A pv magazine Michael Kolodner-t, a Marsh képviselőjét szólaltatta meg, hogy többet tudjunk meg a jégeső kockázatkezelés fejlődéséről, és arról, hogy egy napelemes projekt biztosítása többet jelent egy puszta kötvénynél.
Kép: Tim Sylvia
Csak az utóbbi két évben ébredtek rá teljes egészében, hogy mekkora pusztítást képes véghez vinni egy jégeső a napelem sorozatokban.
A szolár projektekkel összefüggésben a jégeső pusztításának mérsékléséről az az általánosan elfogadott álláspont, hogy ez a témakör csak a közelmúltban került előtérbe. Csak nemrégiben csatlakoztattak a hálózathoz jégesőknek kitett területeken elhelyezkedő projekteket, így amikor Midway-ben bekövetkezett a csapás, akkor az iparágat és a kapcsolódó kockázatkezelési ágazatokat teljesen készületlenül érte.
De az Egyesült Államokban működő Marsh biztosítás-közvetítő cég árammal és megújuló ágazatbeli gyakorlatokkal foglalkozó részlegének vezetőjével, Michael Kolodnerrel folytatott beszélgetés során kiderül, hogy ez a közvélekedés nem ad teljes képet. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt a biztosítási piacon a Midway-i káreset óta, ahhoz tisztában kell lennünk a biztosítás kockázatkezelésben betöltött szerepével.
A Midway természetesen arra a 178 MW-os Midway Napelem Erőmű projektre vonatkozik, amely Texasban, Midland közelében terül el 607 hektár (1500 acre) területen. 2019 májusában óriási jégesővel érkező vihar söpört végig a területen, az erőmű 685 000 Hanwha Q cellás moduljából több mint 400 000 darabot károsított vagy tett tönkre. A biztosítási veszteségek 70 millió amerikai dollárra rúgtak.
Kolodner azt mondta, hogy Texas államban és a sík területű államokban a hatalmas jégeső nem nevezhető sem előre nem látható, sem váratlan jelenségnek. Mégis ahogy a szolár ágazatban sokak számára új és meglepő volt a Midway-i esemény, ugyanúgy sokakat meglepetésként ért a viszont-biztosítók oldalán is. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a viszontbiztosítás rendkívül speciális és töredezett része a napelem ágazatnak.
Kolodner azt is elmondta azokról, akiket felkészületlenül ért a májusi vihar, hogy kockázatokkal és biztosítási területen működők közül sokan tisztában volt a napelemek esetében a jégesőben rejlő erőteljes kockázatokkal. Amikor a kockázatkezelésre kerül a sor, a kérdéskör végül a megújulók fejlesztésével foglalkozók érettségével függ össze.
„A biztosítás gyakran a kockázatkezelés megvalósításaként szolgál” – mondta Kolodner, hozzátéve, hogy a kockázatkezelési eszköztár ennél sokkal szélesebb.
A Midway előtt a biztosításhoz való hozzáférést a kockázatkezelés szinonimájaként kezelték: Amennyiben a fejlesztők képesek biztosítást kötni a projektre annak értékesítésééig, és a vevő rendelkezik hozzáféréssel észszerű biztosításhoz, akkor a jégeső olyan dolog, amivel csak akkor foglalkoznak, ha felmerül, vagy ha már mindent elvert.
Ez utóbbira került sor Midway-ben.
Két évvel a vihar után a piac keményebbé és a projektek jégkár elleni biztosítása drágábbá vált, ugyanakkor kevésbé minden ellen védő megoldássá. Ez azt váltotta ki, hogy a projektfejlesztés kockázatkezelési aspektusa gyors érési folyamatra kényszerült.
Azok a fejlesztők, akik esetlegesen problémás területeken építenek projekteket, a kockázatértékelést már beépítették az építést megelőző folyamatba. Hardvert és tervezési technikákat is használtak, amelyek lehetővé tették számukra egy katasztrofális esemény potenciális hatásainak csökkentését. Ilyenek például a biztonságos elrejtés funkcióval rendelkező napkövetők, amelyek jégeső esetén védik a paneleket.
Kolodner szerint az ilyen típusú gondosság előkészítette az egészségesebb és sokrétűbb biztosítási piachoz vezető utat, amely önmagában is kiforrottabb és ellenállóbb, mint néhány éve volt, amikor a biztosításra mindent fedező megoldásként tekintettek.
„Ha kiforrottabb megközelítést alkalmazunk és a piacon már nincs helye naivitásnak vagy alul árazottságnak, akkor már szélesebb választék áll rendelkezésre” – mondta Kolodner.
A viszontbiztosítók napjainkban már szélesebb termékpalettát kínálnak a napenergia projektek támogatására, mert az árak már átestek az igazításon és a fejlesztők már érzékenyebbek a kockázatokra.
„Jobban kezelik ezt, és vonzóbb kockázati profilt képviselnek” egy biztosító számára – magyarázta Kolodner.
A cél nem az, hogy a lehető legtöbbet biztosítsunk – tett hozzá Kolodner. Ehelyett az acél, hogy értékeljük és eléggé mérsékeljük a kockázatot ahhoz, hogy a biztosítás fedezetet nyújtson a mindig jelen lévő veszélyekre. Ez azt jelenti, hogy a jégesős régiókban dolgozó fejlesztőknek több intézkedést tehetnek a jégesők projektjeikre gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, de teljesen nem tudják kiküszöbölni a kockázatot. És a biztosítás csak ennek a töredéknyi kockázatnak a fedezetére szolgál.
Forrás: pv-magazine
Kapcsolódó témájú cikkünk:
A szélsőséges időjárás felrobbantotta a biztosítási díjait az USA-ban
