Az olcsó energia szerepe egyre inkább felértékel?dik, ahogy a bérkülönbségek csökkennek Ázsia és a fejlett világ országai között. Ebben a helyzetben kifejezetten veszélyes, ha ez EU egymagában olyan többletterheket vállal magára, amelyeket a világ más országai nem. A nemzetközi verseny szempontjából az olcsó munkaer? korát az olcsó energia kora váltja fel, véli a Financial Times szerz?je.
A magyar miniszterelnök az elmúlt években a rezsicsökkentési akcióhoz kapcsolódóan többször hirdette meg az ipari rezsicsökkentés programját is. Az ország újraiparosításában hív? kormányf? belföldi és nemzetközi megnyilvánulásaiban sokszor beszélt arról, hogy Európa (és ezen belül Magyarország is) a magas energiaárai miatt nem képes versenyképes környezetet biztosítani az ipari vállalatok számára, és ezért az EU lemarad az Egyesült Államokkal és Kínával vívott globális gazdasági versenyben. E mellett rendre beszélt arról is, hogy Európában a legversenyképesebb energiaárakat kívánja biztosítani hazánkban.
A héten a magyar kormányf? aggodalmát osztó szerkeszt?ségi írás jelent meg a Financial Times-ban „Az olcsó energia az új olcsó munkahely” címmel. A szerz?, John Gapper értekezésében rámutat a globális energiaellátást befolyásoló legfontosabb jelenlegi folyamatokra: így az elmúlt hetekben folyamatosan es? olajárra, a palagáz-forradalom által oly mértékben lecsökkent amerikai gázárra, hogy az újvilágban jelenleg a francia és német árszintek harmadán lehet gázt beszerezni, a német energiafordulat olyan vadhajtásaira, mint a zöldenergia er?ltetett támogatása mellett a szénalapú áramtermelés szerepének feler?södésére, illetve hogy az EU tiszta energiaforrásokra történ? átállítása is er?sen akadozik. Az ipari beruházók számára a világ a feje tetejére állt, húzza alá az FT szerkeszt?je.
A szerz? rámutat, hogy az elmúlt két évtizedben a termelési szektorban az irányadó trendek hajtómotorja alapvet?en a munkaer?költségében rejl? különbség volt a fejlett világ és Kína (Ázsia) között. Erre visszavezethet?en számos szektor keletre tolódott, hiszen a drága munkaer?t felmutató európai és amerikai gyárak helyett sokkal jobban megérte a termelést Ázsiába telepíteni.
Az elmúlt id?szakban azonban a „világok” közötti munkaer?költség-különbözet jelent?sen csökkent, miközben az energiaköltségek területén növekedésnek indult az eltérés. Ázsiában a bérek például 2006 és 2011 között évente 5,7%-kal emelkedtek, miközben a fejlett világ gazdaságaiban mindössze 0,4%-os növekedés volt megfigyelhet?. Az új technológiák megjelenése által ráadásul egyre kevesebb embert kell foglalkoztatni a gyártási folyamatokban, egy modern üzemben a legtöbbször már kevesebben, mint 200-an dolgoznak.
Az energia egyébként jelenleg a legtöbb iparágban a kevésbé fajsúlyos költségtényez?k között szerepel, az EEF brit gyártókat tömörít? szervezet kimutatásai szerint a tagok 70%-nál az energia a teljes költség maximum 5%-át teszi ki. Az alumíniumgyártásnál mutatkozik az energia legnagyobb költséghányada, ott 30%-os. Mindezek mellett a korábban vázolt bérközelítési folyamatok által az energiaköltségek szerepe egyre inkább fel fog értékel?dni a nemzetközi versenyben, véli John Gapper, aki szerint a jelenlegi folyamatok legnagyobb nyertesének az Egyesült Államok látszik, amely a rendkívül olcsó földgázával kiváló beruházási célponttá vált az olyan energiaintenzív iparágak számára, mint a vegyipar vagy az acélipar.
Ezzel szemben úgy véli, hogy Európa most rossz lóra tett. Legalábbis rövidtávon a zöld energiaforrások er?ltetése miatt a kontinens jóval kevesebbet profitál a hagyományos energiahordozók áreséséb?l, ami mellett a zöldenergia támogatásához kapcsolódó költségekkel és a fosszilis energiahordozókhoz köt?d? CO2-kibocsátás „megadóztatásával” arra ösztönzi az európai iparvállalatokat, hogy az EU-n kívülre helyezzék át a tevékenységeiket.
Az FT-nek nyilatkozva az Oxfordi Egyetem energiapolitikai professzora úgy fogalmazott, hogy jelenleg Európában az energiaintenzív iparágak körében nincs érdemi beruházás. A professzor felteszi a kérdést: miért ruházna be valaki egy olyan helyen, ahol mind a bérek, mind pedig az energiaköltségek magasak? (Ráadásul a költségtöbblet sok esetben szabályozott terhekhez kapcsolódik.)
Ezen iparágak kapcsán ráadásul fontos látni, hogy jóval nagyobb beruházási ciklussal m?ködnek, mint pl. a korábban már említett textilipar, szóval, ha most Európán kívül valósul meg egy új gyártókapacitás létesítése, akkor még az esetlegesen kedvez?en változó európai környezet esetén sem lehet majd gyorsan „visszatelepíteni” a tevékenységeket. Az európai gazdaságok egyébként igyekeznek megkímélni az iparvállalataikat a szabályozott energiaköltségek növekedését?l, de a rendszerre nehezed? nyomás egyre nagyobb, és még ebben a helyzetben is jelent?s a versenyhátrány. A BASF német vegyipari óriás például a legutóbbi 5 éves, 20 milliárd euró érték? beruházási programjának negyedét már az Egyesült Államokban valósítja meg. De amennyiben az európai gyárakat nem is zárják be, akkor is több iparvállalatnál megfigyelhet?, hogy a termelést igyekeznek minél inkább átcsoportosítani más, Európán kívüli területekre.
B?vebben: portfolio.hu/
Forrás: portfolio.hu/
