A napelemesek hullámvasútja, úgy tűnik, véget ér, de a szélenergiás áttörés a fordulat ellenére sem lesz, és velünk marad a legszennyezőbb erőmű is.
Energetikai fordulatokban bővelkedett az idei év, akár a háztartási, akár az ipari szegmenst nézzük, de mire megyünk mindezekkel jövőre?
Fordulatos módon, de végül átírták a háztartási méretű (napelemes) kiserőművek – vagyis a jellemzően családi házak tetejére szerelt napelemek – elszámolási szabályait. A nagyon kedvező szaldós elszámolást kivezették – csak a meglévő vagy a szeptember 7-ig bejelentett, és 2025 év végéig megépült rendszerek maradhatnak benne a telepítés után még 10 évig –, helyette jön a bruttó elszámolás.
Otthoni napelemes tárolórendszer
© Túry Gergely
A másik fontos fejlemény, hogy jövőre feloldják az ilyen kiserőművek hálózati csatlakozásának tavaly októberben az elektromos hálózat korlátaival indokolt, sebtiben bevezetett tilalmát. Ezzel fontos akadály hárul el az új napelemek elől, ám kérdéses, mennyien tartják majd kifizetődőnek belevágni a bruttó elszámolási rendszerben.
A alacsonyan meghatározott átvételi ár ugyanis megkérdőjeleződött a megtérülés. Az emiatti visszaeséstől a napelemes ágazat is tart. A kormányzat, hogy továbbra is fenntartsa a telepítési kedvet: új pályázatot írt ki – a 2021-es korábbi utolsó ütemének átcímkézésével – jövőre 15 ezer energiatárolóval kiegészített napelemes rendszer telepítését támogatják –, illetve lehetővé teszi, hogy aki kívánja, a piacon értékesíthesse az általa megtermelt felesleges elektromos energiát.
Az ugyan még kérdéses, hogy mennyi potenciális pályázó marad azok után, akik már korábban pályáztak vagy belevágtak saját erőből a telepítésbe, a kivitelezők mindenesetre bizakodnak. Az Energiaügyi MInisztérium a minap közölte, hogy december közepéig már közel 300 vállalkozó regisztrált a pályázati honlapon. Maguk a pályázók azért szoríthatnak, hogy az állam ezúttal képes lesz időben elbírálni a beadványokat, és folyósítani a támogatásokat.
Ez ugyanis a korábbi pályázatnál meglehetősen nyögvenyelősen ment. Az biztosnak tűnik, hogy az azon indulók még jövőre is várni fogják az esetenként jó másfél éve megítélt támogatások utolsó részleteinek folyósítását, de már jóval kevesebben: a kormányzat fű alatt 4000-rel csökkentette a korábbi nyertesek számát.
A háztartási napelemes rendszerek jelenleg 251 ezres száma és a jelenleg 2281 MW-nyi kapacitás nőni fog várhatóan a bruttó elszámolási rendszer bevezetése ellenére is, hiszen számos korábban bejelentett projekt kivitelezése lehet még folyamatban. Az Energiaügyi Minisztérium is optimista: azzal számolnak, hogy jövőre az összes (háztartási és ipari) megújuló, napenergiás kapacitás meghaladja a 6000 MW-ot, ami már a fele a frissített Nemzeti Energia- és Klímatervben 2030-ig vállalt 12 GW-nyi megújulónak.
Jövőre sem lesz még olcsó szélenergia, tyúklépésben halad a paksi bővítés, tovább kormol a lignit Mátraalján, de jöhet fel a földhő és az akku
Az ipari méretű energiatermelést nézve idén végre kiderült, mi lesz magyarország legszennyezőbb erőművének, a Mátrai Erőműnek a sorsa. A több mint ötvenéves létesítmény blokkjait idén év végével kezdték volna fokozatosan leállítani, de egyelőre mégis működésben tartják.
Egészen addig pakolják a lignitet a kemencébe, amíg meg nem épül – és ez szinten idén dőlt el – három új gázerőmű, annyira kell az elektromos energia – nem függetlenül az akkumulátoripari ambícióktól és a paksi bővítés csúszásától. Mindez annak ellenére, hogy a nagy szennyező megtartásával nem csak a szén-dioxid-kibocsátási célok teljesítése kerül veszélybe, de hatalmas pluszköltséggel is jár majd az éves szinten több tízmilliárdos veszteséggel – vagyis jelentős állami dotáció mellett – termelni képes elaggott blokkok üzemben tartása És akkor még nem is volt szó azokról az uniós forrásokról, amelyet az erőmű bezárásához kötötten kapott volna a térség.
Az új gázerőművek szén-dioxid-kibocsátása a Mátrainál jóval kisebb lesz, de gázfelhasználásuk révén talán nem túlzás az az állítás, hogy kevésbé fognak hozzájárulni az ország vágyott energiaszuverenitásához. Igaz jövőre legfeljebb addig juthat ügyük, hogy kiderül: ki nyeri a közbeszerzést, mert utána még kell 3-3,5 év a kivitelezéshez, vagyis legjobb esetben is majd csak valamikor 2027 magasságában állhatnának üzembe.
Ha úgy tetszi,k fordulat történt a paksi nukleáris energiatermelés ügyében is, amelynek főszerepet szánnak a kormányzati energiastratégiában. No, nem mintha a több éves csúszásban lévő bővítésben nagyobb érdemi előrelépést örtént volna: Paks II. továbbra sem rendelkezik teljes létesítési engedéllyel, és ugyan földmunkák zajlanak, de inkább a hűtésével kapcsolatos kérdések és a kétségek sokasodnak. Az viszont immár hivatalossá vált, hogy a meglévő négy paksi blokk üzemidejét meddig kívánják meghosszabbítani: 2057-ig.
Az idei legjelentősebb fordulat a szélenergia területén történt: a kormány bő egy évtized után újra lehetővé teszi a szeles energiatermelést. Hiába léphet azonban életbe január 1-vel – az Európai BIzottsággal kötött eredeti megállapodásban foglalthoz képest jó háromnegyed éves késéssel – az új szabályozás, jövőre még nem fog új turbinákat pörgetni a szél sehol: 2029-ig foglaltak az új erőművek hálózati csatlakozási helyei. A sorban állók között van, aki politikai hátszéllel rendelkező vállalkozókat is sejt, mások pedig olyan piactorzító tényezőket azonosítottak, amik ugyancsak egyes érdekeltek számára jelenthetnek majd előnyöket.
