Hírek a közelmúltból

Az elmúlt hónapokban a szakmai berkekben hallható információk mellett sajtóhírekis olvashatók arról, hogy már az év első félévében megszülethet egy új, államilag támogatott Otthon Felújítási Programról szóló szabályozás, és a program nyár elején el is indulhat. A Kormány jogszabályalkotási dokumentumaiból egyelőre csak az derült ki biztosan, hogy a program keretében a lakóingatlanok energetikai korszerűsítését lehet majd elvégezni, de részletek még nem láttak napvilágot. Annyi sejthető még abból, hogy nem a családtámogatásokért felelős államtitkárság, hanem a Gazdaságfejlesztési Minisztérium foglalkozik a témával, hogy az új program a korábbi otthonfelújítási támogatásnál jóval szélesebb körben lesz elérhető és nem csak azok az ingatlantulajdonosok vehetnek részt a programban, akik gyermeket nevelnek vagy vállalnak.

Kiszámíthatóság kell a felújítási támogatásokban is

Más szakmai szervezetekhez hasonlóan a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) is régóta szorgalmazza a lakásállomány minőségi megújítását célzó energetikai korszerűsítést előtérbe helyező támogatási program bevezetését. Lényeges, hogy mélyfelújításról beszélünk, és nem szépészeti és más, az épületek energiafelhasználását nem javító felújításokról (utóbbiak nem voltak kizárva a legutóbbi otthonfelújítási támogatásból).

Tudjuk, hogy a hazai épületállomány érdemi megújulásához évi 100-130 ezer lakóépület energetikai mélyfelújítására lenne szükség. Ennek most a töredéke valósul meg, magánberuházásban.

Ezért szükséges jelentős forrásokat a lakóépületek energetikai korszerűsítésére fordítani, beleértve a szakmai szervezetek által kiemelt fontosságúnak tartott szemléletformálást és felvilágosítást is.

Mindenképpen olyan, legalább középtávú lakáspolitika kellene, amely koherensen tartalmazza a lakásépítési és lakásfelújítási célszámokat, valamint az ehhez szükséges finanszírozási, támogatási rendszert. Ez a kiszámíthatóság nélkülözhetetlen a lakásszektor ciklikusságának csillapításához is.

Évente szánni kell rá forrásokat

A napokban fogalmazta meg súlyponti javaslatait az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is, amelyben szorgalmazza egy Otthonfelújítási Támogatási Program elindítását. Koji László, az ÉVOSZ elnöke kérdésükre elmondta, hogy most van esély arra, hogy egy olyan, energiamegtakarítást célzó otthonfelújítási program szülessen, amely nem csak az új gyereket vállalókat hozza helyzetbe, hanem szélesebb társadalmi réteget, akár a nyugdíjasokat is.

Úgy véli, hogy a költségvetés helyzetét ismerve a felújítás költségeihez mérten minimális vissza nem térítendő támogatással, inkább kamattámogatott hitellel számolhatnak a háztartások.

„Mi azt is szeretnénk elérni, hogy a hazai gyártású építési termékeket hozza elsősorban helyzetbe ez a program – hangsúlyozta Koji László. Ezért is indult el az ÉVOSZ kezdeményezésére az ÉMI honlapján egy egyszerűsített, környezettudatos, zöld termékminősítés, és remélhetőleg mire a programra jelentkezni lehet, addigra egy több száz, a korszerűsítés szempontjából kulcsfontosságú, minősített terméket tartalmazó lista áll majd rendelkezésre. Ebből a felújítók is ki tudják választani azokat a modern, környezettudatos termékeket a beruházáshoz.

Az ÉVOSZ szerint minimum évi 150 milliárd forint szükséges a programhoz. Egy átlagos nagyságú lakás érdemleges korszerűsítésének tartalmaznia kellene a homlokzati és födémszigetelést, a nyílászárók cseréjét és energiatakarékos kazán vagy hőszivattyús rendszer beállítását. Ez alsó hangon 6-8 millió forintos beruházás. Ezért átlagosan kb. 30%-os önerővel számolva 4-5 millió forintos hitellel biztosan szükséges. Mindenképpen fontosnak tartanak legalább egy jelképes vissza nem térítendő részt, mert ehhez szívesebben mellé teszik a lakástulajdonosok a saját megtakarításaikat.

A 150 milliárd forint a lakások kis részének felújítására elegendő csak (miközben a lakóingatlanok 80%-t kellene korszerűsíteni), de ha sikeres a program és javul a pénzügyi helyzet, akkor újra meg kell hirdetni. „Véleményem szerint erre minden évben szánni kellene forrást” – mondta az ÉVOSZ elnöke.

„Ez a program, ha a 150 milliárdhoz hozzáadjuk az önerőt, durván 250-300 milliárd forintos megrendelést jelentene az építőiparnak, azon belül is a mikro- és kisvállalkozásoknak. És mivel ezekben a konstrukciókban a beruházásokat szerződéssel, számlára kell elvégeztetni, ezért az ágazaton belüli verseny tisztításához is hozzájárul a feketézők és a kóklerek kiszorításával” – tette hozzá Koji László.

Külön programra lenne szükség a társasházak felújításának a finanszírozására. Itt Koji László fontosnak tartotta kiemelni, hogy fontos lenne módosítani a társasház törvényt, hogy a korszerűsítések előmozdítása érdekében érvényt lehessen szerezni a tulajdonosok többsége akaratának, illetve, hogy előírjanak egy kötelező minimális hozzájárulást a felújítási alapba.

Az energiaszegénységben élőkre is kellene szabni támogatást

„Jó cél, ha várhatóan elinduló program az energiamegtakarítást célzó beruházásokat segíti” – mondta Koritár Zsuzsanna, a Habitat for Humanity Magyarország energiahatékonysági szakértője, de hozzátette, hogy van egy olyan réteg Magyarországon, amelynél az alapvető komfortfokozat növelésére (vezetékes víz bevezetése, fürdőszoba), vagy szerkezeti javítások elvégzése volna az elsődleges.

Úgy véli, hogy most egy energetikai fókuszú program várható, ami mindenképpen előremutató a korábbi, esztétikai felújításokat is támogató programhoz képest. Hozzátette, hogy az is jó lenne, ha nem a családpolitika érvényesülne ezúttal, tehát bármely háztartás hozzájuthatna a forrásokhoz.

Ami a finanszírozási eszközt illeti a kedvezményes hitel mellett fontos a vissza nem térítendő támogatás, sőt a nagyobb energiamegtakarítást sávosan emelkedve, magasabb összeggel támogató rendszerben. A túlárazások elkerülésére épülettípusonként lehetne maximalizálni az egyes beruházási elemek költségeit. Azért, hogy a kevesebb saját forrással rendelkező háztartások is hozzáférjenek a támogatáshoz, mindenképpen előfinanszírozásra volna szükség.

„Az EU-s elvárásoknak is megfelelően a keret egy részét kifejezetten az energiaszegénységben élőkre kellene célozni, de nekik nem elegendő a finanszírozás, hanem komplex programmal lehetne valósan segíteni” – hangsúlyozta Koritár Zsuzsanna. Nekik ugyanis az információhiány mellett sokszor gondot okoz a bürokratikus folyamatokban való eligazodás, a szükséges munkálatok megszervezése, vagy a megfelelő kivitelező szakember kiválasztása is. Ahhoz hasonló segítő program kellene, mint amellyel a Habitat támogatja a falusi csokra jogosult mélyszegénységben élő családokat az ország több térségében is.

Hasznos lenne a szakaszos megvalósíthatóság

„Nem tudjuk biztosan, de nagy az esély rá, hogy az uniós RRF-es (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) alapból érkező forrásokból írják majd ki az új felújítási programot, és akkor olyan feltételeknek kell eleget tennie, amelyek támogatják a 2030-as energiamegtakarítási célokat” – emelte ki Pálffy Anikó, a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) szakpolitikai munkatársa. Az RRF RePoweEU fejezetének tavaly év végén elfogadott terve szerint mintegy 200 milliárd forintos keretből támogatnának energiahatékonyságot szolgáló és a megújulók felhasználását növelő korszerűsítéseket.

„Nagyon fontos, hogy kizárólag energiahatékonysági célú beruházásokat lehet támogatni ebből a forrásból, legalább 30%-os energiamegtakarítás elérésével, és a keret 10%-át energiaszegény háztartásoknak kellene megkapniuk. Igaz, ha nem ők nem merítik ki a nekik szánt forrást, azt idővel át lehet csoportosítani. Márpedig ők nem biztos, hogy képesek kellő számban pályázni, utalt a Pálffy Anikó a fentebb, a Habitat szakértője által már kifejtett problémára. Azonban, miután várhatóan most egy keretet hirdetnek majd meg, ami korlátozott ideig lesz elérhető, számítani fog, hogy ki milyen gyorsan, mennyire felkészülten nyújt be igénylést.

Ezeknél a családoknál problémát okoz az önrész, vagy a hitelképességi követelmény is, amelynek való megfelelés nélkül a várható konstrukció nem lesz elérhető. Többeknek megoldást adna egy 30-40%-os vissza nem térítendő támogatási hányadot felhasználhatnák hiteltörlesztésre.

A támogatható beruházásoknál vélhetően az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) katalógusában felsorolt tevékenységeket lehetne elszámolni, ami mindenképpen az energiamegtakarítási célt szolgálja. Ugyancsak au EU-s követelmények közé tartozik a kötelező előzetes energetikai felmérés és tervezés – ami elszámolható, és a minimális energiamegtakarítási követelmény, amit tanúsíttatni kell a támogatáshoz.

„Sokaknak gondot okozhat, hogy egyszerre hajtsanak végre egy teljes mélyfelújítást, ami bonyolult és drága, ezért jó lenne, ha hosszabb távú programokkal lehetőség lenne a szakaszos megvalósításra, akár 5-8 éves folyamatban” – magyarázza a MEHI munkatársa.

A szakértő szerint a tervezhetőség nagyon fontos lenne, akár úgy, hogy évente csak tízezer lakást korszerűsítését támogatja az állam, de azt folyamatosan, minden évben. Ez kiegyensúlyozott építőipari keresletet jelentene, ami nem hajtaná felfelé az árakat sem,

A gazdaságot is élénkítené

Az Egyensúly Intézet nemrégiben közzétett, szakmai és piaci szereplők véleményét összefoglaló álláspontja szerint egy nagyszabású épületenergetikai felújítási program a magyarok életminőségét és hazánk energiafüggetlenségét is növelné, és hangsúlyozzák az átfogó lakásfelújítási program mielőbbi megindításának szükségességét.

Úgy vélik, „egy legalább 5 évre szóló, átfogó mélyfelújítást célzó program mind a magyar társadalom, mind a magyar állam szempontjából sokszorosan megtérülne: jelentős mértékben hozzájárulna a gazdasági növekedéshez és a pangó építőipar talpra állásához, évente százmilliárdos nagyságrendű állami bevételt generálna, erősítené hazánk energiabiztonságát és -függetlenségét, segítené a klímaalkalmazkodást, csökkentené a levegőszennyezettséget, és jelentősen növelné a magyar állampolgárok hétköznapi életminőségét.”

Vissza nem térítendő támogatásból és támogatott hitelből összeálló konstrukciót javasolnak, amelyben a két rész arányát a jövedelem és energiamegtakarítási szint alapján is differenciálnák, hogy – mint írják – „a jómódú tulajdonosok is motiváltak legyenek, de az alacsonyabb jövedelműek is bele tudjanak vágni az energetikai felújításba”. Javasolják, hogy minél nagyobb a fajlagos energiamegtakarítás mértéke, annál nagyobb arányú legyen az állami támogatás.

Ezen felül a magánszemélyek önerőből történő épületenergetikai beruházásait áfavisszatérítéssel, kedvezményes áfakulccsal vagy egyéb adókedvezménnyel támogatnák.

Új EU-s szabályozás

Mindeközben az Európai Parlament elfogadta az épületek energiafogyasztásának és kibocsátásának további csökkentését elősegítő szabályokról szóló javaslatokat. Eszerint 2030-tól minden új épületnek – a köztulajdonban lévőknek 2028-tól – kibocsátásmentesnek kellene lennie.

A most elfogadott intézkedéseknek továbbá az is a célja, hogy a tagállamokban még több épületet újítsanak fel az energiát legrosszabbul hasznosítók közül, és az energiahatékonysággal kapcsolatos adatok cseréje is javulni fog a felülvizsgálatnak köszönhetően.

A szabályozás a lakóépületek energiahatékony korszerűsítését lépésenként teszi lehetővé, ellentétben az eredeti, sokak által támadott koncepcióval, amely kötelezővé tette volna az energiahatékonysági felújítást, ezzel a lakástulajdonosokat magas, esetleg megfizethetetlen költségekkel megterhelve.