A közhiedelem szerint május elseje kommunista ünnep, azonban története régebbre nyúlik vissza, a volt szocialista országok csak felkarolták a munka ünnepét. Még ma, húsz évvel a rendszerváltozás után is nemzeti ünnep, azonban a legtöbbeknek ez már csak annyit jelent, hogy nincsenek nyitva az üzletek.
A 19. század elején vet?dött fel el?ször, hogy meg kéne ünnepelni a munkát, akkor a munkásmozgalmak, szakszervezetek ébredésével egyid?ben egyre több jogot harcoltak ki maguknak az emberek. Akkor alakult ki például a ma már klasszikus nyolcórás munkaid?, korábban ugyanis 10-16 órát dolgoztatták a gyárosok dolgozóikat.
Egyházi ünnep is
Bármilyen meglep?, május elseje egyházi ünnep is egyben Munkás Szent József, a munkások véd?szentje tiszteletére. A katolikusok ezen a napon Jézus nevel?apjára, az ácsra emlékeznek, az ünnepet 1955. május 1-én rendelte el XII. Piusz pápa.
1817-ben Robert Owen volt az, aki el?ször kiállt a munkások érdekei mellett, többek között a munkaid? csökkentését követelte, érvként pedig azt hozta fel, hogy a korábbi 14-16 óra helyett már 10 órás munkaid? mellett is nyereséges tud lenni egy gyár. Habár 1847-ben a n?k és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-ig a kérdésben nem történt el?relépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a k?m?vesek és épít?munkások, hogy a Melbourne-i Egyetemt?l az ausztrál Parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaid? bevezetését a kontinensen.
Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott, s ez is egyre inkább sürgette a munkaid? csökkentését. (Ugyanis a munkaid? csökkentésével többen juthatnának munkához, s a munkanélküliség csökkenésével a társadalmi feszültségek is enyhülnének.) Ennek hatására egyre gyakoribbá váltak világszerte, de f?ként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi er?vel közömbösítettek.
1886. május elsején a chicagói szakszervezetek hirdettek sztrájkot a nyolcórás munkaid? bevezetéséért, az akciót május 4-én a Haymarketi zavargás zárt le, mikoris a tüntet? munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rend?rök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. Összesen 11 ember (7 rend?r és 4 tüntet?) vesztette életét, a kés?bbi perek során nyolc szocialista-anarchistát állítottak bíróság el.
1889. július 14-én alakult meg a II. Internacionálé, mely úgy határozott, hogy a Haymarketi zavargások negyedik évfordulóján, 1890. május elsején a szakszervezetek közösen vonuljanak fel a nyolcórás munkaid? bevezetéséért. 1891-ben az Egyesült Államokban május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
Szocialista ünnep lett
Május elseje a 20. században fokozatosan vált szocialista ünneppé, els?sorban a Szovjetunióban és a volt szocialista országokban lett nemzeti ünnep. Ezzel párhuzamosan az eredetileg a munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták a szocialista blokkban, mivel ez jobban megfelelt az uralkodó rezsimeknek. Az elnevezés a diktatúrák bukása után is megmaradt a volt szocialista országokban.
Itthon az id?sebb generáció legtöbb tagja még úgy emlékszik a május elsejékre, mint a felvonulások, a majálisok és a sör-virsli ünnepére. Ma már a legtöbb embernek annyit jelent a május elseje, hogy ez a kés? tavasz-kora nyár els? szabadnapja, a strandszezon kezdete.
A munka ünnepe mellett más fontos események is történtek hazánkban ezen a napon: 1881-ben például május elsején kezdett m?ködni Puskás Tivadar találmánya, az els? budapesti Telefonközpont. A Magyar Televízió 1957-ben ezen a napon kezdte meg hivatalosan a m?ködését, hat éve pedig május elsején lettünk az Európai Unió tagjai.
Forrás: mfor.hu – http://www.mfor.hu/cikkek/Eljen_majus_elseje____120_eves_a_munka_unnepe.html
