Az energiaellátás biztonsága hasonló az egészséghez: amíg megvan, amíg m?ködik, addig nem is gondolunk vele, egészen másféle ügyek és problémák kötik le a mindennapjainkat. De ha kimegy az áram, leáll a f?tés, megsz?nik a közlekedés, akkor sokkszer?en éljük meg a vad természetnek való kiszolgáltatásunkat. A világítás, a f?tés, a közlekedés és a szórakozás után napjainkra a kommunikáció és a legtöbb munkaforma is az energiához való korlátlan hozzáférésre épül. Az emberiség egynegyede – másfél milliárd embertársunk – ugyanakkor ma sem jut elektromossághoz. A szegénység, az éhség, a tömeges gyermekhalál is els?sorban ?ket sújtja, hiszen az áram hiánya nemcsak a civilizációból, hanem a gazdasági fejl?désb?l is kizárja ?ket. Ahogy Olav Kjorven, az ENSZ fejlesztési igazgatója megjegyezte, akik hátukon cipelik a vizet az otthonukhoz, és sohasem kapcsolhatják be az áramot, azok nem szoktak beleszólni a „tiszta energiáról” szóló emelkedett vitákba.
A világ fejlettebb részén az atomenergia sokáig az egyik legtisztább megoldásnak látszott, és fénykora egybeesett a tudományba és a korlátlan fejl?désbe vetett hittel, amely a második világháború után a kapitalista és szocialista országokat egyaránt jellemezte. Mára a helyzet megváltozott, az amúgy ritka nukleáris balesetek, a nukleáris hulladék elhelyezésének kérdése és a zöld mozgalmak ellenérzése miatt éles viták folynak az atomenergia jöv?jér?l. Bár ezek a viták Magyarországon közel sem olyan hevesek, mint sok nyugati államban, helyes, ha a Fidesz leváltására készül? demokratikus pártok és mozgalmak ebben a kérdésben is igyekeznek összehangolni az álláspontjukat. Nem elég a jelenlegi kormányt elutasítani, rendelkezni kell olyan közös programmal is, amely sikeres kormányzás esélyét ígéri.
Szerencsére az álláspontok nincsenek olyan messze egymástól, mint sokan gondolnák. Fantasztákat leszámítva senki sem követeli a paksi atomer?m? azonnali bezárását, és másfel?l senki sem akar Pakson túl az ország más részén újat építeni. Így a vita Paks használatának meghosszabbításáról és a jelenlegi üzemen belül két újabb reaktor megépítésér?l szól.
Az atomer?m?vek ellen a zöld szakért?k három alapvet? érvet szoktak megemlíteni. A biztonsági kérdést, az új reaktorok építésének elképeszt?en magas árát, s a keletkezett nukleáris hulladék problémáját. Ami a biztonságot illeti, a nukleáris balesetek híre az egész világot bejárja, s a nukleáris folyamatot övez? titokzatosság és a magreakcióban lev? potenciális veszély miatt különösen sokkolóak a közvélemény számára. Kevesebb szó esik arról, hogy évente hányan pusztulnak el bányabalesetekben, vagy olajkitermelés közben. Nem beszélve az olajforrások megszerzése, vagy biztosítása miatt kirobbant háborúkról: csak Irakban sok százezren haltak meg egy ilyen konfliktusban. A biztonsági aggályokra ezért a legjobb válasz a biztonsági el?írások további növelése és ezek nyilvánossága.
Jogos érv az is, hogy az új er?m?vek építése igen drága, s erre magáncégek nem is igen vállalkoznak, általában az államnak kell állnia a költségeket. De ez végs? soron a legtöbb, a teljes lakosságot szolgáló infrastrukturális beruházásra igaz. Általános iskolát, vasutat, közegészségügyet is az államnak kell létrehoznia. Éppen ezért fontos, hogy az atomer?m?vek az állam, a köz tulajdonában maradjanak, semmilyen módon ne lehessen privatizálni ?ket, s az állam gondoskodjon üzemeltetésükr?l, fejlesztésükr?l és a szakemberek folyamatos képzésér?l is. Ha különböz? részfeladatok elvégzésére magáncégeket vonnak be, akkor ezek finanszírozásának a lehet? legtisztábbnak és legnyilvánosabbnak kell lennie, ezzel is növelve az atomer?m?vekbe vetett közbizalmat.
A nukleáris hulladék elhelyezése rövid távon megoldott, de hosszabb távon jogos környezetvédelmi aggályokat vet fel. Csak remélni lehet, hogy a technológia fejl?désével újabb, még biztonságosabb megoldások születnek, s a nukleáris energiát használó országok összehangolják er?feszítéseiket. A rendszerek összekapcsolása és az éjszakai áram alternatív energiatermelésre való felhasználása pedig a termelés hatékonyságot növeli.
Nagyjából minden szakért? egyetért abban, hogy a jöv? az elektromosságé, mindennapi energiafelhasználásunk egyre növekv? része elektromos formában jut el hozzánk. Az évmilliók alatt felhalmozódott fosszilis energia (szén, olaj, gáz) véges, az emberiség minden egyes nap húszezer évnyi „napkonzervet”, ennyi id? alatt elraktározott fosszilis energiahordozót éget el. Az is nyilvánvaló, hogy egy ország (vagy egy nagyobb egység, mint az Európai Unió) akkor van igazán biztonságban, ha saját maga tudja fedezni energiaszükségletét, s nem szorul importra. Az egyetlen hosszú távon is biztonságos megoldás a megújuló energia: a nap, a szél, a víz, a geotermia, az évente újratermel?d? növényzet hasznosítása. Atomenergiára addig van szükség, amíg az emberiség teljes energiaszükséglete nem biztosítható megújuló forrásból. Fosszilis energiával kiváltani az atomot azonban kártékony visszalépés lenne a klíma és a környezet elpusztításának irányába.
