Fogyasztói szempontból nehéz a kormány azon lépései ellen érvelni, amelyek a rezsicsökkentés irányába hatnak, hiszen ki ne szeretne kevesebbért hozzájutni bármilyen fogyasztási cikkhez, ide értve természetesen az energiát is. A lépés kormányzati szempontból is komoly haszonnal kecsegtet, hiszen a jöv?re esedékes parlamenti választásokkor szavazatokra váltható. Egyes közvélemény-kutatások szerint a Fidesznek a januári akció már most jelent?s sikert hozott, ami a biztos támogató pártválasztók érdemi növekedésében volt tetten érhet?. Történt mindez a sz?kös költségvetési források felhasználása nélkül úgy, hogy a lépés fedezetét az energiaszektoron és a versenypiaci fogyasztókon terítették el, vagyis tisztán politikai szempontból az elindított rezsicsökkentési kampány egyértelm? sikertörténetnek t?nik.

Választások el?tt mindig kitör a földgáztéboly

Az országgy?lési választásokkor a földgáz lakossági árának kérdése rendre kiemelt politikai figyelmet kap a verseng? pártok között, aminek eredményeként az alapesetben igen szigorú gazdasági és m?szaki paramétereket megkövetel? földgázipar az egyik legátpolitizáltabb szektorrá vált Magyarországon. A gázszolgáltatás szoros politikai felügyeletének elhagyására halvány lehet?ségként mutatkozott az Európai Unió által ösztönzött piacnyitási folyamatok magyarországi megjelenése. A 2010-es választást megel?z? id?szakban a korábbi minisztériumi árszabályzásból igyekeztek elmozdulni egy piaci alapú árképzés irányába a lakossági gázszolgáltatásban, azonban a választások közeledtével a régi reflexek ismét el?térbe kerültek, és újra felcsendült a „nem lesz (akkora) gázáremelés” jelmondat.

A 2010-ben felálló kormány a gazdasági válság hatásainak elmélyülése okán még nagyobb figyelmet fordított a lakossági energiaárak emelkedésének meggátolására. Az ármeghatározás visszakerült a szakminiszter hatáskörébe, ami hol valós, hol kvázi-ármoratóriumot eredményezett, habár 2012 elején a nagyobb lakossági fogyasztók számára történt gázáremelés. Az újabb évfordulón (2012-2013) a tavaly nyári kormányzati elképzelések szerint ismét sávos árváltozás valósult volna meg, aminek hatására a sok földgázt fogyasztó háztartások jelent?sebb áremelkedést, míg a kevesebb földgázt használók nagyobb árkedvezményt kaptak volna. Ebben az id?szakban lehetett olyat hallani a kormányzati tisztségvisel?k részér?l, hogy medencék f?tését a jöv?ben nem szeretné az állam támogatni. Ez az az elképzelés ezt követ?en lekerült a napirendr?l. Egyrészt az ezt kommunikáló helyettes államtitkár alig három hónap után megvált tisztségét?l, másrészt pedig egy decemberi kormányülést követ?en a kormányszóviv? bejelentette, hogy januártól általános, minden háztartásra kiterjed? 10%-os végfogyasztói árcsökkentésr?l határozott a kormány a lakossági áram- és gázszolgáltatásban. Az egyoldalú döntést nem sokkal kés?bb kiterjesztették a távh?szolgáltatásra is.

Miért kiemelten fontos a földgázkérdés Magyarországon?

Az Európai Unió legtöbb tagállamához képest Magyarországon azért annyira meghatározó (politikai) kérdés a földgázellátás, mert szinte nincs más olyan ország a közösségben, amelyik hasonló kiépítettség? földgázellátási rendszerrel rendelkezne, mint hazánk. Földgázkitettségünket Hollandiával szokták összemérni, amely azonban Európa kevés nettó gázexport?ri szerepében lév? államának egyike, míg a magyarországi belföldi ellátás még a jelent?sen visszaesett földgázfogyasztás mellett is alig képes a szükséglet harmadát kielégíteni. (A belföldi termelés irányadó számát 2,5-3 milliárd köbméter/évre teszik, míg a tavalyi országos gázfogyasztás már 10 milliárd alá csökkent, szemben a 2007-es 14 milliárd köbméter körüli csúccsal).

A KSH adatsorai jól mutatják, hogy a rendszerváltást követ?en hogyan folytatódtak a korábban megindult, a vezetékes gázellátást háztartásokhoz történ? eljuttatását célzó fejlesztési programok. A földgáz kit?n? adottságai által az egyik legkényelmesebb energiaforrás a háztartási h?szükségletek kielégítésére, így a „bevezetjük a gázt” kampányok valódi jóléti, az életmin?séget javító hatással bírtak. A statisztikai hivatal adataiból kiolvasható, hogy míg 1992-ben alig a települések egyötöde rendelkezett vezetékes földgázeléréssel, addig 2005-re ez az arány már 90% fölé (!) emelkedett.

Az egyre több településre eljutó földgáz értelemszer?en a gázzal ellátott háztartások számát is növelte, bár a „kezdeti” arány itt magasabb volt. Már 1992-ben a háztartások mintegy 45%-a bírt vezetékes földgázellátással, ami arra vezethet? vissza, hogy sok nagyobb városban, településen eddigre már kiépült a gázhálózat. A kés?bbi terjeszkedésnek betudhatóan az arány egészen 78% fölé emelkedett, azonban már az alábbi grafikonon is látszik, hogy a sok tízéves b?vülési trenddel szemben valami komoly változás történt az elmúlt években.

A földgáz megdrágult

Hogy pontosan mikor vált a földgáz drágává a magyar lakossági fogyasztók számára, arra azért nehéz választ adni, mert a háztartások ellátása hosszú id? óta valamilyen módon (ár)támogatásban részesül. Hol egyenesen a költségvetést terhelték sok tízmilliárdos tételek, hol a gázipari cégek vagy a versenypiaci fogyasztók bánták a lakossági gázártámogatást. A lakosság szempontjából az energiahordozó drágulásának érzékelésében jelent?s elem lehetett 2006-ban a gázártámogatás leépítésének elindítása, míg az azóta eltelt id?szakban a reálkeresetek stagnálása er?síthette a negatív érzetet. Ebben az id?szakban ezzel ellentételesen hathatott a lakosság hitelfelvev? kedvének er?södése, amit a hitelfolyósítások megdrágulása, illetve elapadása állított meg.

Érdemes figyelembe venni, hogy a hosszú távú orosz gázellátási szerz?dés árképletét alapvet?en olajipar termékek jegyzésárai határozták meg az elmúlt évekig, és a mögöttes k?olaj ára reálértéken is a 90-es évek eleje óta 3-4-szeresére emelkedett, de 1,5-szeres növekedés volt tapasztalható a 2006-hoz képest is, vagyis a korábban olcsó energiahordozó ára jelent?sen drágult. (A válság kibontakozása óta Európában is egyre fontosabb szerepet kap a földgáz piaci ármegállapításai, ami az aktuális kereslet-kínálati viszonyoknak megfelel?en az európai ipar és gázalapú áramtermelésének visszaeséséb?l fakadóan jelenleg alacsonyabb árszinteket eredmények a hosszú távú olajindexált ellátási szerz?désekhez képest.)

A KSH adatsoraiból az olvasható ki, hogy 2010-r?l 2011-re számos háztartás csatlakozott le a vezetékes gázellátásról, ami egyértelm? jele annak, hogy a földgáz versenyképessége és megfizethet?sége elért egy kritikus szintet a magyarországi háztartások esetében. 2011-ben az azt megel?z? évhez képest közel 90 ezerrel csökkent a földgázvételez? háztartások száma, vagyis ennyi otthonban voltak kénytelenek átállni valamilyen más, alapvet?en h?szükségletet kielégít? energiahordozóra. (Ezzel párhuzamosan egyébként jelent?sen emelkedett a fafelhasználás.) Habár 2012-es adatok nem állnak rendelkezésre, a fejlesztési miniszter egyik parlamenti válasza szerint idén január 31-én 105,8 ezer kikapcsolt háztartási fogyasztót tartott nyilván a Magyar Energia Hivatal, beleértve azokat is, akik saját maguk kérték a szolgáltatás megszüntetését.


A rezsivel és a gázvételezéssel kapcsolatos fizetési problémák egyébként más területeken is megmutatkoznak. Egyrészr?l az elmúlt években jelent?sen emelkedett a díjhátralékot felhalmozó fogyasztók száma. Habár tisztán lakosságra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, a MEH tájékoztató adatai szerint csak a gázszektorban sok tízmilliárdos a szolgáltatók kintlév?sége. Ezen belül is jelent?s annak a tartozásnak a mértéke, amelyet vélhet?en már soha nem fognak megfizetni a fogyasztók. A lenti táblázat kapcsán fontos látni, hogy az egyes szolgáltatók eltér? nyilvántartásokat használnak, illetve egyes tartozásokat már akár veszteségként is leírhattak a társaságok, de jól látszik, hogy a 90 napon túli tartozások mértéke a gázszektorban meghaladja a 25 milliárd forintot.

A megmaradt fogyasztóknál is egyértelm?en tetten érhet? a spórolási szándék-kényszer, aminek eredményeként csökkenés figyelhet? meg az egy háztartásra jutó gázfogyasztásban. Habár az energiahatékonysági programoknak betudhatóan történt fogyasztáscsökkentés, illetve az adott év téli id?járása is komoly befolyással van az átlagokra, a görbére tekintve valószín?síthet?, hogy jelent?s változás ment végbe a fogyasztói magatartásban: a drágábbá váló földgázból egyre kevesebbet fogyasztanak a hazai háztartások.

Valóban drágább a földgáz Magyarországon?

Európai összehasonlításban a magyarországi lakossági gáztarifa (végfelhasználói ár) euró alapon nem számít magasnak, az EU27-es átlag alá esik, azonban régiós összehasonlításban már valóban mutatkozik prémium a szomszédos országokhoz képest. Csehországban és Szlovéniában magasabb a földgáz végfogyasztói ára, mint Magyarországon, azonban Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában alacsonyabb. Mindezekt?l függetlenül az Eurostat adatai alapján a hazai lakossági fogyasztók lényegesen kevesebbet fizetnek a földgázért, mint a fejlettebb országok, így például Ausztria, Németország vagy Olaszország háztartásai.

A vásárlóer?-paritáson történ? összehasonlítás esetében már jelent?sen módosul a sorrend, jól rámutatva arra, hogy az energia megfizethet?ségének kérdésére er?sebb hatást fejt ki a bérszínvonal, mint az energiaár pár százalékos mérséklése. Ez jól megmutatkozik a KKE-i és a nyugat-európai országok összehasonlításakor, amikor is a gazdaságilag fejlettebb országok háztartásainak a magasabb fogyasztói árak ellenére is jelent?sen kisebb terhet jelent a gázdíjak kifizetése, mint az újonnan csatlakozott tagországok lakosainak. Magyarország ebben az összevetésben már a harmadik helyre ugrik, jelent?sen „elrugaszkodva” a nyugat-európai államoktól és az uniós átlagtól.

Összegzés

Magyarországon Európa többi országához képest rendkívül jól kiépített földgázhálózattal rendelkezik, amelynek eredményeként a háztartások közel négyötöde bír a kényelmes energiavételezést biztosító vezetékes földgázellátással. A földgázrendszer fejlesztését és növekedését támogató politikai programok nem számoltak az energiahordozó árának jelent?s emelkedésével, miközben a gázárral kapcsolatos kockázatokat, problémákat sokáig elfedték a különböz? keresztfinanszírozási és ártámogatási megoldások. A válság elmélyülését, 2010-et követ?en jelent?s változás következett be a hazai lakossági földgázellátásban, ugyanis versenyképességi okokból, illetve a háztartások kifeszített pénzügyi helyzetéb?l fakadóan csökkenésnek indult a földgázellátással rendelkez? háztartások száma. Mostanra a földgáz a magyar bérszínvonalak mellett drága energiaforrásnak számít, miközben európai összevetésben a hazai gázdíjak korántsem számítanak magasnak Európában.

Mivel a földgázellátás a lakosság széles rétegeit érinti, és mind a gázszámlák kifizetése, mind a gázellátásról történ? leválást követ? kényelemromlás társadalmi feszültséget gerjeszt, a mindenkori kormányzatnak kötelessége (és politikai érdeke is), hogy megoldást találjon a gázellátás problémáira. Tekintettel arra azonban, hogy (tetszik, nem teszik) az energiahordozókért globális szint? (ár)verseny zajlik, az árak befagyasztása csak rövid távú megoldást képes nyújtani, amely hosszabb távon komolyabb – társadalmi – költséget indukálhat. Fenntartható megoldást a valós árjelzések, és az ezekhez történ? alkalmazkodás (épületszigetelések, alternatív tüzel?anyagok használata, célzott szociális alapú támogatások) képes nyújtani. Minden más lépés csak a vélt vagy valós t?z oltásának, a probléma elodázásnak és „választási extraprofit-szerzésnek” tekinthet?.

A szándéknyilatkozat értelmében a Magyar Állam a Magyar Nemzeti Vagyonkezel? (MNV) Zrt. útján 51 százalékos többségi részesedést szerez az MMBF-ben. A jelenleg meglév? 72,46 százaléknyi MOL részesedésb?l fennmaradó 21,46 százalékot az MMBF-ben eddig is kisebbségi tulajdonos MSZKSZ vásárolja meg. Így az elképzelések szerint az MMBF Zrt. tulajdonosi struktúrája úgy alakul majd, hogy az 51 százalékos MNV mellett az MSZKSZ 49 százalékos részvénycsomag felett rendelkezik.

A felek rögzítették, hogy a tulajdon-átruházási szerz?déseket a szükséges vagyonértékelések elvégzése után, 90 napon belül megkötik.

Az MMBF üzemelteti az Algy?n 2009-ben létesült 1,9 milliárd köbméter kapacitású gáztárolót, amely Magyarország biztonsági gázkészletén túl kereskedelmi célú készleteket is tárol. A Sz?reg-1 biztonsági gáztároló segítségével az állam még a téli hónapokban is garantálni tudja a lakosság számára a lehet? legalacsonyabb gázárat, ezzel támogatva a rezsicsökkentési törekvéseket – fogalmaz a közlemény.

A szándéknyilatkozat aláírása megfelel annak a kormányzati szándéknak, amely szerint a gáz biztonsági készletezést állami tevékenységként állami tulajdonú tároló végezze. A lépéssel az állam egy korszer? technológiát üzemeltet? és üzleti értelemben is sikeres cégben szerez többségi tulajdonrészt. Az MMBF megvásárlása a központi költségvetés egyenlegét nem érinti, mivel az államháztartási körön kívül bonyolódik le. A megállapodás jól illeszkedik a MOL egyértelm? profiltisztítási stratégiájához is – olvasható a fejlesztési tárca tájékoztatójában.

  

Mint ismeretes az Országgy?lés tavaly ?sszel fogadta el azt a törvénymódosító, amely el?készítette a most bejelentett felvásárlási szándékot. A sz?regi tároló visszavásárlásával párhuzamosan zajlott az E.ON magyarországi gázüzletágának visszavásárlása is, aminek eredményként hamarosan az állam kezében összpontosulhat majd az ország összes földgáztároló kapacitása. A monopolhelyzet által így állam teljes egészében kihasználhatja majd a gáztárolókban rejl? stratégiai lehet?séget (egy új nemzetközi vezeték esetében er?síthetik Magyarország tárgyalási pozícióját, illetve a régiós gázelosztói szereppel kapcsolatos célkit?zések megvalósításának lehet?ségei és kockázatai is egyedül az állam kezébe kerülnek).

A gáztárolói tevékenység sajátosságaiból fakadóan szabályozási eszközökkel az állam belföldön is tovább javíthatja az eszközök eredménytermel?-képességét, azonban ez a gázszolgáltatók költségeinek és-vagy a fogyasztói terhek növekedése által érhet? el.

Az MSZKSZ 2013-as üzleti tervében nem szerepel a sz?regi tárolóban lév? részesedés növelése, de a szervezet rendszerint hitelekb?l fedezi a hasonló akvizíciókat.

A MOL korábbi tájékoztatása szerint a tároló kiépítésének költségei kb. 150 milliárd forintot tettek ki, ami azt feltételezi, hogy az állam a 51%-os tulajdonrész megszerzése mellett több tízmilliárdos bevásárlást fog végrehajtani.

Mit jelent ez a MOL-nak?

A bejelentés nem számít meglepetésnek, pláne a tegnap megjelent kormányhatározat után. A MOL ezzel részesedését?l teljes egészében megválik, az állam pedig a lehet? leginkább költségtakarékos utat választotta, hiszen a többségi befolyáshoz szükséges minimum részesedést vásárolja meg.

A MOL szempontjából most már csak az a fontos, hogy milyen áron sikerül részesedését értékesíteni, ez ugyanis a tranzakció megítélését érdemben befolyásolja. Az MMBF 2009-2011 között 9-17 milliárd forint tisztított üzemi eredményt hozott a MOL csoportnak, ami a konszolidált (egyszeri tételek nélküli) üzemi eredménynek mintegy 5%-át tette ki.

A tavalyi év egészére vonatkozóan a társaság az MMBF eredményét illet?en csak nettó profit adatot közölt, azt azonban lehet tudni, hogy a tavalyi év els? kilenc hónapjában az MMBF EBITDA-ja 17,9 milliárd forintot tett ki. Ha ezt a teljes 2012-es évre arányosítjuk, 24 milliárd forintos EBITDA-érték adódik.

Az ismert, hogy a beruházáshoz az EBRD-vel 2009 júniusában 200 millió eurós hitelmegállapodást kötött a MOL, 8 éves futamid?re. Ezek alapján id?arányosan a hitelb?l fennmaradó összeg 2012 végére számolva 34,2 milliárd forint (az alábbi számításoknál ezt tekintjük nettó hitelnek).

Ha figyelembe vesszük mindezt, valamint a régiós olajszektorra vonatkozó 5-szörös 2012-es medián EV/EBITDA árazást, továbbá a MOL 72,5%-os részesedését, akkor az MMBF-részesedés értékére 62 milliárd forint adódik. Ez egy részvényre vetítve 590 forintnak felel meg, ami a jelenlegi részvényár 4%-a. Természetesen ez csak egy gyors kalkuláció, a nagyságrendeket mindazonáltal ez is érzékeltetheti.