent (Platts Dated Brent-PCAAS0) átlagárával kell összevetni. Mivel ez dollárban van megadva, a szabályozás leírja a használható devizaárfolyamot is. A marzs (értékkülönbözet; haszonrés) negyede az adó. A megadóztatott cég természetesen aligha kedveli az adót, az ő logikájuk szerint, ha valami nyereséget termel, az nem magától jön, minden nyereségtermelés előtt rettenetesen sok a beruházás, amit a jó években kell behozni.
A megújulók adóztatása
Az előbbinél sokkal, de sokkal bonyolultabb a megújuló energia adóztatása. Itt, ha nagyon leegyszerűsítjük a logikát, az állam támogatta a megújuló kapacitások kiépítését, ám úgy gondolja, az nem korrekt, hogy amikor a beruházóknak kedvezőtlen a piaci ár, akkor az állam segít, amikor viszont kedvező, akkor mindenki kilép a rendszerből, és a piacon értékesíti az igencsak drágává váló áramot.
Erre azt találta ki a kormány, hogy a 0,5 MW beépített kapacitást meghaladó teljesítőképességű erőmű tulajdonosai az „extraprofitjuk” kétharmadát (65 százalék) adó formájában kell hogy befizessék.
Az eddigi két állami támogatási rendszer résztvevői a 2022-es és a 2023-as adóévben fizetnek. Az adó alapja a piaci árbevétel és a támogatott árral elérhető árbevétel különbsége, vagyis a cégek azután fizetnek 65 százalék adót, hogy és amennyivel jobban el tudják most adni az áramot, mint ahogyan az az eredeti modellben látszott.
A szabályozás elég összetett ugyan, de nem terjed ki mindenre, vagyis az például nyitott kérdés, hogy ha egy cégnek sok helyen van napenergia-kapacitása, ami együtt több, mint 0,5 MW, de egyesével mindegyik kisebb, mint 0,5 MW, akkor neki adóznia kell-e, vagy sem.
Forrás/bővebben: telex.hu
