Hogy az új technológiával készül? elemek gyártása mennyire bonyolult és drága, arról egyel?re nem adtak ki információt a feltalálók

Forrás. index.hu

Oroszország váratlanul, és csendben úgy döntött, hogy Kelet-Európa energiaiparát megajándékozza a szocialista tábor óta talán legnagyobb beruházással. A magyaroknak ad mintegy tízmilliárd eurót,
hogy a Roszatomtól két reaktort vásároljanak a Paksi Atomer?m?vükbe. Összehasonlításként: az Északi Áramlat gázvezetékre 9 milliárd euró ment el, a Déli Áramlatra – ha egyáltalán megépül – a tervek szerint 15 milliárdot költenek. Mind a kett? tucatnyi országot érint, évek óta foglalkoztatja egész Európa sajtóját, és vita tárgyát képezi rengeteg találkozón. Itt meg egyszerre csak a semmib?l tízmilliárd euró az egyetlen Magyarországnak – Orbán kormányf? este hirtelen beugrott a Kremlbe aláírni a papírokat.

Mesterképzés Lukasenkának

Hogy jobban el tudjuk képzelni, mit jelent Magyarország számára tízmilliárd euró: ez több mint ezer euró minden egyes magyarra, beleértve az aggokat és a csecsem?ket is. A lakosság száma ott nem éri el a 10 milliót. Vagy egy praktikusabb összehasonlítás: az összeg kis híján a magyar állami költségvetés negyedét teszi ki. Vagy a teljes államadósság 13,5 százalékát. Vagy két és félszer annyi, mint amennyi támogatást évente kap az Európai Unió költségvetéséb?l.

Hát ilyen összeget kap a tervek szerint Magyarország az orosz állami költségvetésb?l hosszú lejáratú hitel formájában, hogy elköltse a Roszatomnál vásárolandó, két, egyenként 1,2 gigawattos reaktorra az egyetlen Paksi Atomer?m?ve számára. Ez az atomer?m?, amelyet az internacionalista kötelesség keretében szovjet szakemberek építettek a nyolcvanas években, jelenleg mintegy 2 gigawattot termel, és az ország teljes energiafelhasználásának 40 százalékát adja.  Ám tekintettel arra, hogy Magyarországon a közeli jöv?re nem látható el?re különösebb gazdasági növekedés, nem nehéz kiszámolni, hogy 2023-ra, amikorra a tervek szerint megvalósul a projekt, a Paksi Atomer?m? gyakorlatilag teljes egészében tudja majd fedezni a magyarok áramszükségletét.

Természetesen Orbán Viktor magyar kormányf? új külpolitikájának csodálatra méltó sikere: válság idején megkaparintani egy hosszú lejáratú hitelt, amely az ország GDP-jének 11 százalékát teszi ki. Azt követ?en, hogy Nyugaton összeveszett mindenkivel, akivel csak lehetett a külföldi konszernekre kivetett rendkívüli adók és a nyugdíj-megtakarítások államosítása miatt, egy második Lukasenka sorsát jósolták neki. Az mondták, egy pária-állam populista diktátora lesz, akivel senki nem akar kezet fogni.

Valójában azonban kiderült, hogy nem is olyan rossz második Lukasenkának lenni. Az Európai Unióból Magyarországot úgysem teszik ki – elvben nem készültek fel ilyen eljárásra. Az EU-tagállam státusával pedig igen sikeresen lehet üzletelni a világpiacon, ha az ember nem ragaszkodik túlságosan az elvszer?séghez és az integritáshoz, Nyugaton ugyanis már nincs vesztenivaló. Így Orbán 2012-ben eladta Azerbajdzsánnak azt az azeri tisztet, aki egy NATO-tanfolyamon Budapesten megölte örmény kollégáját. Odahaza a gyilkost azonnal amnesztiában részesítették, h?sként ünnepelték, és hálából vásároltak Magyarországon kétmilliárd euró érték? államkötvényt.

A magyarok Kína kedvenc partnerévé lettek kelet-Európában. Orbán kormányzásának ideje alatt, vagyis 2010-t?l kezdve megháromszorozódtak Magyarországon a kínai befektetések, és elérték a 2,5 milliárd dollárt. De mindez elhalványul Oroszország luxuriózus ajándékának háttere el?tt. Hiszen 7,5 milliárd eurót egy fehéroroszországi atomer?m? építésére még a leégett, koldus Lukasenka is ki tudott szedni Moszkvából. Ukrajnának, az annyira stratégiai, testvéri partnernek mindössze 4,5 milliárd euró hitelt ígérnek az atomenergiára. És akkor jön valami Orbán, aki életében csak párszor járt Moszkvában – s egyb?l kap tízmilliárd eurót.

Az utolsó az EU-ban

Egy ilyen hitellel és a b?vül? atomer?m?vel Orbán teljesítheti a választások el?tti legf?bb ígéretét – hogy csökkenti az elektromos energia árát. Ez lehet?vé teszi számára, hogy megválasztassa magát a következ? periódusra úgy, hogy megnyeri a tavasszal esedékes választásokat. És ha szerencséje van, a kedvez? hatás eltarthat egészen a következ? választásokig, 2018-ig. Szóval azt nem nehéz megérteni, hogy mi járt a magyar vezet? fejében, amikor beleegyezett ebe az alkuba. Nehezebb megérteni, hogy mi járt az orosz fél fejében. Nem tudunk összehozni egy deficitmentes költségvetést, a saját infrastrukturális beruházásainkat leállítjuk, de könnyen találunk tízmilliárd eurót Magyarországnak.

A Kreml számára, mint rendesen, a stratégiai érdekek ezúttal is fontosabbnak bizonyultak a pénznél. Az elmúlt tíz évben a Roszatomnak sikerült szinte teljes egészében elveszteni azt a hatalmas, kelet-európai nukleáris birodalmat, amelyet  a Szovjetuniótól örökölt. Valaha a volt szocialista tábor szinte minden országában volt egy-egy atomer?m?, amelyet szovjet szakemberek üzemeltettek. Mára szinte semmi sem maradt. Igaz, a probléma nem csupán a Roszatom nehézkes módszereiben van – Kelet-Európa néhány országa annyira elkezdett hinni a nacionalista és környezetvéd? utópiákban, hogy örömmel siettek kiszúrni a saját szemüket, és önként bezárták a még teljesen m?köd?képes atomer?m?veket, megfosztva ezzel saját gazdaságaikat a b?séges és gazdaságos energiaforrástól.

Mindenesetre a Roszatom elvesztett piacainak listája nagyon hosszú. Litvánia és Szlovákia az uniós csatlakozás el?tt teljesen leállította atomer?m?vét. Bulgária leállította a reaktorok egy részét, sok éven át tárgyalt Moszkvával egy új atomer?m? építésér?l Belenben, de 2012-ben végleg lemondott a tervr?l a hatalmas veszteségek ellenére. Lengyelország már sok éve tervezi els? atomer?m?ve megépítését, de a munkálatok még nem kezd?dtek meg, és Oroszországot oda aligha veszik be. Csehország az EU nyomása dacára nem mondott le a nukleáris energiáról, de a Roszatom szerz?dése a Temelinben lév? cseh atomer?m? f?t?rúdjainak szállítására 2020-ben lejár, és a két új reaktor megépítésére kiírt tendert, amelyen Oroszország is indul, folyamatosan halogatják az egyre távolibb jöv?be.

Vés? soron tehát Magyarország a Roszatom számára az utolsó lehet?ség maradt arra, hogy valahogy mégiscsak megvesse a lábát a kelet-európai piacon. Hiszen az emberek szeretnének nem csak Iránban és Indiában dolgozni. A jó nemzetközi arculathoz tiszteletreméltóbb országokban megvalósuló projektek szükségesek, olyan országokban, amelyek nem vet?dnek bármire pusztán csak az olcsó ár miatt. És erre a legjobban Kelet-Európa felel meg, amely mostanra olyan tiszteletre méltó szervezet tagja lett, mint az Európai Unió. Ezért határozták el Moszkvában, hogy kiválasztják a térségben a leggyengébb láncszemet, és minden er?vel megtartják.

Az álmok hitelfelvev?je

Önmagában remek, hogy a Roszatomnak sikerült meg?riznie jelenlétét legalább Magyarországon. Csak az a kérdés, hogy ez mennyibe kerül az orosz adófizet?knek. Mennyire biztonságosak és perspektivikusak az ilyen gigantikus befektetések a magyar energiaiparba? És itt már súlyos kétségek merülnek fel.

Oroszország tízmilliárd eurót akar kölcsönözni Európa egyik, bizalomra legkevésbé méltó hitelfelvev?jének. Azt csak úgy mondják, hogy Magyarország az EU tagja. Valójában Orbán annyira elrontotta a kapcsolatokat mind az európai, mind a nemzetközi intézményekkel, hogy ha netán bármi történik, senki a kisujját sem fogja mozdítani, hogy segítsen az adósságokban fuldokló Magyarországnak. Ellenkez?leg, csak kárörvendeni fognak.

Márpedig ez igencsak könnyen megtörténhet. Magyarország az orosz hitel nélkül is Kelet-Európa bajnoka az eladósodás GDP-hez márt arányában – ez mintegy 80 százalékot tesz ki. A gazdasági növekedést a magyarok jóval a válság el?tt, még 2006-ban elfelejtették. Az elmúlt tíz évben a szomszédos Szlovákiában vagy Lengyelországban a GDP mintegy másfélszeresére n?tt, Magyarországon ez a növekedés mindössze 8 százalék volt. Az ország rég nehéz gazdasági helyzetbe került, és még Orbán Viktor  legbizarrabb reformjai sem képesek felélénkíteni.

Emellett az állandó gazdasági problémák miatt Magyarországon a politikai élet jóval élesebben polarizálódott, mint a szomszédos országokban. Nincs semmiféle folyamatosság, minden következ? vezet? nem kevesebbet ígér a választóknak, mint új korszakot. Maga Orbán hatalomra kerülve radikálisan felülvizsgálta szociáldemokrata el?dei szinte minden döntését. És nincs semmiféle garancia arra, hogy az ellenzék nem fog ugyanígy eljárni, ha váratlanul gy?z. A magyar baloldal már ma is energetikai rabságnak, új szovjet megszállásnak és az ország minden él?lényét fenyeget? veszélynek nevezi  az Oroszországgal kötött üzletet. Úgy tartják, hogy ez a megállapodás érvénytelen, mert Orbán nem írt ki tendert, és ez sérti a magyar törvényeket. És különben is, ilyen fontos döntéseket csak népszavazással lehet meghozni.

Ezért aztán jóval biztonságosabb lenne Lengyelországgal vagy Csehországgal kötni nukleáris megállapodásokat, ahol a kormányok sokkal adekvátabbak, a gazdasági perspektívák pedig jóval örvendetesebbek, mint Magyarországon. De az adekvátabb kormánnyal és örvendetesebb gazdasági kilátásokkal rendelkez? országoknak az orosz ajánlatoknál jobb ajánlatokat tesznek. Oroszországnak azt kell vállalni, ami maradt, különleges elosztással vigasztalva versenyképtelen vállalatát: a garantált jövedelem az állami konszerné, a kockázat és veszteség az adófizet?ké.

Forrás: http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/352655_orosz_portal_paksrol_es_orbanrol_nem_is_olyan