Németországban az évtized végére a szerényebb számítások szerint is 100 GWh akkumulátoros energiatároló technológiát építenek be a hálózati rendszerekbe. Egy új kutatás azt is meghatározta, hova lehetne „szinte észrevétlenül” – de ami fontosabb: logikusan, költséghatékonyan – elhelyezni ezeket az energiacsomagokat.
A német Energiewende eseményeinek egyik legfontosabb kutató-elemző intézete, a Fraunhofer ISE forgatókönyvet írt arra, hogy Németországban hol és hogyan lehet elérni a nagyméretű akkumulátorok rendszerbe illesztését. A végső megállapításuk, miszerint a korábban is erőműként szolgáló területek, telephelyek különösen alkalmasak e funkcióra, sokkal bonyolultabb ügy, mint az elsőre látszódik.
Eleve nem is az a kérdés, hogy mekkora méretű akkumulátortelepeket kell-lehet megépíteni, hanem hogy az akkumulátoros energiatárolás különböző szintjein (háztartási, épület, közigazgatási, ipari, hálózati stb.) hogyan kell együtt gondolkodni és lépni annak érdekében, hogy az energiatárolás az egész energiaátmenet pillanatnyilag meglévő kérdéseire mindinkább válasz lehessen. A Fraunhoffer intézet szerint „a biztonságos és száz százalékban megújuló energián alapuló áramellátáshoz nagy léptékben decentralizált, ugyanakkor központosított helyhez kötött akkumulátortároló rendszerekre van szükség”.
Ezeknek a tárolórendszernek a fő feladata az, hogy a villamos energia hálózatot stabilan tartsa a napelemes és szélerőműves termelésből adódód ingadozások ellenében. Plusz még az is, hogy az iparban és a kereskedelemben a telepített napelemes rendszerekhez illesztve segítse a cégek önellátási arányának növelését. Ez utóbbi az árampiaci árak ugrálása elleni védekezésben, gazdaságilag is fontos, de azért is, mert a klímavédelmi elvárások, előírások teljesítéséhez is hozzásegíthetnek.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az akkuk önmagukban nem, rendszerbe illesztve, optimalizált méret, jellemzők és működés esetén óriási lépést jelenthetnek az energiaátmenetben.
Száz százalék
Akkumulátoros energiatárolás nélkül az intézet szerint nem lehetséges a kizárólag zöldenergiára épülő rendszerek biztonságos áramellátása. A számításaik szerint Németországnak 2030-ra ehhez a feladathoz mintegy 100 gigawattóra (GWh), 15 évvel később pedig legalább 180 GWh akkus tárolókapacitásra lesz szüksége.
Az alaposabb, részletekbe menő elemzés szerint e mennyiségek és szükségletek a ma még szénerőműként, illetve atomerőműként működő (illetve nemrég még működött) telephelyeken jelentős részben ideálisan elhelyezhetők, illetve telepíthetők lennének. A 2030-ra számolt energiatárolási igényt úgy lehetne akár 65 százalékban is lefedni, hogy nem volna szükséges túl sokat áldozni a hálózati csatlakozási infrastruktúra megépítésére, mivel azok nagyrészt – a régi erőművek betáplálási rendszerének köszönhetően már megvannak.
A Fraunhofer intézet elemzését szemléző PV Magazine azt találta fontosak kiemelni, hogy mindez persze nem homogén, a hagyományos erőművek csatlakoztatott teljesítmény-terhelései régiónként lehetnek többek-kevesebbek is a tárolási követelményektől. De ami megvan, azt nem kell újra megépíteni!
„Az atomerőművek telephelyei önmagukban 26,8 GW összterhelésükkel 2030-ra az energiaátálláshoz szükséges akkumulátorok csatlakoztatott terhelésének akár egynegyedét is biztosíthatják” – közölte Bernhard Wille-Haussmann, a Fraunhofer ISE hálózatüzemeltetésért és hálózattervezésért felelős csoportmenedzsere. Úgy látja, hogy a már most rendelkezésre álló helyeken a 100 GWh hely-, és csatlakozó infrastruktúra pozíciójának fele adott, 2030-ig pedig, a további szén és atomerőművi leállítások miatt ez az arány 65 százalékig is elmehet.
Régiónként más és más
A tanulmányban tíz régió energiatárolási igényeit és lehetőségeit, illetve jövőbeli terhelési görbéit is modellezték. Így vált világossá, hogy például Baden-Württemberg és Észak-Rajna-Vesztfália a rendelkezésükre álló lehetőségek, illetve a jövőbeli igények alapján meglehetősen jó kiindulási pozícióban van (leegyszerűsítve: igaz, hogy sok termelőkapacitás áll le, de kevesebb a felépítendő igény, így a hálózati csatlakoztatással nemigen lesz gond) egyik végén, szemben például Szászország-Anhalt-Türingiával, ahol a következő években kieső termelőkapacitás viszonylag kicsi (1,1 GW), az új technológia beépítésének igénye viszont nagy (több mint 10 GW) – így itt szükséges lesz a hálózatfejlesztésre is alaposabban ráfeküdni.
A Fraunhoffer intézetben azt is kiszámolták ,hogy a régiók közötti távvezetékek 2030-as kihasználtsága hogyan oldható meg, és ehhez hol-milyen hálózati fejlesztéseket kell a következő években betervezni.
Forrás. napi.hu
