A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket,
akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig,
amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire, három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
A politikai tétovázás és a megújuló energiák elleni hajtóvadászat továbbra is tart Magyarországon. Ezeket teszik (helytelenül) felel?ssé a villamosenergia árának emelkedésért – szubvenciókról is beszélnek (helytelenül) – és pontosan olyanok mondják ezeket, akiknek tulajdonképpen jobban kellene tudniuk. Mint mindig, amikor az ember ujjal mutogat valamire,
három ujj mutat a vádló felé. Például az EU-hatékonysági irányvonala: nem csak a végtelen vita mutatja a kormány hiányos akaratát – hanem emellett tanulságos példa arra, hogy milyen lobbi csoportok szavai döntenek.
Visszatekint?: 2007-ben állította fel az EU a 20-20-20-as stratégia célját, 2020-ig 20 %-ban csökkenteni a CO2 kibocsátát, 20 %-osan megnövelni a megújuló energiák részesedését és az energiafogyasztás 20 %-át hatékonysági intézkedésekkel csökkenteni, azaz megtakarítani. Az energiahatékonyság növelésének az eléréséhez kidolgozta az EU az ún. hatékonysági irányvonalat.
A megtakarításokat különböz? intézkedésekkel akarják a végfogyasztónál elérni, mint pl.: h?szigetelés vagy villamosenergia megtakarítás. Emellett pályázatok által meg akarják növelni a meglév? épületek szanálását, a fogyasztókat kötelezni szeretnék, intelligens számlálók által, az energiafogyasztásuk és a számlájuk er?sebb ellen?rzésére. Az EU-parlament rábólintása biztos, sokan már egy „hatékonysági eufóriáról” is beszélnek a plénumon. Ehhez azonban hiányzik még az EU-tagállamok beleegyezése az európai tanácsban – de ez egyre inkább veszélybe kerül az egyes országok ellenállása miatt.
A mi kormányunk is er?teljesen elzárkózik minden kötelez? célkütézés el?l, pl. az energiaszolgáltatók elleni irányelvekkel szemben.
Brüsszelben teljes az értetlenség ezen a téren. Nehéz a helyzet, mert hatalmas konszernek vannak, akik nagyon sok pénzt keresnek az energia értékesítésével. Ahol sok pénzt lehet keresni, ott sok lobbi játszik közre! Úgy látszik, hogy a villamosenergia konszernek lobbimunkái lassan gyümölcsöznek a kormánypolitikában. Támogatást élveznek ezek még az egyes pártokon belüli gyáriparosok szövetségének befolyásolása miatt is. Elhangzott többek között az is, hogy a megfelel? gazdasági növekedéshez több energiát kell felhasználni, ami nem teljesen igaz, ha piacorientált és költséghatékony megoldásokat keresünk.
Tekintettel a politika és a kormány eddigi masszív ellenállására valamint tétlenségére nagyon kérdéses, hogy mit akarunk egyáltalán elérni? Ezekben a körökben inkább kötekedéseket hallunk a megújuló energiák ellen, mert az olcsóbb.
Röviden a számokat tekintve mutatják azok, hogy mennyi potenciál rejlik a hatékonyságban. Az EU-ban 2020-ig 20 százalékosan megtakarított energiával kereken 860 millió tonna CO2-t takaríthatunk meg, amivel közel 400 millió tonnával kevesebb nyersolajegységnyi primerenergiát használnánk fel – ami kb. 1.000 széner?m? feleslegessé válását jelentené. Csak egyedül a végfogyasztóknál bevezetett energiatakarékossági lépésekkel meg lehetne 15-20 %-ot takarítani, a villamosenergiában pedig 40 %-ot is el lehetne érni.
Ez egy egyszer? üzenet, amit kormányunkban – az elkövetkez? brüsszeli tárgyaláshoz – talán meghallanak.
2012.08.23. | Michael Debreczeni
Mialatt Németországban és Olaszországban kisebb lett a fotovoltaik rendszerek utáni 2012-es második féléves kereslet , addig az elemz?k újabb rekordértékekb?l indulnak ki. Így például az IMS Research 18 gigawattnyi beépített fotovoltaik teljesítményt vár el július és december között.
Gyorsan növekedett az US-piac az év els? felében, Fotó: SunEdison
Új növekv? fotovoltaik piacok mutatkoznak az IMS Research elemz?inek számaiból. Így például duplájára növekedett meg az amerikai piac a 2012-es év els? felében. Az els? hat hónap alatt 1,7 gigawatt névleges pv-teljesítmény lett felszerelve. Az egész évre nézve pedig 4,3 gigawattnyi teljesítménykiépítést várnak el az elemz?k. De világszerte nézve is 120 százalékos növekedés tapasztalható a 2011-es év els? feléhez képest. Amihez Németország is hozzájárult, mert a Megújuló Energia Törvény (EEG) újabb módosításai (novellái) miatt több közepes és nagyobb rendszert vettek el?re. Az év második felére azonban enyhülni fog Németországban a pv-rendszerek utáni kereslet. Hasonlóan vélik az olaszországi helyzet alakulását is, ahol augusztus végén életbe fog lépni a Conto Energia V, amiben érezhet?ek lesznek a napelemes rendszerek megvágásai és a korlátozásai.
Mindezek ellenére legalább 31 gigawattnyi növekedés várható a globális pv-piacon. A 2012-es év második felére újabb 18 gigawattnyi rekordtelepítést várnak el az IMS Research elemz?i. Ahol az USA és leginkább Kína és Japán a legfontosabb hajtóer?k. Kínában 1,7 gigawatt teljesítményt terveztek be ez év végéig a hálózatra telepíteni, ami a kormány „Golden Sun” nev? támogatási programja által lett engedélyezve. Japánban is nagy érdekl?dés van a fotovoltaik után, mivel július 1-t?l igen atraktív betáplálás támogatási program lép érvénybe.
2012.08.23. | Forrás: IMS Research/Sandra Eckhardt | Michael Debreczeni
Ne legyenek több új széner?m? létesítések
Az ellátásbiztonság érdekében nincs szükség további hagyományos er?m?vek megépítésére 2020-ig – a meglév? paksi atomer?m? b?vítését is beleértve. A jelenlegi széner?m?vek több évtizedes m?ködési id?vel rendelkeznek, és további újabb ilyen er?m?vek megépítésével csak meger?sítenénk az emisszióban intenzív er?m?parkunkat.
A nagyer?m?vek által megadott, ill. a fajlagos jellemz?kb?l számolt évi szén-dioxid-kibocsátás értékelésekor kiemelhet?, hogy az összesen és kerekítve közel 13 millió tonna CO2-emissziónak több mint a felét a lignittüzelés? Mátrai Er?m? adta (6,8 millió tonnát).
Jelenleg kisebb hatása van annak, hogy a nettó hazai termelésnek 7,2%-a származott 2011-ben megújuló energiaforrásokból, amelyekre szintén nem számolnak el szén-dioxid-kibocsátást.
Az emissziók fels? (CAP) határait következetesen csökkent? emisszióskereskedelem és a megújuló energiák további els?rend? betáplálása érezhet?bben csökkentenék a fosszilis er?m?vek leterhelését 2020 után mint az manapság elfogadott vagy tervezve van. Nagyon fenn áll a további téves befektetések és a népgazdasági veszteségek veszélye, ha a nem fenntartható fosszilis er?m?veket továbbra is közpénzen támogatjuk. A meglév? fosszilis technológiákat ezentúl legfeljebb áthidaló technológiáknak szabad beszámítani a klímavédelem érdekében történ? energiafordulat alatt!
A hosszútávú klímavédelmi célok teljesítéséhez azonban nem csak a villamosenergia el?állítása közben keletkez? emissziók csökkentésének a figyelése, hanem f?ként a – lényegesen nehezebben elérhet? – különböz? gyártási folyamatok általi ipari emissziók csökkentése szükséges. Ezért a meglév? CO2-tározókat f?ként az ilyen gyártási folyamatok által kibocsátot CO2 tározására kellene fenntartani.
Nagyon rugalmas gázer?m?vek az átmeneti id?szakra
A megújuló energiák részesedésének a megnövelésével megnövekszik a hullámzóan (volatile) betápláló er?m?vek száma. Ezeknek a betáplálási ingadozásoknak a kiegyenlítésére az 1.6 fejezetben körülírt átmenetei id?szakra szükséges, a lehetséges rugalmas energiainfrastruktúra testreszabása mellett, lehet?leg emisszióban alacsony hagyományos er?m?parkra van szükség. A jelenlegi tartalék, gázturbinás er?m?vek termelési aránya természetesen minimális, és a csúcser?m?ves vagy tartalék kategóriába kerülhet a két új, jó hatásfokú ajkai gázturbina is.
Amennyiben 2020 után szükség lenne fosszilis er?m?vekre, úgy azt gyors és rugalmas gáz és g?zturbina (combined gas and steam, COGAS) er?m?vekkel lenne lehetséges lefedni. A tüzelést lépcs?zetesen át lehetne aztán biogázra és/vagy metánra alakítani. Hidrogéntüzeléshez modifikált gázturbinát is lehetne alkalmazni adott esetben, amihez viszont külön vezeték szükséges.
A kapcsolt blokk-f?t?er?m?vek kiépítése
A tizenhárom h?t is termel? nagyer?m?vünk 2011-ben kapcsoltan 1.995 GWh villamos energiát adtak a hálózatra, amely a teljes nettó villamosenergia-termelésük 7%-át jelenti.
A stratégia a biomassza felhasználásánál a helyi h?termelést helyezné el?térbe, mely az energiaátalakítási értéklánc mentén jobb hatásfokkal lenne biztosítható. Az intézkedés révén javul az energiahatékonyság, n? a megújuló energiaforrások aránya, kedvez?en hat az erd?k védelmére, csökkenti a globális légszennyez? hatásokat.
A biogáz alapú kapcsolt blokk-f?t?er?m?vek hatékonyak és relatíve jó klímavédelmi opciók a decentralizált villamosenergia-fogyasztás igényének lefedésére. A teljesmérték? megújuló energiákon alapuló átállásban ezek már a kezdett?l fogva fontos szerepet töltenek be. A megvalósítási lehet?ségüket ezért minden egyes esetre át kell vizsgálni.
A magas hatásfokú kapcsolt blokk-f?t?er?m?vek által megtakarítható primer- és üvegházhatású gázok azonban mindenesetre igen magas összhatásfokokat tételeznek fel. Következésképpen tehát lehet?leg állandó szint? folyamat- vagy helyiség h?igényt és klimatizálást. A törvényhozó feladata ezért a blokk-f?t?er?m?vek eddiginél er?sebb támogatása a megfelel? helyeken, pl. a gyártóiparban, a feldolgozó üzemekben vagy a különböz? objektumok ellátásában. Ahol ez lehetséges, ott jó leterhelésekkel kell ezeknek az er?m?veknek bírni és a részleterhelés alatt is kiszabályzó teljesítményt kell készenlétben tartaniuk. Itt a h?tározók és a tartalék kazánok alkalmazása még ahhoz is vezetne, hogy a villamosenergia betáplálása és a h?szükséglet id?ben is különválasztható lenne.
A jól méretezett és üzemeltetett f?t?er?m?vekben a kapcsolt energiatermelésnek jelent?s haszna van és lehet a jöv?ben is. Ezt érvényesíteni kellene az adott er?m? üzemvitelében. Azaz ösztönzést kellene, hogy jelentsen a várható „nemzetgazdasági” haszon a kapcsolt energiatermelés megtartására, s?t fejlesztésére.
Nem lehet egészen egyetérteni a kapcsolt energiatermelés teljes támogatásának azonnali megsz?ntetésével. Itt csak fokozatosan lehet visszavonulni, mert egyébként a hazai távf?tés nagy veszélybe kerülhet – nem is szólva a jelent?s er?m?ves teljesít?képesség kiesésér?l.
Ne legyenek m?ködési meghosszabbításuk az atomer?m?vünk reaktorainak
A klímavédelem és az ellátásbiztonság szempontjából nézve nincs szükség a paksi atomer?m? m?ködési idejének a meghosszabbítására (leállítási dátum: 1×2012 és 3×2017). Az atomenergia használata sokkal inkább az emberiség és a környezet veszélyeztetése a hasadó anyag egész alkalmazási láncában:
- Az uránbányászat egyaránt káros az emberiségre és a környezetre,
- Az üzemeltetés katasztrofális balesetekhez vezethet,
- A rádióaktív hulladék még több millió éven keresztül is sugároz.
Ezenkívül el?ször még azt is bizonyítaniuk kell az atomer?m? üzemeltet?inek, hogy biztonságveszteség nélkül és rugalmasan tudják-e az er?m?vet üzemeltetni és így nem állnak-e az ún. kötelezett betáplálási szabályzás miatt a megújuló energiák kiépítésének útjában? Vagy továbbra is csak állandó zsinórtermelésre képesek a rendszer mivoltából?
Avagy biztos, hogy a megújuló villamosenergia kötelez? átvételi ára miatt emelkedik a fogyasztói ár?
Magyarország er?m?parkjának 2011-es bruttó névleges villamos teljesít?képességét közel 10.000 MW-nak tekinthetjük. Az éves bruttó villamosenergia termelésük közel 36,27 TWh volt. A magyarországi villamosenergia ellátás energiamérlegében az összes (bruttó) villamosenergia-felhasználás 2011. december 31-es adattal 42.909.638 MWh és az importja így 6,64 TWh (18,3 %) volt.
2050-ig legalább 6.000 MW új er?m?vi kapacitás létrehozására lesz szükség az eléggé elöregedett er?m?parkunk miatt, amit csak energiatakarékossággal és energiahatékonysággal fogunk tudni elérni (fejl?dés=energiaigény növekedése).
Az összes villamosenergia-felhasználásunk a 2011-es 42,9 TWh-ról legnagyobb valószín?séggel (feltételezett igénynövekedés átlagosan 1,5 % évente) kb. 67 TWh-ra növekedik majd 2050-ig.
A jelenlegi energiastratégia például nem tartalmaz elegend? mélység? és részletesség? információt ahhoz, hogy a paksi atomer?m? m?ködési hosszabbításának, a paksi blokkok pótlásának azaz a kétblokkos b?vítésének szükségességét, annak környezeti, fenntarthatósági, társadalmi és gazdasági hatásait érdemben meg lehessen ítélni. A beruházással kapcsolatos stratégiai döntések el?készítésére ad hoc megalakított bizottságának gyors (és a választó polgárok kikérdezése nélküli) magándöntése, a paksi atomer?m? teljesítményét a 40 %-os bruttó villamosenergia termelésr?l -egy kétblokkos kib?vítéssel- 60 %-os részesedési nagyságra felemelni, és ezzel a felvállalt energiafordulat nevében ugyan, de szükségtelenné tenni a megújuló energiák er?teljes hazai kibontakozását egyoldalúnak, felel?sségtelennek és nem hozzáértés?nek kell tekinteni. (A paksi atomer?m? több mint 15.685 GWh áramot termelt átlagosan 89,53 százalékos kihasználtsággal, mint alaper?m? 43,3%-os kihasználással volt a meghatározó a hazai termelésben 2011-ben.)
Az energetikai és az ipari lobbi összeegyeztethetetlen céljainak hagyományos egyvelege:
Meggy?z?désük, hogy Paksot csak jelent?s állami szerep- és hosszútávú garanciavállalással lehet a legkorszer?bb technológián alapuló fejlesztéssel b?víteni. Azzal, hogy jelenlegi kormányunk kiemelt jelent?ség? beruházásnak nyilvánította a paksi er?m? b?vítését (2012 június 18., Magyar Közlöny), ezzel az atomenergiát tekinti az elkövetkez? huszonpárév áramtermelés alapjának és a villamosenergia igény kielégítésének egyetlen kiútját, aminek megfelel?en kívánja a nukleáris energián alapuló villamosenergia arányát b?víteni (60 %-os zsinórtermelésben): megnövelve a paksi atomer?m? kapacitását és a régi pécsi uránbánya újraindítási esélyeinek latolgatását. Tehát más energiapolitikát követ az EU-val szemben?
A Medián 2011 nyarán kutatást végzett e témában az Origo megbízásából, ami szerint a lakosság nagy többsége mind az élettartam meghosszabbítást, mind a b?vítést elutasítja. Az élettartam hosszabbítását a megkérdezettek alig 32 %-a támogatja és 63 %-a ellenzi, míg új blokk építését 36 % támogatja és 58 % ellenzi.
Ezekben a kérdésekben sajnálatos módon továbbra nincs társadalmi diskurzus, a szerepl?k egy része azonban beazonosíthatóak, véleményeket nyilvánvalóan nem ütköztetnek. A kérdéseknek a kézenfekv? politikai, gazdasági összefüggésein túl azonban súlyos társadalmi, filozófiai és az életmin?ségre is kiható vetületei vannak, amiknek súlyát a társadalom minden tagja viseli.
2012.08.23. | Kivonat az „Energiacél 2050: 100 %-os villamosenergia megújuló forrásokból” tanulmányból | Michael Debreczeni
Magyar kutatóknak, Tapasztó Leventének és munkatársainak sikerült el?ször az MTA TTK M?szaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetében (MFA) a grafén szerkezeti hullámosságát nanométer alatti pontossággal szabályozni. Ezzel messze meghaladták az addig elérhet? legkisebb, 300 nanométeres hullámperiódust. Az eredmény jelent?ségét tükrözi, hogy a publikációt az egyik legelismertebb nemzetközi fizikai szaklap, a Nature Physics következ? száma közli.
Az egyetlen atomnyi vastagságú grafiitrétegb?l álló grafén szokatlan tulajdonságokkal rendelkez? anyag, amely kés?bb valószín?leg átveszi a szilícium helyét az integrált áramkörökben, a napelemekben, de akár érint?kijelz?kben is.
Magyarország a világ élvonalához tartozik a grafén kutatásában, illetve abban, hogy az anyagot felhasználhatóvá tegyék. A grafén jelent?ségét a szintén szén alapú nanocsövekhez képest az adja, hogy ipari el?állítása és alkalmazása elérhet?bbnek látszik. Az anyag segítségével eddig elképzelhetetlen technológiai megoldások nyílhatnak meg az emberiség el?tt: az elektronikában például átléphet? lenne a – félvezet? technológiában jelenleg egyeduralkodó alapanyagként használt – szilícium tulajdonságai által megszabott mérethatár. A grafén jelent?ségét mutatja, hogy a felfedezéséért 2010-ben megosztott fizikai Nobel-díjat adtak a Manchesteri Egyetemen kutató Andre Geimnek és Konstantin Novoselovnak.
Tapasztó Levente és munkatársai a világon els?ként tudták a grafén szerkezeti hullámhosszát nanométer alatti pontossággal szabályozni. Az eredménynek köszönhet?en a tudósok nanométer alatti mérettartományban is tanulmányozhatják a membránok mechanikai viselkedését.
A kutatók vizsgálata szerint ebben a mérettartományban már cs?döt mondanak a klasszikus fizika törvényei, a helyzetet csak a kvantummechanikai modellek képesek leírni. A klasszikus mechanika szerint ugyanis olyan ismert anyagból álló membrán, amely ilyen kis hullámhosszú szerkezeti hullámosságot képes lenne elviselni, nem létezik.
Ez az eredmény alapvet? fontosságú a grafén alapú nano-elektro-mechanikai rendszerek (NEMS) m?ködésének tervezésében. A TTK MFA kutatóinak el?ször sikerült grafénban úgynevezett elektromos szuperrácsotlétrehozni, amely számos alkalmazás alapját képezheti.
Az alapkutatások fontosságát jól példázza a mostani eredmény: nem csupán olyan ismeretlen területekre sikerül ajtót nyitni, amir?l eddig csak sejtéseink voltak, de a felfedezés óriási jelent?ség? lehet az ipar, így egész Magyarország számára is” – fogalmazott Bársony István, az MTA TTK M?szaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének igazgatója.
A kísérleti munka a Koreai-Magyar Közös Nanolaboratóriumban zajlott, amelynek hazai koordinátora Biró László Péter. A grafén mintákat Chanyong Hwang csoportjával (Korea Research Institute of Standards and Science) együttm?ködve állították el?, az elméleti szimulációk pedig Traian Dumitrica csoportjával (University of Minnesota) együttm?ködésben születtek.
Az MFA nanoszerkezetek laboratóriumában ez immár a második olyan nanotechnológiai eljárás, amely új etalont állít fel a grafénkutatás területén. A korábban, szintén általuk kifejlesztett STM (pásztázó alagútmikroszkópiás) litográfiás nanomegmunkálási eljárás pontosságát (2,5 nm széles grafén szalag) a mai napig nem sikerült másnak elérnie.
Forrás: Index.hu / MTI.hu
