A kormányzati kommunikáció néha bedob egy-egy átgondoltnak tűnő számot, ami előtt az (azt gyökeresen cáfoló tanulmányokat ismerő) szakértők rendre értetlenül állnak, ám a kabinet közlése háttérszámításait nem adja ki – vázolta általános tapasztalatait lapunk megkeresésére Perger András, a Greenpeace Magyarország nevű környezetvédő szervezet klíma- és energiakampány felelőse az Orbán-kabinet által megpuccsolt uniós klímamegállapodás-tervezettel és az új paksi blokkokkal kapcsolatos kormányzati érvekről. Azt, hogy az Orbán-kormány három másik tagállammal karöltve, 24 ellenében nem írta alá a 2050-re teljes szén-dioxid-kibocsátás-mentességet célzó uniós indítványt, a Kormányzati Tájékoztatási Központ többek között azzal indokolta, hogy a vállalás „30-40 százalékkal emelné a magyar családok áramszámláját”. A Paks 2-es atomblokkok felépítéséért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János pedig úgy fogalmazott, „paksi atomerőmű nélkül” legalább 40 százalékkal nőne az áramelőállítás költsége, kizárólag megújulóenergia-alapon pedig megháromszorozódna.
A „rezsicsökkentés” álságos, mert a költségeket például az adókon vagy a hálózat állagromlása révén mindenképp meg kell fizetnünk – fogalmazott megkeresésünkre Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetője. Igazságtalan, mert a gazdagok többet nyernek vele, és a környezetre is káros, mivel lassítja az épületek korszerűsítését, nehezíti a megújulós és hatékonysági befektetéseket – tette hozzá. Az energiaárak központi meghatározása miatt nincs befektetői érdeklődés az éghajlatvédelem és a hálózatfejlesztés iránt. Bár a 2050-es szén-dioxid-mentességi átalakítás járhat 15-20 százalékos tarifaemelkedéssel, hatékonysági beruházások révén a fizetendő számla a valós tarifa megfizetése mellett is jelentősen csökkenne. Erre a gazdagokat tájékoztatással, a szegényeket pedig támogatással lehetne ösztönözni – véli a projektvezető.
Miközben a kabinet szerint „a 2050-es klímasemlegesség óriási kiadásokkal járna és hatalmas terheket róna a magyar iparra”, a Levegő Munkacsoport által ismert tanulmányok szerint éppenséggel a késlekedés, a halogatás járna nagyobb költségekkel és okozna súlyos versenyhátrányt. Sajátosnak ítélik Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megfogalmazását, miszerint a klímajavaslatot addig nem támogatják, amíg nem ismertek az Unió szerkezetátalakítási támogatásai. Ehhez képest épp a magyar kormány lobbizik az uniós támogatások minél kevésbé kötött elköltéséért. A magyar ipar korszerűsítése alapvető nemzeti érdek, így az Orbán-kabinetnek először saját háza táján kéne söpörnie – fogalmazott Szegő Judit.
Nem találkozott a kormányzati közlést alátámasztó számításokkal Perger András sem. Szerinte az EU semmit nem kíván ránk erőltetni, hisz az energiaelőállítás módja nemzeti hatáskör. Ugyanakkor miért is lenne gond, ha 2050-re a gáz- és olajvásárlások megszüntetésével kevesebb pénzt adnánk az oroszoknak – tette fel a kérdést. Az épületek szigetelésével megszűnne a fölös energiaigény, az ehhez szükséges építőipari megbízások pedig foglalkoztatást és adóbevételeket teremtenének.
Perger András szerint a kormányzati érvelés már csak azért is visszás, mert ugyan tényleg kevéssé ismertek az átalakítás forrásai, de ezt egy közös uniós szándéknyilatkozat nem befolyásolja. A magyar kormány azonban eddig nem fogalmazta meg pontos igényeit. A klíma- és energiakampányfelelős az érdemi párbeszédet hiányolja.
Mindkét szakértő emlékeztetett ugyanakkor az Energiaklub évekkel ezelőtti, rendkívül alapos, 2050-re atomerőmű nélkül, megújulókra alapozva alacsonyabb hálózati költségeket mutató számítására. Azóta a költségek az atom ellenében tovább javultak a megújulók javára.
NER-jutalom a megújulók támogatása
Süli János fenti kijelentése a jelenleg üzemelő nukleáris blokkokra nézve értelmezhetetlen – véli Mártha Imre, a Paksi Atomerőművet birtokló MVM 2011 előtti, a Paks 2-es fejlesztés előkészítésében is részt vállaló vezérigazgatója. A jelenlegi nukleáris erőmű a közműrendszer alapeleme, aminek hiányával szellemi kalandorság lenne riogatni. Ezt nem is feltételezi a – Paksi Atomerőmű élére vezérigazgatósága idején általa kinevezett – miniszterről. A tervezett Paks II-re vonatkoztatva a megállapítás ugyanakkor számára alapvetően hibás kormányzati háttérszámításokat sejtet. Az Orbán-kabinet hivatalos álláspontja szerint az új egység akkor hozná be árát, ha 60 évig megawattóránként (MWh) nem adná az áramot 55 euró alatt. (Ez mai árfolyamon kilowattóránként – kWh – körülbelül 17 forint.) Ám nukleáris erőművek esetében sokkal valószerűbb a fejlett világban alapul vett 100 eurós – mintegy 30 forintos – költség.
Az európai – például német – áramtermelőknek kiírt pályázatokon ugyanakkor a megújuló (nap és szél) -alapú erőművek magántulajdonosai már ma MWh-nként 41-52 eurós (kWh-nként 13-17 forintos) ajánlatokkal nyernek. A megújuló-alapú áramtermelés tehát már ma sem drágább, mint a Paks 2-es egységek kormány által ígért árszintje. A megújulók és atomerőművek járulékos költségei viszont nagyságrendileg összevethetők. Abban Süli Jánosnak és a Kormányzati Tájékoztatási Központnak „igaza van”, hogy idehaza a megújuló energia termelési jogokat nem független, versenyképességi alapon, hanem a NER egyfajta politikai jutalmaként osztják – fogalmazott Mártha Imre. A megújuló energiából termelt áram rögzített átvételi árát, a Metárt – ami a német megújulós termelői versenyárszint több mint kétszerese – a fogyasztók fizetik meg a rezsiben. Az új napelemparkok effajta jutalmazása így tehát az energiaszámlán keresztül egyre több terhet ró a családokra. Miért fizet a magyar fogyasztó többet az új megújulós beruházások áramáért, mint a német – tette fel a kérdést. A vezető európai gyakorlatnak megfelelően nálunk is célszerűbb lenne minden új megújulós termelésért tiszta, előzetes árverseny után fizetni – véli a szakember.
Perger András légből kapottnak tartja Süli János adatait. Szerinte többször összemossák a – nyilván igen olcsón termelő – jelenlegi paksi blokkok adatait Paks 2-ével. Úgyszintén felhívta a figyelmet Paks 2 várható, MWh-nkénti 80-100 eurós áramtarifája és a jelenlegi német 40-50 eurós német megújulós termelői árak közötti ellentétre. Ráadásul szerinte a kormány számos ok – például a várható nyári leállások – miatt is alaptalanul indul ki az új blokkok közel 100 százalékos kihasználtságából. Miközben a Greenpeace szerint a jövőben – jelentős részt a megújulóknak köszönhetően – jóval alacsonyabb lesz a paksi megtérüléshez szükségesnél, az új egységek az uniós megkötések miatt semmi szín alatt nem adhatják majd a megtérülési szint alatt az áramot. Ez további, összetett problémákhoz vezet, például a bújtatott állami támogatás uniós tilalma miatt – tette hozzá. Az az érv sem érthető, hogy az új blokkok lennének a rezsicsökkentés zálogai, hisz a kormány által ígért eljövendő paksi ár is jóval magasabb a jelenleginél – tette hozzá Perger András. Lapunk üggyel kapcsolatos kérdéseire sem Süli János hivatala, sem a Miniszterelnökség nem reagált.
Forrás: nepszava.hu
