Energiahatékonyság: onnan indulunk, hogy ilyesmire senki nem akar pénzt költeni

Az a feladatunk, hogy nézzük meg, mi történt, riportoljunk róla, javítsuk meg, tegyünk javaslatot a tulajdonosnak a helyzet megoldásra. Ez a villamosenergia, a földgáz, a víz, a csatorna és távhő felügyeletre vonatkozik, de azt is vállalni tudjuk, hogy ha az ügyfélnek tett javaslat nem csupán javításra, hanem napelemek telepítésére, a villamosenergia kereskedelmük optimalizálására vonatkozik, melyeket szintén a saját szakértőinkkel meg tudjuk oldani. Egy komplett csapat dolgozik azon, hogy a nagy multiknak – akiknek dolgozunk – valóban hatékony legyen az energiafelhasználása.

– Csak multikkal dolgoznak?

– Nem, de jellemzően nagy cégekkel. -abban az értelemben, hogy évi 100 ezer kilowattóránál többet fogyasztó cégek adják ki a portfoliónkat. Úgy látjuk 12 év működési tapasztalattal, hogy azt, amit mi tudunk, azt eddig a szintig érdemes felkínálni, mivel így az érdemi változásokat meg is tudjuk mutatni.

Az energetikai tanácsadás, az energetikai rendszerek optimalizálása vagy pusztán az, hogy közgazdászok, könyvelők, adótanácsadók és energetikusok alaposan átnézik egy cég vonatkozó szerződéseit, számláit és adatait, hogy találjanak megtakarítható tételeket, az egyáltalán nem új dolog. Nem új szakma a miénk, de a láthatósága és a fontossága csak most kezdett el tudatosulni a nagy cégekben.

– Honnan és hogyan indul az energiahatékonysági munkájuk?

– Mindig a méréstől. Mindig onnan indul helyileg is, ahol az energia átadásra kerül – legyen szó vízről, földgázról, villamos energiáról: az átadási pont a legfontosabb. Ha a mérés nincs rendben – és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a legtöbb helyen nincs rendben – akkor az ügyben nincs miről beszélni, hogy a cég hogyan legyen, lehet hatékonyabb. A legtöbb magyar cégnél ez szokott lenni az alapprobléma, mert már az átadási pontnál sincs sem optimalizálva a rendszer, mivel a legtöbbször nem is a megfelelő mérőeszközök vannak a rendszerbe építve.

Hogy egy egyszerű példát említsek, az esetek mintegy negyedében, jellemzően a nagy társasházak, irodaházak és üzletközpontok áramváltója nem megfelelő típusú, mivel nem a megfelelő tartományban mérnek, így a rendszerek számára lekötött teljesítmény nem is a megfelelő szintre van beállítva. Ezek a cégek óriási pénzeket hagynak az asztalon, mert a teljes fogyasztásuknak akár az öt százaléka is ezen az egy egyszerű tételen múlhat.

– Tamáskodnék kicsit: onnan nézve ez azért nem tűnik olyan soknak, hogy a távhőszolgáltatók ennyit alapból elfűtenek az utcán amiatt, mert nem elég korszerű az ott futó csövek szigetelése.

– Az lehet, hogy így van, de ha arról beszélünk, hogy a magyarországi zöldfordulat és energiahatékonyság hol tart, akkor plusz öt százaléknyi hatékonyság megugrása viszont egy őrülten nagy előrelépést tenne lehetővé.

De mondok akkor egy másik példát is: általános problémát jelent a cégek számára, hogy a hálózat, amiről az áramot veszik, megbízhatatlan. Az egyik cégnél évente 160-180 alkalommal mérhető olyan szintű feszültségesés, hogy ha csak egy pillanatra is, de az adott üzem vagy gyár leáll. Évente legalább 160 alkalommal. Erre kell áthidaló megoldásokat kínálni, mert minden egyes pici áramszünet végül egy dedikálható méretű termeléskiesést, vagyis veszteséget okoznak a gyárnak. Volt olyan ügyfelünk, ahol a számítások szerint olcsóbban megúszná az üzem, ha az áramszünetek benyelése helyett akár az erőműig újraépítené a vezetékhálózatát.

– Vissza is tértünk oda, ahol kezdtük: tehát akkor hol kezdődik és meddig tart az önök munkája?

– Az energiahatékonyság a mi számunkra ott kezdődik, hogy a megfelelő tartományban tudjuk mérni azt, amivel foglalkoznunk kell. Amikor ezt letesszük egy multi asztalára azzal, hogy mi mindent kellene ennek érdekében megtenni, de ezeket mi akár előre is finanszírozzuk (például az áramváltó cseréjét vagy a mérőpont áthelyezést, mert az a trafó rossz oldalán van), akkor elsőre meglepődnek.  De amikor kiderül, hogy ezzel akár százmilliós éves megtakarítást is el lehet érni, akkor arra már jól reagálnak, mivel az a legfőbb döntéshozó számára is értelmezhető, ha a nettó profit soron 1-2 százalék így elérhetővé válik. Ekkor szokott az következni, hogy meghívót kapunk az igazgatótanácsi ülésre, ahol el kell mondani, hogy mit kéne először, és menetben, a következő lépésekben megoldani.

Rendszerint 3-9 hónapos megtérülésű kis beruházásokkal kezdünk, és amikor a számok az előzetes kalkulációt visszaigazolják, onnantól aztán rendszerint megjön a bizalom is a további közös munkához.

– Ha ilyen gyorsan lehet látható eredményeket elérni, akkor az nekem azt sugallja, hogy nagyon rossz a kiinduló pozíció, amin gyorsan lehet eredményeket felmutatni, illetve: hogy kis, egyszerű módosításokról van elsősorban szó – amihez kis invesztíció kell. Ezért kérdem: mennyire bonyolult dolgokra kell gondolni akkor, amikor egy nagy multival dolgozni kezdtek?

– Nem mondom, hogy túlságosan bonyolult tétekkel kell elindulni. Azzal például lehet, hogy nincs optimalizálva az energiabeszerzés, hogy nincsenek optimalizálva a cég hálózati rendszerei, hogy óriási hálózati veszteséggel működnek, mert a rendszerük teli van meddő energiával. A fázisjavítás elvégzése elég egyszerű tétel, ahogyan az is, hogy a gyárban a főkapcsolók mögé beépítsünk egy szinkronváltót. Ez utóbbival például egy gyárban havonta azzal is megtakarítottunk egy meglehetősen nagy összeget az áramszámlán, hogy optimálisabbá tettük az üzemben a napi indulás teljesítményfelvételét.

Az volt a gyakorlat, hogy az üzembe elsőként érkező „Béla bácsi” a csarnokba lépve egyszerre feltolta a hat kapcsolót és így minden azonnal működésbe lépett, munkára kész állapotba került. Csakhogy az így hirtelen megugró energiafelhasználás jól megtekerte a villanyszámlájukat is, miközben egy jól elhelyezett szinkronkapcsolóval, azzal, hogy a hat részegység kapcsolása között néhány másodpercet a rendszer „eltolt”, késleltetett, a hegyes fogyasztási tüskét jelentős mértékben le lehetett lapítani anélkül, hogy „Béla bácsi” szokásán változtatni kellett volna az üzemben. Ma is gyakran futunk bele abba, hogy az ügyféllel innen kell elindulni.

– Ha idealista lennék, azt mondhatnám, hogy amennyire szomorúan hangzik mindez, annyira örömteli is, hiszen ezáltal önöknek sok munkájuk van és lesz, amiben ráadásul könnyű az első sikereket felmutatni. Ráadásul: ha ilyen mélyről kell velük indulni, akkor a jó mentorálás nagymértékű és folyamatos javulást is lehetővé tesz, ami végül majdcsak látszani fog az egész rendszeren. De mégsem hiszem, hogy ennyire egyszerű és egyenes lenne ez az út…

– Volt olyan időszak, amikor ezen a területen egyetlen apró törvényi változásból, abból meg lehetett gazdagodni, hogy a rendszerhasználati díjfizetési paramétereket megváltoztatták. Aki értette a módosítást, és látta rajta a kiskaput, az némi ügyeskedéssel milliókat kereshetett az ügyfeleinek – és saját magának.

Ezért is van, hogy mi nem csak tanácsadást végzünk, hanem a szükséges beruházásokat el is tudjuk végezni. Meg azért is, mert például egy étteremhálózatnak nincs ideje és energiája arra, hogy energetikai, közüzemi kérdésekben területenként külön-külön cégeket vadásszon a problémái megoldására, így olyan céget keres, amelyik az állapotfelméréstől a tervezésen át a kivitelezésig és az utólagos hatásmérésiig mindent egyben képes kezelni. Mi ilyen projektcég vagyunk, én például matematikus és közgazdász vagyok, de miközben több mérnökünk van, mint közgazdászunk, és erőseknek kell lenni mindkét oldalon, a dolog attól működik, hogy szerteágazó alvállalkozói körrel dolgozunk együtt – így mindenre tudunk megoldást kínálni.

– Ha ezen a piacon a cégek energetikai problémáit egyre inkább komplexen kezelni képes tanácsadó-problémamegoldókat kíván, akik a felméréstől a tervezésen át a kivitelezésig és az utólagos hatásmérésiig mindent haszonra váltanak, miért nem hallani ezekről a sikerekről?

– Azért, mert a mai magyar valóság inkább a következő: egy nagy, 100 milliárd forintos éves árbevételű magyarországi multinál is csupán egy ember foglalkozik energetikával. Annak ellenére is, hogy a cégnél az energetikai költségek is milliárdokra rúghatnak, de ez eddig, ezen az áron be volt kalkulálva a működésbe. Most, hogy az energiaárak kilőttek, a földgáz ára az európai piacokon is a sokszorosára nőtt, hogy egy év alatt az áram ára idehaza is megháromszorozódott, ez a terület is kezd nagyon fontossá válni.

Érthető, mert más volt 14 forintos áramár mellett dolgozni, termelni, rezsit számolni, mint most, amikor a 55 forintos egységár közelében már mindenkinél aktivizálódott a szemöldökfelvonási reflex. Csakhogy e problémára továbbra is csupán egyetlen embert foglalkoztatnak. Ami csak arra elegendő, hogy az illető az éppen aktuális, napi, folyamatban lévő üzemeltetési feladatokat ellássa. Ezeknek a szakembereknek ezen kívül jó ideje már legfeljebb aláírni van idejük – ahol dolgozunk, mi jellemzően ezt találjuk.

Ami a beruházásokat illeti: az ennél is inkább jellemző, hogy ad-hoc jellegű, nem körültekintő, nem a nagy képet is megvizsgáló döntésekre indulnak el. Előfordult, hogy az igazgatótanácsban valaki hirtelen előállt egy „óriási” ötlettel – azzal, hogy használják ki, hogy az egyik, töltőállomásokkal foglalkozó nagy német márka hajlandó ingyen letelepíteni az áruházlánc számára n-darab töltőt. A munkába bevonták a kis karbantartó céget, kiépítették a 100 kilowattos töltőket, de a bekapcsolás utáni napon, miközben két autó állt a parkolóban lévő töltőfejekhez, a gyárban elment az áram. Elfelejtetteket hálózatot is fejleszteni, és bár óriási ötlet volt az e-töltő telepítés, a rendelkezésükre álló teljesítményt szétverték, mert az egy szem energetikusnak ezt nagyban is meglátni tényleg nem volt már ideje.

– Ilyenkor hívják önöket, ami lehet, hogy nem a leghálásabb feladat, de a tűzoltás elég jövedelmező tud lenni.

– Évi 700 milliós árbevételű projektcég vagyunk, többnyire nem tűzoltásból élünk, de valóban: régóta nincs okunk panaszra. Azt azonban, hogy a sok ügyfelünknél e területen már mindent mi felügyelünk, és az elvárás velünk szemben az, hogy tegyünk újabb javaslatokat, hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy milyen veszélyekkel járhatnak bizonyos döntések, az egy hosszú folyamat eredménye. Lehet, hogy egykor egy tűzoltással kezdődött, de azáltal fejlődött, hogy mindig bizonyítani kell.

Rendszeres helyzet, hogy felajánljuk: ha a felmutatott spórolási lehetőségben nem hisznek, mi megfinanszírozzuk, és majd a megtakarításból fizessék azt ki. Az ilyen projekt után születnek aztán azok a döntések, hogy mégis lesz egy-egy éves büdzsé, kérik, hogy állítsunk össze erre menetrendet, hova lehet eljutni. A leggyorsabban megtérülő megoldások felől kezdünk hozzá, és ez a logika általában meggyőző is, és ezt követően elindul a dinamikus bizalomépítés, aminek a végére gyakran komplett tanácsadókká válunk, és a megvalósítást is megkapjuk, mert akkor azzal se kell vesződni.

– Tudom, hogy ahány cég, annyi helyzet és annyi válasz is, de lehetne azt valahogy, közérthetően szemléltetni, hogy honnan indul el Magyarországon ez az egész építkezés?

– Óriási különbségek vannak, sok tényezős helyzetek vannak, de ha általánosságot kellene mondani, akkor azt javasolnám, hogy tessék megnézni, milyen villanyoszlopok állnak ma Magyarországon, a városban a falvakban. A látványról esztétikai értelemben talán lehet vitatkozni, de az biztosan látszik rajtuk, hogy az idő megette őket. Lényegében ez jellemzi az egész magyarországi céges villamos energia hálózatot is – miközben a fogyasztási – és egyre inkább a termelési – oldalon is új kihívásokra új megoldásokat adunk, mert másképp termelnek a rendszerek, és másként, máshogy fogyasztanánk.

– A minél inkább drágul az áram és az energia, a sokk annál intenzívebb elve működik? Sorban állnak most a cégek és az ügyfelek az ajtóik előtt?

– Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor azt kell mondani, hogy a céges rendszerek optimalizálásának lehetősége folyamatos, de a vállalatok mindig csak az utolsó pillanatban lépnek. Ha születik egy új törvény, ha változnak a keretek, akkor az utolsó pillanatig kivárnak. Erre is szocializálódtak, mert a jogalkotói gyakorlat is olyan, hogy az utolsó pillanatban is radikális módosítások tudnak történni, így a cég a saját szempontjából logikusnak tűnő módon semmit nem akar elsietni.

De emellett saját, valós célok sincsenek forszírozva, és ha mégis, akkor nagyon lassan mozdulnak meg a cégek.

– Egyik kollégája a LinkedInen nemrég kiposztolta, hogy sikeresen célba ért egy cégnél. Bizonyára a siker, a leszerződés volt a hangsúlyos, de azért a bejegyzésben benne volt, hogy 3 éve be-bejárt már a céghez, újra meg újra fel kellett tenni ugyanazt a lemezt, amit most a cégnél végre meg is hallgattak. Ez is tipikus?

– Teljesen általános helyzet. Én ezt is a legyakrabban arra vezetem vissza, hogy egy energetikusa van a cégnek. Ha az illető távozik a vállalattól, az új emberrel megint mindent elölről kell kezdünk, ha pedig úgy áll hozzá, hogy azt gondolja: a javaslataink az ő szakmaiságát vagy legitimitását ássák alá (mondván, hogy a főnökei látni fogják, hogy ő ezt “nem vette észre”) akkor ezt valahogy le kell bontanunk. Ezen a ponton iszonyatos méretű egózás folyik, miközben évente az is százmilliókba kerülhet, hogy az energetikus makacs, és nem sikerül belátnia, hogy arra, amire neki eleve nincs ideje, energiája, kap egy kész megoldást – és ha ő visz be minket a projekttel a főnökei elé, akkor a cégben az ő pozíciója valójában erősödik, nem pedig gyengül.

– Több hír is megjelent, hogy a hálózati cégek építik, beüzemelik az első energiatárolókat, hálózati stabilizáló berendezéseket a hálózatba. Ezzel be is lépünk abba az új korszakba, ahol nem (csak) az erőművek közelében, nem (csak) az alállomásokig, hanem a fogyasztói végeken is komoly mértékben fejlesztenek és nem csak hibaelhárítanak a hálózati cégek?

– Szerintem ez azért még a jövő.