Ezúttal nem a tényleges éhezésről és nem is az egyelőre kevésbé fenyegető ivóvízhiányról szólok, bár ne feledjük, ahogy növekszik az emberiség – immár a nyolcmilliárdot túllépő – lélekszáma, ez a két probléma is egyre feszítőbb lesz. Ám most egy másik, egyre erősödő éhséget elemzek: a rohamosan növekvő igényt villamos energia iránt.
Akadnak olyan zöldpárti politikusok, akik nálunk is meggyőződéssel hirdetik, hogy a villamosenergia-fogyasztásunk a technikai haladással csökkenni fog az elkövetkező években. Valóban? Vizsgáljuk meg! Kezdjük egy igen egyszerű példával! Az én polgári háztartásomban tucatnál több világítótest, köztük nem is egy számos fényforrással adja a fényt. Igaz, ezek most már jóval kevesebbet fogyasztanak, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, mivel áttértünk a hosszú életű és keveset fogyasztó modern lámpákra. Ám a rendkívül fontos világításon kívül egyre több és ráadásul egyre „okosabb” eszköz segíti életünket, amelyek fogyasztása az egy-két wattól a kilowattig terjed. Például a legújabbak, az elektronikus eszközök: a tablet, az asztali számítógép, a nyomtató és a szkenner, meg persze az okostelefon vagy a személyi segélyhívó – és ezeket gyakorlatilag naponta tölteni kell.
Nem hivalkodó, de eléggé modernnek nevezhető háztartásomban mindenféle remek, villannyal működő eszközt találunk a viszonylag „nagy étkű” tűzhelytől, grillsütőtől, mikrohullámú sütőtől, a hűtő- és fagyasztógépektől, mosogatógéptől, elszívótól kezdve az ilyen-olyan, egyre intelligensebb robotokig. Jelentős fogyasztó a mosógép, no meg télen a fűtés, vagyis a forró vizet szállító-keringtető szivattyú. Nagyon sokat fogyasztanak a klímaberendezések, amelyek nyáron hűtenek, télen pedig rásegítenek a fűtésre, arról ne is beszéljünk, hogy nyilván vannak olyan háztartások, ahol a medence, a hozzá tartozó vízforgató és hullámoztató mellett a szauna, a jacuzzi vagy a garázs előtti útszakasz fűtése is falja az áramot. És itt vannak a villamos hajtású autók, amelyekből egyre több fut az utcán. Ezek ugyan ma még csak 5 százalékát teszik ki a hazai gépkocsiparknak, de az egyre több villanyautó fogyasztása már igencsak megnöveli az energiatermelési igényeket.
Az igazi nagyfogyasztó viszont az ipar, az ipari termelés.
Napjainkban épül, illetve települ Magyarországra tizennégy olyan gyár, amely a mostanság és a jövőben egyre nagyobb mennyiségben és választékban igényelt akkumulátorokhoz gyárt majd anyagokat meg részegységeket. Ezek a gyárak bizony igencsak számottevő villamosenergia-fogyasztókként jelentkeznek, megtoldva a már korábban is itt működő gyártóvállalatok igényeit.
Mi több, a mostani, modern gyártási folyamatokban egyre kiterjedtebben alkalmaznak automata gépsorokat meg robotokat, amelyek szintén villannyal működnek. Ezek is nagymértékben növelik a fogyasztást. Tehát az iparban sem csökken, hanem éppenséggel nőni fog a villamos energia iránti igény. A modern mezőgazdaságban is egyre több, különféle funkciójú gép, sőt géprendszer működik. Mindehhez járul a közlekedés, a különféle szolgáltatások, kiemelten az egészségügy fogyasztási igénye. És ezekben egyre újabb, egyúttal egyre számosabb modern eszközt használnak, amelyek gyakorlatilag szinte kizárólag villamos táplálással működnek.
Kétségtelen, hogy a mai, modern villamos eszközeink lényegesen hatékonyabban használják az energiát, mint az elődeik. Vegyük azonban észre, hogy a redukált fogyasztás ára például az élettartam-csökkenés. Az idősebb emberek, mint én is, jól emlékeznek, hogy a korábbi, robusztus háztartási eszközök akár másfél, sőt két évtizedig is szolgáltak bennünket. De hasonló kijelentést tehetünk a műszaki haladást érzékenyen követő gyártóeszközökre, berendezésekre is.
A lényegesen rövidebb élettartam miatt gyorsabban cserélődnek eszközeink, berendezéseink. Márpedig mind az újak gyártása, mind az elhasználtak lebontása, a felhasználható anyagok, esetleg részegységek kinyerése tetemes energiafelhasználással jár.
Végső soron tehát nemhogy csökkenne a felhasználandó villamos energia iránti igény, ellenkezőleg, növekedni fog. És ezt éppen a technikai fejlődés okozza!
Egy nagy kérdés maradt tehát hátra: hogyan, miből fedezzük majd a rohamos ütemben növekvő fogyasztást? Mert közben a jókora teljesítményeket leadó, folyamatosan működő szénerőműveket klímavédelmi okokból le kell állítani. A gázzal táplált erőművek kétségtelenül kevésbé terhelik a légkört, mint a szénerőművek, de azért terhelik, ráadásul üzemanyag-ellátásuk erősen függ a piaci viszonyok mellett a békétől vagy a háborútól, amivel térségünkben az utóbbi évtizedekben szerencsére eddig nem kellett számolni. Most viszont látjuk, hogy az energiaár mennyire függ az aktuális politikai helyzettől. Atomerőművek? Nem egy helyen ezek a politikai küzdelmek áldozataivá váltak. Természetesen erősen feljövőben vannak a megújulókkal működő erőművek. Ám e megoldások előnyei, hátrányai és a kilátásaik újabb részletes elemzést igényelnek.
