Az 1910-es évekig még közel nem d?lt el, hogy a bels?égés? motorra épül majd minden a XX. században. Az elektromos autók fejlesztése – némi képzavarral – g?zer?vel folyt, s?t: a tölt?hálózat kiépítésére is nagyszabású tervei voltak az iparnak. Detroitban nem csak villanyautók, de házi tölt?berendezések és utcai tölt?oszlopok is készültek. Valahol szánalmas, hogy a légköri CO2-tartalom feldurrantása után az emberiség most ugyanott kezdi újra az egészet, ahol egyszer már abbahagyta.
Elektromos autó lóg a tölt?n a háznál, valamikor a ’10-es években
A GreenCarReports cikkét olvasgatva tényleg csak csóválja az ember a fejét: 1910-ben már akkumulátor-csereállomások fogadták a villanyautókat Amerika nagy városaiban, és elkészült az els? utcai gyorstölt? is, az Electrant a General Electricnél. Pont a gyors hálózatépítés lehet?sége volt az elektromos mobilitás egyik versenyel?nye a jóval bonyolultabb benzin-disztribúciós rendszer kiépítésével szemben. Az otthoni töltés sem okozott gondot, a mikroelektronika korszaka el?tt sem: ilyen csodálatos higanyg?z-egyenirányítók álltak az elektromos autót vásárlók garázsában:
Ahogy ma is, a gyártók és az elektromos autók tulajdonosait, felhasználói tömörít? egyesületek az autók gyártásának, fejlesztésének és a tölt?hálózat építésének párhuzamosságát próbálták megvalósítani: ahogy egyre több elektromos autó van az utakon, legyen egyre több tölt? is hozzájuk!
A büdös, hangos, bonyolult, nehézkesen vezethet? benzines autóknál kezdetben nem volt lassabb az elektromos kocsi sem, Londonban és New Yorkban elektromos taxik rótták az utcákat. Amerikában, ahol a legnagyobb ívet futották be (na, ez nem képzavar!) a villanyautók, a századfordulón a gépkocsik 40%-át még g?z hajtotta, de már 38% volt az elektromos autók aránya és csak a maradék 22% ment benzinnel.
B?vebben: http://verde.444.hu/2015/06/16/villanyautok_a_szazadelon/
Forrás: http://verde.444.hu/
