Forrás: http://www.eh.gov.hu
További változás, hogy az év elejét?l várhatóan új rendszerben allokálják a megújuló alapon termelt áramot. A rendszerirányító Mavir Zrt. által kidolgozott eljárás csökkenti az úgynevezett kiegyenlít? energiára fordítandó összeget azzal, hogy a kötelez? átvétel (kát) tervezését kettébontja, az áram egy részét zsinórtermékként allokálja a kát-átvev?kre, a fennmaradó részt pedig az áramt?zsdén értékesíti. A Mavir célja, hogy a teljes kát-mennyiséget az áramt?zsdére vigye, ez azonban egyel?re nem oldható meg biztonságosan.
Forrás: napi.hu
További változás, hogy az év elejét?l várhatóan új rendszerben allokálják a megújuló alapon termelt áramot. A rendszerirányító Mavir Zrt. által kidolgozott eljárás csökkenti az úgynevezett kiegyenlít? energiára fordítandó összeget azzal, hogy a kötelez? átvétel (kát) tervezését kettébontja, az áram egy részét zsinórtermékként allokálja a kát-átvev?kre, a fennmaradó részt pedig az áramt?zsdén értékesíti. A Mavir célja, hogy a teljes kát-mennyiséget az áramt?zsdére vigye, ez azonban egyel?re nem oldható meg biztonságosan.
Forrás: napi.hu
A Magyar Energia Hivatal jogszabályi kötelezettségének eleget téve közzétette a 2013-ra vonatkozó kötelez? átvételi árakat. A megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia átvételi árának megállapításakor a MEH a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztói árindexek átlagát vette figyelembe. A megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia,
valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelez? átvételér?l és átvételi áráról szóló kormányrendelet el?írja a Magyar Energia Hivatal számára, hogy a kötelez? átvételi bázisárakat a meghatározott módon aktualizálja és honlapján tegye közzé.
A 2013 évre vonatkozó kötelez? átvételi árak kiszámítása során a Központi Statisztikai Hivatal által a 2012. január-október hónapjaira közzétett, az el?z? év azonos hónapjaihoz viszonyított fogyasztói árindexek átlagát vette figyelembe a MEH, aminek értéke 1,058. Ezek szerint, a nap-, szél- és egyéb energiából el?állított villamos energiáért az átvev?knek 1,4-5,9 százalékkal kell többet fizetniük január elsejét?l, mint 2012-ben.
További változás, hogy az év elejét?l várhatóan új rendszerben allokálják a megújuló alapon termelt áramot. A rendszerirányító Mavir Zrt. által kidolgozott eljárás csökkenti az úgynevezett kiegyenlít? energiára fordítandó összeget azzal, hogy a kötelez? átvétel (kát) tervezését kettébontja, az áram egy részét zsinórtermékként allokálja a kát-átvev?kre, a fennmaradó részt pedig az áramt?zsdén értékesíti. A Mavir célja, hogy a teljes kát-mennyiséget az áramt?zsdére vigye, ez azonban egyel?re nem oldható meg biztonságosan.
Önmagában attól, hogy az állam megveszi az E.On gáznagykeresked? cégét, nem lesz olcsóbb a gáz – egy kormánydöntéssel persze az lehet, de ez m?ködhetne állami tulajdonszerzés nélkül is –, és az ellátásbiztonság sem n?. Viszont ezentúl kénytelen lesz az állam kezében lév? MVM viselni az árszabályozás okozta veszteségeket, a hosszú távú gázszerz?dés el?nytelen feltételei miatt pedig százmilliárdos tartozások is a nyakába szakadhatnak.
A kormány szerdán várhatóan jóváhagyja az E.On gázüzletágának megvételér?l szóló megállapodást. Ezzel megkezd?dhet a tárgyalások végs? szakasza, a német energiaóriás két magyarországi cége is az állami MVM tulajdonába kerülhet. Az E.On Földgáz Trade megvásárlásával azonban könnyen megégetheti magát Orbán Viktor. A cég nem csak évek óta veszteséges, de egyetlen értékesnek t?n? része is egy id?zített bomba: az oroszokkal kötött, 2015-ig szóló gázszerz?dés akár százmilliárdos nagyságrend? károkat is okozhat az államnak.
Bár a kormányzati politikusok csökken? rezsiköltségekr?l, növekv? ellátásbiztonságról, az extraprofitok korszakának a végér?l nyilatkozgatnak, önmagában a Trade megvétele egyiket sem hozza majd magával.
A cég, amit 2006-ban az E.On a Moltól vett meg, jelent?s vagyonelemet nem tartalmaz, egy nagyobb irodai helyiségbe össze lehetne csomagolni a vállalat egészét. Ráadásul az állami árszabályozás miatt szinte folyamatosan veszteséges, egyetlen értékelhet? része egy még a Moltól örökölt, a Gazprommal kötött hosszú távú gázszerz?dés, amely azonban 2015-ben lejár.
| E.ON Földgáz Trade Zrt. (milliárd forint) | ||||||
| 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | |
| Mérleg szerinti eredmény | -46,4 | 50,7 | -12,6 | -15,2 | -6,5 | -0,6 |
| Üzemi eredmény | -40,3 | 50,5 | 15,2 | 11,2 | -9,9 | 32,9 |
| Árbevétel | 825,5 | 784 | 947,4 | 795,5 | 679,8 | 793,3 |
Nem kétséges, hogy a magyar gazdaság szempontjából a szerz?dések újratárgyalása alapvet? fontosságú, hiszen az itthon felhasznált földgáz 80 százaléka importból származik, ennek háromnegyedét a hosszú távú szerz?dés alapján vesszük. Bár akadnak olyan szakemberek, akik szerint a szerz?dést feltétlen újra sem kellene kötni, ha mégis újabb hosszú távú szerz?dés mellett döntünk, az ország elemi érdeke, hogy azt lényegesen kedvez?bb feltételekkel köthessük meg a jelenleginél.
Hogy egy ilyen tárgyalásban egy nemzetközi energetikai óriás, vagy egy nemzeti kormány alkuereje a nagyobb, arról megoszlanak a vélemények. A kormány mindenesetre már korábban, lényegében 2010 nyarán nyilvánvalóvá tette: szeretné, ha az új hosszú távú szerz?dést már egy állami szerepl? kötné meg az oroszokkal.
Mégis csökkennek az árak
A kormány a gázüzletág megvásárlásával egy id?ben 10 százalékkal csökkenteni tervezi a gáz, áram és távh?árakat, de ez nem a vásárlás egyenes következménye, hiszen sem az árképlet, sem a beszerzési források nem változnak. A lakossági árak csökkentéséb?l fakadó veszteséget az energiaszolgáltatóknak kell valószín?leg lenyelniük, akik annak egy részét várhatóan ráterhelik az államilag nem szabályozott fogyasztókra.
Csakhogy ehhez egyáltalán nem kell megvásárolni a most él? szerz?dést tulajdonló céget, elég lenne, ha már egy állami vállalat tárgyalna az új szerz?désr?l. Nem lehet érv az sem, hogy amíg nincs állami kézben az E.On Trade, az állam nem tud tárgyalni az oroszokkal, a hasonló jelent?ség? szerz?désekr?l ugyanis a magáncégek eddig is a nemzeti kormány képvisel?inek bevonásával tárgyaltak.
A szerz?dés lejártának közeledtével tehát nehezen magyarázható, hogy miért veszi meg az állam a céget. F?leg úgy, hogy annak átvételével kimondottan rosszul is járhat.
Pocsék szerz?dés
A hosszú távú szerz?dést az oroszokkal 1996-ban még a Mol kötötte, a régióban a legrosszabb feltételekkel. Hogy miért nem sikerült jobb alkut kötni, arról inkább csak találgatni lehet, a legegyszer?bb magyarázat, hogy a magyar fél nem volt szakmailag kell?en felkészült. Nem számoltak a gázárak meredek emelkedésével, és az energiahatékonyság javulásának szerepét sem vették kell? mértékben számításba. Nem határoztak meg fels? limitet az árakra, túl sz?k mozgásteret kaptunk az átvett mennyiség meghatározásában is.
Vagyis egyfel?l a szerz?dés alapján a gázárat az oroszok lényegében bármeddig emelhetik, és hogy most is a piacilag indokoltnál magasabban tartják, azt gyanítja a Gazprom néhány európai országgal folytatott üzletét versenyjogi eljárásban vizsgáló Európai Unió. Másfel?l a vev?nek, azaz a magyar félnek nincs nagy mozgástere abban sem, hogy a fogyasztás esetleges csökkenése miatt csökkentse az átvett gázmennyiséget.
Ráadásul a megállapodás minden részlete nem is ismert. A gázipari szerz?dések a hétpecsétes üzleti titkok kategóriájába esnek, és ezek közül is a viszonylag jól ?rzöttek közé. Valószín?leg 10-15 embernél több még nem olvasta a most érvényes változatot. Ugyanakkor korábbi változatainak bizonyos részletei napvilágra kerültek, és mivel más szerz?dések is tükrözik az eredeti szerz?dés bizonyos szerz?déses feltételeit, így számos dolog valószín?síthet?.
Vedd át, vagy fizess
A szerz?dés egyik különleges jellemz?je például annak úgynevezett take or pay (TOP) jellege, vagyis az, hogy a vev?t kötelezik egy rögzített éves mennyiség átvételére, ez az úgynevezett ACQ (annual contract quantity). Ezen kívül meghatároznak egy napi, és negyedéves kötelez? mennyiséget is, ezek lényegében az éves mennyiséget osztják el arányosan.
Mivel különböz? id?szakokban eltér?ek a fogyasztói igények – például télen többet f?tünk gázzal, mint nyáron – a szerz?désben van egy rugalmasság, adott esetben kérhetünk a megadott mennyiségnél akár 15 százalékkal is kevesebbet, vagy 4 százalékkal többet, az éves mértéket azonban ett?l függetlenül teljesíteni kell. Az eltérés mértékében egyébként híresen rugalmatlanok az oroszok, például a holland vagy az algériai szerz?dések sokkal nagyobb eltérést is elfogadnak.
Attól még, hogy a gázt nem vettük át, az nem veszik el végleg, két-három éven belül a már kifizetett, de le nem szállított mennyiséget még át lehet venni, ez az úgynevezett make-up gáz. Ilyenkor az átvételkor érvényes áron számolják ki, hogy mennyibe kerül, és levonják bel?le a korábban kifizetett összeget. Ez adott esetben egyébként még jó is lehet, ha például id?közben csökkent a szerz?déses ár. Ugyanakkor van egy szigorú feltétel: a make-up csak akkor hívható le, ha az abban az évben meghatározott kötelez? éves mennyiséget már átvette a vev?.
Fizetési gondok
Az, hogy kötelez? mennyiséget a hosszú távú szerz?désben el?írnak, teljesen érthet? igény a Gazprom részér?l. Neki ez biztosítja a kiszámítható piacot, tudja, hogy akárhogy is alakulnak a piaci árak, vev?je nem változtatja aszerint a vásárolt mennyiséget.
A magyar fél azonban kétségkívül nem volt elég el?relátó, amikor a szerz?dést megkötötték, nagyjából folyamatosan növekv? gázigényekkel számoltak, el sem tudták azt képzelni, hogy valamikor is gondot okozhat majd, hogy nincs szükségünk annyi gázra, mint amit a szerz?dés el?ír.
Az E.On Földgáz Trade-nek valójában már 2006-tól, vagyis azóta, hogy a Moltól átvették az üzletágat gondjai voltak a kötelez? mennyiség átvételével. A válság id?szakában azonban már Európa-szerte jelentkeztek a „vedd vagy fizess” elvb?l fakadó problémák. A gazdasági visszaeséssel a gázkereslet is megcsappant, miközben a cégek továbbra is hatalmas mennyiségeket lettek volna kötelesek átvenni.
Bár a konkrét szerz?dés részletei nem ismertek, nagyjából biztosra vehet?, hogy az E.On már évek óta nem tudja átvenni az éves kötelez? mennyiséget, így viszont aztán a make-up gázt sem hívhatja le. Ez a rendszer az évtized végére lényegében kezelhetetlen terhet jelentett a cégnek, a német anyacég a szerz?dés több részletét is újratárgyalta.
Hogy a szerz?dés ennek eredményeképpen hogyan módosult, arról biztosat nem lehet mondani. Az Index által megkérdezett szakért?k szerint azonban valószín?síthet?, hogy az E.On 2013-ig mentességet kapott ugyan a fizetési kötelezettség alól, nem csökkent viszont a teljes szerz?déses mennyiség. Vagyis felhalmozódott a cégben egy jelent?s összeg? kötelezettség – kérdéses, hogy ezt mikor, hogyan kell rendezni az oroszokkal.
Az olaj árától függ az ár
Az olajindexálás
Az olaj-indexálásnak nagyrészt történeti okai vannak, a hetvenes-nyolcvanas években még reális alternatíva volt a gáztüzelés? er?m?veket olajra átállítani, ma már ennek nincs komoly esélye.
A szerz?dés másik, számunkra inkább hátrányos velejárója az olajindexálás, vagyis, hogy az árképlet többek közt bizonyos olajtermékek áraiból is adódik. Minden negyedév elején kiszámítják, hogy az elmúlt kilenc hónap olajtermékeinek mennyi volt az átlagára, ami abban a negyedévben meg fogja határozni a gáz árát. Amikor a negyedév letelik, kiszámolják ugyanezt, szintén az el?z? kilenc hónaphoz viszonyítva.
A konkrét olajtermékek és azoknak az árban vett százalékos megoszlása éppúgy üzleti titok, mint a hosszú távú szerz?dés többi részlete. Az viszont látszik, hogy az utóbbi években számos olyan id?szak volt, amikor az olajindexált ár a normál (spot) piaci (TTF/CEGH) árak felett volt, nekünk azonban a kötelez?en el?írt mennyiség miatt továbbra is a magasabb árú gázt kellett megvennünk. Igaz ennek fordítottjára is van példa – vagyis el?fordult, hogy jobban jártunk az olajindexált árral –, összességében mégis sejthet?, hogy az orosz árazási módszer nem nekünk kedvez.
Jelent?s változás egyébként, hogy az utóbbi id?szakban a magyar szerz?désnek az árazási formulájában megjelent 40 százalék spot is, feltételezhet? azonban, hogy az oroszok nem ingyen kötöttek ilyen alkut. Nem elképzelhetetlen, hogy cserébe például a make-up mennyiségen felül további gáz átvételét is kikötötték.
Rejtett tartozások
Számos nagyon fontos kérdésre most még nincs válasz, csak azt tudni, hogy ezek a problémák léteznek. Így nem tudjuk, hogy az E.On Trade a háttérben milyen alkukat kötött a Gazprommal, hogy pontosan mekkora az az összeg, amelyet a take or pay rendszerb?l fakadóan most már évek óta görget maga el?tt, hogy azt mikor és hogyan kell majd kifizetni, vagyis hogy milyen teher szakad majd a magyar állam nyakába, ha megveszi a céget. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre az E.On is sz?kszavú választ adott.
Azt közölték: van olyan év, amikor az E.On teljesíti, és van olyan, amikor nem tudja teljesíteni az átvételi kötelezettségét. A szerz?dött, de „át nem vett mennyiségekért az E.On Földgáz Trade természetszer?leg nem fizet, de a hozzá tartozó büntetést mindig maradéktalanul kiegyenlíti” – válaszolták. A cég azt is közölte, hogy külön megállapodást nem kötöttek. „A szerz?dés jelenlegi formájában tudja kezelni ezeket a helyzeteket, az E.On eddig is maradéktalanul teljesítette a szerz?déses kötelezettségeit, a jöv?ben is ezt fogja tenni” – írta a kötelezettségeket firtató kérdéseinkre a hamarosan állami kézbe kerül? nagykeresked? cég.
Az esetleges kockázatokról, a cég kötelezettségeir?l sem a fejlesztési minisztérium, sem a vásárlásra készül? állami MVM nem kívánt nyilatkozni az Index kérdésére a tárgyalásoknak ebben a szakaszában. A piaci források ugyanakkor nem sok jót sejtetnek. Az energetikai piacon mozgó szakért?k szerint a több százmilliárd forintos nagyságrendet is elérheti az az összeg, amely adott esetben majd az államra hárul a cég átvétele után.
Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy az E.On Földgáz Trade-et csak a tartozásaival együtt lehet megvásárolni. Hogy ezek után állami oldalról milyen érvek szólnak a cég megvétele mellett, még érthetetlenebb, a tranzakciót feltehet?leg inkább az E.On er?lteti. Nem szívesen adná úgy oda az üzletág értékes, tározós cégét, az E.On Storage-ot, hogy a kormány rajtahagyja a pénznyel? nagykeresked?t.
A Mol üzletét vinnék el
Lázár János egyik törvényjavaslatából kiderül, a kormány az E.On gáztározóinak megvásárlása után a stratégiai gáztározást is állami kézbe venné. Néhány éve 150 milliárdért építtettek biztonsági tárolót a Mollal, a cég azt tervezte, hogy évtizedek alatt a gáz árán keresztül szedi majd vissza a pénzét. Egyel?re kérdés, hogy az állam a Mol tározóját szeretné-e megvásárolni, vagy csak az üzletét nyúlná le, és kérdés az is, hogy mibe kerül majd mindez az adófizet?knek.
A Storage nagyon kell
Bár egy évvel ezel?tt még 800-1200 millió euró (225-337 milliárd forint) körüli összegr?l találgattak, pontosabban arról, hogy a német fél 1,2 milliárd eurónál nem adná olcsóbban a cégeket, forrásaink szerint a végs? vételár ennél kevesebb lehet. Úgy tudjuk, korábban az MVM és az NFM is rendelt már felmérést nagy tanácsadó cégekt?l, hogy megtudja, mennyit ér a két kiszemelt cég, a tanulmányok pedig úgy kalkuláltak, hogy a betáplált gáz nélkül számolt E.On Storage és az E.On Földgáz Trade együttesen mindössze 40 millió euró és 300 millió euró (vagyis nagyjából 11 milliárd és 85 milliárd) közötti összeget érhet.
Erre jöhet rá – ha azt is megveszik – a tározókban lév? gázmennyiség, de a végs? számla is csak nagyon alulról közelítheti majd a 200 milliárd forintot, inkább a 150 milliárdhoz lehet közelebb. Ez azonban csak a cégek felbecsült értéke, az E.On akár kicsit magasabb árat is kialkudhat. Korábban a Világgazdaság is arról írt, hogy a végs? ár 800 millió euróhoz lehet közelebb – ez nagyjából 220 milliárd forintnak felel meg –, és ezt valószín?sítették kés?bb a Népszabadság forrásai is.
Egyel?re minden jel arra mutat, hogy mindezt nem a költségvetésb?l, hanem a megmaradt IMF-hitelb?l állná a kormány az MVM t?keemelésén keresztül. Legutóbb Banai Péter, az NGM államtitkára is meger?sítette az Indexnek, hogy sem az idei, sem a jöv? évi költségvetés nem számol az E.On-vásárlás kapcsán felmerül? kiadási tétellel.
Forrás: index.hu
Önmagában attól, hogy az állam megveszi az E.On gáznagykeresked? cégét, nem lesz olcsóbb a gáz – egy kormánydöntéssel persze az lehet, de ez m?ködhetne állami tulajdonszerzés nélkül is –, és az ellátásbiztonság sem n?. Viszont ezentúl kénytelen lesz az állam kezében lév? MVM viselni az árszabályozás okozta veszteségeket, a hosszú távú gázszerz?dés el?nytelen feltételei miatt pedig százmilliárdos tartozások is a nyakába szakadhatnak.
A kormány szerdán várhatóan jóváhagyja az E.On gázüzletágának megvételér?l szóló megállapodást. Ezzel megkezd?dhet a tárgyalások végs? szakasza, a német energiaóriás két magyarországi cége is az állami MVM tulajdonába kerülhet. Az E.On Földgáz Trade megvásárlásával azonban könnyen megégetheti magát Orbán Viktor. A cég nem csak évek óta veszteséges, de egyetlen értékesnek t?n? része is egy id?zített bomba: az oroszokkal kötött, 2015-ig szóló gázszerz?dés akár százmilliárdos nagyságrend? károkat is okozhat az államnak.
Bár a kormányzati politikusok csökken? rezsiköltségekr?l, növekv? ellátásbiztonságról, az extraprofitok korszakának a végér?l nyilatkozgatnak, önmagában a Trade megvétele egyiket sem hozza majd magával.
A cég, amit 2006-ban az E.On a Moltól vett meg, jelent?s vagyonelemet nem tartalmaz, egy nagyobb irodai helyiségbe össze lehetne csomagolni a vállalat egészét. Ráadásul az állami árszabályozás miatt szinte folyamatosan veszteséges, egyetlen értékelhet? része egy még a Moltól örökölt, a Gazprommal kötött hosszú távú gázszerz?dés, amely azonban 2015-ben lejár.
| E.ON Földgáz Trade Zrt. (milliárd forint) | ||||||
| 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | |
| Mérleg szerinti eredmény | -46,4 | 50,7 | -12,6 | -15,2 | -6,5 | -0,6 |
| Üzemi eredmény | -40,3 | 50,5 | 15,2 | 11,2 | -9,9 | 32,9 |
| Árbevétel | 825,5 | 784 | 947,4 | 795,5 | 679,8 | 793,3 |
Nem kétséges, hogy a magyar gazdaság szempontjából a szerz?dések újratárgyalása alapvet? fontosságú, hiszen az itthon felhasznált földgáz 80 százaléka importból származik, ennek háromnegyedét a hosszú távú szerz?dés alapján vesszük. Bár akadnak olyan szakemberek, akik szerint a szerz?dést feltétlen újra sem kellene kötni, ha mégis újabb hosszú távú szerz?dés mellett döntünk, az ország elemi érdeke, hogy azt lényegesen kedvez?bb feltételekkel köthessük meg a jelenleginél.
Hogy egy ilyen tárgyalásban egy nemzetközi energetikai óriás, vagy egy nemzeti kormány alkuereje a nagyobb, arról megoszlanak a vélemények. A kormány mindenesetre már korábban, lényegében 2010 nyarán nyilvánvalóvá tette: szeretné, ha az új hosszú távú szerz?dést már egy állami szerepl? kötné meg az oroszokkal.
Mégis csökkennek az árak
A kormány a gázüzletág megvásárlásával egy id?ben 10 százalékkal csökkenteni tervezi a gáz, áram és távh?árakat, de ez nem a vásárlás egyenes következménye, hiszen sem az árképlet, sem a beszerzési források nem változnak. A lakossági árak csökkentéséb?l fakadó veszteséget az energiaszolgáltatóknak kell valószín?leg lenyelniük, akik annak egy részét várhatóan ráterhelik az államilag nem szabályozott fogyasztókra.
Csakhogy ehhez egyáltalán nem kell megvásárolni a most él? szerz?dést tulajdonló céget, elég lenne, ha már egy állami vállalat tárgyalna az új szerz?désr?l. Nem lehet érv az sem, hogy amíg nincs állami kézben az E.On Trade, az állam nem tud tárgyalni az oroszokkal, a hasonló jelent?ség? szerz?désekr?l ugyanis a magáncégek eddig is a nemzeti kormány képvisel?inek bevonásával tárgyaltak.
A szerz?dés lejártának közeledtével tehát nehezen magyarázható, hogy miért veszi meg az állam a céget. F?leg úgy, hogy annak átvételével kimondottan rosszul is járhat.
Pocsék szerz?dés
A hosszú távú szerz?dést az oroszokkal 1996-ban még a Mol kötötte, a régióban a legrosszabb feltételekkel. Hogy miért nem sikerült jobb alkut kötni, arról inkább csak találgatni lehet, a legegyszer?bb magyarázat, hogy a magyar fél nem volt szakmailag kell?en felkészült. Nem számoltak a gázárak meredek emelkedésével, és az energiahatékonyság javulásának szerepét sem vették kell? mértékben számításba. Nem határoztak meg fels? limitet az árakra, túl sz?k mozgásteret kaptunk az átvett mennyiség meghatározásában is.
Vagyis egyfel?l a szerz?dés alapján a gázárat az oroszok lényegében bármeddig emelhetik, és hogy most is a piacilag indokoltnál magasabban tartják, azt gyanítja a Gazprom néhány európai országgal folytatott üzletét versenyjogi eljárásban vizsgáló Európai Unió. Másfel?l a vev?nek, azaz a magyar félnek nincs nagy mozgástere abban sem, hogy a fogyasztás esetleges csökkenése miatt csökkentse az átvett gázmennyiséget.
Ráadásul a megállapodás minden részlete nem is ismert. A gázipari szerz?dések a hétpecsétes üzleti titkok kategóriájába esnek, és ezek közül is a viszonylag jól ?rzöttek közé. Valószín?leg 10-15 embernél több még nem olvasta a most érvényes változatot. Ugyanakkor korábbi változatainak bizonyos részletei napvilágra kerültek, és mivel más szerz?dések is tükrözik az eredeti szerz?dés bizonyos szerz?déses feltételeit, így számos dolog valószín?síthet?.
Vedd át, vagy fizess
A szerz?dés egyik különleges jellemz?je például annak úgynevezett take or pay (TOP) jellege, vagyis az, hogy a vev?t kötelezik egy rögzített éves mennyiség átvételére, ez az úgynevezett ACQ (annual contract quantity). Ezen kívül meghatároznak egy napi, és negyedéves kötelez? mennyiséget is, ezek lényegében az éves mennyiséget osztják el arányosan.
Mivel különböz? id?szakokban eltér?ek a fogyasztói igények – például télen többet f?tünk gázzal, mint nyáron – a szerz?désben van egy rugalmasság, adott esetben kérhetünk a megadott mennyiségnél akár 15 százalékkal is kevesebbet, vagy 4 százalékkal többet, az éves mértéket azonban ett?l függetlenül teljesíteni kell. Az eltérés mértékében egyébként híresen rugalmatlanok az oroszok, például a holland vagy az algériai szerz?dések sokkal nagyobb eltérést is elfogadnak.
Attól még, hogy a gázt nem vettük át, az nem veszik el végleg, két-három éven belül a már kifizetett, de le nem szállított mennyiséget még át lehet venni, ez az úgynevezett make-up gáz. Ilyenkor az átvételkor érvényes áron számolják ki, hogy mennyibe kerül, és levonják bel?le a korábban kifizetett összeget. Ez adott esetben egyébként még jó is lehet, ha például id?közben csökkent a szerz?déses ár. Ugyanakkor van egy szigorú feltétel: a make-up csak akkor hívható le, ha az abban az évben meghatározott kötelez? éves mennyiséget már átvette a vev?.
Fizetési gondok
Az, hogy kötelez? mennyiséget a hosszú távú szerz?désben el?írnak, teljesen érthet? igény a Gazprom részér?l. Neki ez biztosítja a kiszámítható piacot, tudja, hogy akárhogy is alakulnak a piaci árak, vev?je nem változtatja aszerint a vásárolt mennyiséget.
A magyar fél azonban kétségkívül nem volt elég el?relátó, amikor a szerz?dést megkötötték, nagyjából folyamatosan növekv? gázigényekkel számoltak, el sem tudták azt képzelni, hogy valamikor is gondot okozhat majd, hogy nincs szükségünk annyi gázra, mint amit a szerz?dés el?ír.
Az E.On Földgáz Trade-nek valójában már 2006-tól, vagyis azóta, hogy a Moltól átvették az üzletágat gondjai voltak a kötelez? mennyiség átvételével. A válság id?szakában azonban már Európa-szerte jelentkeztek a „vedd vagy fizess” elvb?l fakadó problémák. A gazdasági visszaeséssel a gázkereslet is megcsappant, miközben a cégek továbbra is hatalmas mennyiségeket lettek volna kötelesek átvenni.
Bár a konkrét szerz?dés részletei nem ismertek, nagyjából biztosra vehet?, hogy az E.On már évek óta nem tudja átvenni az éves kötelez? mennyiséget, így viszont aztán a make-up gázt sem hívhatja le. Ez a rendszer az évtized végére lényegében kezelhetetlen terhet jelentett a cégnek, a német anyacég a szerz?dés több részletét is újratárgyalta.
Hogy a szerz?dés ennek eredményeképpen hogyan módosult, arról biztosat nem lehet mondani. Az Index által megkérdezett szakért?k szerint azonban valószín?síthet?, hogy az E.On 2013-ig mentességet kapott ugyan a fizetési kötelezettség alól, nem csökkent viszont a teljes szerz?déses mennyiség. Vagyis felhalmozódott a cégben egy jelent?s összeg? kötelezettség – kérdéses, hogy ezt mikor, hogyan kell rendezni az oroszokkal.
Az olaj árától függ az ár
Az olajindexálás
Az olaj-indexálásnak nagyrészt történeti okai vannak, a hetvenes-nyolcvanas években még reális alternatíva volt a gáztüzelés? er?m?veket olajra átállítani, ma már ennek nincs komoly esélye.
A szerz?dés másik, számunkra inkább hátrányos velejárója az olajindexálás, vagyis, hogy az árképlet többek közt bizonyos olajtermékek áraiból is adódik. Minden negyedév elején kiszámítják, hogy az elmúlt kilenc hónap olajtermékeinek mennyi volt az átlagára, ami abban a negyedévben meg fogja határozni a gáz árát. Amikor a negyedév letelik, kiszámolják ugyanezt, szintén az el?z? kilenc hónaphoz viszonyítva.
A konkrét olajtermékek és azoknak az árban vett százalékos megoszlása éppúgy üzleti titok, mint a hosszú távú szerz?dés többi részlete. Az viszont látszik, hogy az utóbbi években számos olyan id?szak volt, amikor az olajindexált ár a normál (spot) piaci (TTF/CEGH) árak felett volt, nekünk azonban a kötelez?en el?írt mennyiség miatt továbbra is a magasabb árú gázt kellett megvennünk. Igaz ennek fordítottjára is van példa – vagyis el?fordult, hogy jobban jártunk az olajindexált árral –, összességében mégis sejthet?, hogy az orosz árazási módszer nem nekünk kedvez.
Jelent?s változás egyébként, hogy az utóbbi id?szakban a magyar szerz?désnek az árazási formulájában megjelent 40 százalék spot is, feltételezhet? azonban, hogy az oroszok nem ingyen kötöttek ilyen alkut. Nem elképzelhetetlen, hogy cserébe például a make-up mennyiségen felül további gáz átvételét is kikötötték.
Rejtett tartozások
Számos nagyon fontos kérdésre most még nincs válasz, csak azt tudni, hogy ezek a problémák léteznek. Így nem tudjuk, hogy az E.On Trade a háttérben milyen alkukat kötött a Gazprommal, hogy pontosan mekkora az az összeg, amelyet a take or pay rendszerb?l fakadóan most már évek óta görget maga el?tt, hogy azt mikor és hogyan kell majd kifizetni, vagyis hogy milyen teher szakad majd a magyar állam nyakába, ha megveszi a céget. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre az E.On is sz?kszavú választ adott.
Azt közölték: van olyan év, amikor az E.On teljesíti, és van olyan, amikor nem tudja teljesíteni az átvételi kötelezettségét. A szerz?dött, de „át nem vett mennyiségekért az E.On Földgáz Trade természetszer?leg nem fizet, de a hozzá tartozó büntetést mindig maradéktalanul kiegyenlíti” – válaszolták. A cég azt is közölte, hogy külön megállapodást nem kötöttek. „A szerz?dés jelenlegi formájában tudja kezelni ezeket a helyzeteket, az E.On eddig is maradéktalanul teljesítette a szerz?déses kötelezettségeit, a jöv?ben is ezt fogja tenni” – írta a kötelezettségeket firtató kérdéseinkre a hamarosan állami kézbe kerül? nagykeresked? cég.
Az esetleges kockázatokról, a cég kötelezettségeir?l sem a fejlesztési minisztérium, sem a vásárlásra készül? állami MVM nem kívánt nyilatkozni az Index kérdésére a tárgyalásoknak ebben a szakaszában. A piaci források ugyanakkor nem sok jót sejtetnek. Az energetikai piacon mozgó szakért?k szerint a több százmilliárd forintos nagyságrendet is elérheti az az összeg, amely adott esetben majd az államra hárul a cég átvétele után.
Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy az E.On Földgáz Trade-et csak a tartozásaival együtt lehet megvásárolni. Hogy ezek után állami oldalról milyen érvek szólnak a cég megvétele mellett, még érthetetlenebb, a tranzakciót feltehet?leg inkább az E.On er?lteti. Nem szívesen adná úgy oda az üzletág értékes, tározós cégét, az E.On Storage-ot, hogy a kormány rajtahagyja a pénznyel? nagykeresked?t.
A Mol üzletét vinnék el
Lázár János egyik törvényjavaslatából kiderül, a kormány az E.On gáztározóinak megvásárlása után a stratégiai gáztározást is állami kézbe venné. Néhány éve 150 milliárdért építtettek biztonsági tárolót a Mollal, a cég azt tervezte, hogy évtizedek alatt a gáz árán keresztül szedi majd vissza a pénzét. Egyel?re kérdés, hogy az állam a Mol tározóját szeretné-e megvásárolni, vagy csak az üzletét nyúlná le, és kérdés az is, hogy mibe kerül majd mindez az adófizet?knek.
A Storage nagyon kell
Bár egy évvel ezel?tt még 800-1200 millió euró (225-337 milliárd forint) körüli összegr?l találgattak, pontosabban arról, hogy a német fél 1,2 milliárd eurónál nem adná olcsóbban a cégeket, forrásaink szerint a végs? vételár ennél kevesebb lehet. Úgy tudjuk, korábban az MVM és az NFM is rendelt már felmérést nagy tanácsadó cégekt?l, hogy megtudja, mennyit ér a két kiszemelt cég, a tanulmányok pedig úgy kalkuláltak, hogy a betáplált gáz nélkül számolt E.On Storage és az E.On Földgáz Trade együttesen mindössze 40 millió euró és 300 millió euró (vagyis nagyjából 11 milliárd és 85 milliárd) közötti összeget érhet.
Erre jöhet rá – ha azt is megveszik – a tározókban lév? gázmennyiség, de a végs? számla is csak nagyon alulról közelítheti majd a 200 milliárd forintot, inkább a 150 milliárdhoz lehet közelebb. Ez azonban csak a cégek felbecsült értéke, az E.On akár kicsit magasabb árat is kialkudhat. Korábban a Világgazdaság is arról írt, hogy a végs? ár 800 millió euróhoz lehet közelebb – ez nagyjából 220 milliárd forintnak felel meg –, és ezt valószín?sítették kés?bb a Népszabadság forrásai is.
Egyel?re minden jel arra mutat, hogy mindezt nem a költségvetésb?l, hanem a megmaradt IMF-hitelb?l állná a kormány az MVM t?keemelésén keresztül. Legutóbb Banai Péter, az NGM államtitkára is meger?sítette az Indexnek, hogy sem az idei, sem a jöv? évi költségvetés nem számol az E.On-vásárlás kapcsán felmerül? kiadási tétellel.
Forrás: index.hu
Rheinisch-Westfälische Elektrizitätswerk AG (RWE)
Hosszú évekig álmodozott sok napelemes rendszer tulajdonosa err?l: a megtermelt villamosenergiájukat ne csak a hálózatra termelni, hanem azt 100 százalékban fel is használni. Eddig azonban hiányoztak a szükséges gzdaságos akkumulátorok, hogy a felh?s napokra és az éjszakákra áramot tárolhasson el. Ez most meg fog változni, mivel egyre több vállalkozás, mint az RWE is az ide megfelel? akkumulátorokat hozza a piacra. (RWE, Eon, EnBW, Wattenfall => a négy nagy áramszolgáltató Németországban)
Ehhez még hozzájön az is, hogy az áram teljesmértékben saját célú felhasználása anyagilag is egyre jobban kifizet?d? lesz. Mivel a betáplálási támogatás nagysága már 20 cent alatt van kilowattóránként.. És ez tovább fog csökkenni. Ezzel egyid?ben viszont emelkedik a tarifadíj a konnektorból, néhány régióban már 25 cent fölött van. Minél jobban megnyílik az olló, annál atraktívabb lesz a saját célú felhasználás. Eddig úgy szabályozták ügyesen a napelemes rendszerek tulajdonosai, hogy csak 30 százalékot használtak fel saját célra és a többit értékesítették. Tehát a nagyfogyasztók, mint a mosógépek, a h?t?- és a fagyasztó gépek csak akkor üzemeltek, amikor sütött a Nap.
A tározó akkuk, ezt az arányt lényegesen meg tudják növelni. Az akkutelepek felveszik a tet?n megtermelt áramot, ha az nem azonnal lesz felhasználva és szükség esetén készenlétbe állítják azt. Eddig az ilyen rendszerek igen magas költségei voltak az akadályozók. De most bekövetkezhet egy lefelé irányuló árspirál. Az RWE ugyanis ismertette a héten, hogy 2013-tól beszáll a akkutározós rendszerek piacába. HomePower-nek nevezik azt az RWE-rendszert, amely egyidej?leg a menedzsment funkciót is átveszi. Tehát nem csak eltárolja a szoláráramot, hanem fontos szabályozó szerepet tölt be a tet?n elhelyezett napelemes rendszer és az épület fogyasztói valamint a közületi hálózat között, amely a maradék szükségletet szolgáltatja majd. Így csaknem 70 százalékos nagyságban megoldható a sajátcélú fehasználás az ilyen rendszerrel.
A legkisebb ilyen rendszerajánlat, amib?l közel 6 kilowattórát lehet kivenni, 15.500 Euróba kerül. Ehhez jön még a rendszer beépítése és a napelemek ára, ami kb. még 1.000 Eurót jelent kilowattonként (kWp) – tehát maximális besugárzásnál egy kilowattóra áramot kehetséges termelni. Ennek ellenére is ilyen decentralizált akkutározós rendszerekbe kell befektetni. „Ezek a rendszerek az üzemid?jükön belül amortizálják magukat”, ígéri az RWE, ami kb. 20 év körül van.
Ez van a számítás mögött: egy négyszemélyes háztartás, amelyik 5.000 kWh-t fogyaszt 25 Cent kilowattóránkénti tarifával évente, az 1.250 Eurót fizet a hálózati áramért. Ha beépítünk egy áramtározós rendszert, úgy a betáplálási nagyság és a saját magunk megtermelte áram figyelembevételével 1.250-r?l 100 Euróra csökkennek le az éves költségek. Mivel az áram ára állandóan emelkedni fog, az elkövetkez? évben csak az EEG miatt fog kereken 2 Centtel megemelkedni kilowattóránként. És egy-két áramszolgáltató még erre is rápakol valamicskét, panaszolja a szövetségi környezetügyi miniszter Peter Altmaier.
Az RWE-n kívül még az oldenburgi Aleo Solar, a német Conergy és a bonni Solarworld is kínálja az ilyen technológiájú energiatározókat. Solarworld ugyan még ólom-akkukat rak be, amelyeket csak a kapacitásuk feléig lehet lemeríteni. Az ilyen 6,5 kWp nagyságú rendszert 6,9 kWh akkukapacitással már 20.000 Euróért lehet t?lük venni, tehát valamivel kedvez?bb mint az RWE. De a legtöbb ilyen akkutározós rendszerrel nem lehet olyan készülékeket üzemeltetni, amelyek 3 fázist igényelnek, pl. elektromos t?zhely és süt? stb. Az RWE rendszer viszont képes erre.
Mindenesetre örülhetnek a fogyasztók annak, hogy a szélesebb alkalmazással csökkenni fognak a háztartási rendszerek akkumulátorainak az ára, mert egyre nagyobb darabszámban lesznek ezek gyártva. Ugyanis a napelemes rendszereken kívül még az elektromos meghajtású autók is ilyen akkukat igényelnek, amelyek elterjedése igencsak megindulni látszik. Legkésöbb ekkor lesznek ezek a rendszerek ténylegesen kifizet?d?ek és a sajátcélú termelés arányát megnövelni. Hiszen az elmúlt években drasztikusan csökkentek ezeknek az árai. Az 1 kWp nagyságú napelemek költsége ma már 1.000-2.000 Euró között van. 10 évvel ezel?tt még 15.000 Euróba kerültek.
2012.12.13. | forrás: RWE | Michael Debreczeni
