Példátlan lépésre szánta el magát a magyar közigazgatás: a nemzeti fejlesztési miniszter kormány-el?terjesztésében javasolja a Magyar Energia Hivatal (MEH), a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) és az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) összevonását egy egységes iparszabályozási hatóság létrehozása céljával. Nincs a világon még egy ország, ahol az energetikai versenyszférát szabályozó intézmény és a nukleáris biztonság szavatolásáért felel?s hatóság egy szervezetben m?ködne.
|
|
Nyilvánvaló, hogy (nem is ritkán) el?adódnak olyan helyzetek, amikor az iparpolitikai, gazdasági, ellátáspolitikai vagy szimplán napi politikai szempontok ellentétbe kerülnek a semmilyen más szempontot tekintetbe nem vehet? nukleáris biztonsági követelményekkel. Vajon mit tenne ilyen helyzetekben az összevont hatóság? (Költ?i kérdés volt.) Félreértés ne essék, ez az unortodox javaslat nem pusztán a jó ízlést és a józan logikát veszi semmibe, de súlyosan sérti a nukleáris biztonság legfontosabb alapelvét, valamint a Magyarország által is ratifikált, a nukleáris biztonságról szóló NAÜ-egyezményt és az Európa Tanács nukleáris biztonsági irányelvét is. Hogy világos legyen, mir?l beszélek, röviden idézem ezeket a Magyarország számára kötelez?nek elismert követelményeket. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) által kiadott legmagasabb szint? biztonsági követelmények (Safety Fundamentals – Biztonsági alapok) második elve szerint: „A biztonság hatékony jogi és kormányzati feltételeit kell létrehozni és fenntartani, amely magába foglalja a független hatóságot”. A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény, amelyet az 1997. évi I. törvény hirdetett ki Magyarországon, el?írja, hogy „minden szerz?d? fél gondoskodik egyfel?l a hatóság, másfel?l bármely más, az atomenergia alkalmazásának terjesztésében vagy hasznosításában érdekelt szerv vagy szervezet feladatkörének kell? elválasztásáról”. Az egyezményt kihirdet? törvény tehát egyértelm?en kimondja, hogy a javasolt összevonás törvénytelen (igaz, a törvény a MEH-et név szerint nem említi, lehet, hogy ez lesz a kibúvó?) Az Európa Tanács 2009/71/Euratom irányelve 5. cikk (2) pontja szerint „A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkez? szabályozó hatóság funkcionálisan elkülönüljön az atomenergia támogatása vagy felhasználása terén – a villamosenergia-termelést is beleértve – érdekelt bármely más szervt?l vagy szervezett?l”. Ennél világosabban már nem lehet kifejteni (itt szinte már név szerint szerepel a MEH). A követelmények, szerz?dések és irányelvek teljesítését figyelemmel kísér? nemzetközi szervezetek egészen biztosan nem fogják szó nélkül hagyni, ha a tervezett összevonás megvalósul. Ezt a szempontot a döntéshozóknak célszer? volna tekintetbe venni. Vajon mi a javaslat indoka és a célja? Az el?terjesztés a következ? f?bb el?nyöket sorolja fel: a közigazgatási szervek egységes hatóságba integrálódnak, lehet?vé válik az ügyfélcentrikus hatósági rendszer kialakítása, az ügyintézési id? lerövidül, megvalósul a regulátori függetlenség elve. Anélkül, hogy részletesen megvizsgálnánk e feltételezett eredmények igazságtartalmát, röviden elmondható, hogy 1. semmilyen hatásvizsgálat nem igazolta azt, hogy az egységes hatóságba integrálódás bármilyen el?nnyel járna, 2. az OAH eddig is maximálisan és elismerten ügyfélcentrikusan m?ködött, semmi jele nem volt annak, hogy ez javításra szorulna, 3. az ügyintézési id?t törvény szabályozza, amelyet az OAH (szöges ellentétben sok más hatósággal) eddig kivétel nélkül minden esetben betartott, 4. a regulátori függetlenség az OAH esetében eddig maradéktalanul megvalósult, a tervezett konstrukcióban viszont súlyosan sérülne. Árulkodó az is, hogy az el?terjesztés szerint „az állam számára el?nyös, hogy … egy hatóságba integráló szervezet végezze a piacszabályozást”. Nem vitatva, hogy az állam számára ez el?nyös, ismételten rá kell mutatni, hogy a nukleáris biztonsági hatóság feladatát a piactól és a piaci szabályozóktól teljes mértékben függetlenül kell végezze (esetenként nyilvánvalóan azoknak ellentmondó hatással), tehát egy ilyen céllal létrehozott szervezetben az OAH részvétele egyenesen elképzelhetetlen. A lehetséges el?nyök taglalásánál az el?terjesztés azt említi, hogy „Az OAH-nak a Paksi Atomer?m? Zrt.-vel kapcsolatos hatáskörei szorosan kapcsolódnak a MEH hatásköreihez. A MEH energetikai szempontból, az OAH nukleáris biztonsági szempontból szabályozza ugyanazt az engedélyest (Paksi Atomer?m? Zrt.) és ugyanazt a tevékenységet, illetve termel?eszközöket”. Ne akadjunk fel a nem is olyan apróságokon, hogy egyrészt az OAH a termel?eszközöket nem szabályozza, másrészt az atomer?m? csak egy (igaz, a legnagyobb) a négy nukleáris létesítmény és a több mint 700 engedélyes közül, amelyeket az OAH felügyel. Nézzük inkább a valóságot (néha az is hasznos lehet). 2003 és 2011 között abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a nukleáris biztonsági hatóság (OAH NBI) munkáját irányíthattam. Ilyen hosszú id? alatt a hatóság elé kerülhet? ügyfajták szinte mindegyike el?fordult, de egyetlen olyan ügy sem volt, amelyben az OAH-nak és a MEH-nek bármilyen okból szorosabb kapcsolatba kellett volna lépnie, közösen kellett volna tennie, vagy munkájuk a másiktól függött volna. Ennyit a „szoros kapcsolódásról”. Azt gondolom, ez mindent elmond egy ilyen összevonás valódi szükségességér?l. De hát akkor mégis, mi célból? Az els? válasz meglehet rosszindulatú, sugalmazó, inszinuáló, de manapság azért életszer?: valaki nagyon er?sen szeretne egy nagy hatalmú, közvetlenül az Országgy?lés alá rendelt, rendeleteket is kibocsátó hatóság kilenc évre kinevezett vezet?je lenni. Tudom, rosszul hangzik, de ennél csak rosszabb olvasat van. Ugye, az nem lehetséges, hogy a Paksi Atomer?m? tervezett b?vítése kapcsán az eddig független nukleáris biztonsági hatóság megfelel? kézben tartása lépne el? iparpolitikai érdekként * A szerz? az Országos Atomenergia Hivatal korábbi f?igazgató-helyettese. Forrás: nol.hu |
