Sz. Bíró Zoltán, Oroszország-szakértő előadásában a paksi bővítéssel kapcsolatos biztonságpolitikai kérdésekbe vezette be a hallgatóságot. Elemezte a magyar-orosz megállapodás létrejöttének okait és körülményeit, valamint bemutatta, hogy mit várhatunk az elkövetkezendő években Oroszországtól, amely az utóbbi 5-6 évben jelentős változásokon ment keresztül.
Előadásának első tartalmi pontjában arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi legitimálja a magyar kormányzat Oroszországhoz való fordulását, a kapcsolatok erőteljes javulását. Ennek első indoka lehetne az orosz gazdaság látványos gazdasági növekedése, hiszen ez a magyar gazdaság számára is sok lehetőséget jelentene. A szakértő azonban bemutatta, hogy 2012 első negyedévétől kezdve, negyedévről negyedévre folyamatosan lassul az orosz gazdaság növekedésének üteme. 2012-ben 3,5%-kos, 2013-ban 1,7%-os, 2014-ben, köszönhetően az ukrán válság miatti Oroszország ellenes szankcióknak is már csak 0,6%-os volt a növekedés, míg 2015-ben már majdnem 4 %-os recesszió mutatkozott. Az orosz gazdaság nagyságát jól szemlélteti, hogy a jelenlegi orosz GDP akkora, mint az orosz GDP növekedése az elmúlt 5 évben. A szakértő szerint a rövid és középtávú kilátások sem adnak bizakodásra okot az orosz gazdaság tekintetében. A szakértő megjegyezte, hogy ha az orosz gazdaság növekedése nem éri el a 4-5 %-os küszöböt, az ország gazdasága leszakadó tendenciát mutat.
További indok lehetne az elköteleződés mellett, ha valamilyen speciális technológiai tudás birtokosai lennének az oroszok, amihez csak rajtuk keresztül vagy hozzájuk fordulva férhetünk hozzá. Ez viszont nem áll fent, de ha így lenne, az se indokolná feltétlenül a politikai kapcsolatok szívélyességét. Külpolitikai okok szintén nem indokolják a közeledést, hiszen legfontosabb nyugati szövetségeseink pont a magyar kormánnyal ellenkezőleg cselekszenek az ukrán válság miatt.
Sz. Bíró Zoltán ezt követően a paksi megállapodás körüli lényeges problémákat, veszélyeket ismertette. Elsőként az időzítés problémáját vetette fel. Véleménye szerint 6-8 évvel később is dönthettünk volna a paksi atomenergia pótlásáról, ami a mai gyorsan fejlődő világban nagy előnyt jelentett volna a magyar félnek. Második lényeges problémaként említette a zavarodott kormányzati kommunikációt és az előkészülés hiányát. A nukleáris együttműködés az érintett felek tartós és kölcsönös bizalmát feltételezi, ami a szakértő szerint nem állt fenn ebben a periódusban. Emlékeztetett arra, hogy számos alapvető műszaki-technológiai kérdésről csupán 2014 decemberében sikerült szerződést kötni, 11 hónappal az együttműködési szándék bejelentése után. Komoly biztonságpolitikai és külpolitikai elemzés viszont nem készült, legalábbis nem került nyilvánosságra. Az előkészítetlenségen túl komoly problémát vet fel a korrupciós kockázat veszélye, amit jól példáz a szocsi olimpia esete, amely drágább volt, mint az addig megtartott összes téli olimpia együttesen.
A szakértő fontosnak tartotta bemutatni, hogy a megállapodás részleteinek kidolgozása egy olyan időszakra esett, amiben Oroszország folyamos reputációs veszteségek sorát szenvedte el. A szerződések szándéknyilatkozatának aláírása és a konkrét szerződések kidolgozása között történt a Krím-félsziget annektálása és a kelet-ukrajnai válság kibontakozása, ami semmilyen aggodalmat nem keltett a magyar kormányban és nem volt hatással a magyar-orosz tárgyalásokra.
Végezetül az előadó elmondta véleményét, arról hogy mi várható a jövőben Oroszországgal kapcsolatban. Kifejtette, hogy az orosz gazdasági növekedési ütemének csökkenése és a következő években valószínűsíthető 1-2 %-os növekedés, a szegénység és a jövedelmi, tulajdoni egyenlőtlenségek növekedését fogja eredményezni. Ennek következményeként Oroszországtól a továbbiakban is erős nyugatellenes retorika és agresszív külpolitikai beavatkozások várhatóak. Ennek függvényében Magyarország egy kiszámíthatatlan, elszigetelő Oroszországgal működik együtt, egy rendkívül kényes területen.
Forrás: millenniumintezet.hu
