Ellenzem az atomenergiát. Veszélyes üzem, tele egy halom nyitott kérdéssel az urán jöv?beni árától kezdve, a beruházás valós költségein át, az elhasznált f?t?elemek tárolásáig. Cseppet sem tetszik a Putyinhoz való közeledés, az elmaradt pályáztatás és a társadalmi vitát nélkülöz? döntés egy nemzetstratégiai kérdésben, ahogy nyilván annak a gondolata se ragadtat el, hogy ez a kormány is újabb adóssághegyet varr a következ? generációk nyakába. Még a KGST fémjelezte évek frázisainál is hiteltelenebb Vlagyimir Putyinnak, a világ legnagyobb olaj- és gázexport?rének az a nyilatkozata, mely szerint a paksi b?vítés azért lesz jó nekünk, mert az majd növeli Magyarország energetikai függetlenségét. Amikor a hazánkat negyvenkilencr?l negyvenkilencre rabláncra ver? Oroszország elnöke a mi függetlenségünkkel érvel a saját fejét?l b?zl? üzlete mellett, nos az legalábbis bicskanyitogató a szememben. Visszataszító továbbá régi youtube-felvételeken azt hallani, ahogy Orbán, Lázár és Illés mocskolja, nemzetellenesnek, korruptnak meg puccsistának nevezi azt a gyurcsányi diplomáciát, gazdaságpolitikát és kormányzási kultúrát, amelyet most épp ?k maguk fejlesztenek tökélyre, hátuk mögött a kétharmaddal meg a minden körülmények közt engedelmesen békemenetel? zombik tömegével. Két dolgot mégis le kell szögezni. Egyrészt ennek a szerz?désnek a részleteit jelenleg nem ismerjük. Sem a pénzügyi kondíciókat, sem a m?szaki tartalmat, sem az esetleges kiegészít? megállapodásokat. Így a tartalmáról megalapozottan ítélkezni jelenleg nem lehetséges. Másrészt aki azt állítja, hogy az a magyar társadalom, amely négy évr?l négy évre zsidózva, kommunistázva, hazaárulózva, nácizva meg tolvajozva ront egymásnak, képes lehet egy ilyen összetett és alapvet?en racionális érvek mentén kezelhet? problémáról népszavazás útján dönteni, az hallatlanul cinikus és elvetemülten demagóg. Amíg a háromszáz forintos vizitdíjat meg a harmincezer forintos teleshop-ajánlatot se tudjuk a zsigeri érzelmek szintje fölé emelni, addig jobb, ha nem képzeljük azt, hogy majd képesek leszünk felel?s döntést hozni atomreaktor-b?vítés ügyében. Ilyenkor látszik, milyen súlyos tragédia, hogy ebben az országban nincs három tucatnyi olyan értelmiségi, aki úgy jutna nyilvánossághoz, hogy ne lenne a csahos kutyája egyik politikai oldalnak sem. Íme az átka annak, hogy huszonöt éve valamennyi elhangzott vagy leírt szó kizárólag szavazatszerzésre szolgál, minden csak hatalmi logika és marketing. Rezsidémon, összefogás, nemzeti együttm?ködés, tizenharmadik hónap, permanens polgárháború. Nem akarok atomot. A megújuló energiában hiszek. Azt szeretném, ha nem lenne ÁFA az energiatakarékosságot célzó beruházásokon, továbbá azt szeretném, hogy Paksot miel?bb zárják be. Emellett viszont tisztában vagyok azzal, hogy léteznek a másik oldalon is józan érvek, értelmes megfontolások. Lehet olyan szerz?dést kötni, és lehet úgy kölcsönt felvenni, hogy az védhet? legyen. Amilyen módon azonban a kormány ezt jelenleg el?vezeti, az semmiképpen sem elfogadható. Ahogy a válaszként érkez? ellenzéki hisztéria sem az. Ez a beruházás évtizedekre határozza meg az ország jöv?jét. Jó lenne, ha végre mérnökök meg közgazdászok vitatkoznának róla, és nem vetnénk oda napi politikai mocskolódás gyanánt. Nem népszavazás kell, de igenis álljon egy ilyen döntés mögött sok száz értelmiségi támogató véleménye, akik készek az arcukkal és a nevükkel hitelt adni annak. Olyanoké, akik anyagilag nem érdekeltek, akik nem pártkatonák, továbbá hatvan alattiak. Olyanok, akiknek az atomkorban kell majd élniük. (Megjelent a Nevem Senki cím? hetilapban.)
