Az energiaszakmában olyanok is vannak, akik ezt egyáltalán nem bánják: a szakmabeliek között akadnak nagy ellenzői az elaprózott megújuló megoldásoknak, ők azzal érvelnek, hogy a sok kis HMKE csak sok fosszilis (elsősorban gázalapú) kiegyenlítéssel együtt értelmezhető. De ha elfogadjuk azt, hogy egy nap–gáz kombináció is sokkal tisztább, mint a csak fosszilis áramtermelés, akkor felmerül a kérdés: vajon tényleg nem gond az, ha nem látszik, hogy ki fog itt a jövőben telepíteni?
Nettó elszámolás: az úttörők kedvezménye
A kérdés hosszabb idősíkon főleg úgy vethető fel, hogy ha az újonnan felkerülő HMKE-knek már bruttó elszámolása lesz, akkor visszatérhet-e egy értelmezhető megtérülési modell. Érdemes most elhagyni a „szaldós” kifejezést, maradjunk inkább a nettó és a bruttó fogalmaknál!
Mint a Magyarországon is aktív Costa Rica-i Yuxta Solar oldala írja,
a nettó típusú elszámolások során a napelem-tulajdonosoknak ingyen van lehetőségük az elektromos hálózatot tárolóként használni saját termelőberendezésük számára.
Az adott időszakban elfogyasztott és megtermelt villamos energiát azonos áron számolják el, azaz ha annyit termelünk, amennyit elfogyasztunk (eddig 365 nap, a jövőben majd 30-31 nap alatt), akkor – egy minimális alapdíjat leszámítva – nem kell fizetnünk a villamos energiáért.
Az éves nettósítás különösen kedvező volt, nevezzük ezt az úttörők kedvezményének: a napelemes rendszerek a feltételek meghatározásánál még jóval drágábbak voltak, a modell célja a zöldmegoldás népszerűsítése volt. Ma már lehet úgy érvelni, hogy a napelemes rendszerek ára az évek során folyamatosan csökkent, az energia pedig drágult, így a piacihoz közelítő alapon is megtérülhet a telepítés. Ez egy bizonyos szintig igaz, nagyon lerontott számoknál azonban már nem.
A rezsicsökkentés megkavarja a bruttós megtérülést
És itt akár meg is állhatnánk azzal, hogy a bruttó elszámolás pontos paramétereit még nem ismerjük. A logikáját viszont tudjuk, így aztán levonhatunk megalapozott következtetéseket.
Az éves bruttó elszámolás nem energiában (azaz kWh-ban), hanem értékben, azaz forintban történik. Ez akkor lenne semleges a műszaki kiegyenlítéssel szemben, ha a vételezett és a hálózatra táplált áram ára megegyezne. Csakhogy nem így lesz.
Innen már tényleg az a kérdés, hogy de akkor hogyan. Itt kavar be nagyon a piactorzító rezsicsökkentés. Magyarországon a végfogyasztói árat a kormány befagyasztotta, a piaci ár nem terheli az átlagfogyasztásig a családokat. Igen ám, viszont a rendszerüzemeltetőknek egyfajta megtérülést garantál a piaci rendszerhasználati díj. Magyarországon ebből abszurd helyzet alakul ki, az áram árában maga a villamos energia díja alacsony, sőt csökkenő, míg a rendszer működtetését szolgáló rendszerhasználati díj magas, a fix végáron belül kiszorítja az áram árát.
Így a napelemesek szeme előtt az a nagy veszély lebeghet, hogy a bruttó elszámolás során nagyon nagy lesz a különbség a vételezett és a leadott áram ára között, előbbi mondjuk 36 forint/kWh lehet, utóbbi 5 forint/kWh.
Erről egyelőre nincsen biztos információ, és valószínűleg nem lesz ilyen őrületes különbség hosszú távon – vagyis ennél jobban meg fogja érni a betáplálás a napelemeseknek –, de ma éppenséggel így jönne ki a matek.
Na de akkor kinek éri meg?
Egyszerű lenne rávágni, hogy senkinek, de azért bontsuk tovább a kérdést. Ha a havi szaldó és a bruttó elszámolás a fenti rendszerben érkezne majd meg, a HMKE leginkább akkor lenne értelmes befektetés, ha valaki csak akkor és annyit fogyasztana el, amikor és amennyit termel a napelemes rendszere. Ebbe az irányba lehet lépéseket tenni okosberendezések rendszerbe építésével (például meleg víz formájában egy csomó energia tárolható, illetve léteznek olyan technológiák, amelyek a háztartási gépeket olyankor működtetik, amikor éppen termel a napelem) – tökéletesen egyensúlyban tartani a termelést és a fogyasztást ugyanakkor így sem reális.
További lehetőség a rendszert drága, de legalább hatékony energiatárolással (akkumulátorral) kiegészíteni, ez ugyanakkor tovább nyújtja a megtérülési időt. Esetleg felmerülhet a saját fogyasztásunkat lefedőnél sokkal nagyobb rendszert építeni, ami sokkal többet tud leadni az olcsón betáplálható energiából, de ez is értelmetlenül drága megoldásnak tűnik.
Nehezen tervezhető
Valamilyen elszámolási képletet remélhetőleg hamarosan megismerünk, de már előzetesen felmerülhet, hogy a bruttó elszámolás már csak azért is ellehetetleníti a fejlesztéseket, mert nem tervezhető a megtérülés.
Hiszen ki garantálja majd (főleg ezek után a napok után), hogy milyen lesz az áram ára, hogy mennyire marad stabil a későbbi elszámolás?
Ennek tudatában logikus lenne, hogy a kormány mégiscsak olyan elszámolási modellt alakítson ki, amelyben a nettó zéró kibocsátás felé haladó hazai energiarendszernek nem kell teljesen lemondania a háztartási villanytermelésről.
Addig is persze lehet számolgatni, kinek hogy jön ki a matek. Itt sok egyéni tényező befolyásolja a végeredményt, nagyon más például a villamos fűtéssel rendelkezők helyzete, mint a gázt használóké. Érdemes utánajárni, hogyan jönnénk ki egy akkumulátorral, ami segít kisimítani a termelést és a fogyasztást, vagy meg lehet nézni, ki mennyit tartózkodik otthon napközben (egy home office-osnak jobban passzol a fogyasztása a termeléshez), milyen rendszerekkel egészíthetné az otthonát a hatékonyabb áramfelhasználás érdekében.
Ezzel együtt, a havi szaldós rendelet finomítása és a bruttó elszámolás pontos ismerete nélkül is kijelenthető, hogy a napelemesek helyzete elég borússá vált Magyarországon.
Forrás: telex.hu
