Svájcban a környezetvédelem és a klíma témája egészen szeptemberig a legéget?bb politikai kérdés volt a felmérések alapján. Mégis a zöldek tavaszi, a japán atomszerencsétlenséget követ? támogatásnövekedése az októberben lezajlott választásokra elpárolgott.
A hagyományos Zöld Párt támogatottsága kismértékben csökkent, viszont a legutóbbi választás óta Parlamentben ül? Zöldliberális Párt – akik a környezeti problémák piaci megoldását hirdetik – a választások egyik legnagyobb nyerteseként megnégyszerezte támogatottságát az el?z? voksoláshoz képest (2007: 1,4%, 2011: 5,4%). Bár a Fukusima-hatás elmaradt, a szerencsétlenség Németországhoz hasonlóan mégis alaposan átrajzolta az alpesi ország energetikai stratégiáját. Ez új lendületet adhat a megújuló energia és energiahatékonysághoz kapcsolódó iparágak fejl?désének.
Atomstop és energiapolitikai váltás
Már májusban döntött a kormány az atomenergiából való középtávú kiszállásról, ennek pontos határidejét azonban nem szabta meg. A m?köd? öt atomer?m? addig marad üzemben, ameddig biztonságos, ez hozzávet?leg 50 éves üzemid?t jelent, tehát 2019 és 2035 kapcsolják le ?ket. A döntés kifogta a szelet a Zöld Párt témában indított népszavazási kezdeményezésének vitorlájából. Az atomszerencsétlenség után a középpártok (kereszténydemokraták, polgári demokraták) is magukévá tették a témát, szemben a legnagyobb kormánypárttal, az októberi választásokon ismételten legtöbb voksot begy?jt? Néppárttal (SVP), és a most harmadik liberálisokkal (FDP) amelyek nemmel szavaztak, illetve tartózkodtak a szavazásnál.
A kies? áramot megújuló energiával, mindenekel?tt a vízer?m?vek további építésével és az energiahatékonyság növelésével tervezik pótolni. Ez középtávon nagymértékben átrendezné Svájc áramtermelését, hiszen ma az áram 40 százaléka az öt m?köd? atomreaktorból származik, több mint felét pedig már ma is vízer?m?vek állítják el?. A vízenergián kívüli alternatív energiák aránya (napenergia, szélenergia, biomassza, fa) az áramtermelésben Németországgal összevetve elenyész?, mindössze 2 százalék. Az arány javítása érdekében a Nemzeti Tanács megszavazta a megújuló energiából származó áram támogatott átvételi árának növelését.
Az atomer?m?vek lekapcsolása még inkább kétségessé teszi a klímapolitikai célok elérését : míg Németország a kiotói célokat túl is teljesítette, addig Svájc esetében már az is kérdéses, hogy 2012-ig meg tud-e egyáltalán eleget tud-e tenni a vállalásoknak.
Zöld gazdaság piaci eszközökkel
Az atomstop reálpolitikává válásával sokkal inkább igény mutatkozik a pragmatikus megoldási javaslatokkal el?rukkoló er?kre. Ezzel is magyarázható, hogy szemben a hagyományos baloldali, az állam szerepét hangsúlyozó, a piaci korlátozásokat el?térbe helyez? Zöld Párt politikájával, a piacpárti zöld liberálisok támogatottsága jelent?sen növekedett a legutóbbi választásokon.
Elnökük, Martin Bäumle a szeptemberben Thunban rendezett Klíma Fórumon vázolta az ökológiai problémák megoldásának lehetséges üzleti el?nyeit: „A helyzet a svájci folyók esetéhez hasonlítható: Svájc évtizedekkel ezel?tt elkezdte a folyók tisztítását, amivel komoly természeti értékre tett szert. Ma pedig ki viszi a víztisztítási technológiát például Lengyelországba, ha nem az, aki elkezdte a folyamatot, tehát Svájc? Err?l van szó ma is: majd, ha Kína és India is csatlakozik a nemzetközi klímapolitikához, mivel pont ezeket az országokat érinti leginkább károsan a klímaváltozás, akkor Svájc élen járhat a zöld technológia exportálásában.”
A modellel Ernst-Ulrich von Weiszäcker, a téma tekintélyes szakért?je, a klíma- és környezetkutatással foglalkozó németországi Wuppertal Intézet egykori vezet?je és korábbi Bundestag-képisel? is egyetértett, aki a davosi Világ Er?forrás Fórumon nyilatkozott: „A hatékonyság forradalma megváltoztatja a gazdaságot. Egészen a legutóbbi id?kig a GDP növekedésével együtt n?tt a környezetszennyezés, de a fejl?dés egy bizonyos szintjén túl a környezettudatosabb gondolkodás, a gazdaság strukturális átalakulása és az új technológiák alkalmazása miatt a nyugati országokban ez a kapcsolat megfordult. Most lehet?ség nyílik arra, hogy energiahatékony technológiák közvetítésével, a megújuló energiaforrások segítségével a fejl?d? országok is ebbe a szakaszba jussanak.”
Az alpesi ország ebb?l a folyamatból kíván profitálni és 2020-ra a megújuló energiák és az er?forrás hatékonyság vezet? központjává válni, ahogy az a kormány által szeptember végén megjelentetett megújuló energia- és energiahatékonyság stratégiában a CleanTech Masterplanban áll. Ebben az ország természetközeli profilját is felhasználva a zöld technológiák exportjának további fejlesztését, az ország korábbi vezet? iparági pozíciójának visszaszerzését t?zték ki célul.
Svájc – Németországhoz hasonlóan – ki akarja használni az energiapolitikai váltásból származó üzleti lehet?ségeket. Mindazonáltal a várható el?nyök mellett az atomer?m?vek kies? áramtermelése következtében Svájc nem kerülheti el a komoly kihívásokat sem.
Forrás: kitekinto.hu
Kínában az idei évben megnégyszerez?dhet az újonnan telepített napenergia-kapacitás a tavalyi évhez képest, ami által az év végre az ázsiai ország összes napenergia-kapacitása elérheti a 3000 MW-ot – idéz a Reuters egy kínai állami tisztségvisel?t. A Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság (NDRC) energetikai intézetének igazgatóhelyettese egy kínai konferencián tartott beszédében úgy fogalmazott, hogy Kínában az idei évben megnégyszerez?dik az újonnan telepített napenergia-kapacitás 2010-hez képest, vagyis több mint 2000 MWp-nyi új napelemet telepítenek az országban. Li Junfeng hozzátette, hogy ezzel Kína napenergia-kapacitása az év végére megközelítheti a 3000 MWp-ot. Az állami tisztségvisel? beszámolt arról is, hogy a kínai kormány módosította a napenergiára vonatkozó 2020-as tervszámát, 20 ezerr?l 50 ezer megawattra.
Hasonló dinamikájú növekedés a tavalyi évben Csehországban volt tapasztalható, ahol a rendkívül magas támogatások miatt (kötelez? átvételi ár) egy éven belül 1500 megawattnyi kapacitás épült be a villamos energia rendszerbe. Az ország méreteib?l adódóan ez a mérték már komoly problémákat jelent a rendszer szempontjából, illetve igen jelent?s nyomást is gyakorolt a cseh áramárakra. A cseh kormány utólag igyekszik finomítani az ösztönzési rendszeren, amelynek nyomán számos jogi eljárás indult az állammal szemben.
Kína igen komoly lehet?séget lát a napenergia hasznosításában, igen jelent?s gyártókapacitások épültek ki az elmúlt években napcellák, napelemek el?állítására. Az amerikai és nyugat-európai gyártók igen nehezen állják a versenyt a kínai szerepl?kkel, amelyeket gyakran éri az a vád, hogy jogellenes állami támogatásokban részesülnek, ami által képesek irracionálisan alacsony áron exportra vinni termékeiket. Az Egyesült Államokban éppen a napokban indult hivatalos vizsgálat ez ügyben, és amennyiben a feltételezések beigazolódnak, akkor az Egyesül Államok vámot fog kivetni a kínai napenergetikai termékekre. Az ázsiai ország augusztusban vezetett be egységesített átvételi árat a napenergiából származó elektromos áramra, amelyt?l a telepített kapacitások gyorsított b?vülését várják.
Forrás: portfolio.hu
Svájcban a környezetvédelem és a klíma témája egészen szeptemberig a legéget?bb politikai kérdés volt a felmérések alapján. Mégis a zöldek tavaszi, a japán atomszerencsétlenséget követ? támogatásnövekedése az októberben lezajlott választásokra elpárolgott.
A hagyományos Zöld Párt támogatottsága kismértékben csökkent, viszont a legutóbbi választás óta Parlamentben ül? Zöldliberális Párt – akik a környezeti problémák piaci megoldását hirdetik – a választások egyik legnagyobb nyerteseként megnégyszerezte támogatottságát az el?z? voksoláshoz képest (2007: 1,4%, 2011: 5,4%). Bár a Fukusima-hatás elmaradt, a szerencsétlenség Németországhoz hasonlóan mégis alaposan átrajzolta az alpesi ország energetikai stratégiáját. Ez új lendületet adhat a megújuló energia és energiahatékonysághoz kapcsolódó iparágak fejl?désének.
Atomstop és energiapolitikai váltás
Már májusban döntött a kormány az atomenergiából való középtávú kiszállásról, ennek pontos határidejét azonban nem szabta meg. A m?köd? öt atomer?m? addig marad üzemben, ameddig biztonságos, ez hozzávet?leg 50 éves üzemid?t jelent, tehát 2019 és 2035 kapcsolják le ?ket. A döntés kifogta a szelet a Zöld Párt témában indított népszavazási kezdeményezésének vitorlájából. Az atomszerencsétlenség után a középpártok (kereszténydemokraták, polgári demokraták) is magukévá tették a témát, szemben a legnagyobb kormánypárttal, az októberi választásokon ismételten legtöbb voksot begy?jt? Néppárttal (SVP), és a most harmadik liberálisokkal (FDP) amelyek nemmel szavaztak, illetve tartózkodtak a szavazásnál.
A kies? áramot megújuló energiával, mindenekel?tt a vízer?m?vek további építésével és az energiahatékonyság növelésével tervezik pótolni. Ez középtávon nagymértékben átrendezné Svájc áramtermelését, hiszen ma az áram 40 százaléka az öt m?köd? atomreaktorból származik, több mint felét pedig már ma is vízer?m?vek állítják el?. A vízenergián kívüli alternatív energiák aránya (napenergia, szélenergia, biomassza, fa) az áramtermelésben Németországgal összevetve elenyész?, mindössze 2 százalék. Az arány javítása érdekében a Nemzeti Tanács megszavazta a megújuló energiából származó áram támogatott átvételi árának növelését.
Az atomer?m?vek lekapcsolása még inkább kétségessé teszi a klímapolitikai célok elérését : míg Németország a kiotói célokat túl is teljesítette, addig Svájc esetében már az is kérdéses, hogy 2012-ig meg tud-e egyáltalán eleget tud-e tenni a vállalásoknak.
Zöld gazdaság piaci eszközökkel
Az atomstop reálpolitikává válásával sokkal inkább igény mutatkozik a pragmatikus megoldási javaslatokkal el?rukkoló er?kre. Ezzel is magyarázható, hogy szemben a hagyományos baloldali, az állam szerepét hangsúlyozó, a piaci korlátozásokat el?térbe helyez? Zöld Párt politikájával, a piacpárti zöld liberálisok támogatottsága jelent?sen növekedett a legutóbbi választásokon.
Elnökük, Martin Bäumle a szeptemberben Thunban rendezett Klíma Fórumon vázolta az ökológiai problémák megoldásának lehetséges üzleti el?nyeit: „A helyzet a svájci folyók esetéhez hasonlítható: Svájc évtizedekkel ezel?tt elkezdte a folyók tisztítását, amivel komoly természeti értékre tett szert. Ma pedig ki viszi a víztisztítási technológiát például Lengyelországba, ha nem az, aki elkezdte a folyamatot, tehát Svájc? Err?l van szó ma is: majd, ha Kína és India is csatlakozik a nemzetközi klímapolitikához, mivel pont ezeket az országokat érinti leginkább károsan a klímaváltozás, akkor Svájc élen járhat a zöld technológia exportálásában.”
A modellel Ernst-Ulrich von Weiszäcker, a téma tekintélyes szakért?je, a klíma- és környezetkutatással foglalkozó németországi Wuppertal Intézet egykori vezet?je és korábbi Bundestag-képisel? is egyetértett, aki a davosi Világ Er?forrás Fórumon nyilatkozott: „A hatékonyság forradalma megváltoztatja a gazdaságot. Egészen a legutóbbi id?kig a GDP növekedésével együtt n?tt a környezetszennyezés, de a fejl?dés egy bizonyos szintjén túl a környezettudatosabb gondolkodás, a gazdaság strukturális átalakulása és az új technológiák alkalmazása miatt a nyugati országokban ez a kapcsolat megfordult. Most lehet?ség nyílik arra, hogy energiahatékony technológiák közvetítésével, a megújuló energiaforrások segítségével a fejl?d? országok is ebbe a szakaszba jussanak.”
Az alpesi ország ebb?l a folyamatból kíván profitálni és 2020-ra a megújuló energiák és az er?forrás hatékonyság vezet? központjává válni, ahogy az a kormány által szeptember végén megjelentetett megújuló energia- és energiahatékonyság stratégiában a CleanTech Masterplanban áll. Ebben az ország természetközeli profilját is felhasználva a zöld technológiák exportjának további fejlesztését, az ország korábbi vezet? iparági pozíciójának visszaszerzését t?zték ki célul.
Svájc – Németországhoz hasonlóan – ki akarja használni az energiapolitikai váltásból származó üzleti lehet?ségeket. Mindazonáltal a várható el?nyök mellett az atomer?m?vek kies? áramtermelése következtében Svájc nem kerülheti el a komoly kihívásokat sem.
Forrás: kitekinto.hu
Svájcban a környezetvédelem és a klíma témája egészen szeptemberig a legéget?bb politikai kérdés volt a felmérések alapján. Mégis a zöldek tavaszi, a japán atomszerencsétlenséget követ? támogatásnövekedése az októberben lezajlott választásokra elpárolgott.
A hagyományos Zöld Párt támogatottsága kismértékben csökkent, viszont a legutóbbi választás óta Parlamentben ül? Zöldliberális Párt – akik a környezeti problémák piaci megoldását hirdetik – a választások egyik legnagyobb nyerteseként megnégyszerezte támogatottságát az el?z? voksoláshoz képest (2007: 1,4%, 2011: 5,4%). Bár a Fukusima-hatás elmaradt, a szerencsétlenség Németországhoz hasonlóan mégis alaposan átrajzolta az alpesi ország energetikai stratégiáját. Ez új lendületet adhat a megújuló energia és energiahatékonysághoz kapcsolódó iparágak fejl?désének.
Atomstop és energiapolitikai váltás
Már májusban döntött a kormány az atomenergiából való középtávú kiszállásról, ennek pontos határidejét azonban nem szabta meg. A m?köd? öt atomer?m? addig marad üzemben, ameddig biztonságos, ez hozzávet?leg 50 éves üzemid?t jelent, tehát 2019 és 2035 kapcsolják le ?ket. A döntés kifogta a szelet a Zöld Párt témában indított népszavazási kezdeményezésének vitorlájából. Az atomszerencsétlenség után a középpártok (kereszténydemokraták, polgári demokraták) is magukévá tették a témát, szemben a legnagyobb kormánypárttal, az októberi választásokon ismételten legtöbb voksot begy?jt? Néppárttal (SVP), és a most harmadik liberálisokkal (FDP) amelyek nemmel szavaztak, illetve tartózkodtak a szavazásnál.
A kies? áramot megújuló energiával, mindenekel?tt a vízer?m?vek további építésével és az energiahatékonyság növelésével tervezik pótolni. Ez középtávon nagymértékben átrendezné Svájc áramtermelését, hiszen ma az áram 40 százaléka az öt m?köd? atomreaktorból származik, több mint felét pedig már ma is vízer?m?vek állítják el?. A vízenergián kívüli alternatív energiák aránya (napenergia, szélenergia, biomassza, fa) az áramtermelésben Németországgal összevetve elenyész?, mindössze 2 százalék. Az arány javítása érdekében a Nemzeti Tanács megszavazta a megújuló energiából származó áram támogatott átvételi árának növelését.
Az atomer?m?vek lekapcsolása még inkább kétségessé teszi a klímapolitikai célok elérését : míg Németország a kiotói célokat túl is teljesítette, addig Svájc esetében már az is kérdéses, hogy 2012-ig meg tud-e egyáltalán eleget tud-e tenni a vállalásoknak.
Zöld gazdaság piaci eszközökkel
Az atomstop reálpolitikává válásával sokkal inkább igény mutatkozik a pragmatikus megoldási javaslatokkal el?rukkoló er?kre. Ezzel is magyarázható, hogy szemben a hagyományos baloldali, az állam szerepét hangsúlyozó, a piaci korlátozásokat el?térbe helyez? Zöld Párt politikájával, a piacpárti zöld liberálisok támogatottsága jelent?sen növekedett a legutóbbi választásokon.
Elnökük, Martin Bäumle a szeptemberben Thunban rendezett Klíma Fórumon vázolta az ökológiai problémák megoldásának lehetséges üzleti el?nyeit: „A helyzet a svájci folyók esetéhez hasonlítható: Svájc évtizedekkel ezel?tt elkezdte a folyók tisztítását, amivel komoly természeti értékre tett szert. Ma pedig ki viszi a víztisztítási technológiát például Lengyelországba, ha nem az, aki elkezdte a folyamatot, tehát Svájc? Err?l van szó ma is: majd, ha Kína és India is csatlakozik a nemzetközi klímapolitikához, mivel pont ezeket az országokat érinti leginkább károsan a klímaváltozás, akkor Svájc élen járhat a zöld technológia exportálásában.”
A modellel Ernst-Ulrich von Weiszäcker, a téma tekintélyes szakért?je, a klíma- és környezetkutatással foglalkozó németországi Wuppertal Intézet egykori vezet?je és korábbi Bundestag-képisel? is egyetértett, aki a davosi Világ Er?forrás Fórumon nyilatkozott: „A hatékonyság forradalma megváltoztatja a gazdaságot. Egészen a legutóbbi id?kig a GDP növekedésével együtt n?tt a környezetszennyezés, de a fejl?dés egy bizonyos szintjén túl a környezettudatosabb gondolkodás, a gazdaság strukturális átalakulása és az új technológiák alkalmazása miatt a nyugati országokban ez a kapcsolat megfordult. Most lehet?ség nyílik arra, hogy energiahatékony technológiák közvetítésével, a megújuló energiaforrások segítségével a fejl?d? országok is ebbe a szakaszba jussanak.”
Az alpesi ország ebb?l a folyamatból kíván profitálni és 2020-ra a megújuló energiák és az er?forrás hatékonyság vezet? központjává válni, ahogy az a kormány által szeptember végén megjelentetett megújuló energia- és energiahatékonyság stratégiában a CleanTech Masterplanban áll. Ebben az ország természetközeli profilját is felhasználva a zöld technológiák exportjának további fejlesztését, az ország korábbi vezet? iparági pozíciójának visszaszerzését t?zték ki célul.
Svájc – Németországhoz hasonlóan – ki akarja használni az energiapolitikai váltásból származó üzleti lehet?ségeket. Mindazonáltal a várható el?nyök mellett az atomer?m?vek kies? áramtermelése következtében Svájc nem kerülheti el a komoly kihívásokat sem.
Forrás: kitekinto.hu
A teljes hazai lakásállomány – családi házak, panel és nem panel társasházak – összesen 152 petajoule energia-megtakarítási potenciállal rendelkezik a f?tés és használati melegvíz el?állítása terén – mutat rá az Energiaklub NegaJoule 2020 projektjének kutatása. B?dületes energiamennyiség, ha forintosítani szeretnénk: ennyi energia kinyeréséhez több mint 4,67 milliárd köbméter földgázt kellene elégetnünk, aminek jelenlegi költsége tokkal-vonóval és áfával együtt 667,9 milliárd forintot tenne ki.
Otthonainkban f?tésre és melegvíz-el?állításra évente 360 petajoule primerenergiát használunk fel, ez az ország teljes fogyasztásának 34 százaléka. A megtakarítások zöme, 128 petajoule, a családi házak esetében lenne elérhet?, míg a nem panel társasházak esetében 19, a panel társasházak esetében pedig 4 petajoule az elérhet? energia-megtakarítás mértéke. Az arányok nem meglep?ek, a magyar lakásállomány 66 százaléka családi házakban, 20 százaléka nem panel társasházakban van, és csupán 14 százaléka található panelépületekben.
A magyar lakóépületek legnagyobb része – 37 százaléka – 1960 és 1979 között épült. A maga 30 százalékával szorosan követi ezt a generációt az 1980 és 1995 között felhúzott épületek csoportja. 1960 el?tt az épületek 24 százalékát építették, míg 1996 és 2005 között 7 százalékuk létesült. Mindösszesen csak az épületek 3 százaléka származik a 2005 utáni id?szakból.
Hasonlóan vegyes képet mutat a lakásokban alkalmazott f?tési módok képe is. Az 1970-es és 80-as évek er?ltetett „gázosításának” eredményeképpen a lakások 51 százaléka használja ezt az energiaforrást f?tésre és használati melegvíz el?állítására. Messze lemaradva a második helyen a t?zifa áll a maga 22 százalékával, de e kett?nek az értékét tovább növeli a vegyes fa-földgáz tüzelést használók 11 százaléka. Távh?vel a lakások 12 százalékát f?tik, míg az áram és az egyéb megoldások 2-2 százalékkal részesednek a „f?tési mixb?l”.
Tipikus – 70-80 négyzetméteres, gázzal f?tött, sátortet?s
A fentiekb?l is látszik, hogy hazánkban jellemz?en az 1960-as és 1970-es években épültek azok az energetikai szempontból roppant pazarló, 70-80 négyzetméteres, sátortet?s lakások, amelyekb?l ma mintegy 800 ezer darab áll szerte az országban. Ezeknek az épületeknek az éves energiaigénye négyzetméterenként mintegy 310-350 kilowattóra körül mozog. F?tési, és használati melegvíz igényük biztosítása évente körülbelül 300-350 ezer forintba kerül a használati szokásoktól függ?en. Ráadásul egy ilyen energetikailag korszer?tlen lakás CO2 kibocsátása is igen magas, évente eléri a 3,5 tonnát.
Mit kezdhetünk vele?
Nézzünk el?ször egy alap upgrade-t. A padlás h?szigetelés 20 centis ásványgyapottal, a homlokzat h?szigetelése egy átlagos 12 centiméteres h?szigetelési rendszerrel, a nyílászárók cseréje és a f?tési rendszer korszer?sítése egy cirkókazánnal helyiségenkénti szabályozhatósággal körülbelül 2,5 millió forintból oldható meg. Egy ilyen kaliber? felújítással az épület éves energiaigénye négyzetméterenként lecsökkenthet? 100-120 kilowattórára – ez már majd 70 százalékos megtakarítást eredményezhet. Az energiaárakat tekintve – megfelel? használat mellett – akár 180 ezer forint energiaköltség is megtakarítható évente. Ilyen mutatók mellett a beruházás 12-15 év alatt megtérül. Ráadásul az épület CO2 kibocsátása is csökken körülbelül 60 százalékkal, amit meg a környezet hálál meg.
A kettes számú upgrade csomag körülbelül 3,5-4,5 millió forintból valósítható meg. Ez már minden felületen mintegy 10 centiméterrel vastagabb szigetelést jelent, modernebb – háromréteges üvegezés? – nyílászárókat és kondenzációs kazánokat. Az energiahatékonyságot növel? fejlesztések mellett a tet?kre ebb?l az összegb?l már akár valamekkora felület? napkollektor is szerelhet?, amivel a használati melegvíz el?állításához tudunk hozzájárulni. Egy ilyen beruházás eredményeképpen a lakás éves energiaigénye az 50 kilowattóra körüli szinte süllyed vissza, aminek a megtérülése 15-20 év múlva realizálódik. Ráadásul ezen az id?távon egy értékében megnövelt, forgalomképes és kellemesen élhet? ingatlanhoz jutottunk.
Fejlesztés, de mib?l?
Ez a fogós kérdés. Az elmúlt évek tendenciáit figyelve állami támogatásban nem sokat reménykedhetünk, habár a kormánynak kiemelt szándéka ilyen típusú fejlesztésekre fordítani a kvótakereskedelemb?l befolyó összegeket. Erre szükség is lesz, hiszen tipikusan a kevésbé tehet?s rétegek azok, amelyek leginkább szenvednek az energiaáraktól, élnek relatív energiaszegénységben. Öner?b?l pedig egy ekkora beruházást megfinanszírozni kevesen képesek. Hitelt felvenni meg…
Mert igény az lenne. Erre a legjobb bizonyíték, hogy az idén augusztusban meghirdetett, családi házakra kiírt pályázatok 1,6 milliárd forintos kerete két nap alatt kimerült. A kiíró Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása alapján a ZBR „Mi otthonunk” pályázatra akkor 816 pályázat érkezett be 3,2 milliárd forint támogatási igénnyel. Ez átlagosan lakóegységenként négymillió forint támogatási igényt jelent, ami némi öner?vel kiegészítve elegend? lehet egy emelt szint? fejlesztés kivitelezésére.
Forrás:azaramara.blog.hu
