Rohamléptékben, a belőtt menetrendhez képest két évvel korábban kötötték össze az ukrán (és a moldáv) villamosenergia-rendszert a nyugatival, ami praktikusan nekünk, magyaroknak jelentette a legnagyobb feladatot. Ám az igazság az, hogy ma még nehéz megtippelni, hogy milyen lesz a szinkronizált rendszer, egyelőre csak legfeljebb tesztüzemről beszélhetünk.
A történelem szívesen használ konkrét időpontokat, eseményeket nagy korszakok lezárására. 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukásával lezárult az ókor. Aztán jött a középkor, amit Amerika felfedezése, esetleg az angol ipari forradalom zárt le. 1918-ban az első világháború végével már az újkornak is vége szakadt.
Az adott pillanatban persze még senki nem tudja, hogy a történészek később majd hogyan határoznak meg egy-egy ilyen korszakhatároló évszámot, ráadásul alternatív elméletek is vannak a határévekről.
Amikor azonban Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, ráadásul ezt a kor hírközlési lehetőségeinek megfelelően real time harsogta a média minden földrészen, mindenki érezhette, hogy vége van egy hosszú, relatíve békés időszaknak. Korszakváltó pillanatot éltünk meg, de ahogy a kelet–nyugati energiaüzletekhez értő szakemberek, elsősorban energiakereskedők fogalmaznak, az európai energetikában már tényleg konkrétan elkülönül a beszélgetésekben, hogy egy szabályozás, egy kereskedelmi kapcsolat vagy egy statisztikai adat február 24-e előtti vagy február 24-e utáni.
Az ukrán szinkronizáció
A mi kelet-közép-európai energiaszektorunkban az egyik legközvetlenebb, legfontosabb változás (bár a szélesebb hazai közvéleménynek talán ez nem volt meghatározó információ) az volt, hogy az ukrán áramrendszer egyik pillanatról a másikra egy orosz–belarusz integráció felől nyugati szinkronizációra váltott.
Az egész váltás nagyon érdekes volt, de arról nincsen senkinek információja, hogy a történések időzítettek vagy teljesen véletlenszerűek voltak. A lényeg, hogy Ukrajna éppen a háború kitörése előtt kapcsolta le magát az orosz és a belarusz hálózatról egy régóta tervezett tesztüzem miatt. Aztán már nem is kapcsolta vissza magát, hanem március 16-án csatlakozott az európai szinkronrendszerhez, amely egy 2017 óta tervezett projekt volt, de a reális céldátum korábban még 2024 volt.
Évek helyett hetek
Ahogy később a hazai energiahivatal mindezt tálalta
„azt kellett tesztelni, hogy Ukrajna képes-e önállóan tartani az 50 Hz-et, ami az európai kapcsolódás előfeltétele. A háború azonban átírta a forgatókönyvet, és a kétéves felkészülési idő két hétre rövidült.”
Azt aligha kell túl sokáig magyarázni, hogy egy komoly infrastruktúrát igénylő váltást egyik napról a másikra nem lehetett volna megcsinálni, valójában annak, hogy Ukrajna a nyugati rendszer részese lehessen, már sok előkészülete volt, és bár ezt sem hangsúlyozza senki, ami ma kialakult, az nem teljes összekapcsolás, hanem egy összekapcsolt tesztüzem.
Ukrajna energiaügyi minisztere, German Galushchenko jelenti be az összekapcsolást egy sajtótájékoztatón 2022. március 17-én – Fotó: Nurphoto / Pavlo Bagmut /Ukrinform / NurPhoto
Próbálunk majd mindjárt „érthető” nyelven is fogalmazni, de egy pillanatra leírunk pár szakfogalmat is tartalmazó mondatot. Szóval március 16-án volt az áttörés, mert ekkor jelent meg az európai árampiac legfontosabb intézménye, az ENTSO-E (vagyis a Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata) közleménye a szinkronizációról.
Az ENTSO-E az európai átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO-k) együttműködésének szövetsége, ez a szervezet felel a különböző vezetékrendszerek kapcsolataiért. A 39 tag 35 országot képvisel, és az általuk összehangolt rendszer a világ legnagyobb összekapcsolt elektromos hálózata, sokkal nagyobb és sokkal profibb, mint például az észak-amerikai rendszerek.
Ukrajna és Magyarország
Ukrajna valójában nem Magyarországhoz csatlakozott tehát, hanem egy nagy európai hálózathoz, ám mi joggal érezhetjük úgy, hogy kaptunk egy óriást a nyakunkba. A magyar áramfogyasztás évente 46-47 TWh, ráadásul ennek a negyedét mi eddig is importáltuk. Az ukrán áramtermelés pár éve a magyar áramtermelésnek majdnem a tízszerese volt, ma már ettől nagyon, de nagyon messze van az ország
Ez már 2014 óta az orosz–ukrán konfliktus következménye volt. A Donyeck és Luhanszk térségére jellemző nagy erőművek, szénbányák, acélművek a kelet-ukrajnai konfliktus során eddig is pusztultak, így az ukrán áramtermelés is szinte megfeleződött, de még így is egy sokkal, de sokkal nagyobb energiahatalom lett a közvetlen partnerünk.
