Arra a felvetésre, hogy a kormány szerint az energiaszolgáltató cégeknek b?ven vannak tartalékaik, tekintve, hogy hosszú id?n keresztül extraprofitot halmoztak fel, azt válaszolta, az Elm? és az ÉMÁSZ t?zsdei vállalkozások, eredményeik publikusak, s még soha senki sem mutatott ki „extraprofitot” vagy pláne szabálytalanságot náluk. „Ezért is örülnék, ha a kormány által kijelölt könyvvizsgáló cég vagy az Állami Számvev?szék is áttekintené az adatainkat” – mondta.

Hozzátette: a hálózati üzletágban és az egyetemes szolgáltatásban megtermelhet? nyereséget az állam szabályozza, tehát eleve nem érhet? el extra nyereség. A kilencvenes évek közepén befektetett vételár a mai napig nem térült meg.

Felvetette ugyanakkor: ha Magyarországon jelenleg a legnagyobb áfakulcs terheli az energiaszolgáltatást, nem kellene-e az államnak is tennie a rászorult energiafogyasztókért?

Marie-Theres Thiell beszélt arról is, hogy a magyarországi villamosenergia-árak önmagukban nem kimagaslóak, jóval az európai átlag alatt vannak. Az igazi eltérés a hazai és külföldi jövedelmek között van. Ezért jelent a magyar fogyasztó számára az európainál lényegesen kisebb béréhez képest a viszonylag olcsó hazai villamos energia is nagyobb terhet – mondta.

A témáról a portfolio.hu elemzései:

2013.01.04 10:53 A magyar energiaárak korántsem magasak Európában

2013.01.24 16:31 A rezsivágás vesztesei? – Már így is túlterheltek a hazai vállalatok

forrás: portfolio.hu

Arra a felvetésre, hogy a kormány szerint az energiaszolgáltató cégeknek b?ven vannak tartalékaik, tekintve, hogy hosszú id?n keresztül extraprofitot halmoztak fel, azt válaszolta, az Elm? és az ÉMÁSZ t?zsdei vállalkozások, eredményeik publikusak, s még soha senki sem mutatott ki „extraprofitot” vagy pláne szabálytalanságot náluk. „Ezért is örülnék, ha a kormány által kijelölt könyvvizsgáló cég vagy az Állami Számvev?szék is áttekintené az adatainkat” – mondta.

Hozzátette: a hálózati üzletágban és az egyetemes szolgáltatásban megtermelhet? nyereséget az állam szabályozza, tehát eleve nem érhet? el extra nyereség. A kilencvenes évek közepén befektetett vételár a mai napig nem térült meg.

Felvetette ugyanakkor: ha Magyarországon jelenleg a legnagyobb áfakulcs terheli az energiaszolgáltatást, nem kellene-e az államnak is tennie a rászorult energiafogyasztókért?

Marie-Theres Thiell beszélt arról is, hogy a magyarországi villamosenergia-árak önmagukban nem kimagaslóak, jóval az európai átlag alatt vannak. Az igazi eltérés a hazai és külföldi jövedelmek között van. Ezért jelent a magyar fogyasztó számára az európainál lényegesen kisebb béréhez képest a viszonylag olcsó hazai villamos energia is nagyobb terhet – mondta.

A témáról a portfolio.huelemzéseink:

2013.01.04 10:53 A magyar energiaárak korántsem magasak Európában

2013.01.24 16:31 A rezsivágás vesztesei? – Már így is túlterheltek a hazai vállalatok

A Statisztikai Hivatal elérhet? adatsorai 2008-ig mutatnak vissza, ami alapján az olvasható ki, hogy 2010-ig folyamatosan emelkedett a beruházási érték az energiaipar területén, amit követ?en viszont folyamatosan csökkent a szektorba áramló pénz.

A KSH adatsoraiból kiolvasható, hogy míg 2008-ban összesen közel 190 milliárd forintnyi energetikai beruházást valósítottak meg az országban, addig 2012-ben már csak alig 150 milliárdnyit, miközben 2010-ben még a szektorban 246,7 milliárdnyi beruházás valósult meg.

Az adatok mögött látni kell, hogy 2011 végéig számos, a korábbi években elindított viszonylag nagy energetikai projekt zárul le, itt említve például a magyar-horvát és magyar-román interkonnektorokat, a göny?i és bakonyi er?m?építéseket, vagy a Dunamenti Er?m? G3-as projektjét. Ezek a projektek szinte mind a válságot megel?z?en indultak el, és tulajdonosaik a nagymértékben megváltozott gazdasági környezet ellenére sem mondtak le róluk, bár a legtöbb esetben értelemszer?en szerz?déses kötelezettségük is volt a befejezésükre.

A válság már önmagában is nagyon kedvez?tlenül hatott az energiapiacokra, hisz a gazdasági aktivitás visszaesése az energia iránti keresletet is érdemben visszafogta, aminek eredményeképpen többletkapacitások és csökken? árszínvonal volt megfigyelhet? a villamos energia és a földgáz (spot-piaci) árának alakulásában, ami a lecsökkent mennyiségek mellett tovább rontotta az energiapiaci szerepl?k pénzügyi helyzetét.

Habár Európa-szerte a gondban lév? költségvetésekkel küszköd? kormányzatok sok helyen fordultak a t?keer?s energiaipar felé többletbevételek el?teremtése érdekében, a 2010-es kormányváltást követ?en Magyarország viszonylag gyorsan és igen nagyméret? adóterhelést vetett ki az energiaszektor szerepl?ire, ami mellé lakossági (egyetemes gázszolgáltatásban érvényesül?) ármoratórium is párosult.

Az alapvet? európai gazdasági környezet, és vélhet?en a hazai szabályozásváltozásokból ered? tehernövekedés okán a magyarországi energiaiparban jelent?s mértékben esett vissza a beruházások értéke. 2011-ben az el?z? évhez képest 11,5 milliárddal, míg 2012-ben további 87,3 milliárd forinttal csökkent az ágazatba irányuló beruházások értéke. Év/év alapon ez 2011-ben közel 5, míg 2012-ben 37 százalékos visszaesésnek felel meg.

Mindenképpen érdemes összevetni az energetikai beruházások alakulását a teljes magyar gazdaságban megvalósult beruházási értékekkel, hogy egy általános gazdasági keretrendszerben is értelmezni lehessen az ágazat beruházási aktivitásának elmúlt években tapasztalt visszaesését. Az arányszámokból az olvasható ki, hogy a 2009-ben és 2010-ben az energiaipar jelent?sen túlszárnyalta az általános gazdasági képet. Míg az országos, összesített beruházási érték 2009-ben és 2010-ben év/év alapon 6, illetve 3 százalékkal csökkent, addig az energiaszektorban 9,4, illetve 20,2 százalékos növekedés volt megfigyelhet?. Ebben bizonyosan szerepe volt az energiaszektor méretéb?l adód viszonylagos tehetetlenségnek is, illetve a korábban már felsorolt jelent?s infrastrukturális projektek befejezésének is.

2011-ben a válság el?tt elindított beruházások befejezésének (kifutásának), valamint az alapvet? gazdasági és szabályozási környezet változásának betudhatóan már érezhet?en visszaesett az energiaiparban a beruházási aktivitás. A teljes magyar gazdaságban megvalósuló beruházások értékének 1,7%-os csökkenése mellett (év/év) az energiaszektor a fentebb említett 5%-os visszaesést produkálta, míg az energetikai beruházások 37%-os 2012-ben megvalósult zuhanása -3%-os teljes gazdaságra vetített arány mellett valósult meg. Ez egyben az is jelenti, hogy a teljes országra vetített beruházási érték 2012-es visszaesésének 70%-a az energiaágazatra volt visszavezethet?.

2013 várhatóan nem hoz fellendülést a mutatókban, ugyanis a tavalyi év végén kivetett új szektorális adók (vezetékadó, Robin Hood-adó kiterjesztése és megnövelése), illetve a januártól megvalósult 10%-os rezsicsökkentés is érdemben befolyásolja majd az ágazati szerepl?k beruházási képességét. A cs?ben jelenleg szinte csak állami projekteket látni, így az következ? két évben felépül a magyar és a szlovák gázrendszereket összeköt? vezeték, illetve szlovák irányban a Mavir által új villamos energia távvezetékek is épülnek. Középtávon jelent?s beruházást ezen felül a Déli Áramlat és a Nabucco nemzetközi gázvezetékek hozhatnak még a hazai energiapiacra, er?m?vi oldalon azonban egyel?re nem látszik érdemi fejlesztési terv.

Forrás: porfolio.hu

A Statisztikai Hivatal elérhet? adatsorai 2008-ig mutatnak vissza, ami alapján az olvasható ki, hogy 2010-ig folyamatosan emelkedett a beruházási érték az energiaipar területén, amit követ?en viszont folyamatosan csökkent a szektorba áramló pénz.

A KSH adatsoraiból kiolvasható, hogy míg 2008-ban összesen közel 190 milliárd forintnyi energetikai beruházást valósítottak meg az országban, addig 2012-ben már csak alig 150 milliárdnyit, miközben 2010-ben még a szektorban 246,7 milliárdnyi beruházás valósult meg.

Az adatok mögött látni kell, hogy 2011 végéig számos, a korábbi években elindított viszonylag nagy energetikai projekt zárul le, itt említve például a magyar-horvát és magyar-román interkonnektorokat, a göny?i és bakonyi er?m?építéseket, vagy a Dunamenti Er?m? G3-as projektjét. Ezek a projektek szinte mind a válságot megel?z?en indultak el, és tulajdonosaik a nagymértékben megváltozott gazdasági környezet ellenére sem mondtak le róluk, bár a legtöbb esetben értelemszer?en szerz?déses kötelezettségük is volt a befejezésükre.

A válság már önmagában is nagyon kedvez?tlenül hatott az energiapiacokra, hisz a gazdasági aktivitás visszaesése az energia iránti keresletet is érdemben visszafogta, aminek eredményeképpen többletkapacitások és csökken? árszínvonal volt megfigyelhet? a villamos energia és a földgáz (spot-piaci) árának alakulásában, ami a lecsökkent mennyiségek mellett tovább rontotta az energiapiaci szerepl?k pénzügyi helyzetét.

Habár Európa-szerte a gondban lév? költségvetésekkel küszköd? kormányzatok sok helyen fordultak a t?keer?s energiaipar felé többletbevételek el?teremtése érdekében, a 2010-es kormányváltást követ?en Magyarország viszonylag gyorsan és igen nagyméret? adóterhelést vetett ki az energiaszektor szerepl?ire, ami mellé lakossági (egyetemes gázszolgáltatásban érvényesül?) ármoratórium is párosult.

Az alapvet? európai gazdasági környezet, és vélhet?en a hazai szabályozásváltozásokból ered? tehernövekedés okán a magyarországi energiaiparban jelent?s mértékben esett vissza a beruházások értéke. 2011-ben az el?z? évhez képest 11,5 milliárddal, míg 2012-ben további 87,3 milliárd forinttal csökkent az ágazatba irányuló beruházások értéke. Év/év alapon ez 2011-ben közel 5, míg 2012-ben 37 százalékos visszaesésnek felel meg.

Mindenképpen érdemes összevetni az energetikai beruházások alakulását a teljes magyar gazdaságban megvalósult beruházási értékekkel, hogy egy általános gazdasági keretrendszerben is értelmezni lehessen az ágazat beruházási aktivitásának elmúlt években tapasztalt visszaesését. Az arányszámokból az olvasható ki, hogy a 2009-ben és 2010-ben az energiaipar jelent?sen túlszárnyalta az általános gazdasági képet. Míg az országos, összesített beruházási érték 2009-ben és 2010-ben év/év alapon 6, illetve 3 százalékkal csökkent, addig az energiaszektorban 9,4, illetve 20,2 százalékos növekedés volt megfigyelhet?. Ebben bizonyosan szerepe volt az energiaszektor méretéb?l adód viszonylagos tehetetlenségnek is, illetve a korábban már felsorolt jelent?s infrastrukturális projektek befejezésének is.

2011-ben a válság el?tt elindított beruházások befejezésének (kifutásának), valamint az alapvet? gazdasági és szabályozási környezet változásának betudhatóan már érezhet?en visszaesett az energiaiparban a beruházási aktivitás. A teljes magyar gazdaságban megvalósuló beruházások értékének 1,7%-os csökkenése mellett (év/év) az energiaszektor a fentebb említett 5%-os visszaesést produkálta, míg az energetikai beruházások 37%-os 2012-ben megvalósult zuhanása -3%-os teljes gazdaságra vetített arány mellett valósult meg. Ez egyben az is jelenti, hogy a teljes országra vetített beruházási érték 2012-es visszaesésének 70%-a az energiaágazatra volt visszavezethet?.

2013 várhatóan nem hoz fellendülést a mutatókban, ugyanis a tavalyi év végén kivetett új szektorális adók (vezetékadó, Robin Hood-adó kiterjesztése és megnövelése), illetve a januártól megvalósult 10%-os rezsicsökkentés is érdemben befolyásolja majd az ágazati szerepl?k beruházási képességét. A cs?ben jelenleg szinte csak állami projekteket látni, így az következ? két évben felépül a magyar és a szlovák gázrendszereket összeköt? vezeték, illetve szlovák irányban a Mavir által új villamos energia távvezetékek is épülnek. Középtávon jelent?s beruházást ezen felül a Déli Áramlat és a Nabucco nemzetközi gázvezetékek hozhatnak még a hazai energiapiacra, er?m?vi oldalon azonban egyel?re nem látszik érdemi fejlesztési terv.

Forrás: porfolio.hu

A Statisztikai Hivatal elérhet? adatsorai 2008-ig mutatnak vissza, ami alapján az olvasható ki, hogy 2010-ig folyamatosan emelkedett a beruházási érték az energiaipar területén, amit követ?en viszont folyamatosan csökkent a szektorba áramló pénz.

A KSH adatsoraiból kiolvasható, hogy míg 2008-ban összesen közel 190 milliárd forintnyi energetikai beruházást valósítottak meg az országban, addig 2012-ben már csak alig 150 milliárdnyit, miközben 2010-ben még a szektorban 246,7 milliárdnyi beruházás valósult meg.

Az adatok mögött látni kell, hogy 2011 végéig számos, a korábbi években elindított viszonylag nagy energetikai projekt zárul le, itt említve például a magyar-horvát és magyar-román interkonnektorokat, a göny?i és bakonyi er?m?építéseket, vagy a Dunamenti Er?m? G3-as projektjét. Ezek a projektek szinte mind a válságot megel?z?en indultak el, és tulajdonosaik a nagymértékben megváltozott gazdasági környezet ellenére sem mondtak le róluk, bár a legtöbb esetben értelemszer?en szerz?déses kötelezettségük is volt a befejezésükre.

A válság már önmagában is nagyon kedvez?tlenül hatott az energiapiacokra, hisz a gazdasági aktivitás visszaesése az energia iránti keresletet is érdemben visszafogta, aminek eredményeképpen többletkapacitások és csökken? árszínvonal volt megfigyelhet? a villamos energia és a földgáz (spot-piaci) árának alakulásában, ami a lecsökkent mennyiségek mellett tovább rontotta az energiapiaci szerepl?k pénzügyi helyzetét.

Habár Európa-szerte a gondban lév? költségvetésekkel küszköd? kormányzatok sok helyen fordultak a t?keer?s energiaipar felé többletbevételek el?teremtése érdekében, a 2010-es kormányváltást követ?en Magyarország viszonylag gyorsan és igen nagyméret? adóterhelést vetett ki az energiaszektor szerepl?ire, ami mellé lakossági (egyetemes gázszolgáltatásban érvényesül?) ármoratórium is párosult.

Az alapvet? európai gazdasági környezet, és vélhet?en a hazai szabályozásváltozásokból ered? tehernövekedés okán a magyarországi energiaiparban jelent?s mértékben esett vissza a beruházások értéke. 2011-ben az el?z? évhez képest 11,5 milliárddal, míg 2012-ben további 87,3 milliárd forinttal csökkent az ágazatba irányuló beruházások értéke. Év/év alapon ez 2011-ben közel 5, míg 2012-ben 37 százalékos visszaesésnek felel meg.

Mindenképpen érdemes összevetni az energetikai beruházások alakulását a teljes magyar gazdaságban megvalósult beruházási értékekkel, hogy egy általános gazdasági keretrendszerben is értelmezni lehessen az ágazat beruházási aktivitásának elmúlt években tapasztalt visszaesését. Az arányszámokból az olvasható ki, hogy a 2009-ben és 2010-ben az energiaipar jelent?sen túlszárnyalta az általános gazdasági képet. Míg az országos, összesített beruházási érték 2009-ben és 2010-ben év/év alapon 6, illetve 3 százalékkal csökkent, addig az energiaszektorban 9,4, illetve 20,2 százalékos növekedés volt megfigyelhet?. Ebben bizonyosan szerepe volt az energiaszektor méretéb?l adód viszonylagos tehetetlenségnek is, illetve a korábban már felsorolt jelent?s infrastrukturális projektek befejezésének is.

2011-ben a válság el?tt elindított beruházások befejezésének (kifutásának), valamint az alapvet? gazdasági és szabályozási környezet változásának betudhatóan már érezhet?en visszaesett az energiaiparban a beruházási aktivitás. A teljes magyar gazdaságban megvalósuló beruházások értékének 1,7%-os csökkenése mellett (év/év) az energiaszektor a fentebb említett 5%-os visszaesést produkálta, míg az energetikai beruházások 37%-os 2012-ben megvalósult zuhanása -3%-os teljes gazdaságra vetített arány mellett valósult meg. Ez egyben az is jelenti, hogy a teljes országra vetített beruházási érték 2012-es visszaesésének 70%-a az energiaágazatra volt visszavezethet?.

2013 várhatóan nem hoz fellendülést a mutatókban, ugyanis a tavalyi év végén kivetett új szektorális adók (vezetékadó, Robin Hood-adó kiterjesztése és megnövelése), illetve a januártól megvalósult 10%-os rezsicsökkentés is érdemben befolyásolja majd az ágazati szerepl?k beruházási képességét. A cs?ben jelenleg szinte csak állami projekteket látni, így az következ? két évben felépül a magyar és a szlovák gázrendszereket összeköt? vezeték, illetve szlovák irányban a Mavir által új villamos energia távvezetékek is épülnek. Középtávon jelent?s beruházást ezen felül a Déli Áramlat és a Nabucco nemzetközi gázvezetékek hozhatnak még a hazai energiapiacra, er?m?vi oldalon azonban egyel?re nem látszik érdemi fejlesztési terv.

Forrás: porfolio.hu

A szakzsargonban nuklerájnak hívják az atomenergetika bennfentes világát. Ebben a szektorban minden építési beruházás többe kerül, mint amennyire el?zetesen tervezik, és ritkán készül el valami id?ben. De azoknak, akik végig kitartanak egy projekt mellett, óriási öröm és dics?ség a részük.

Paks a hazai áramtermelési potenciál 40 százalékát biztosítja. A blokkok egy évben átlagosan 8000 órát dolgoznak, melynek révén 16 terrawattóra (azaz 16 millió megawattóra) áramot termelnek. Paks meghatározza a város és Tolna megye gazdaságát. A tulajdonos MVM-holdingon belül Paks az arany tojást tojó tyúk, „állam az államban”. A parlamentbe frissen érkez? képvisel?k is gyorsan megtanulják: ha energetika kerül a napirendre, Paks érinthetetlen.

Már 13 milliárdot elköltöttek

Az atomer?m? négy, egyenként 440 MW-os (a kés?bbi fejlesztéseknek köszönhet?en ma összesen 2000 megawatt) teljesítmény? blokkja 1973 és 1987 között épült. Az els? reaktor 1983 óta termel, és mivel a blokkokat eredetileg is 30 éves üzemid?re tervezték, sokáig nem is kellett gondolkodni a hogyan továbbról. Energiastratégia el?ször 1993-ban készült a rendszerváltás után. Ekkoriban még elég volt annyit rögzíteni, hogy egyszer majd szükség lesz egy új atomer?m?re. Elvárásként csupán annyi fogalmazódott meg, hogy a kormány „a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követ?en a beruházás szükségességére, feltételeire, az er?m? típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kell? id?ben terjessze az Országgy?lés elé”. Hasonló volt a hangnem a kés?bbi energiastratégiai dokumentumokban is.

Paks b?vítése a reaktorblokkok húszéves üzemid?-hosszabbításáról szóló döntéssel párhuzamosan került 2008-ban terítékre. Egy új atomer?m?blokk építése az európai viszonyok között a tervezést követ?en is még 7–10 évig eltart. Akik a b?vítésben hittek, úgy kalkuláltak, hogy a körülményeket elég 2020-22-re tisztába tenni, és utána még b?ven belefér az építkezés. Ez köszön vissza a 2010-es kormányváltásig minden Pakssal kapcsolatos országgy?lési dokumentumban. Ennek megfelel?en kezdte el az MVM is a projekt el?készítését már 2007-ben.

Fotó: Túry Gergely

A cég színfalak mögötti munkájáról semmit nem lehetne tudni, ha az Energiaklub és az atlatszo.hunem perelt volna nyilvánosságra néhány kulcsfontosságú MVM-dokumentumot. Az el?készítést megalapozó Lévai-, majd a ráépül? Teller-projektre eddig 12,74 milliárd forintot költött az MVM. Perger András, az Energiaklub projektvezet?je Magyar Narancsnak február végén azt mondta, hogy a legnagyobb probléma a szakmai diskurzus teljes hiánya. Szerinte az is elfogadhatatlan, hogy üzleti titok miatt a projektr?l csak akkor lehessen bármit is megtudni, amikor az építkezés már befejez?dött.

Nemzeti Nuklearizmus

Amikor 2010-ben az új kormány összeállította a Nemzeti Energiastratégiát, a 2008-as távlati elképzeléseket alapul véve arra jutott, hogy az új atomer?m? megépítésével ne várjunk 2032-ig, hanem helyezzük üzembe már 2024-25 körül. Ez azt jelentené, hogy 7-8 évig a jelenlegi és az újonnan épített er?m? együtt termelne, ami az elképzelés szerint a grandiózus beruházás gyorsabb megtérülését segítené: a 25 százalékos áramimportmérleget  11 százalékos exportba lehetne átfordítani.

Ez azért nem ennyire egyszer?. Egyrészt az MVM-nek nyilvánvalóan nincs forint-ezermilliárdokban mérhet? pénzkerete, ami azt jelenti, hogy a finanszírozásnak is komoly költsége lesz. Másrészt importáramhoz jelenleg rendkívül kedvez? áron jutunk, és egyel?re túlkínálat van a piacon: nagy kérdés, hogy az új er?m? által termelt áram ára mennyire lesz versenyképes. Több elemz? már a b?vítés tervezett gyorsításakor jelezte, a beruházás állami er?ltetése fordítva sülhet el: csökkenti a megtérülés esélyét, növeli a kockázatokat. Az energiastratégiához 2011-ben készült egy Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv (NCST) is. Ebben megneveztek nagy lépték? zöldenergiás beruházásokat is, de fontosságuk rögvest elhalványult, miután az iparágban mindent Paks b?vítésének rendeltek alá.

A fordulópont

A Pakshoz kapcsolódó kormányzati kommunikáció 2011 novemberében vett éles kanyart. A Corvinus Egyetemen tartott „Tárcatükör a Közgázon” cím? beszélgetéssorozat szezonnyitóján Fellegi Tamás, az akkori fejlesztési miniszter a nem teljesen amat?r hallgatóságnak kijelentette: a kormányzati elképzelésekhez készült közgazdasági háttérelemzés világosan azt mutatja, hogy az energiamixben az atom részarányának emelése a leginkább kifizet?d?.  A hivatkozott tanulmányban, melyet a volt energiahivatali elnök, Kaderják Péter irányítása alatt m?köd? Regionális Energiakutató Központ (REKK) írt, azonban nem ez szerepelt. A ma már hozzáférhet? tanulmányban az áll, hogy a szóba jöhet? hat forgatókönyv közül az er?ltetett atomer?m? építés és a megújuló energia alapú áramtermelés kiépítésének a felgyorsítása a legt?keigényesebb alternatívák. Az egyenként 10 ezer milliárd forintra becsült teljes beruházásról a dokumentum így fogalmazott: „a két forgatókönyv közel azonos t?keigénye és környezeti teljesítménye igazi energiapolitikai dilemmát jelez, nevezetesen azt, hogy (…) a nukleáris kapacitás b?vítés és a jelenlegi Nemzeti Cselekvési Tervnél ambiciózusabb megújuló áramtermelési kapacitás-b?vítés reális alternatívái egymásnak”.   Fellegit a Corvinuson senki nem javította ki. (sem a moderátornak szeg?dött Török Gábor, sem a témában a beszélgetés ellenzéki balanszául hívott Scheiring Gábor, akkor még LMP-s képvisel?). Egy energiapolitikus forrásunk a füllentést utólag úgy magyarázta, hogy a kormányzati megbeszéléseken Fellegit Orbán többször is arra szólította fel, hogy Paks II. ügyében folytasson er?teljesebb kommunikációt. Így volt vagy sem: a Corvinuson elhangzottak határozták meg a kés?bbi kommunikáció irányát.

Orbán atomhív?

Egy, az energiastratégia megalkotásában szerepet vállaló forrásunk szerint a kormányzati súlyponteltolódásnak az volt az oka, hogy „Orbán Viktor atomhív? lett”, az olcsó nukleáris energia mítoszának a foglya. „Orbán az európai gazdaságok energetikai problémáiból azt sz?rte le, hogy az ellátásbiztonság és a megfizethet? energiaár lesz politikailag dönt?, és hogy a túlzott energiafüggés a korábbiaknál is nagyobb kockázatot rejt magában” – magyarázta a korábbi szakpolitikus. Az „olcsó atomenergia” idehaza jó ideje visszatér? érv, pláne, hogy jelenleg igaz is. Ám az korántsem magától értet?d?, hogy így is marad.

Pakson olyan rendszer termel áramot, amelynek a beruházási költségeit rég nullára írták: a nagy befektetéssel felépült rendszer régóta csak hozza a pénzt. Még akkor sem találunk versenyképesebb áron áramot, ha a húszéves üzemid?-hosszabbítás költségét (180-200 milliárd forint a négy blokkra összesen) kell beleszámolnunk. Egy, a jelenlegihez hasonló méret? új atomer?m? építése azonban nagyon sokba kerül. Pláne, hogy arról még alig esett szó, hogy egy ilyen beruházás az er?m?építésen túl is gigantikus költségeket jelent, mert meg kell er?síteni a villamosenergia-hálózatot és a termel?oldali háttérkapacitást (vagyis: legalább 6-700 MW tartalék er?m?vet kell pluszban a rendszerbe állítani arra az esetre, ha kiesne egy paksi blokk).

Friss kalkuláció

Ha felépül egy új er?m?, annyi bizonyos, hogy csak a jelenlegihez hasonló ún. nyomott vizes (Pressurized Water Reactor – PWR) technológiára épülhet. Ilyet csak az amerikai Westinghouse, a francia Areva, az orosz Atomenergo Projekt és a koreai Kepco gyárt.

Jelenleg egyetlen költségszámítás ismert: e szerint egy kétblokkos, 2000-2400 MW teljesítmény? rendszer nagyjából 3000 milliárd forintba kerülne. Az évszázad beruházásának is nevezett projekt árát azonban még a gazdasági válság el?tti adatokkal számolta ki Felsmann Balázs, aki 2006–2008 között a gazdasági tárca szakállamtitkára volt. Kérésünkre aktualizálta a 2009-ben publikáltszámítását.

Kiindulópontként Felsmann a Chicagói Egyetem tavaly közzétett elemzését vette alapul: eszerint az elmúlt nyolc évben több mint kétszeresére emelkedtek a nukleáris er?m?vek beruházási költségei. „A jelenleg ismert fajlagos költségekkel számolva egy Paks méret? új atomer?m? nagyságrendileg 2700-3100 milliárd forintnak megfelel? nettó beruházási összegb?l valósítható meg” – állítja.

Fotó: Túry Gergely

A „nettó” itt nagyon fontos kitétel. Felsmann szerint ha csak a legminimálisabb nyolcszázalékos finanszírozási költséggel számolunk (ez inkább már tíz százalék és a fölött van), akkor csak a finanszírozás éves kamatköltsége évente 230-250 milliárd forintba kerülne a program 30 éves üzleti modelljére számolva. A finanszírozási költség méretének érzékeltetéséhez jó viszonyítási pontot jelent, hogy a Paksi Atomer?m? Rt. 2011. évi teljes árbevétele 174 milliárd forint volt. Az említett közel negyedbillió pedig csak a projekt éves kamatköltsége.

Felsmann friss kalkulációja szerint amennyiben a beruházáshoz hozzátesszük az emelked? fenntartási, környezetvédelmi és biztonsági költségeket is, úgy biztosra vehet?, hogy az új blokkok által termelt áram kilowatt-óránkénti egységára legalább 23–25 forint lesz. Összehasonlításképpen: Paks jelenleg 11 forint körüli egységáron termel.

A mindenbe belerángatott MVM

A Mártha Imre vezérigazgató nevével fémjelezhet? korábbi MVM-vezetés csak úgy látta megvalósíthatónak a projektet, ha a cég els? körben 8-10 évig felhalmozhatja a profitját. Az így összegy?jtött 500-600 milliárd forintból az MVM már képes lehet létrehozni egy projektcéget egy olyan partnerrel, amely hasonló összeggel beszállna az alapításba. A beruházási költség harmadával ugyanis már el lehetne indulni: ekkora t?kével talán már meg lehetne finanszíroztatni a vállalkozást.

Ezt a stratégiát képviselte lényegében Baji Csaba is, akit a Paksi Atomer?m? élér?l neveztek ki 2010-ben az MVM els? emberévé. Az MVM 2010–11 fordulóján elkészült közép- és hosszú távú stratégiájában (ez volt az ún. „in-house” koncepció) még olyan ambiciózus növekedéssel számolt, amelynek köszönhet?en 2013-ra a kamatok, adók és az értékcsökkenési leírás el?tti eredmény (ebitda) 150 milliárd, 2020-ra pedig 250 milliárd forintra n?het.

A stratégia kritikus pontja, hogy az állam a cégnél hagyja-e a nyereségét. A válasz erre máig nemleges. Orbánék nemcsak hogy kivették osztalékként a nyereség jelent?s részét, hanem az MVM-et minden szembe jöv? projektbe belerángatták. Csak vitte a pénzt a megbukott negyedik mobilszolgáltató megalapítása, a Bakonyi Er?m? kényszer? megvásárlása, a gázt?zsde kiépítése, az ajkai alumíniumgyár hitelezése, és f?ként sok-sok milliárdba fog kerülni az E.On földgázcégeinek márciusban lezáruló megvásárlása (mert bár a vételárat az állami vagyonkezel? nyújtja a cégnek a bevásárláshoz, az MVM-nek a földgáz üzletágát fel kell építenie, és a rendszert – gázzal – fel kell töltenie).

„Egy dolgot kértük a kormánytól: azt, hogy elégedjen meg a 20 százalék körüli osztalékfizetési plafonnal, a többit pedig hagyja a cégnél” – emlékszik vissza egy ma már nem az MVM-ben dolgozó fels?vezet?. Hogy csak egy példát említsünk: miközben a cég a 2011-es évet  21 milliárd forint feletti konszolidált nyereséggel zárta, az államnak mint tulajdonosnak több mint 12 milliárd forint osztalékot fizetett.

Majdnem jött az atomfillér

Az MVM-ben az atomprojekt finanszírozása érdekében többféle ötlet is felmerült. Volt olyan elképzelés is, amely az áramárba szénfillér helyett beépítette volna az atomfillért, amelyen keresztül a fogyasztók közvetlenül hozzájárultak volna a projekthez.

Pusztán finanszírozási szempontból amellett is szóltak érvek, hogy a projektbe bevonják a horvátokat: közös finanszírozás, cserében áramot kapnak. Horvátországban ugyanakkor kedvez?ek az adottságok az energiatárolós vízi er?m?vek létesítésére, amelyekb?l szintén olcsó áram nyerhet?, a magyarok pedig abba a beruházásba is beszállhattak volna.

Szóba került az is, hogy az MVM a szlovákokkal vagy a csehekkel közös finanszírozást találjon, miután ezekben az országokban is atomer?m?vi b?vítésen dolgoznak, és szintén a finanszírozás jelenti a legnagyobb problémát. De az energetikai szuverenitás felértékel?désével ez az ötlet – a horvát együttm?ködéssel együtt – elhalt.

A paksi b?vítés felgyorsítását szokták azzal indokolni, hogy atomer?m?-építési verseny zajlik a régióban: aki els?ként fejezi be az építkezést, az lehet a régió export?re. A cseh Temelinben és Dukovanyban, valamint a szlovák Mohovceban el?rébb járnak valamivel az el?készítésben a paksinál. Ennek ellenére még a Molnál ötször nagyobb CEZ-nek sem sikerül a finanszírozás fedezetéhez szükséges önrész összerakása. Ha valamelyik régiós versenytársunk megel?z minket, akkor „felesleges is a korábban kitalált 1000-1200 MW-os blokkokban gondolkodni”. – kommentálta a régiós versenyt egy atomenergetikai szakember.

Az energiafogyasztás nem indokolja a sietséget

Paks felgyorsított b?vítésének szakmai oldalról a mai napig hivatalosan az a magyarázata, hogy a hazai áramfogyasztás évente átlagosan 1,5 százalékkal n?, és ha ez így megy tovább, akkor csakhamar szükség lesz plusz kapacitásokra. A kiindulópont azonban lassan öt éve nem igaz. Tavaly például 0,6 százalékkal csökkent a fogyasztás, és az idei évre szóló kilátások is csak stagnálást valószín?sítenek.  Az Er?terv szakért?je, Strobl Alajos egy 2012 tavaszi konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai fogyasztás hosszú távon felülmúlhatja az uniós tagországok fogyasztási növekedésének 0,7 százalékos átlagos ütemét. De a 2032-2035-ig tartó id?szakban  sem fog 1,2 százalék fölé menni. Ez azt jelenti, hogy fogyasztási oldalról „nem hajt annyira a tatár”, nem kell az új er?m?vet megépíteni 2023-24-re. Szerinte az is b?ven elég, ha az els? blokk elkészül 2027-re.

Most aztán húzz bele!?

A Paks II. Er?m?fejleszt? Zrt. létrehozását Németh Lászlóné 2012 májusában jelentette be, alig pár hónappal azután, hogy átvette a tárca irányítását Fellegi Tamástól. Az államigazgatásban 2012 els? félévében „egylövet?vé” alakították az energetikai kormányzást. (Lásd err?l Egylövet? irányítás cím? keretes írásunkat). Az év második felét?l folyamatosan zajlott az el?készít? munka, jelenleg a hidrológiai és geológiai tanulmányok készítése zajlik.

Az MVM-ben beindult munkának az orosz–magyar vegyes bizottság ülései adtak lendületet. „Amikor tavaly Moszkvában tárgyaltunk, azt mondták: oké, értjük a koncepciót, de milyen garanciák, adókedvezmények és vállalások stb. vannak a csomagban? És erre nem tudtunk mit mondani, mert ebben mi nem vagyunk illetékesek”  – mesélte az MVM egyik bennfentese.

2012 júliusában a miniszterelnök vezetésével létrehozták a Nukleáris Energia Kormánybizottságot(NEK). A testület feladata (melynek még tagja a fejlesztési és  a nemzetgazdasági miniszter, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), az MVM, a Paksi Atomer?m? és a Magyar Energia Hivatal (MEH) vezet?je), hogy megválaszoljon minden stratégiai kérdést, amely az új atomer?m?vi blokkok megvalósítását akadályozná.

Egylövet? irányítás

A 2010-es Orbán-kabinet megalakulásakor az energetikának két minisztériumban is lettek hídf?állásai, emiatt alakultak ki konfliktusok az NFM és az NGM között. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter távozását követ?en teljes személycsere következett a tárcánál. Az europeer zöldpolitikát követ? Olajos Pétert kirúgták, a klíma és energiahatékonysági ügyekbe belefáradtBencsik János lemondott, majd Németh Lászlóné érkezését követ?en a teljes korábbi szakmai stábot eltakarították, a paksi vonal el?l. A fejlemények nyertese az államtitkárrá el?léptetett Kovács Pál lett, aki 2009-ben egyszer? atomenergia-szakért?ként került a fejlesztési tárcához.  A tárcánál ma az a beosztotti meggy?z?dés, hogy az NFM-et igazából Nyerges Attila miniszteri f?tanácsadó (a Közgép-elnök, Nyerges Zsolt testvére) vezeti. A „kis-Nyerges” szállítja a minisztériumba a konkrét politikai megrendeléseket, és az egyébként lojális miniszternek csak annyi mozgástere marad, hogy próbálja tisztességgel ellátni a rábízott feladatokat. A munkába kívülr?l Lázár János is rendre beleszól, és még szakpolitikai kérdésekkel is csak a Miniszterelnökség bólintása után lehet foglalkozni.   Ennek következménye, hogy a Mol-tól átcsábított Holoda Attila három hónap után azért állt fel a helyettes államtitkári székb?l – ahova kifejezetten bányászati és egyéb energetikai kérdéseket kezel? szakemberként érkezett –, mert ennyi id? alatt elfogyott körülötte a leveg?.

Er?b?l fejleszt?

A Paks II. Er?m?fejleszt? Zrt. vezet?je, Nagy Sándor (aki maradt az MVM vezérhelyettese is) tavaly decemberben a Magyar Energia Társaságnak tartott el?adásában vázolta fel a feladatokat és adott menetrendet.

Az els? blokkot 2023–24 fordulóján helyeznék üzembe, 2026-ban pedig a második blokk (Paks 6 néven) építése is megkezd?dhet. A menetrend ennek megfelel?en feszes: 2013-ban zajlik a tendereztetés, 2015-ben kezd?dik a tényleges m?szaki tervezés, 2018-tól pedig az építés. Az er?m?fejleszt? cég úgy képzeli, hogy a blokkok egyenként 1000-1600 megawatt teljesítmény?ek lehetnek 60 éves üzemid?-élettartammal.

Annyi fennakadás máris látszik, hogy a tenderkiírás megcsúszott. A késés oka egy, az ügyet jól ismer? forrás szerint, az hogy egy sor kérdés a közbeszerzési eljárással kapcsolatban még tisztázásra vár. Ezek közül a legalapvet?bb, hogy egyáltalán milyen részfeladatokra kell feltétlenül közbeszerzési eljárást indítani, és hogy legyen-e el?min?sítés az eljárásban. Az sem volna meglep?, ha a választások el?tt a közbeszerzésnek már nem ugranának neki.

Közgép in da house

A politikai elit beruházásfügg?. Ez a Paks II. esetében azt jelenti, hogy bár az atomer?m?i technológia beszerzéséb?l legfeljebb a keresked? hasít, de abból, hogy a beruházásnak legalább 40 százalékban magyar hozzájárulást (kontribúciót) kell tartalmaznia, sokan remélhetnek némi forgácsot. Az évszázad bizniszében ez összességében egy 1200 milliárd forintos tortaszeletet jelent. Els?sorban ún. harmadik körös munkák (betonozás, épületgépészet egy része, infrastrukturális építkezések, földmunkák stb.) jöhetnek szóba. A kormány mögötti gazdasági érdekkör elég jól körvonalazható, de ett?l még a rendszer csak akkor m?ködhet, ha a finanszírozás megoldható. A nukleáris klaszterbe már beregisztráltak a vállalkozók, ezek között felt?nt a Közgép is, amely több feladaton keresztül elkezdett ismerkedni a paksi tereppel.

Pénzkérdés

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint ma csak els?rend? adósosztályzattal rendelkez? országok („A”) képesek finanszírozni egy nukleáris beruházást, Magyarország viszont befektetésre nem ajánlott adósmin?sítéssel rendelkezik. Több százmilliárd forintos beugró nélkül új atomer?m? építésébe biztosan nem foghatunk: olyan nincs, hogy szállítói hitelb?l finanszírozzanak meg egy ekkora beruházást. A gy?ztesként már hírbe hozott oroszok számára az elkövetkez? évtizedek leginkább arról szólnak majd, hogy odahaza el?teremtsék a pénzt a saját er?m?vi kapacitásaik pótlására. Ugyanez igaz a francia EDF-re is, amely az elkövetkez? id?szakban kies? atomer?m?veit sem tudja majd csak saját t?kéb?l finanszírozni. Forrás: hvg.hu