Pár évvel ezel?tt még azt lehetett hallani, hogy hazánk egy “megújuló energia nagyhatalom”
Most pedig egymást érik a magyar kormány bejelentései, hogy a nukleáris energiát vesszük el?térbe.
Orbán Viktor ma a következ?t nyilatkozta: “Nukleárisenergia-fejlesztésekre készülünk”
Orbán azt szeretné, hogy az unió az egyes energiahordozó-fajták között ne állítson fel rangsort, hanem semleges szabályozás révén biztosítsa az atomenergia “egyenjogúságát”.
Az Ipsos 26 országra kiterjed? teljes kutatásának eredményei egyértelm?vé tették, hogy a magyarok még a japánoknál(!) is jobban elutasítják az atomenergiát. A magyarok 59 százaléka ellenzi az atomenergiát. 62 százalékunk nem szeretne további nukleáris b?vítéseket és 80 százalékunk átmeneti er?forrásként tekint az atomra.
Magyarországon teljesen megújuló energiák segítségével is el lehetne látni az országot h?vel és árammal. Persze ehhez energiatakarékos házakat kellene építeni és a régieket fel kellene újítani.
Most a megújulás, a felújítás és az új házak építése helyett a veszélyes atomenergiába fektetünk, ami hosszú több évtizedes elkötelezettséget jelent a megújuló energiákkal szemben.
Az Európai Megújuló Energia Tanács és a Greenpeace korábban kiszámolta, hogy ha minden marad a régiben, és Magyarország f?leg atom-, gáz- és széner?m?vekb?l nyeri az áramot, fosszilis hordozókból az energiát, akkor 2050-ben 1288 petajoule (PJ) energiát fog az ország egy év alatt elhasználni a 2010-es 1085 PJ helyett. Ezt az éves energiaigényt kellene szigorú takarékossági és hatékonyságnövel? intézkedésekkel 796 PJ-re csökkenteni az évszázad közepére. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy az országot túlnyomórészt megújuló források lássák el energiával.
Világszerte közel 3 millió ember talált már munkát a megújuló energia-szektorban, pedig a globális energiatermelés csupán 2,5 százaléka származik ebb?l a szektorból. Képzeljük el, hogy mekkora fejl?dés lesz ebben az üzletben. Ráadásul a megújuló energiák egyáltalán nem veszélyesek az emberiségre.
Abban azt esetben ha hazánk a megújuló energiák mellett döntene és nem az atomenergiát favorizálná, akkor a munkanélküliség nagy részét meg lehetne állítani, megsz?nhetne az elvándorlás az országból, hiszen akár százezrek dolgozhatnának ebben a szektorban.
ORBÁNÉK EZZEL IS SZEMBEMENNEK AZ UNIÓVAL
Az EU 22-én kezd?d? csúcsértekezletének egyik f? témája a közös energiapolitika, f?ként az, miként lehetne az elmúlt években gyorsan növekv? árakat csökkenteni. Aligha meglep?, hogy az unió a realitásokat figyelembe vev? és a fenntartható fejl?dést szolgáló úton kíván ebben járni, ellentétben Orbánéknak a mesterségesen lefaragott hatósági árakon alapuló rezsicsökkentési kampányával.
Amikor Barroso elnök néhány napja arról beszélt, hogy az unióban tarthatatlanul magas az energia ára, és ezen feltétlenül változtatni kell, a Fideszhez közeli sajtóban máris megjelentek az els? nyilatkozatok arról, hogy lám-lám, már ?k is a magyar rezsicsökkentési példát követik. Ez kedvelt hivatkozás fideszes körökben, bizonyítani igyekezve azt az állításukat, hogy mi jól teljesítünk, ?k rosszul, a mi unortodox módszereink példaként szolgálnak a hanyatló Nyugat számára. Valójában ez egyetlen esetben sem igaz, s?t többnyire teljesen más irányú lépésekr?l van szó, amelyek legfeljebb félreértelmezéssel hozhatók kapcsolatba Orbánék intézkedéseivel.
Emlékezzünk például a tranzakciós illetékre, amely régóta napirenden van Brüsszelben, bár döntésig még nem sikerült eljutni. A fideszes propaganda szerint a mi módszerünket próbálják követni, holott az uniós tervezet szerint kizárólag a pénzpiaci ügyleteket, azaz az orbáni felfogás szerinti gátlástalan haszonszerzésre törekv? spekuláns t?két terhelnék, míg nálunk a lakosság és a cégek mindennapi utalásait, pénzfelvételét stb., ami nyilvánvalóan totálisan más. Ugyanez a helyzet az energiaárak csökkentését célzó programokkal, az itteni rezsicsökkentési ?rületnek köze nincs ahhoz, amin az EU fáradozik.
A különbség frappánsan mutatja a Fidesz-kormány és az unió felfogása és hozzáállása közötti hatalmas különbséget. Nálunk a rezsicsökkentés a közvetlen politikai haszonszerzést szolgálja, nem tör?dve a hosszabb távú negatív következményekkel és az ország valódi érdekeivel. Ennek megfelel?en azonnali hatásokra törekszik, és mesterséges eszközzel, a hatósági ár önkényes megállapításával faragja le az árakat, figyelmen kívül hagyva a tényleges költségeket és a piaci körülményeket. Ezzel átmenetileg csökkenti ugyan a lakosság kiadásait, de ellehetetleníti a szolgáltatók m?ködését, veszélyezteti az ellátás biztonságát, egy egész stratégiai ágazatban visszafogja a fejlesztéseket, ezzel a gazdasági növekedési kilátásokat. Ráadásul a vállalkozások számára az árak még n?nek is, ami rontja a versenyképességüket. Az már csak hab a tortán, hogy a minél nagyobb fogyasztást kedvezményezi a legjobban.
Mindezzel szöges ellentétben áll az EU közös energiastratégiája. A legels? különbség az, hogy hosszútávra szól, azaz olyan megoldásokat keres, amelyek messze túln?nek a pillanatnyi érdekeken. A következ? alapvet? eltérés, hogy a fenntartható fejl?dés igénye áll a középpontban, tehát a felhasználás hatékonyságának növelése a meghatározó szempont. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyrészt csökkenteni kell az energiafogyasztást, másrészt fokozatosan átalakítani a források szerkezetét, egyre inkább a megújulókra helyezve a hangsúlyt.
Ami mindezeken belül az árcsökkenést célzó konkrét lépéseket illeti, a cselekvés két f? irányban halad. Az egyik a közös energiapiac kialakítása, amely magában foglalja az egységes hálózativezeték-rendszer kialakítását, ami lehet?vé teszi a tagországok közötti gyorsabb és rugalmasabb forgalmat. Ez önmagában növeli a hatékonyságot, mivel a különböz? irányból jöv? források mindenki számára közvetlenül elérhet?vé válnak és egyenletesebbé, s?t olcsóbbá tehetik az ellátást. Ez az árak közelítését is maga után hozza, valamint lehet?vé teszi a közös fellépést az importárak leszorítására is. (Ez ellentmond Orbánék azon törekvésének, hogy a külföldi nagykeresked?k kiszorításával a magyar kormány közvetlenül tárgyaljon például az orosz beszállítókkal, és egyedül próbáljon jobb kondíciókat elérni.)
A másik f? irány a felhasználás hatékonyságának növelése, azaz az energiatakarékossági beruházások kiemelt támogatása. Ez olyan programokat jelent, amelyek a gazdaságban a korszer?, takarékos technológiák bevezetését ösztönzik, a lakossági körben pedig az energiakímél? házak építését, a meglév? lakásállomány jobb szigetelését célzó átalakítását segítik. Becslések szerint ezzel 10 éven belül 20-30 százalékos fogyasztáscsökkenés érhet? el. (Ezzel szemben nálunk a Fidesz-kormány az amúgy is csekély energiatakarékossági keretösszegeket lefaragta: éves szinten pár milliárd jut erre, miközben a rezsicsökkentés okozta adókiesés mintegy 50 milliárdnyi veszteséget okoz a költségvetésnek. Ha ezt az unió által favorizált takarékossági programokra fordítanánk, néhány év alatt a mostani rezsicsökkenés többszöröse elérhet? lenne.)
Nem közvetlenül az árcsökkenést, hanem a hagyományos és környezetkárosító energiahordozóktól való függés enyhítését, valamint a következ? nemzedékek érdekét szolgálják a megújuló források részarányát növelni hivatott er?feszítések. Ez szerves része az uniós energiapolitikának, s?t konkrét célokat t?z ki a tagországok számára. Nos, itt sem azt tesszük, amit kellene: az Orbán-kormány azonnal szinte teljesen leállította az ez irányú projekteket, amelyek azóta sem indultak be teljesen. Ezzel esélyünk sincs arra, hogy 2020-ig a jelenlegi kb. 4 százalékos arányt 13-14 százalékra emeljük, ahogy azt vállaltuk. Állítólag nincs forrás a zöldberuházások ösztönzésére, pedig elég lenne csupán a stadionok építésére és a Kossuth tér átalakítására tervezett, összességében több mint 100 milliárdos összeget azokra fordítani, máris közelebb kerülnénk a mindannyiunk érdekeit szolgáló cél eléréséhez.
2013. 05. 30. | forrás: Hír.ma, 168 óra | Michael Debreczeni
