Hogyan értékeli az első METÁR-tender eredményeit – okoztak-e meglepetést Önnek előzetes várakozásaihoz képest, ha igen, például miben? A következő tender mely paraméterekben változhat, és várhatóan körülbelül mikor hirdethetik meg?
Az első METÁR-tender minden lényeges vonatkozásban „hozta” azt, amit vártam tőle, ez ritka fejlemény egy új pályázati program esetén. Egyrészt a kiírást nagy érdeklődés övezte, megmozgatta az elmúlt években megerősödött hazai napelemes iparágat. Összesen 168 pályázat érkezett, az igények mind az ártámogatás, mind a támogatható termelési mennyiség tekintetében többszörösen meghaladták a meghirdetett keretet. A döntően a hazai kis- és középvállalkozói körből kikerült nyertesek a korábbi támogatott árnál 30 százalékkal olcsóbban állítanak majd elő zöldáramot, ezzel jelentősen csökkentve a szükséges támogatást. A tendernek köszönhetően megvalósuló projektek 93 ezer háztartás teljes villamosenergia-igényét tudják majd előállítani tiszta energiaforrásból, emellett évi 75 ezer tonnával csökkentik a hazai üvegházhatású gáz kibocsátást is, ami egybecseng kiemelt klímavédelmi célunkkal. A támogatások érdemben hozzájárulnak a hazai energiaszektor zöldítéséhez, és annak a vállalásnak a teljesítéséhez is, hogy Magyarország 2050-re klímasemlegessé váljon.
Már megkezdtük az első tender eredményeinek kiértékelését. Továbbra is célunk a hazai kkv-k beruházási lehetőségeinek erősítése. Fontolgatjuk a 20 MW-os névleges teljesítőképességű erőműegységek feletti teljesítmény felé nyitást, és a barnamezős fejlesztések esélyeinek további javítását. Reményeim szerint a közeljövőben meghirdethetünk egy több évre szóló tender menetrendet, ezzel a fejlesztők, a finanszírozók és az egész iparág számára növelve a kiszámíthatóságot.
A jelen helyzetben muszáj megkérdeznem, mennyiben befolyásolja a koronavírus-járvány az energia- és klímapolitikai munkát, különösen stratégiai szinten?
A járvány sok elképzelést felülír, de átmeneti időszakról van szó, amelynek előbb-utóbb vége lesz. Ezt követően majd újra fel kell pörgetni a gazdaságot, újraindulnak a most leálló tevékenységek, és ennek kapcsán az a kérdés is felmerül, hogy milyen módon haladjunk tovább. Míg ugyanis a járvány időleges, a klímaválság tartós kihívást jelent. Azok a problémák és az ezekre megfogalmazott válaszok, amelyek a kormányzati stratégiákban és a Klíma- és Természetvédelmi Akciótervben is nevesítve vannak, továbbra is teljes mértékben érvényesek. Sőt, a járványhelyzet azt a fogyasztói társadalmi modellt, globális rendszert is teszteli, melyben ma élünk, így a jövőben a következő generációk szempontjaira tekintettel még nagyobb súlyt kaphatnak a tiszta energiaforrások és a természetvédelem.
Ahogy tudunk, megyünk tovább; a rendkívüli helyzet miatt nyilván előfordulhat, hogy egy-egy határidő csúszik, de azt gondolom, hogy a stratégia és az akcióterv programjaival a terv szerint haladhatunk – ugyanolyan ütemben dolgozunk, mint korábban.
Tavaly év végén Magyarország is elfogadta a célt, hogy 2050-re Európa az első klímasemleges kontinenssé váljon. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak ez év végéig kell kidolgoznia a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiát, amely részletes elemzést és útitervet tartalmazna arra vonatkozóan, hogy a 2050-es klímasemlegesség mit jelentene Magyarország számára és hogyan is kellene ezt elérnie. Hogyan fogtak neki a munkának?
Az Európai Bizottság számára már elküldtük a stratégia vázlatát, belefoglalva azt a néhány legfontosabb, alapvető megállapítást, amelyek kijelölik a munka kereteit is. Először is rögzítettük, hogy a 2050-es klímasemlegességet Magyarország jó célnak tartja. Másodszor, becsléseink szerint az ország szén-dioxid-kibocsátásának megszüntetése a következő 30 évben az éves magyar GDP 2-2,5 százalékába, összességében pedig mintegy 50 ezer milliárd forintba fog kerülni. Persze ez költséget és beruházási igényt is jelent egyben, vagyis üzleti lehetőséget is hordoz magában. Azt a forrást például, amelyet földgáz és kőolaj importjára költenénk, nagyrészt azok a vállalkozások fogják megkapni, amelyek alternatív energetikai megoldásokat képesek felkínálni a földgázzal és a kőolajjal ma kínált megoldásokkal szemben. Azt szeretnénk, ha e megoldások lehető legnagyobb részét magyar vállalkozások állítanák elő. A stratégia harmadik alapvetése az, hogy az egész átállást és ehhez szükséges beruházásokat úgy kell megvalósítani, hogy annak költségeit lehetőleg a legnagyobb szennyezők fizessék meg.
A 2050-es céllal kapcsolatos idei munkánk keretében egy meglehetősen intenzív, sok szereplőt magába foglaló konzultáció-sorozatot kezdtünk el, melynek keretében leülünk beszélgetni a gazdasági és társadalmi élet számos szereplőjével, hogy megtudjuk, ki hogyan látja az átállással kapcsolatos kihívásokat és lehetőségeket. Először, márciusban a nagy energiavállalatokkal tárgyaltuk meg a kérdést – ezek nyilván közvetlenül érintettek, hiszen magának a problémának a nagy részét ők okozzák, és sok esetben ők tudnak megoldást is adni rá. A következő körben a közlekedési ágazat szereplőivel tervezünk egy beszélgetést a zöldítési lehetőségekről, hiszen a második legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó szektor a közlekedés. Természetesen a pénzügyi szektor képviselőivel, a bankszektorral, a befektetési alapokkal is szeretnénk leülni, külön-külön is, hiszen döntő kérdés, hogy ki, hogyan biztosítja az átmenethez szükséges befektetést. A legnagyobb energiafogyasztókkal, az önkormányzatok képviselőivel, a tudományos élet szereplőivel és érdekvédelmi szervezetekkel is meg kívánjuk tárgyalni a kérdést, és megpróbáljuk a fiatalabb generációt is megszólítani. Mindemellett fogunk találkozni a természetvédelmi civil szervezetek képviselőivel is, hogy meghallgassuk, ők mit mondanak a klímavédelem és -alkalmazkodás prioritásairól.
Ezekből a beszélgetésekből reményeink szerint leszűrhetjük, hogy milyen alternatív útvonalak mentén mozdulhatunk előre 2050 irányába, ezekből pedig különféle forgatókönyveket alakítunk ki. A forgatókönyveket számszerűsítve gazdasági-energetikai modellezés segítségével finomítjuk a költségekre vonatkozó becsléseket, vagyis hogy az egyes forgatókönyvek milyen beruházásokat igényelnek és milyen megtakarításokat tudnak generálni. Fontos a megtakarítás is, hiszen tipikusan olyan beruházásokról lehet szó, melyeknél a befektetés tőkeigénye nagyon nagy, de megvalósulásukat követően a működtetési költség alacsonyabb lesz annál, mintha nem vágnánk bele a beruházásokba. Mindebből aztán széles körű támogatottsággal bíró, hiteles és reális útitervként állhat össze a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia.
A terveknek egy másfajta keretet ad az Európai Unió közös klímapolitikája, melynek alakulását jelentős viták kísérik…
A munka európai szinten is teljes gőzzel zajlik, már amennyire a járvány ezt megengedi. Az Európai Bizottság egyik első, és talán legtöbbet emlegetett politikai papírja az Európai Zöld Megállapodás, melynek kapcsán már két konkrét előterjesztéssel is találkoztunk, az egyik az európai klímatörvény tervezete, a másik pedig az igazságos átmenet alapra (Just Transition Fund) vonatkozó javaslat.
Az európai klímatörvény jelenlegi tervezete három lényeges pontot tartalmaz. Az első, a magyar döntéssel is összecsengő pont szerint európai jogszabály rögzítené a 2050-es klímasemlegesség célját és az erre vonatkozó közösségi egyetértés tényét. A második szerint a 2030-ra vonatkozó, 1990-hez képest jelenleg 40 százalékos európai uniós kibocsátáscsökkentési célt tovább kellene emelni 50-55 százalékra, de az Európai Parlament 60 százalékról is beszél. A magyar kormány álláspontja szerint mielőtt a célról döntés születik, elengedhetetlen egy mélyreható hatástanulmány elkészítése, ami tagállami szinten is megvizsgálná az ambíciószint-emelés várható hatásait. Úgy véljük, az elmúlt évek 40 százalékos célt szem előtt tartó munkáját felrúgó módosítás csak akkor lehet hiteles, ha egyetlen tagállam sem potyázik. Ma azonban azt látjuk, hogy míg számos ország az EU-átlagnál, vagyis 23 százaléknál nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést produkált – mint például a 32 százalékot teljesítő Magyarország is -, addig más, sokszor szóban nagyon is klímabarát tagállamok 1990 óta egyáltalán nem csökkentették a kibocsátásukat. A 2030-as cél növelése csak akkor lehet hiteles, ha minden tagállam a teljes kibocsátására nézve is kötelező csökkentést vállal be, ahogyan ezt mi is megtettük a Nemzeti Energia- és Klímatervben. Ha a célt ténylegesen közösen kívánjuk elérni, akkor ahhoz mindenkinek megfelelő módon kell hozzájárulnia. Ez várhatóan hosszú vita lesz.
A klímatörvény tervezetének harmadik lényeges eleme szerint a Bizottság dönthetne a 2050-ig terjedő kibocsátáscsökkentési pályáról, tehát arról, hogy az uniónak az egyes években mennyivel kellene csökkentenie a kibocsátását. Ezzel a javaslattal nem értünk egyet, és úgy gondoljuk, hogy a kérdés súlyára és az országok szuverenitását érintő jellegére való tekintettel csak az Európai Tanácsnak, tehát a tagállamoknak van joguk dönteni a csökkentés üteméről, pályájáról.
A másik, az igazságos átmenet alapra (Just Transition Fund) vonatkozó javaslat célja pedig az, hogy az átállás által várhatóan legsúlyosabban érintett régiók pénzügyi segítséget kaphassanak. Az előterjesztést megvizsgálva sajnos úgy találtuk, hogy a neve ellenére nem egy igazságos elosztásról van benne szó, hiszen a körülbelül 7,5 milliárd euró elosztására vonatkozó javaslat megvalósítása kifejezetten hátrányosan érintené azokat a tagországokat, melyek napjainkig az átlagosnál nagyobb erőfeszítéseket tettek a kibocsátás csökkentésére. Ezért e témában benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely Magyarország számára kedvezőbb feltételeket jelölne ki.
Mit tartalmaz pontosan ez a javaslat, hogyan módosítaná a Bizottság tervét?
A Bizottság előterjesztése szerint egy képlet szerint határozná meg azt, hogy melyik tagállamnak mennyi jutna a 7,5 milliárd euróból. Azon túl, hogy ebben számítási hibákra is bukkantunk, a mi javaslatunk arra irányult, hogy a keretből 1 milliárd eurót tegyünk félre, és osszunk vissza azoknak a tagországoknak, amelyek 2020-ig már legalább 30 százalékkal csökkentették a kibocsátásukat 1990-hez képest. Tehát, hogy hátralevő feladataik megoldását támogatandó több forráshoz juttassuk azokat, akik már eddig is átlagon felül tettek a klímavédelemért. Ez a kiemelt kérdés Magyarországon elsősorban a lignitbázisú áramtermelés területét, vagyis a Mátrai Erőmű zöld jövőképének megvalósítását érinti.
Első becsléseink alapján egyébként úgy látjuk, hogy az uniós és hazai költségvetési források jó esetben a 2050-es cél eléréséhez szükséges beruházási összegnek csak egy kisebb részét tudják fedezni. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a magánszektor aktív részvétele nélkül a karbonsemlegesség nem érhető el, a folyamatban a bankszektornak, a befektetőknek kulcsszerepük lesz. Célunk ezért egy olyan hiteles politika és szabályozás kialakítása, amely őket is egyre inkább érdekeltté teszi a gazdaságzöldítés irányába mutató befektetésekben.
Visszatérve a kibocsátáscsökkentés konkrét ütemezésére: a Nemzeti Tiszta Fejlődés Stratégia szerint a 2050-es karbonsemlegességi cél eléréséhez indikatív jelleggel, 2040-re nettó körülbelül 65 százalékos kibocsátás-csökkentést célszerű előtérbe helyezni, miközben hangsúlyozza, a folyamat nem lineáris, vagyis egyenletes ütemű csökkenést feltételez. Milyen megfontolások mentén lett kijelölve ez a pálya?
Az átmenet tervezése során a költséghatékonyság alapvető szempont, hiszen a végfogyasztói árakat és az ipari versenyképességet sem szeretnénk feleslegesen terhelni. Erre jó példa az, ahogyan Magyarország a napelemes áramtermelés területét kezelte. Csehországban tíz évvel korábban vitték végbe a napelemes boomot, de a támogatások rendkívül magas költségét még ma is fizetik. Napjainkra viszont a technológia, ennek következtében a termelés költsége drasztikusan csökkent, Magyarország pedig a következő években tervezi igazán a telepítések valódi felfuttatását, vagyis úgy gondolom, sikerült jó ütemben lépnünk. Szintén jó példa lehet a Zöld Busz Program, hiszen az elmúlt hét-nyolc évben brutális csökkenést lehetett látni az akkumulátorok előállítási költségeiben, ma pedig azon a ponton vagyunk, ahol már versenyképes áron lehet elektromos buszokat beszerezni, amivel nem terheljük túl magunkat.
Ez a logika húzódik meg amögött, hogy a beruházások inkább az adott időszak vége felé történjenek meg, hiszen addigra a technológiai tanulás jelentős költségcsökkenést tud eredményezni. Az általunk kapott, a költségminimalizálás elvárásával készült modellezési eredmények nagyjából szintén ezt a mintát rajzolják ki, így a modell a 2030-as célok elérését szolgáló legtöbb beruházást is 2025 és 2030 közé célozta be.
A 2050-es célokhoz a februárban meghirdetett Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv is több ponton kapcsolódik. Ez ugyanakkor tartalmaz nem szigorúan energia- és klímaügy területéhez sorolható, például a hulladékgazdálkodást, az erdősítést vagy a kötvénypiacot érintő intézkedéseket is. Ez arra utal, hogy más szakterületek is részt vesznek az akcióterv kidolgozásában és megvalósításában.
A hulladékgazdálkodás átalakítását célzó munkát Boros Anita, az ITM építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkára és az általa vezetett államtitkárság irányítja. Azt tudom elmondani, hogy az erre vonatkozó tervek Magyarországon is azt az általános európai megközelítést kívánjuk érvényesíteni, mely szerint a hulladékok kezelésének legjobb módja az újrahasználat, majd az újrahasznosítás, és a lerakásnál az energetikai célú hasznosítás is kedvezőbb megoldásnak számít. Ami az erdőtelepítéseket illeti, az akcióterv szintén jelentős célszámokat tartalmaz, melyek értelmében a kormány minden újszülött után tíz, így évente összesen egymillió fát ültet, így 2030-ra Magyarország erdővel borított területe 27 százalékra bővülhet. E cél elérése érdekében együttműködünk az Agrárminisztériummal, és a körvonalazódó megállapodás alapján a döntően klímavédelmi célú erdőtelepítéseket jelentős részben a szén-dioxid-kvótabevételekből befolyó forrásból finanszíroznánk.
A Zöld Államkötvény programon alapvetően a Pénzügyminisztérium és az Államadósság Kezelő Központ dolgozik. Az előkészítő munka aktívan folyik, és úgy vélem, ez a speciális tétel már a 2021-es költségvetés bevételi oldalán megjelenhet.
Az akcióterv a következő évtized legjelentősebb magyar klímavédelmi, és egyben kiemelt régiófejlesztési projektjének nevezi a Mátrai Erőmű reorganizációt. E területen hogy áll a munka?
A tranzakciót a napokban zárták le, ezt követően lehet majd teljes mértékben átlátni a helyzetet, és minden szükséges információt megismerni, ezek birtokában egy sokkal árnyaltabb és hitelesebb jövőképet tudunk majd kialakítani.
Sokakat érdekelné az elektromos autók vásárlásának ösztönzésére vonatkozó terv, ahogyan a 32 milliárd forintos, a kkv-k zöld fejlesztését támogatni hivatott program részletei is.
Az elektromobilitás terjedésével kapcsolatos terv konkrétumai szintén alakulóban vannak, így egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy a nagyobb, drágább, luxus kategóriába eső járművek helyett szeretnénk előtérbe helyezni a kisebb, olcsóbb, szélesebb közönség számára hozzáférhető típusok vásárlásának a támogatását.
A kkv-k számára jelenleg is rendelkezésre állnak olyan, pályázható források, melyek elősegíthetik saját energiafogyasztásuk például napelemes berendezésekkel történő részleges kiváltását. Azt gondolom, a program nagy valószínűséggel folytatódhat idén, valószínűleg legkésőbb ősszel.
Márciusban energetikai innovációs pályázatokat is meghirdettek, melyek kifejezetten a hazai megújuló energia felhasználást elősegítő innovatív megoldásokat keresik. Mutatkoznak olyan területek, ahol a zöld átmenet a technológiafejlesztés szintjén is ígéretes lehetőségeket hordoz Magyarország számára?
Az innováció területén nemzetközileg is versenyképessé kell válnunk viszonylag gyorsan, tehát kritikus területről van szó, ahol mindenképpen lenne tér egy nagyobb, tudatos előrelépésre, részben ezért is jött létre a minisztérium és az új innovációs stratégia, az erre vonatkozó kiadásokat is igyekszünk folyamatosan emelni. Palkovics László miniszter úr vezetésével körülbelül egy éve működtetjük az energetikai innovációs tanácsot, ennek keretében pedig a munkacsoportokba meghívtuk azokat az iparági, államigazgatási és akadémiai szereplőket, akik az energetika innovációval érdemi kapcsolatban állnak. A pályázatok meghirdetése előtt igyekeztünk a lehető legtöbbet egyeztetni velük.
A pályázatok tematikáját az energiapolitikai szempontból kulcsfontosságúnak tartott problémák figyelembe vételével határoztuk meg a tudós és iparági kollégák segítségével, tehát nem egyedi innovációs kérelmek támogatása a cél. Röviden megfogalmazva, a pályázatok lényegében a megújuló energiaforrások fokozott kihasználását segítő innováció felderítésére és ösztönzésére szolgálnak. Ma még nem látjuk előre, hogy milyen innovatív, üzletileg is megvalósítható megoldások születhetnek, azonban a pályázati rendszertől éppen azt várjuk, hogy ennek segítségével szisztematikus keretek között felderíthetjük, melyek Magyarország legnagyobb lehetőségei az energiarendszer átalakításának óriási feladatában, melyeket aztán célzottan támogatva jelentős haladást érhetünk el.
Forrás: portfolio.hu
