Főleg egyedi, illetve a gazdasági újrainduláshoz kapcsolódó tényezők miatt nagyot ugrott a gáz piaci ára Európában és Magyarországon. Az áram árával ugyanez a helyzet, de ott rendszerszintű probléma is van, egyre több az ingadozó termelésű megújuló forrás, kevés a kiegyenlítő erőmű, így drága a szabályozó áram. A magyar energiahivatal vizsgálódik és intézkedéseket fontolgat.
Jelentősen nőtt az elmúlt hetekben, hónapokban az elektromos áram és a gáz ára Európában (is), még ha ebből a magyar lakossági fogyasztók a hatósági árak miatt nem is láttak semmit, és vélhetően (még egy darabig) nem is fognak.
Nagyon is megérezték azonban a hazai vállalkozások, amelyek nem hatósági, hanem piaci áron veszik az áramot és a gázt. Beszéltünk olyan vállalkozóval, akinek a szolgáltatója 40 százalékos áramáremelést jelentett be, és olyannal is, ahol a gázszolgáltató 70-80 százalékkal emelt.
Rajtuk keresztül végső soron megérzi a lakosság is a drágulást, hiszen a magasabb energiaárak költségnövekedést jelentenek a vállalkozásoknak, amit azok előbb vagy utóbb kénytelenek beépíteni az áraikba. A lakosság így magsabb árakkal találkozik az éttermekben, üzletekben stb., az inflációs mutató pedig egyre feljebb kúszik – miközben túl magas, sőt várhatóan közép távon is magasnak ígérkezik, annyira, hogy a jegybankot lépésekre, egy szigorítási ciklus elkezdésére sarkallta.
Hosszú távon nem várható nagy gázdrágulás
A földgáz ára hagyományosan együtt mozog a kőolajéval, ez történt az elmúlt időszakban is, ahogy a kőolaj ára felfelé mozgott, úgy drágult a gáz. Illetve még annál is jobban. A gázár emelkedése több különböző tényezőre vezethető vissza, így vélhetően nincs szó tartós jelenségről. Az egyik ok természetesen a világ gazdaságainak járványválság utáni újraindulása, ami fokozott kereslettel jár. A nemzetközi energiaügynökség (IEA) adatai szerint
2021 második negyedévében éves alapon 25 százalékos növekedés volt a fogyasztásban, amire 1985 óta nem volt példa.
Márpedig a túlkereslet felfelé hajtja az árakat. Különösen, ha eközben a kínálati oldal nem követi – mint jelenleg.
Az európai alacsony kínálathoz hozzájárul, hogy az ázsiai szereplők fogyasztása szintén felpörög a gazdasági helyreállással párhuzamosan, ás Ázsiában elkezdődött a téli készletezés. Európa és Ázsia elsősorban a cseppfolyós földgáz (LNG) piacon versenyeznek egymással. Elemzői vélemények szerint a következő években nem várható e verseny enyhülése.
Közben tavasszal elég sokáig volt hideg idő, vagyis az évnek a szokottnál későbbi részéig húzódott a magasabb fogyasztású téli időszak. A készletek alacsony szinten állnak, Norvégia visszafogta az exportját, az orosz Gazprom pedig a további szállítási kapacitások lekötését jegeli, vélhetően azért, mert az Ukrajnát elkerülő, Oroszországot Németországgal közvetlenül összekötő Északi Áramlat második vezetékpárjának üzembe helyezésére vár.
Egyelőre nem tudni, az áremelkedés mennyire lesz tartós, hosszú távon nagy emelkedés azért nem valószínű Európában, hiszen a gáz mint fosszilis energiahordozó kereslete nemigen fog nőni, sőt – mondja Takácsné Tóth Borbála, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpönt (REKK) kutató főmunkatársa. A REKK várakozása szerint mivel immár a mi régiónkban is több gázforrás árhatása érezhető (orosz, azeri, LNG) az ezen források közti verseny garancia lesz arra, hogy a korábban megfigyelhető közép kelet európai (és balkáni) régiós felár nem állhat majd vissza.
Készül az új, hosszú távú orosz gázszerződés
Magyarország elsődleges importpartnere egyelőre Oroszország, úgyhogy meghatározó, milyen árat sikerül kialkudni a Gazprommal. Illetve Moszkvával, Oroszország számára az energiaexport külpolitikai eszköz, így az árak kialakításában messze nem csak piaci szempontok játszanak szerepet. A Fidesz-kormányokról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy alapvetően ne ápolnának kiváló kapcsolatot Moszkvával és személyesen Vlagyimir Putyin elnökkel. Ugyanakkor a földgázimport területén a kormány nem köteleződött el Oroszország felé, az utolsó hosszú távú gázszerződés 2015-ben kifutott, és azóta sem kötöttek újat. A határkeresztező kapacitásokat ugyanakkor fejlesztették, és Magyarország jelentős kapacitásokat kötött le a horvát Krk szigeti LNG-terminálon, illetve azzal kapcsolatban hosszú távú szerződést is kötött a brit-holland Shellel.
A gázforrásokat így sikerült jelentősen diverzifikálni, de belátható ideig Oroszország megkerülhetetlen partner marad – különösen, hogy az esetleges déli és a nyugati irányból érkező import is jelentős részben orosz molekulákat tartalmazhat majd a jövőben. Északon ugyebár épül az Északi Áramlat második vezetékpárja, délen pedig a Török Áramlat balkáni ága, amely Szerbián át érkezik majd Magyarországra.
Szijjártó Péter külgazdasági miniszter június elején jelentette be, hogy a kormány elvi megállapodást kötött a Gazprommal egy 15 éves gázszerződésről. A miniszter szerint a kormány rugalmas árképzést szeretne, az árról még tárgyalnak a felek.
Egyre több a megújuló, felértékelődik a szabályozó áram
A gázénál még érdekesebb az áram ára, illetve az árampiac jövőbeli kilátásai, ott ugyanis nem csak egyedi, ideiglenes tényezők magyarázzák az árak elszállását. Vannak azért olyanok is, az áram árát szintén felfelé húzza a gazdaságok újraindulása, és az azzal együtt járó növekvő fogyasztás. A szélsőséges, vagy legalábbis kiugró hőmérsékletekkel járó időjárás szintén nem kedvező – mind a fűtés, mind a hűtés növeli a fogyasztást.
Közben a kínálati oldalon egyrészt kapacitásszűkülések, másrészt drágulások szintén felfelé nyomják az árakat. A nagy károsanyag-kibocsátókat (például szénerőműveket) terhelő szén-dioxid-kvóták ára egyre magasabb, a kvóták árát az erőművek egy darabig be tudják építeni az áraikba, aztán teljesen versenyképtelenné válnak. Ami egyébként célkitűzés Európában, másként nem lehet teljesíteni a kibocsátáscsökkentési célokat. Németország az energetikai fordulat jegyében nemhogy a szenes, de a nukleáris termelést is kivezeti, a kieső kapacitásokat pedig pótolni kell valamivel. Például gáztüzelésű erőművekkel – igen ám, de a gáz ára szintén jelentősen felment.
A gázerőművekre ráadásul a megújuló termelők miatt is egyre nagyobb szükség van. A megújulók (nap, szél) termelése ugyanis ingadozó, amit az aktuális fogyasztás függvényében ki kell egyenlíteni a rendszerben. A szenes és a nukleáris erőművek azonban erre nem elkalmasak, mivel termelésüket csak korlátozottan, és ami fontosabb, lassan lehet szabályozni. A gáztüzelésű erőművek ezzel szemben gyorsan szabályozhatók, szerepük (és az általuk termelt áram ára) ezért egyre jobban felértékelődik, ahogy egyre több megújuló kapacitás lép be a rendszerbe, amit ki kell egyenlíteni.
Ez a helyzet természetesen nem csak Magyarországon probléma, hanem lényegében egész Európában.
Az energiahivatal nem várt ekkora drágulást
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) már április végén figyelmeztető lövést adott le, és bejelentette, hogy “tapasztalva a kiegyenlítő energiaárak elmúlt hónapokban történő gyors és nagymértékű emelkedését, a szabályozási energiapiacokon megjelent változások kiváltó okait feltáró elemzést készít”. Egy elemzés persze nem túl nagy fenyegetés, a MEKH azonban azt is bejelentette, hogy “felvette a kapcsolatot az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és a Mavirral [az elektromosrendszer-irányító – a szerk.] egy olyan intézkedéscsomag mielőbbi implementálása érdekében, amely megakadályozza a helyzet további eszkalációját, és hathatós lépéseket tesz a szabályozási piacok egyensúlyának helyreállítására”.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy a kialakult helyzetet nem kellett-e volna előre látni, a megújulók terjedése nem újdonság, azt az állam kimondottan ösztönzi. Legalábbis a naperőművekét (beleértve mind a nagy naperőműfarmokat, mind a háztáji kiserőműveket), miközben mind a mai napig nem világos okokból a szélerőművek telepítését lényegében az ország teljes területén ellehetetlenítette. Holott a szélerőműveknek lehetne szerepük a napos termelés kiegyenlítésében – és megfordítva -, hiszen a szél akkor is fújhat, ha nem süt a nap. A gázerőművek építését sem ösztönözték az elmúlt években, ennek megfelelően a hazai piacra egy évtizede nem lépett be új gázos kapacitás. Szintén nem történtek jelentős hálózatfejlesztési beruházások, amikre pedig egyre nagyobb szükség van, ahogy a termelési mix és a fogyasztási szokások átalakulnak.
“A mostani helyzet kialakulását valamilyen szinten már korábban előre lehetett látni, még ha a változás hevességét és a költségemelkedés mértékét nem is lehetett pontosan prognosztizálni” – mondta az NRGReport szaklapnak Batta Gergő, a Mavir rendszerirányítási és piacműködtetési igazgatója.
A klímacélok eléréséhez gyorsítani kellene
A következő kérdés pedig, hogy közép- és hosszú távon mi lesz a megoldás. Megengedve, hogy a mostani jelentős áremelkedésekben egyszeri tényezők is jelentős szerepet játszanak, a termelés és a fogyasztás átalakulásával, a rendszeregyensúly felborulásával kapcsolatos problémák nem fognak maguktól megoldódni. Batta Gergő szerint legalábbis felül kellene vizsgálni a napelemes kapacitások további növelésének ütemét, de jó eséllyel “be kellene húzni a féket”. Rendszerfejlesztéseket kellene végrehajtani (ami évekbe telik), esetleg ösztönözni kellene a megfelelő rugalmasságot biztosító erőművek építését (ami szintén évekbe telik). A rendszer egyensúlyban tartását segítenék az akkumulátoros energiatárolók (de ezek telepítése megint csak évekbe telik).
Mindez persze a rendszerirányítói álláspont, ami az ellátásbiztonságot veszi figyelembe. Azt ugyanakkor nem, hogy Magyarország az unió részeként károsanyagkibocsátás-csökkentési célokat fogadott el – amiknél ráadásul Brüsszel ambíciózusabb célokat szeretne kitűzni. Magyarországon a megújulókapacitások gyorsan nőnek, azonban az előrejelzések szerint nem elég gyorsan. A klímacélok eléréséhez a növekedés jelenlegi üteme nem lesz elég, vagyis gyorsítani kellene, nem pedig behúzni a féket. Közben persze fenn kellene tartani az ellátásbiztonságot, és nem ártana kordában tartani az árakat.
Magyarország esetében a lakossági fogyasztókat az áremelkedésektől védi a hatósági ár, más országokban azonban a háztartások közvetlenül a bőrükön érzik az energiaárak elszállását. Ráadásul egy szint fölött a kereskedők, szolgáltatók nem képesek benyelni a lakossági szolgáltatáson keletkező veszteséget, a kormány pedig kénytelen felemelni a hatósági árat. Vagy pedig az állam többé-kevésbé átveszi a lakossági szolgáltatást (ami Magyarországon részben megtörtént), így a veszteség állami cégnél keletkezik. Ugyan a tényleges árat így is a háztartások fizetik meg, csak éppen nem a rezsicsekkeken, hanem az államkasszába fizetett egyéb adókban és járulékokban. És ahogy említettük, hiába hatósági a lakossági ár, a vállalkozások piaci áron veszik az áramot (és a gázt), az energia ára beépül az általuk értékesített termékek és szolgáltatások árába, míg végül eljut a fogyasztókig.
