A tagállamok bizonyos feltételek mellett a jövőben is fenntarthatnák a villamos energia árszabályozását a háztartási és az ipari fogyasztók esetében, és még a hatósági árak kivezetésére sem kötelezné őket az a politikai megállapodás, amiről hétfő éjszaka egyeztek meg az energiaügyi miniszterek. A Tanács az ún. tiszta energiacsomag négy lényeges eleméről is elfogadta a közös álláspontot, megfigyelők szerint a villamos energiapiac szabályozásánál eléggé felvizezve az eredeti bizottsági javaslatot – írja a Bruxinfo.
A négyes csomag magyar szempontból legfigyelemreméltóbb eredménye, hogy a Tanács végül a kompromisszum oltárán feláldozta az Európai Bizottságnak azt a tervét, amelynek értelmében egy ötéves átmeneti időszak végén kivezették volna a még meglévő árszabályozásokat a villamos energia kiskereskedelmi piacán. Az észtek által kidolgozott és végül mindenki által elfogadott kompromisszumos javaslat értelmében a tagállamok a jövőben is élhetnének a hatósági árképzés eszközével, feltéve, hogy az árszabályozás, így a rezsicsökkentés költségeit nem hárítják át a nagykereskedelmi szereplőkre, határokon átnyúló torzulást okozva ezzel a rendszerben.
Megfigyelők rámutatnak, hogy ez a kitétel nem új, mert már a 3-ik energiapiaci csomagnak is része volt, mégsem tartotta be azt minden tagállam. A kormányoknak tett további engedmény gyanánt a közös tanácsi pozíció továbbra is a tagállamok kezében hagyná a döntést az úgynevezett védendő és energiaszegény fogyasztók körének meghatározásában, bár az utóbbi kategória esetében egy Bizottság által felügyelt nyomon követési rendszer is létrejöhet.
Az észt javaslat azon a logikán alapult, hogy a nagykereskedelmi piac megkímélése mellett a kormányoknak az okos mérők és a dinamikus számlázás révén a fogyasztókat kell aktívvá tenniük és helyzetbe hozniuk, ami idővel szükségtelenné teheti az árszabályozást.
A kérdéshez ugyanakkor társjogalkotóként még az Európai Parlamentnek is lesz egy-két szava, az árszabályozás megtartása ezért egyelőre csak a tagállamok közös álláspontjának számít.
Sokkal kevésbé pendültek egy húron a tagállamok a villamos energiapiac újraszabályozásának egy másik vetületében, ami többek között a villamos energiával való kereskedés és a piaci fluktuációk kiegyensúlyozására hivatott tagállami kapacitási mechanizmusok egységes szabályozását foglalja magában. Miguel Arias Canete uniós energiaügyi biztos szerint végül kilenc tagállam – köztük Magyarország – is azon tanácsi kompromisszum ellen szavazott (hiába), ami mögött egy német-lengyel csomagalku sejlik fel. Ennek pedig az a lényege, hogy a lengyelek komoly engedményeket kaptak a széntüzelésű erőművek megengedett kibocsátási határértékeinek és a határidőknek a rögzítésében, egy, a németek számára a status quo fenntartását biztosító megoldásért cserébe az úgynevezett ajánlati övezetek és a szűkületkezelési mechanizmusok kérdéskörében.
Nem véletlen, hogy lényegében Németország közvetlen és közvetett szomszédai szavaztak az alku ellen, mivel leginkább őket sújtják a nem tervezett hurokáramlások. A jelenség oka, hogy a német hálózat jelenleg csak korlátozottan alkalmas arra, hogy az északon megtermelt megújulókat eljuttassa az ország déli részébe. Ezért a rendszerbe betáplált áram „körbemegy fél Európán”, és komoly ingadozásokat, problémákat okoz a szomszédos országok hálózatában.
– foglalta össze tömören az alkut egy EU-diplomata.
A tanácsi álláspont értelmében az új széntüzelésű létesítmények csak akkor termelhetnének áramot 2025 után, ha a szén-dioxid-kibocsátásuk 550 gramm kilowatt/óra alatt lenne, vagy kibocsátásuk éves átlagban nem érné el a 700 kilogrammot. Utóbbi feltételt francia kezdeményezésre tették bele a csomagba. A már meglévő széntüzelésű erőműveknél is meghatároztak egy korlátot. Ezeket 2030 után nem lehetne állami pénzből támogatni és 2025-től folyamatosan csökkenniük kellene a számukra eszközölt kifizetéseknek.
A Tanács az Európai Bizottság javaslatát figyelmen kívül hagyva megerősítette azt a korábban rögzített célt, miszerint a megújulók végfogyasztáson belüli részarányának 2030-ig legalább 27 százalékra kell nőnie. Mint Canete biztos sajtótájékoztatóján rámutatott, a megújulók (elsősorban a szél és a napenergia) előállításának költségei az elmúlt években rohamosan csökkentek, ezért a testület úgy látja, hogy az EU a 27 százaléknál ambiciózusabb, 30 százalékos részarányt is bevállalhat. A Tanács azonban maradt az eredeti terveknél, jóllehet az Európai Parlament akár 40 százalékot is bevállalna.
Mivel a megújulók részarányára vonatkozó célszám elérése csak EU-szinten kötelező jogilag, tagállami szinten nem, ezért a Tanács észt javaslatra végül három időközi referenciapontot is beillesztett a tízéves periódusba. A számok a 100 százalékot jelentő célszám (27%) és a 2020-as 20 százalékos kiindulópont (ez a 0%) közötti különbség százalékos arányát jelölik. Ezek a mérföldkövek a következők: 24% 2023-ban, 40% 2025-ben és 60% 2027-ben, ami meglehetősen komótos kezdést feltételez, hiszen az utolsó 3 évre maradna a munka 40 százaléka.
A mostani kör után a Tiszta energiacsomag nyolc jogalkotási javaslata közül már hétről megvan a közös tanácsi álláspont. Az egyedüli hiányzó a tagállami szabályozó hatóságok együttműködésére létrehozott ACER hatásköreinek kibővítése, amiről januárban, mér a bolgár elnökség idején lesz megállapodás.
Az Európai Parlamentnek a legtöbb dossziéban még el kell fogadnia sajt jelentéseit, hogy aztán azokat szembesíteni lehessen a tagállamokéval. A hét dosszié közül egyről már idén megállapodás lehet az EP és a Tanács között, ez az épületek kibocsátási értékeiről szóló rendelet tervezete. A kockázatkezelés és az energiahatékonysági irányelv (a felsoroltak egytől-egyig a 2030-as klíma és energiacsomag céljait hivatottak alátámasztani) teszi teljessé a képet.
