A tavaly márciusi földrengés okozta atomkatasztrófa után egyre kövérebbek a japán gyerekek az érintett Fukusima tartományban, mert radioaktív sugárzástól tartva nem mernek szabad leveg?n sportolni.
Foto:www.indybay.org
Erre az oktatással, illetve a sporttal foglalkozó japán minisztérium mutatott rá most nyilvánosságra hozott jelentésében. Egy felmérés során az ország minden részéb?l az 5 és 17 év közötti gyerekeket hasonlították össze a magasság, illetve a testsúly alapján. A beszámolóból kit?nt, hogy a 13 korosztály közül 7 esetében idén a fukusimai gyerekek voltak a legkövérebbek, miközben az atomkatasztrófa el?tti évben a kövérség tekintetében még csak egyetlen egy korosztályt „vezettek”.
A minisztérium képvisel?je a jelentés kapcsán emlékeztetett arra, hogy a 2011 március 11-én történt földrengés és az azt követ? szök?ár romboló hatásai a Fukusima Dai Icsi atomer?m?ben súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát indították el. A földrengést követ? napokban a reaktorokból nagy mennyiség? radioaktív anyag került ki a környezetbe az er?m? több tíz kilométeres környezetének szennyezését okozva. Ennek nyomán pedig a tartományban a szabad téri sporttevékenység jelent?s mértékben visszaesett. Mindez els?sorban az általános iskolák tanulóit érintette.
Az atomkatasztrófa után a tartomány iskoláinak több mint a fele – szám szerint 449 – minden fajta szabadtéri tevékenység beszüntetését rendelte el. A korlátozások 79 iskola esetében még idén kés? ?sszel is érvényben voltak.
Forrás: index.hu
Decemberben lejárt a Paksi atomer?m? legrégibb reaktorblokkjának 30 évesre tervezett élettartama. M?ködési idejét több mint kétséges eljárás végén most újabb húsz évvel meghosszabbították.
A Paksi Atomer?m? sikerekben és kalandokban gazdag élete eddigi legnagyobb kihívása elé érkezett. Decemberben lejárt a legöregebb „egyes” reaktorblokk eredetileg tervezett 30 éves élettartama, amelyet most húsz évvel meghosszabbítanak. Maga a technológia,
amelyre még húsz évig rábízzák biztonságunkat negyven éves: már megépülése idejében is elavultnak számított. Egy olyan engedélyeztetési eljárás végén hozták meg a döntést, amelyik nem vizsgálta az alternatívákat, és amelynek alapossága, eredményeinek hitelessége minimum kétséges. Cserébe viszont egyszer?bb volt, mint ha bármelyikünk engedélyt kérne egy garázs építésére.
Aki látott már széthajtott, majd szépen kiporszívózott, felpolírozott, 30 éves Moszkvicsot vadiúj bólogató kutyával a kalaptartóban, az nagyjából el tudja képzelni, mit rejtegetnek az atomer?m? mélyén. A gond az, hogy rengeteg pénzb?l nagyon sok mindent ki lehet cserélni, ki lehet javítani egy reaktorban, akár teljesen új arculatot is lehet tervezni, és biztosítani a média jóindulatát a hirdetési pénzekkel, de a lényeget nem lehet megváltoztatni: a reaktorblokkot. Mint ahogy Nyugaton a hasonló korú reaktoroknál alapkövetelménynek számító teljes nyomású konténment-véd?burkot sem lehet építeni. Pedig ha baj van, az tudja legnagyobb biztonsággal megfogni a sugárzást.
Magyarország biztonsága 2032-ig a szovjet ipar negyven évvel ezel?tti vívmányának megbízhatóságától függ. Meg a nagyszer? vezet?i és „független” ellen?ri gárdától. Amely társulat alig egy éve nem volt képes észrevenni f?városunk belterületén, Csillebércen egy Európa-szerte már hangos botránnyal kísért rendkívüli jódkibocsátást. („Kedves magyar kollégák, biztos, hogy nem t?letek jön a Csehországban is bemért jód-izotóp?” „Á, dehogy.” „Biztos? Megnéztetek mindent?” „Hát persze.” „És ott Csillebércen azt a kutató reaktort is?” „Hú, az istenit!” – kábé így zajlott.) A katasztrófavédelem oldalán még most is fenn van a közlemény, miszerint a jód nem t?lünk jön, mert nem is jöhet t?lünk, ezért ránk nem veszélyes.
Ugyanez a csapat volt, amelyik a sokszor emlegetett éveken át tartó hatalmas biztonsági fejlesztések után összehozta Paks történetének eddigi legnagyobb, INES skála szerinti hármas fokozatú súlyos üzemzavarát. Összehasonlításul: ennél a hármasnál Fukushima kezdeti besorolása csak egy fokkal volt magasabb; ami egyrészt rögtön jelzi, hogy mennyit értek a nagy biztonsági fejlesztések, másrészt azt is jelezte, hogy mennyit tanulnak a magyar üzemeltet?k az esetb?l. Sokat nem, hiszen felel?st azóta sem sikerült találni.
Volt viszont annak a súlyos üzemzavarnak egy nagyon örvendetes következménye. Nevezetesen, hogy tapasztalati úton is alátámasztást nyert a tény, hogy Paks fokozatosan, de kiváltható. A kettes blokk a kezel?k bénázásának következtében el?re nem tervezetten állt 16 hónapot. És láss csodát, nem akadt el a lift két emelet között, nem kellett gyertyával világítani a kórházakban, nem szálltak el az energiaárak.
Ha nem akadályoznák tovább a megújuló energia terjedését, ha fordítanának végre pénzt és figyelmet az energiahatékonyság javítására (els?nek: szigetelésre), akkor Paks kiváltható lenne. Nem egyszerre és nem azonnal, hanem ahogy a blokkok eredetileg tervezett élettartama lejár, úgy szép nyugodtan az energiaárak elszállása nélkül nyugdíjba lehetne küldeni az egész rozsdaövezetet. Hiszen Magyarországon is fúj a szél, süt a nap, a föld télen h?t, nyáron h?t, – nem csak azokban az országokban, ahol a megújuló energiára mind jobban támaszkodnak. Lásd például a nálunk kevesebb napsütéses órával rendelkez? Ausztriát vagy az ennek ellenére vezet? napelemes Németországot.
Mi viszont inkább egy nagy kalandot választottunk. Kipróbáljuk, mit bír még a vén tragacs. Izgalmas lesz, maradjunk annyiban. Amelynek izgalmaiban nem csak a tízmillió magyar osztozhat, hanem a környez? országok lakossága is.
Ebb?l a reaktortípusból Európában mi vágunk bele a hosszabbítás kísérletébe el?ször. A Csillebérc óta frissen bizonyítottan tökkelütött, a saját szabályai szerint önmagukat ellen?rz? hatóságainkkal, nos, ez igazi szenzáció.
Az egész világ nukleáris ipara csodálja bátorságunkat, ideje hát büszkének lennünk!
2012.12.27. | forrás: hvg.hu |(A szerz?, Vay Márton a Greenpeace Magyarország szóviv?je) | Michael Debreczeni
További linkek ehhez a témához:
https://www.mnnsz.hu/2012/12/06/varja-az-ugyfeleket-az-atomtemeto/
